Eltelt kb. egy hónap az önkoris Fidesz-szopás óta - Gyászberényben, Pöcs úr birodalmában a megsemmisítésig halmozták az alkalmatlanságot - és nincs válaszuk az okokra. Szánalmasan nem mernek szembenézni a valósággal. Van némi mellébeszélés, Kövér hozta megbuggyant formáját, a közpénzből kitömött, közvéleménykutatónak álcázott pénzmosók vinnyognak a gazdi kegyeiért, Fábry úr szordínóban motyog valamit a nagy arc kisebbre szabásának kényszeréről, osztán ennyi. Az egész szervezet lehalt, Viktorra vár, aki most kezd felébredni abból az álomból, amibe Tóni pasa és sameszai évek óta ringatták. A kis pufi maga is dermedt, és rémülten dörzsöli szemét, hogy mi a fene legyen. Tanácstalan ő is, csak ezt nem mondhatja meg, mert szerte szétfut az egy tábor, és cafatokban lóg az egy zászló. Segítsünk hát kedvenc pici dundusunknak!

A Fidesz kormányzása arra a politikai ígéretre épül, hogy jobb országot képes létrehozni, mint amilyent a negyven évig regnáló kommunisták és a húsz évig liberálisnak hazudott - valójában a '45 után kialakult moszkovita brancs által szilárdan kézben tartott - demokrácia összetákolt. Ez utóbbiból az embereknek különösen elegük lett, mert a rendszarváltáskor az volt az ígéret, hogy pár éven belül - miután kialakítottuk a jogállamot és kiépítettük a szabad piacgazdaságot - nyugati életszínvonalon élhetünk egzisztenciális biztonságban. Sőt ha csatlakozunk az Unióhoz, még cukrászdát is nyithatunk Bécsben! Ehhez képest húsz évből néhány évet leszámítva - első Orbán kormány utolsó két éve, a Medgyessy kormány két éve - életszínvonal-esés jutott osztályrészül, a végén egy jó nagy adósságválsággal, amely az addigi szerény egyéni eredményeket is annulálta. A világok legjobbjának tartott liberális demokrácia pedig nem védte meg a kisembert a lecsúszástól, cserében magas lóról oktatott, hogy ők a hülyék, amiért nem értik a modern kor kihívásait. A népek köszönték szépen a lenézést, és Viktorra szavaztak, aki éppen rendszerkritikus plebejus politikusnak mutatta magát. Az volt Viktor ígérete, hogyha minden magyar lészen, akkor lesz itt jó világ. Nosza. Hajrá Viktor, hajrá magyarok!

Eltelt tíz esztendő és mi lett? Az a folyamat zajlott le, amelyet Szabó Lőrinc: Vang-An-Si című versében olyan zseniálisan leírt immáron nyolcvannégy esztendeje: "Tíz év... S a szent hívta a császárt és a Tanácsot. - Kész vagyok, itt a művem! - s az új világra kitárta a négy ablakot. ... - Őrültek! Elűztem a kalmárt!... - A tied éppúgy becsapott! - Bankpénz helyett... - De katonákkal Hajtottad be a kamatot! - Az úri tőke... - Spicliké lett! - A papok... - Azért nincs eső! - Munkahadsereg... - Mint a börtön! - Jövőtök... - Ma kell, nem jövő!" Viktor nem váltotta be a magyarok reményeit, az általa kiépített ország rosszabb lett, mint a korábbi változat. Ugyanis a világ is változott a tíz év alatt, amelyhez nem sikerült alkalmazkodni. Létrejött egy személyi függéseken alapuló, versenyképtelen gazdaság, egy sajátjait meglopó tolvaj elit, egy ezek hatására a hazájából menekülő magyarság, összességében egy bukóspirálba került ország.

A derék magyarok pedig egyre többször találkoznak a mindennapokban az eredménytelen kormányzással akkor is, ha a rezsim körmeszakadtáig igyekszik propagandájával titkolni tehetségtelenségét. Ma már közhelyszámba megy, hogy az oktatás egyenesen szar, nincs elég orvos, már az időpontfoglaláshoz is időpontot kell kérni. Egyre szenvtlenebbül tolják a magánegészségügyet, miközben tíz éve azt üvöltötték, hogy az: "Egészségügy nem üzlet!" A magánnyugdíj pénzeket Viktor addig védte, míg eltűntek. Most az a módi, hogy spóroljon mindenki, ha nem akar éhen dögleni idős korában. A közszolgáltatások a béka segge alatt, a szemetet nem viszik el, a MÁV százhúsz évvel van lemaradva attól, amit ma vasútnak hívunk, stb. És elkezdődött a polgárok személyes életébe való belemászás is. Nem tudni ki volt az a barom, aki kitalálta a kötelező hatéveskori iskoláztatást elvéve a szülőtől a döntés jogát, miközben a feltételek sincsenek meg. Ugyanez a nyelvvizsga-kötelezettséggel, amelyet úgy írnak elő, hogy az állami iskolákban nincs olyan infrastruktúra (tanár), amely (aki) lehetővé tenné a kötelezettség teljesítését. Miközben tehát az ország lerohad, magánéletükben cseszegetik az embereket, infláció a köbön, megy a süket duma a sikerekről és egyre pofátlanabbul folyik a közpénzlopás. Minden szarra - stadionok, sportvilágverseny-rendezés stb. - van pénz, csak az magyarok életminőségének javítására nem jut valahogy. Csoda, hogy besokallnak a népek, és meggyűlölik a Fideszt?

A másik gond maga a Viktor. Akkora a szája, mint a Bécsi kapu, teljesítménye viszont nulla. Az európai politikából gyakorlatilag kiszorult. Ma már csak balkáni maffiózókkal, nemzetközi pénzmosókkal, posztszovjet kánocskákkal, "Ne légy hülye!"-törökökkel fotózkodhat. (A tartótisztnek való jelentésadást ne vegyük diplomáciai eseménynek.) Elhűlve nézem, mivel indokolja a külpolitikának nevezett ámokfutást. Berlin - Moszkva - Isztambul háromszög! Atyaisten! Ez a miniszterelnök?

Törökországnak Ankara a fővárosa, és nem véletlenül. A törököknek nincs és nem is lehet szava Európában, nekik annyi van megengedve, hogy Kis-Ázsiában bohóckodjanak, nem több. Polaton keresztül való pénzmosáson kívül mi a fenét akar ez a szellemi toprongy a törököktől? Viktor európai szereplése még lesújtóbb. Akkor veszik elő Európában, ha bajkeverőre van szükségük. Macron például kajakra azt a verziót nyomja, amire a franciák évszázadokig használták a magyarokat - Bethlentől a Zrínyieken, Thökölyn, Rákócziakon keresztül Kossuthig - keltsenek rebelliót a germánok hátában. (Amikor pedig a nagyon okos Deák, a snájdig Andrássy és a korrupt Tiszák végletesen hozzákötötték Magyarországot a krautokhoz, gyorsan megsemmisítették egy kis kastélyban.) A bajkeverő Viktor áldásos tevékenysége miatt a magyarokat nagyjából úgy utálják Európában, mint Trianon előtt. Szép jövendő vár ránk.

Belföldön sem jobb a teljesítménye. Viktor beleunt a belpolitikába. (és régi szórakozása, a foci sem hozza az adrenalinfröccsöt). Ennek oka, hogy hatalomtechnikai eszközökkel jelentősen visszaszorította az ellenzéket, pártjában nyikkanni sem mernek nélküle. Légüres térben lebegő politikai ikonná vált, új játszóteret kellett hát találnia magának. Legokosabb Lajos regnálása idején kettős hatalom volt a Fideszben, Viktor a politikai térfélen vitézkedett, Lajos az üzleti ügyekkel foglalatoskodott. Lajos kipöccintésével Viktor új terepet kapott, és megszerette, mert rájött, hogy a pénzosztogatás legalább annyi élvezetet okoz, mint a politikai játszmázás. (A kettő együtt maga a mámor.) Ráérzett az ízére, és a napi szürke kormányzati melót felváltotta új hobbija, a seftelés. Ettől igazi üzletembernek érezheti magát, talán még a Sorost is lepipálja. Annyira tetszik neki újdonsült szórakozása, hogy közben elfelejt kormányozni. Ettől viszont léket kap az egész rendszer. Új homokozójában csupa siker Businessman Viktor élete. Persze úgy könnyű, ha tévedéseinek tízmilliárdokban mérhető árát a magyar emberekkel fizetteti meg. (Lásd például az olasz biztosítási piacon való gyermeteg hasalás, vej tizenhárom milliárdja, Fáraó úr sajnálatos halála okán eltűnt stex stb.) A probléma tehát az, hogy élveteg Viktor elérte pályája zenitjét, de maga természetesen nem érzi, sőt új passziójában örömét leli. Ebben a közegben meg már szinte természetes, hogy senki sem meri a táborából felvetni, hogy a politikai közösség túlélése érdekében be kellene fejeznie a mókát. (Amúgy felesleges is, mert nem az az embertípus, aki rendelkezik a belátás képességével, így amíg el nem veszik tőle kedvenc játékszereit, magától nem fogja odaadni, ha rá is megy az ország.)

Ennek hiányában mire számíthatunk? Rövidtávon kapkodásra. Lesz egy kis pénzosztás a plebsznek, hátha lenyugszanak. Megy tovább a siker duma, amíg fel nem kenődünk a következő válságra. Lesz biztos valami átalakítás is, mert ha nem Viktor szervez át, akkor esetleg eszébe jut valakinek Viktor felelőssége, és őt szervezik ki. Jobb ezért megelőzni a bajt, és a szart rákenni az ostoba szpáhikra.  Nos, kb. ennyi. Középtávon az várható, mint a vörösöknél 2006 után. A tolvaj elit nem bízik a 2022-es győzelemben - ezt persze nem kötik Viktor orrára - és még többet lopnak. Sokan össze is fognak veszni a koncon - emberi tényező - megindul a kipofázás, a helyezkedés, a "belülről bomlasztottam" mentegetőzés megalapozása, a titkos átállás előkészítése. (A főkolomposoknak az evakuálás megszervezése.) Mindennel fognak foglalkozni, csak velünk, magyarokkal nem. Erkölcsi megtisztulás? Ne tessenek tréfálni... Jó kormányzáshoz szükséges átalakítások, személyek? Kacag a máj...

A lényeget pedig egyetlen rezsimszolga sem veszi (veheti) észre. Az emberek gyűlölik a Fideszt, és már személyesen Viktort is. Ő volt az utolsó reménye ennek a szerencsétlen országnak. Most pedig ott vagyunk ahol a fenti vers tanulsága: "Elnémult kétszázmillió szív, csak kettő beszélt odabent. - Hiába! - sóhajtott a császár. - Nincs remény! - sóhajtott a szent. - Úgy-e, mégis a régi rend jobb?! - tapsolt a győzelmes Tanács. És Vang-An-Si befalaztatta a szent torony négy ablakát."