Vasárnapi ebéd komótos majszolása közben a család ifjú tagjai elkezdik a divatos környezetvédő szólamokat. Ki mit olvasott, látott a közösségi médiában, itt a világvége, a gonosz, hülye emberiség saját sírját ássa, mekkora arc a Greta Thunberg, aki jól megmondta, milyen buli klímatüntetésre járni stb. Érzem, hogy várják a véleményemet. El szeretném kerülni a csapdát, ezért a rántott hús felvágásával foglalatoskodom időnyerés céljából. De ezek az átkok egyre meredekebb szöveggel állnak elő. Amikor pedig az uborkasaláta vételezésre nagyobb gondot fordítok mint a jövő problémáinak megoldására, nyílt felszólítást kapok, hogy ugye így van.

Egy pillanat, és hülye, vén köcsög leszek a szemükben, mert az igazat megvallva viszolygok a tömeghisztitől. Csak ezt miképp mondjam meg nekik? Nehezen.

Szóval - kezdem a bölcsnek szánt szózatot - gondolkodjunk, Béláim. Először is mindig azt mondtam nektek, soha ne higgyetek a médiának, mindent nézzetek meg különböző szemszögekből. Itt van a Gréti. Amikor először megláttam, az volt az első reakcióm, hogy a kiscsaj nem százas. Látszott a szemén. Pedig akkor még nem tudtam, hogy tényleg betegséggel küzd, úgyhogy ezt a részt hagyjuk is, kívánok neki egészségben megélt életet. Az ENSZ-klímacsúcson tett felszólalása nevetséges volt, mert egyesítette magában az ötéves Ullmann Mónika Égigérő fűben nyújtott Hivatal előtti hiszti alakítását Hruscsov elvtárs cipővel való asztalverésével. Viszont bőven nem előzmény nélküli, mert az európai kultúrkörben ismert az egzaltált gyermeklányok közösségre gyakorolt hatása. Ez esetenként pozitív, például Jeanne d'Arc, máskor iszonyatos őrjöngésbe csap át emberek halálát okozva (salemi boszorkányper). Meglátjuk, mire jut Gréti. Könnyen lehet hivatásos klímaforradalmár belőle, ám az sem elképzelhetetlen, hogy pár év múlva egy csendes svéd intézetben próbálják visszaintegrálni a társadalomba, miközben ő egy madzagra igyekszik felfűzni a sárga gyöngyöt a piros után.

Aztán ott van a jelenség politikai aspektusa. A liberális ideológia elérte céljait - amelyeknek előnyeit élvezzük -, és kiüresedett. Egyre nagyobb ökörségekkel próbálkozik (gender, embercsempész tömegáru betelepítése, túltolt pc stb.) de ezzel irritálja az embereket, így folyamatosan teret veszít. Gyakorlatilag a jobboldal átvette az ideológiai irányítást. Sajnos nem valami pozitív világképpel, nekik elég, ha a liberális vonal überciki baromságaira mutatnak rá megspékelve némi arroganciával, itt-ott gyűlölettel. Ez a folyamat odáig megy, hogy liberós barátaink már a közösségi médiában is visszaszorulóban vannak, pedig ez a médiatípus alapból az "okos" és "mértékadó" liberósoknak lett kitalálva. A jobbosok ugyanis mesterien használják ki az emberek félelmét a társadalmi lecsúszástól, a robotizációtól, az idegen - és sokszor harcias - kultúrák térnyerésétől stb. Ráadásul a szabad véleménynyilvánításban is korlátozva vannak, mert elég egy félreértelmezhető mondat (kép), és a pc-re hivatkozva kirúgják őket a közösségi médiából, rosszabb esetben akár az állásukból is. A liberók tehát észrevették, hogy a félelem nagy társadalmi felhajtóerő, de eddig nem tudtak mit kezdeni vele, hiszen ők nem szíthattak gyűlöletet. A klímaváltozás témakör viszont alkalmas a vert liberós tábor összeterelésére, mert félelmet kelthetnek úgy, hogy ezzel nem fenyegetnek társadalmi csoportokat. A dolog mégis veszélyes kultúránkra, mert már megjelentek az öngyűlölő fehér emberek, akik szégyellik magukat a túlfogyasztásért. Sőt újabban egy rakás hülye még gyermeket sem akar vállalni, mert nem akarja kitenni őket a klímakatasztrófa megélésének. A leghülyébbek pedig már pszichológiai tüneteket produkálnak - ha igaz egyáltalán és nem csak a tömegpszichózis fokozására találták ki -, és klímaszorongást diagnosztizáltatnak magukon. A félelemkeltés mellett a klímaváltozás igazolás a népvándorlás beindítására, hiszen ki ne érezne együtt az elsivatagosodás elől menekülni kénytelenekkel? A liberók a klímaharcban új ideológiát találtak, amelyben egyszerre alapozhatnak a félelemre és a humánumra. Csak nekem ez picit szagos, inkább maradnék a régi liberális értékek mellett, azokért mindent.

És a végső kérdés, hogy van-e egyáltalán klímaváltozás, és ebben mennyi az emberi tevékenység hozadéka? Nem tudom, annyit tudok csak, hogy Gaia szeszélyes csajszi. Nehéz elképzelni, de párszáz millió éve az Antarktisz erdős terület volt, most meg a jég birodalma. Az északi féltekén volt jégkorszak aztán megszűnt, majd a XVI. századtól kialakult a kisjégkorszak. De mi köze ehhez az embernek? A '80-as évek óta megy a riogatás a táguló ózonlyukkal, most éppen alig látszik. Pedig az emberi tevékenység alapján nem indokolható a csökkenés. Keveset tudunk a Föld belső mozgásáról, amely a változásokat generálja, például a mágneses tér folyton módosul, amely hatással van az éghajlatra. Vagy a vulkáni tevékenység. A Krakatau kitörése közel egy évtizedre megváltoztatta a Föld éghajlatát úgy, hogy a globális hőmérséklet 1,2 celsiusfokkal esett vissza. Emberi tevékenység nélkül. A tunguszkai meteorbecsapódás több millió fa pusztulásával és rengeteg porral járt. Ember sehol, legfeljebb az áldozatok között. A tanulság kettős. A Föld történetében a változás az állandó. Az emberiség alkalmazkodott ezekhez a változásokhoz, ezért maradt fenn, tudott civilizációt létre hozni. Jelen helyzetben sem picsogni kell, hanem felkészülni az új körülményekre (ha valós a mostani helyzetértékelés). A másik, hogy az emberiség nem menthető fel a pazarló életmód feladásának felelőssége alól. Ahol lehet, figyelembe kell venni a környezeti ártalmak csökkentésének szempontjait, ez nem kérdés.

Ám ha mégis az ember okozza a klímaváltozást, akkor mi Gréti javaslata? Mert hát lézeng itt hét és fél milliárd ember, velük mi lesz? Ha igaza van a klímaharcosoknak, akkor ennek a következményeit is vállalni kell, amelyek nagyon szembe mennek az elmúlt hetven év világpolitikai közmegegyezésével. Korábban, ha egy-egy terület túlnépesedett vagy éghajlata megváltozott, az ott lakók a természetes kiválasztódás révén szelektálódtak. Mai szemmel szörnyű, de a valóság az volt, hogy éhen haltak, elintézte őket egy járvány vagy háború. Az új világrend azonban a békés fejlődést, gazdasági prosperitáson alapuló jólétet tűzte célul, amely egyszerűen kiiktatta a természetes szelekciót. De akkor mi jön helyette? Mesterséges kiválasztás? És ki dönt arról, hogy ki maradhat életben? Gréti csettint Tanosként és ezzel eltüntet négymilliárd embert? Vagy üzembe helyezik a gázkamrákat? Messzire vezető kérdések ezek, de fel sem tehetők nemhogy választ kapnánk.

Vegyük a legrosszabb szcenáriót, hogy pár évtizeden belül radikálisan megváltozik körülöttünk az éghajlat. Erre készülni kell egyénileg, családként, nemzetként és az emberiség egészének egyaránt. Családunk túlélése érdekében Asimov tanácsára hallgatva diverzifikáljuk magunkat, így pompás génjeink öröklődhetnek. Átlényegülve Baradlay Kazimirrá rámutattam egyikükre: te a Tűzföldre mész, te Ottawába, te pedig Arhangelszkbe. Ezek a helyek felmelegedés esetén prímák lesznek. Néztek boci szemekkel, és ők mélyedtek el a desszert kanalazásában.

Nekem - mivel Greta Thunberg munkásságáról kellett értekeznem - alig maradt a somlóiból. Na, ott lett elegem a Greta Thunberg jelenségből.