Azt hiszem az élsportokhoz való hozzáállás vonatkozásában is alkalmazható a közismert bonmot: Aki harminc éves kora előtt nem sportrajongó, annak nincs szíve, aki harminc éves kora után is sportrajongó, annak nincs esze. A fiatalság magyarázat az élsport iránti hevületre - különösen, amíg az ember gyereke maga is műveli valamelyik sportágat -, az idősebb korban lévők viszont hajlamosabbak észrevenni a szemfényvesztést, és ennek megfelelően kezelni az élsport nevű társadalmi cumit.

Coubertin báró még valahogy úgy képzelte el a sportversenyeket, hogy azokon olyan emberek indulnak, akik egzisztenciálisan megengedhetik maguknak, hogy hobbiból, úriemberek módjára űzött testedzésük eredményét összemérjék egymással. Elég sokáig vegetált is az általa kitalált olimpiai mozgalom, amelynek eseményei mínuszos hírek voltak a korabeli sajtóban, sokszor a megrendezés is nehézségekbe ütközött. Ma annyira nem szokás felemlegetni, de az 1936-os berlini olimpia adott lendületet a mozgalomnak, mert a nácik meglátták benne a tömegember befolyásolásának lehetőségét, így az Akarat diadala elvezetett a Nemzetek fesztiváljához és a Szépség ünnepéhez. A világháború után a komcsi rezsimek vitték tovább a szép náci hagyományt, és használták a kapitalizmusnál fejlettebb társadalom igazolásához némi nacionalizmust is megengedve. A nyugati világ később ébredt, ők egy másik - üzleti - vonalon kezdtek el nyomulni. Aztán a konvergenciaelmélet igazolásául szépen össze is értek, mára kokszgyárak versenyévé silányítva az egykor nemes eszmét. Ezek után kik azok az idióták, akik komolyan szurkolnak egy bármilyen mezben bármilyen nemzetet képviselő két lábon járó kísérletilabor-szökevénynek? Talán azok, akik a lényeget még nem érthetik.

A másik dolog a sporteredmények inflálódása, amely folyamat egyébként a fentiekben írtak következménye. Régebben Novotny Zoltán zseniálisan fejből tudta rengeteg sportág eredményeit évtizedekre visszamenőleg. Ma azt hiszem ő is zavarban lehet, mert a sportipar egyre gyorsuló ütemben szállítja az új és újabb "sikereket". Tegye fel a kezét, aki képes megjegyezni, hogy kinek játszották a himnuszát egy tetszőleges versenynapon három számmal korábban bármely sportágban! Tucat és talmi lett az egész, a kreténeknek viszont dagadhat a keble a semmire. És erre az emberi ostobaságra játszik rá a politika azokban a szerencsétlenebb sorsú országokban, ahol a valós társadalmi teljesítmény pótolható ezzel a talmi szarral. Tegyék, de nélkülem.

Nálunk, magyaroknál nem jó a helyzet, mert adóforintokból tömik az élsportolókat, akik ezzel költségeiket a társadalomra hárítják. Érdekes módon a nyereség viszont az övék. Csakúgy, mint a különböző - élethosszig tartó - járadékok. Kérdem tisztelettel, hogy mi végre? Versengő társadalmakban ez nem így van. Kokszolják ott is a sportolókat, de ez saját felelősségre megy. Keres annyit, amennyit az ügynöke kiszorít, aztán megél belőle, ahogy tud. Nem pátyolgatják, ha visszavonul, talál magának más megélhetést. Vagy nem. Kit érdekel? A lakatos megélhetése sem érdekel senkit. Mitől más egy sportoló?

A magyar sportoló rendkívül kényelmes helyzetben van. Több sportágban még eredmény sem szükséges a gondtalan élethez. A focit meg se említsük, már a szövetségi kapitány szerint sincsenek meg az európai szintű képességek. Az európai szintű fizetség viszont hála a Jóistennek - meg a tök tehetségtelen Viktornak - azért megvan. (Régi javaslatunkat felelevenítve, most már tényleg jó lenne, ha a szövetségi kapitányi posztot lottósorsolás útján töltenék be, mert ilyen kiemelkedő gázsi mellett ilyen szar eredményt bárki tud produkálni.) De jellemzően a többi sportágban sincsenek produktumok. (Ez alól egy kivétel van Sinkovics úr megfigyelése szerint: "A seggnyalás a legnépszerűbb sportágunk.") Akkor mire dagadjon a honfiú kebel?

De tudják kérem, még ezt is el lehetne nézni. Bele lehetne nyugodni, hogy semmi teljesítményű emberek a magyar emberek nyakán élősködnek. (Hosszú Katinka azért feszíti a húrt az ingyenes uszodahasználattal.) Két dolog azonban irritáló. Az olimpiai bajnokokat példaképként mutogatják a jövő nemzedékének, mint akik sokat tettek a nemzetért, az ifjúság nézzen fel rájuk. Ezért kapnak egy rakat valójában meg nem szolgált pénzt az adófizetőktől, járnak közönségtalálkozókra, mert ők még látták Lenint, motivációs tréningeken bohóckodnak stb. Jó, legyen. Ám egyre többükről derül ki, hogy kábszerrel kereskednek, fogyasztanak, korrupciós pénzekből borgiáznak, szóval nem kifejezetten példaképek. A derék Olimpiai Bizottság ingerküszöbét nem lépik át ezek az ügyek. Ímmel-ámmal dünnyögnek valamit, de az apanázs megvonását erkölcsi okból nem merik meglépni. Azt üzenve, hogy a döntéshozók sem különbek, csak róluk még nem derült ki a személyre szóló stikli. Szépen vagyunk, hát! De csak dagadjon az a nemzeti kebel az egymást mentő erkölcsi hulláktól! Megérdemlik!

A másik bicskanyitogató új szokása élsportolóinknak a stadionépítések követelése. Kell kézilabda stadion, meg atlétikai. Mint egy falat kenyér! Valamelyik reggel nézem a Mókát, ahol egy Baji nevű futó és a kis Gyulai követelik az új atlétikai stadion megépítését. Nem tudom ki ez a Baji - talán volt egyszer helyezett valami világversenyen - de rohadt irritáló. A stadion tervszinten kerül százhúsz milliárdba. Lesz az kétszázötven is mire megvalósul - mint a vizes szar - de ki számolja. (Közben a közszolgáltatásoknál éppen szükség lenne erre a pénzre, amely több millió embernek tehetné könnyebbé életét, de nem, kell a zsozsó néhány ember bulijára! Ezt támogatja a Baji meg a hozzá hasonlók.) Az üzemeltetés költségét megbecsülni sem lehet, a Purczeld Ferenc Stadion fenntarthatóságát már a kormánymédia is kétségesnek találja. Nagyon kell hát még egy ugye? Ráadásul Baji a világbajnokság idejére maximum a mészcsíkok felfestéséért felelős mánáger lehet, hiszen addigra kiöregszik. És miképp a vizes szar megrendezése sem hozott semmit az országnak, az atlétikai sem fog. De ha annyira akarják, hát nosza! Vegyenek fel hitelt, és szálljanak be saját vagyonukkal, ha olyan jó üzlet, biztos megéri. Tegyék! Drukkolok nekik! Igazán! De az adófizetők péniszével verni a csalánt nem túl tisztességes.

Mindezek miatt elegem van az élsportolóknak nevezett rezsimkurvák erkölcstelen követelőzéséből, meg azokból a fél- vagy egészen hülyékből, akik üres lózungként használt nemzeti érzésből támogatják a stadionépítésnek álcázott pénzmosást, mert olyanok ők, "mint a porba hullott mag, mi többé nem ered".