Az Úr 2020. évének március 2. napján - midőn Magyarország elmúlt száz évének legnagyszerűbb miniszterelnöke harminc valahány éves politikában eltöltött tapasztalataira támaszkodva még a migránsválság nevű döglött lovon lovagolt - szánalmasan kisszerű blogunkban a következő próféciával álltunk elő:

"Mi várható világszinten? Lehazudás. ...Mert mindenkinek ez az érdeke. És mindenki boldog lészen, emelkednek a tőzsdék, újra pöfögnek a gyárak, lehet felvenni hitelt fogyasztásra, lehet repülni, szállodát foglalni, az emberiség győzött. A betegek nem érdekelnek senkit. Az emberiség társadalmi immunrendszere előbb szokik hozzá a koronavírushoz, mint az egyén immunrendszere. De hát influenzában is meghalnak pár tízezren évente, osztán érdekel valakit? Így lesz a koronás vírussal is. The Show Must Go On."

Március 20.-i bejegyzésünkben pedig a módszerről is értekeztünk sajátosan szerény stílusunkban, emígyen: "Mi kell a vírus terjedésének megnehezítéséhez? Bizonyos szabályok betartása. Hát legyen! Legyen kézfertőtlenítő kihelyezve forgalmas helyeken, mint sok helyen a defibrillátor. Olcsó megoldás, még ha a Mészáros és csendes társa Zrt. szállítja szokás szerint ellopva a felét. A tömegközlekedést sűríteni kell, hogy ne fertőzzék egymást az emberek. ...Pénzbe kerül? Igen, legyen plusz nyolcvan milliárd. Sach schon! Telik, ha a hazug tv büdzséje helyett fontosabb dologra fordítjuk azt a pénzt. Meg lehet szervezni a folyamatos tesztelést/szűrést. Ha nagy tételben megy, filléres dolog lesz, biztos kevesebbe kerül, mint Récsölke szállodáinak bevétel-kiesését finanszírozni. És igen, kell néhány speciális kórház. Mondjuk, legyen legalább nyolc országszerte, amely csak koronavírusos betegeket gyógyít. Legyen benne húszezer lélegeztető gép, kétezer speciálisan képzett ápoló, minden harminc betegre egy orvos. Pénzbe kerül? Biztos. Lehet évente fenntartással együtt százmilliárd. De még mindig kevesebb lenne, mint a némafilmek sztárja által bejelentett SZJA-kiesés vagy üres stadionok fenntartása, vagy a nemzetinek gúnyolt konzultáció címén ellopott pénz. És a különösen veszélyeztetett korcsoportnak lehet biztonságos nyugdíjasotthon-hálózatot létrehozni akár piaci alapon is, esetleg állami támogatással. Futná a válságkezelésre adott EU-apanázsból. És még számtalan megoldást lehet alkalmazni, amelyet az eddigi tapasztalatok alátámasztanak. Nem egy nagy dobás kell, hanem sok egymást erősítő, kiegészítő kicsi. Cserébe elérhető a társadalmi nyugalom és a jólétet biztosító gazdasági fejlődés."

A szép életet élő Viktor pontosan követi a fentieket, ezért alapjában véve elégedett vagyok vele. (Csak a titkos tanácsadói milliárdokat hiányolom.) Most azonban kissé korainak érzem a lazítást, még ha óvatos is.

Tudom, hogy nehéz az embereknek a mindennapokban helytállni. Sokaknak nincs munkája. Az otthoni munkavégzéssel küzdőknek egyszerre kell remegniük a munka megmaradásáért, a gyerekeket tanítani, családot ellátni, mindezt bezárva. Természetes, hogy halmozódik a feszültség. Nagy a társadalmi nyomás a korlátozások enyhítéséért, az USÁ-ban fegyveres felvonulásokon követelik vissza a normális életet. Értem és megértem, de jobb az óvatosság. Ha nem bánják elmesélnék egy tanulságos történetet. Bizonyos Homérosz kétezer valahány száz éve már elmesélte, övé a szerzőség, csak sajnos kiment az emberiség fejéből, nem árt tehát, ha a tudás anyja vizitál egyet a témában.

Az Odüsszeia sok története közül talán legismertebb a trójai falóé. A görögök tízedik éve eredménytelenül ostromolják Tróját. Már mindenki - görög, trójai - unja a fügét. Leleményes Odüsszeusznak támad egy remek ötlete: Verjék át kijárási korlátozások miatt lelki nyomás alatt sínylődő trójaiakat, aztán mehetnek haza. A titkosszolgálati akció keretében összedobnak egy lószerű szobrot, gyomrában görög katonákkal, és egy szököttnek látszó görög benyomja a cumit a trójaiaknak arról, hogy ez ajándék, amit be kell vinni a városba. Közben a görög had látványosan elvonul. A trójaiak megosztottak a ló bevontatásának kérdésében, mert ekkor még nem tudják, hogy: "Timeo Danaos et dona ferentes". Laokoón ellenvéleményével kisebbségbe szorul, aztán a nyaka körül is a kígyóhurok, ihletet adva az ókor egyik legszebb szobrának. A többség szava döntött, kitört a népünnepély, a görög csel bevált, Tróját pedig Schliemann ássa ki, majd háromezer év múlva.

Miért? - tehetjük fel a kérdést. Miért voltak ilyen ostobák a trójaiak? Ha kitartanak, a görögök eltakarodnak, és Trója nem régészeti leletként végzi. Ha meg tudjuk válaszolni ezt a pici kérdést a vírus kezelésének problémái között, talán a megoldásra is rájövünk. Azt hiszem a trójaiak nem bírták az ostrom lelki terhét, és amikor esély mutatkozott a teher ledobására, gondolkodás nélkül cselekedtek. Érzelmi döntést hoztak, nem észszerűt. Persze, hogy nehéz volt nekik. A kereskedők nem tudtak eladni, az iparosok termelni, a Dardanellák nem hozta a vámot, enni alig volt mit, a gazdaság romokban. A bezártság sem lehetett kellemes. Már mindenki kiposztolta, milyen ügyesen tud kovászos kenyeret sütni, már sokat röhögtek a home officeban dolgozó ledér öltözetbe vonulgató családtagján, hallgatták az erkély koncerteket, tapsolták az ostromban résztvevő katonákat, önkénteseket, minden volt már, csak szabadság és normális élet nem. Közben felnőtt egy generáció, amely csak végtelenített háborút látott. Ebben a lelki helyzetben a görögök elvonulásának híre elvette az eszüket. Nem gondolkodtak csak örültek. Aztán sírtak. Mi tanuljunk e példán, ne hallgassunk a szívünkre, inkább az eszünkre.

A közeledő nyár valószínűleg valamit visszavesz a vírus terjedéséből. A fentebb írtak szerinti kisebb, célzott szabályok betartása is csökkentheti a terjedését, de véssük a fejünkbe, hogy nincs vége. Ha holnap a 4-es-6-oson nem tizenöt ember lézeng, hanem százötven tapossa egymást, ott terjedni fog a vírus, még maszk használata mellett is. Ha a strandokon egymás nyakában lóg a nép, ha az éttermek teraszai dugig lesznek, ha megint mindenki repülni akar... Ha elhisszük, hogy a régi életünk egyik napról a másikra visszatérhet, hullahegyek árán fogunk óriásit csalódni. Amíg nincs vakcina, csiha van polgártársak!

Ki kell bírni, akárhogy. Az össznépi nyomás a korlátozások feloldására vissza fog ütni. Minden tisztelet mellett kérem, ne tegyék, mert mire elegük lesz belőle, késő lesz.