Az Index körüli bizonytalanság a blogszférában is megmutatkozik. Volt olyan blog, amely jelezte, hogy ezen a fórumon befejezi működését. A Blog.hu működtetői is érzik a bajt, ezért rimánkodó felhívásban kérik a blogolók bizalmát a jövőre nézve. Az előzmények alapján nem sok alappal. És most egy kis hazabeszélő sírás következik.

Leírtuk már, hogy egy-egy bejegyzésünk kikerülése a főoldalra sok mindentől függ, ezért ebben teljes megértést kell tanúsítania a bloggereknek, és mi ezt tesszük is. Ám az már elgondolkodtató, ha hónapokig negligálják a korábban szép látogatottságot jelentő blogot. Az külön érdekes, hogy mi nem pénzért írogatunk, a reklámbevétel sem a miénk, hanem a blogketrec gazdájáé. Aki megengedheti magának, hogy lemondjon erről a bevételről. A Nemzeti Szpáhizmus Rendszerében persze ez kevéssé meglepő, de legalább mulatságos.

Gyakoroljunk azonban önkritikát. Tudjuk - hát hogyne tudnánk -, hogy ez a kissé cinikusan gunyoros, erősen ironikus, itt-ott humorosnak szánt polgári megközelítés értelmiségi rétegműsor, mert nem illik egyik szekértáborhoz sem. A libernyákoknak elegük van belőlünk, ha elegünk van a túltolt liberós hülyeségekből, és azt szeretnénk, ha az embercsempész tömegáru fogná szépen az Allahját, az akbárját, a banánját és visszahúzna oda ahonnan jött, mert a görög-római-zsidó-keresztény-germán kultúrkörrel nem kompatibilis eszméket képviselnek. És nem szeretnénk, azt sem, ha a Majmok bolygója következő részét a mi statisztálásunkkal forgatnák. A Szabadságszobor most éppen jó helyen van: összetörve, homokba süllyedve fáklyája nem mutatna fényt az emberiségnek. De a majmok mégis így szeretnék látni, mert félnek a tűztől. Az illibernyákoknak is elegük van belőlünk, mert elegünk van abból, hogy egykori ikonunk különböző nevek alatt szétlopja az országot, kormányzás helyett valami elképesztő negatív spirálba lökve a magyar embereket, melyet már személyesen Debil Gyurka is kénytelen észrevenni csodás szemeivel. És azért sem vagyunk illibernyákék szíve csücske, amiért rámutatunk a rendszer visszáságaira, tarthatatlanságára, erkölcsi züllésére.

Ezért nem csodálkozunk, ha libernyák tabukat karcolgató írásainkat - a női vezetők alkalmatlansága, Gréta eszméi közti űr stb. - nem teszi ki az Index közéleti részlege. Viszont ámulunk, hogy ezek miért nem kapnak teret az illibernyák kompániánál, hiszen nem áll távol az ő gondolatviláguktól.  (Az külön szép, hogy az Index védelméről szóló bejegyzés sem ütötte át az Index függetlenségi szekciójának ingerküszöbét.) Az abszolút semleges cuccok - lengyel maffiafilm paródia, műanyagzacskók betiltása - gyanúsak mindkét tábornak, úgyhogy azok sem. Egy régi francia kalandfilm részletére emlékeztető helyzet, melyben a főhősök a csatatéren találják magukat és, hogy megússzák, készítenek egy olyan zászlót, amelynek egyik oldala az egyik sereg zászlaja, a másik oldala a másiké. Így vonulnak át a fronton, míg meg nem fordul a szél. Akkor aztán mindkét oldalról lövik őket. Az tehát a helyzet, hogy ha valaki nem úgy és azt ír, amit az adott szekértábor irányítói elvárnak, akkor annak kampó. Nincs hely a laza csak úgy írogatásnak. Elvárások vannak, 'oszt jó napot!

Amely egyébként kifejezetten rossz irány. Magam - tőről metszett liberálisként - azokat az oldalakat is szeretem olvasni, amelyekkel nem értek feltétlenül egyet. Ezért mindig örülök Vincentnek, meghallom a Bekiáltást, jót szórakozom a vörös blogokon, kíváncsian várom az 1001. leütést, és sajnálom Hakapesziék eltűnését stb. Egyszerűen azért, mert ezek a blogok érdekesek, szellemileg izgalmasak. A blogketrec színtelen-szagtalan-íztelen egyéb blogjai viszont sokszor unalmasak. A múltkor arról volt valami bejegyzés, hogy miképp alszik egy zsidó. A körmöm rágtam le az izgalomtól. (Első kézből tájékoztathatok mindenkit, hogy jól. Időnként - front, sérülések helyének bizsergése - rosszul.) De minek erről írni? Uncsi, sőt trendiként fogalmazva: uncsika. Ebből is látszik, hogy a kis Vaszilíj szpáhicska által üzemeltetett résznek semmi köze a bevétel orientált piachoz. Belátható időn belül ugyan olyan olvashatatlan lesz a felület, mint a kecsma fosok. Ehhez meg minek asszisztálni?

Elgondolkodtató ezért a jövő. Akarjuk-e, hogy ez az ország egyszer valahogy normális polgári demokrácia legyen vagy hagyjuk a fenébe? A választók láthatóan nem akarják. Az elitek - libernyák, illibernyák - dettó. Akkor mire verjük itten mi a nyálunkat, nem igaz? Maradjon hazánk - ez a gyönyörű ország - továbbra is saját vezetői által folyamatosan kirabolt, mindig másra mutogató sikertelen szánalomhalmaz? Vagy érdemes felmászni arra a keresztre a megváltásért? Ez a díl emma, véreim. Milyen lehet a deal, amit a blogtulaj kínálgat? Nem tudjuk, sok jóra nem lehet számítani, ám próbáljuk meg a pudingot. Írogatunk még párat, lesz benne ilyen meg olyan, meg még olyanabb. Oszt meglássuk mire jutunk.

Lehet, hogy csak oda, ahova Csokonai jutott, és nyomában megállapíthatjuk, hogy: "Az is bolond, aki bloggerré lesz Magyarországon!" Bár ebből a tanulságból azért elegem lenne.