Baráti biliárdozásból ballagtam haza átjárva a "Vagyonom nem volt, hitelem nincsen, ragyogó kedvem van! Van bennem egy szalonspicc, jól érzem magam!"-hangulattal. Az egyik buszmegállóban Tarlós úr nézett rám pedánsan, azt üzenve, hogy "Piszkos kezekben a város!" Na - mondom magamnak – milyen bátor ez a Pista, ilyen kendőzetlenül kivágja a frankót. Másnap aztán láttam, hogy a Pista mégsem bátorodott meg ennyire, csak a tokaji tette tökössé az esti kedélyben. Mi lenne, ha a kampánymanagerek is lenyomnának pár decit, és ekképp felbátorodva a valódi szándékkal fordulnának kedves választóikhoz. Játsszunk őszinte kampányszlogenest a tréfa kedvéért!

1.    Tarlós István: Piszkos kezekben a város!

Budapestet kilenc éve rohasztó Pista bácsi ezzel az egyszerű mondattal adhatna magyarázatot sikertelen munkájára, melynek folytatásához kéri a sok hülye szavazatát.

2.    Karácsony Gergely: Engem elásnak, ha nem szavaztok rám!

A felvilágosult, nyugatos elkötelezettségű baloldali-liberális politikai gondolkodás lényegi elemét tárhatná az erre fogékony kretének elé szánalmat keltve maga iránt. Egy meglepő szavazatra bizton számíthat: Dr. Orbán Viktor Mihályéra, aki így kíván mindenkinek Boldog Karácsonyt!

3.    Puzsér Róbert: Fidesz fizess!

A független jelölt szerényen jelezné jelmondatával, hogy önálló indulása ugyan reménytelen, ám még nem érkezett meg számlájára a harminc ezüst.

4.    Berki Krisztián: Celeb vagyok, ments ki innen!

Tóni pasa utasítására induló, a budapesti aljadékok szavazataira ácsingózó trash celeb kérné a söpredék segítségét nyomorult helyzetének megváltására.

5.    Wittinghoff Tamás: Nincsenek titkaim választóim előtt!

Budaörs irányítója példamutató nyíltsággal fordul választói felé, amatőr, mégis élvezetes alakításával enged betekintést a fáradtságos polgármesteri munka rejtelmeibe. 

6.   Borkai Zsolt: Korrupció, kurvák, kokain, Kroácia!

Győr első embere szakít az olyan ódivatú jelszavakkal, mint Családapa, Olimpikon, Polgármester és belecsap a lecsóba. Sutba dobja az olyan nyálas és senkit sem érdeklő meséket, mint: "Vannak szép sikerek az életemben. Semmi sincs azonban, amire olyan büszke lennék, mint a családom.", és fiatalos lendülettel szólítja meg a győri szavazókat. Példát mutat továbbá Viktor kissé elnagyoltan megfogalmazott keresztény szabadság - chiristian liberty - ideológiájából az egyszerű választópolgár számára.

Fennhéjazó magatartás lenne, ha csak ismert polgármesterjelölteknek adnánk tanácsot, ezért sietünk az ismeretlen kandidálókat is segíteni. Válogassanak a jelöltek az alábbi jelszavakból kedvükre.

1.     Lopni akarok!

Egyértelmű felhatalmazást kér az ezt az egyszerű szlogent felhasználó választóitól. Előnye, hogy ez az a választási ígéret, amely könnyen beváltható, sikeres megvalósítása pedig szinte predesztinál a folytatásra. Egyebekben Polt úr sem akadékoskodhatna, hiszen a megválasztott polgármester politikai programját hajtja végre, melyre választói kötelezték.

2.     Nem akarok dolgozni!

Kicsit hasonlít az előzőhöz, a figyelmes szemlélő azonban észreveszi, hogy a jelölt passzív életvitelt szeretne megvalósítani, amely a civil életben nem könnyű. Választói támogatással azonban elérhető a titkos életcél. Ki az a megkérgesedett szívű, aki ezek után megtagadja szavazatát egy ilyen őszinte polgármester-aspiránstól?

3.     Hivatali kocsit lécci!

A jelölt gyermekkori álmának megvalósításához kéri a választópolgárok támogatását, melyet a hétköznapi életben nem volt képes elérni lévén szerencsétlen lúzer. A köz nagylelkűségére apellálni mindig nyerő, aki ezt a szlogent választja, már mehet is a helyi autókereskedésbe kinézni a verdát.

4.     Szavazzatok rám, taplók, mert jobb vagyok, mint ti!

Beszari kampányguruk nem ajánlják, de ne hallgassanak rájuk. Bizonyos településméret felett tényleg nem működik, kisebb városokban, falvakban viszont tuti nyerő. A cselédtudatú prolik egy része el sem tudja olvasni, ezért nagy, színes képet kell mellékelni. Az olvasni tudók először persze felkapják a vizet, dörmögnek, ám a választás napjához közeledve fokozatosan belátják, hogy a jelölt valóban különb náluk, ők meg tényleg taplók.

5.     Díszsírhelyet szeretnék magamnak!

Magyar népszokás, hogy aki már egyszer volt az adott település polgármestere, annak jár a díszsírhely. Az a jelölt, aki ezt a jelmondatot választja, egyszerre tesz tanúbizonyságot a távlatokban gondolkodás képességéről és családcentrikusságáról. Márpedig aki képes elhantolásának jelentős költségeitől megszabadítani utódait, az igenis családcentrikus ember, akibe érdemes közbizalmat helyezni.

6.     A kokain drága, de polgármesterként ingyen is kaphatok!

A választói közösség ilyenkor értékeli, hogy a jelölt nyíltan vállalja emberi gyarlóságát, és örömmel fizeti a botlás költségeit. 

Azt hiszem szerény javaslataim megfogadása esetén mi választópolgárok sokkal szórakoztatóbb kampányt kapnánk a pénzünkért, így nem lenne elegünk a lózungosan unalmas akciózgatásból.