A BKV-ellenőrök  - most azt hiszem máshogy hívják őket, de a köznyelvben maradt ez az elnevezés - munkája szükséges, és el is ismerem fontosságukat, de mostanában mégsem kedvelem őket. Nem, nem büntettek meg, ez a poszt nem emiatt született. Igaz nem is tudnak. Általában autóval közlekedem, de előfordul, hogy egyszerűbb tömegközlekedni. Ezért mindig veszek bérletet. Nem egy win-win szitu, valószínűleg ráfizetek, ám "jobb a békesség" alapon legyen nálam kiszámíthatatlan helyzetekre. További rossz tulajdonságom, hogy mindig van nálam pár jegy is, mert bármikor kellhet családtagnak, kollégának. Nos, ezekre kóbor jegyekre alapozódik az én szórakozásom.

Pár éve írtam az öt legszórakoztatóbb elfoglaltságról szóló bejegyzést, melyben nem említettem meg saját kedvtelésemet. Mert amit legjobban szeretek magamban, az a szerénység. Kinek hiányzik, hogy még életében szentté avassák különösen, ha nem is katolikus. Kell a macerás procedúra a fenének! De most mégis meg kell énekelnem a problémát, mert nem engem érint igazán.

Utazom tehát békésen a BKV valamelyik járatán, és jönnek az ellenőrök. Mutatom a bérletem, nekem oké a világ. De sokszor vannak bliccelők. Az utazóközönséget általában nem érdekli a lebukás/bírságolás folyamata, a kisebb rész kárörvendően néz ki a fejéből, a nyilas/komcsi pedig az ellenőröket biztatva rövid, ám lényegretörő erkölcsi példabeszédben ítéli el a dolgozó nép nevében a bűnöst.  Magam egy picit más utat járok. Ha az illető valamiért szimpatikusnak találtatik, érvényesítem a nálam lévő plusz jegyet és amíg a lebukott látványosan keresgél, magyarázkodik, azzal a dumával, hogy leejtette vagy az ülésen hagyta, odaadom neki. Először néznek hitetlenkedve, aztán kapcsolnak és mosolyogva, megkönnyebbülve - olykor hálásan - elveszik. Általában turistáknak szoktam segíteni abból a megfontolásból, hogy ne kellemetlen élménnyel távozzanak a kedves Bukarestből, hanem ha otthon mesélik a sztorit, mondják el, hogy milyen jó fejek ezek a románok. Meg diákoknak, akik az aputól kapott bérletpénzt a haverokkal való lógásokra vagy a csajok előtti villantásra költötték el, ezért egy hónapig űzött vadként, rettegve mennek suliba. Szétszórt családanyáknak és szingliknek, akik az előrelátó tervezés bajnokaiként négy másodperccel a villamos/busz/troli érkezése előtt azt sem tudták, hogy fel fognak rá szállni. Gyerekeiket maguk után húzó atyáknak, akiket csemetéjük nyúz, ezért megosztott figyelem hiányában nem képesek még jegyekkel is bajlódni. Nagyjából ez az én jegyosztásilag preferált köröm. Rendes középosztálybeliek, akik éppen ott rászorulnak némi segítségre.

A közelmúltig az ellenőrök - jellemtől és hangulattól függően - két csoportra oszlottak a szituációban. Az egyik csoport mosolygott és elfogadta, a másik fogat csikorgatott, és úgy fogadta el. Az utóbbi időben viszont van némi változás. Először is több a bliccelő, úgyhogy a hobbim kezd költséges szórakozássá fajulni. Az ellenőröket pedig valami köcsögképző tagozaton képezték tovább, nem fogadják el a segítségül adott jegyet. Azt játsszák, hogy a jármű indulása után érvényesítenek valami mintajegyet, és aki az után érvényesíti a sajátját, azt büntetik. Ezt nem tudom milyen szabályzat írja elő nekik (valós-e vagy csak egyéni szemétkedés), mert vígan vannak olyan élethelyzetek, amelyben a jegylyukasztás a járat indulása után történhet. (jegykeresés, rossz lyukasztó stb.) A múltkor is adom a mentségjegyet, 'oszt a parasztja lehurrog és bünteti a kimenteni szándékolt bliccelőt. A jeleneten háborgó utasoknak meg visít a bugrisa, hogy ő csak a munkáját végzi. Emberség, segítő attitűd nyomokban sem. Nem baj, egyszer majd ez a barom is találkozik egy másik relációban egy ugyan ilyen gonosz bunkóval, és akkor majd pislog és nem érti.

Érdekes megfigyelésem továbbá, hogy a sok "csak a munkámat végzem"-ellenőr valahogy visszavesz a nagy löttyös sztahanovista munkavégzésből, amint egy százhúsz kilós rejtett tartalék bliccelővel hozza össze a sors. Vagy amikor a rejtett tartalékok - előbújva rejtekükből - csordában csörtetnek végig a Combinon jegy és maszk nélkül. És a bűzükkel mozgó covid tesztként fungáló hajléktalanokat sem zargatják. A bátorságuk csak akkor jön meg, ha derék turistákat vagy még derekabb magyar embereket kell macerálni.

Amúgy azt sem értem, hogy a BKV-nak miért nem mindegy, hogy ki a viteldíj fizetője? Miért nincs jogom meghívni bármely utastársamat egy BKV-utazásra, ha úri kedvem úgy tartja? Mi köze ehhez a BKV-nak? A viteldíj ki van fizetve, kár a céget nem érte. Talán a BKV vezetésének is el kellene gondolkodnia, hogy milyen embereket - embereket? - alkalmaz. Nem ártana egy kis képzés humánumból.

Azt hiszem a BKV-ellenőr mentalitás miatt tart itt az ország. A bajba kerültekkel szemben - különösen, ha az egyébként normális középosztálybeli - semmi empátia. Ha valakiben pedig kialakul ilyesmi, akkor annak még a gondolatát is eltapossák.

Nekem alapvetően mindegy is lenne, ha a gonoszsággal teli BKV-ellenőrök nem rontanák el egyik kedvenc szórakozásomat, így viszont elegem van belőlük.