Bekerült a hírekbe az erdőkertesi doktor, mert megtagadta az oltás beadását. A doki olyasmire hivatkozott, hogy erkölcsileg nem vállalja a szurival való böködést, mert a keleti vakcinákról senki sem tudja pontosan, hogy milyen veszélyeket rejtenek, mivel semmilyen papír nincs róluk. Egyébként pedig a pár négyzetméteres váróval ellátott rendelője nem alkalmas egyszerre több tucat paciens szabályszerű fogadására. Elsőre nem tudtam magamban értékítéletet alkotni arról, hogy kinek van igazsága az ügyben. Aztán eldőlt. Amikor a lakájmédia elemi erővel kezdte el karaktergyilkolni szegény manust, a helyi közigazgatási gauleiter bazi nagy bírságot szabott ki rá, végül pedig midőn az elmúlt száz év legszebb miniszterelnöke feddőn összevonta szemöldökét, akkor lettem biztos a doktor úr igazában. Mert eszembe jutott egy kétezerötszáz éves dráma tanulsága.

Bizonyos Szophoklész Antigoné című művében elég jól kidomborította az írott jog és az isteni jog közötti erkölcsi dilemmát. A fülkeforradalom helyi ura, bizonyos Kreón kinyilatkoztatta, hogy az ellene lázadó - és jól fűbe harapó - Polüneikész nem temethető el, zabálják csak fel tetemét a hollók. Csakhogy a néhai tesója, bizonyos Antigoné meg úgy vélte, hogy Kreón kretén, mert az isteni parancs szerint a holtat el kell temetni, máskülönben nem juthat el a túlvilágra. Kreón szívózik, merthogy ő hozza Thébában a törvényt, nem az istenek, és némi purlparlé után Antigonét kinyíratja. Azonban a családi viszonyok bonyolultak, Kreón fiának, Haimónnak Antigoné a jegyese. Haimón picit zokon veszi hülye apja keménykedését, és jól megöngyilkolja magát ezzel cseszve ki a faterral. Fia elvesztését Kreón felesége, Eurüdiké nem tudja feldolgozni, ezért kiszáll tenger fájdalma ellen, és fegyvert ragadva véget vet neki. Hülye Kreón pedig megtapasztalja, hogy az írott jog szart sem ér az isteni törvényekkel szemben.

De persze a jogtudomány - ha van egyáltalán olyan - nem azért jogtudomány, hogy ezt az évezredes tanulságot elfogadja. Nem, a szófosó jogászok azóta is elvitatkozgatnak ezen a problémán. A vitatkozók között annyi változás állt be, hogy a XVII. században egy Grotius nevű pasas szekularizálta az isteni jogot természetjoggá. Ezzel lendületet kapott a lufihámozás a pozitív jog és az isteni/természetjog elsődlegességéről. Legtovább a kérdés feszegetésében - bizonyos történelmi tapasztalatok után - a németek jutottak. Történt ugyanis, hogy Herr Müller feljelentette Herr Grünt. Melynek következtében Herr Grün megfosztatott jogaitól, vagyonától, szabadságától, és ha pechje volt, az életétől. Herr Müller viszont jutalmul megkapta Herr Grün vagyonának egy részét. Amikor a háború után elővették Herr Müllert mint antiszemita tetűt, ő mind a kettőt kikérte magának mondván: ő nem tetű, azért pedig, hogy antiszemita lenne, külön tiltakozott, hiszen nem tett mást, mint betartotta a törvényeket. Ő kérem jogkövető állampolgárként járt el, haladjanak csak tovább ezek a bibol, izé … kedves izraelita népek. Így némi lángolás után a polémia a '70-es évekre kihunyt. Mert közbe jött az államrezon. Hát szép dolog persze a természetjog, na de mi lenne, ha mindenki áthajtana piroson arra hivatkozva, hogy neki erre elidegeníthetetlen joga van. Oszt ki fog adót fizetni? És így tovább. A demokratikusan berendezkedő államok a kérdést filozofikusan nem döntötték ugyan el, viszont utilitárius módon - jelentős garanciákkal - az írott jognak adtak elsőbbséget. A garanciák a jogállami normák megerősítésében jelentkeztek. A jogszabályokat komoly társadalmi viták előzik meg, amelyek nem a gépház zajai. Az érdekeltek javaslatait figyelembe veszik, a szövegeket egyeztetik napestig, az elfogadott jogszabályokat normakontroll alá helyezik (államfő, alkotmánybíróság, ombudsman, bíróság). Az írott jog mögött megjelenik a társadalmi erő, ezért a polgárok bízhatnak benne. Ez a jogállamiság, amely nem mond semmit a "Hogyan vegyünk állami pénzen nyaralót okosba?" motivációs tréner Juditkának.

Na de így van-e kipcsak földön? Lószart, mama! Nálunk úgy megy, hogy a Leggyönyörűbb elporoszkál reggel székelni, ahol pompás gondolatai támadnak. Ezeket délelőtt íródeákjai írásba foglalják, délután a 133 igen bátor félelmében megszavazza. Házmester Laci átküldi Janónak, aki vagy pecázik vagy rádióműsor-vezetéssel szórakozik. De sebaj, a portásnál van aláíró pecsét, így a paksaméta már mehet is a közlönybe. Ahol este kinyomtatják, 'oszt kész is a napi gránitszilárdságú. Pont olyan, mint a reggeli termék.

Aki ezen felháborodik, és nem tartja be, arra ráküldik a karaktergyilkosokat és az állami elnyomó szerveket. Szegény Luther itt nem pofázhatna arról, hogy: "Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen. Ámen." Nem, mert a keresztény-plebejus karaktergyilkosoknak nincs benne a munkaköri leírásába, hogy megértsék a másik fél gondolatait, esetleg igazát. Minél betegebb tehát egy demokrácia, annál inkább csökken az írott jog jelentősége és növekszik az isteni/természetjogé. Ezért van több igazsága az erdőkertesi doktornak a hatalommal szemben.

Ha pedig a felületesen gondolkodók azt hiszik, hogy Kreón és Antigoné története csak érdekes irodalmi megközelítésben releváns, a politikában mások a szabályok, az óriásit téved. Pont a magyar történelem mutatja meg a döbbenetes párhuzamot. Ott van a Ferenc Jóska. Megölet egy sor derék magyar hazafit, elnyom és egyebek. Mert neki van hatalma és ahhoz írott joga is (alkotmány, pátens etc.) Osztán tökre, mint Kreón. Fia öngyilkos lesz, felesége Bözsi, először érzelmileg hagyja el - utálta, mint a szart -, aztán fizikálisan is egy digó elmebeteg merénylő ráspolya okán. Jön vitéz nagybányai, aki több százezer magyar értelmetlen haláláért felelős, írott joga volt, mint a tenger. Csak az isteni jog megsértőjeként fiát és lányát temethette, végül száműzöttként koldult. Aztán a Csermanek. Ő is magyar embereket akasztatott, börtönzött be, deklasszált, nyomorított meg a saját írott joga alapján. Neki még gyereke se lehetett, hatalma elvesztésébe viszont beleőrült. Csupa Kreón, amerre nézünk.

Lehet utálni legtisztább kezű vezetőnket, de kétségtelen, hogy nem tart ott ahol a dicső elődök. Viktor nem erőszakos egyelőre. Ha van esze, nem kezdi el saját írott jogára hivatkozva üldözni a vele egyet nem értőket. Amint látható, neki lesz elege, ha az erdőkertesi Antigoné elleni pogrom elrendelése közben Kreónná változik.