Papír alapon jelent meg a Mandiner, és illene köszönteni, de nem megy. Nem, mert a polgári eszme 2.0-ás elárulását sejtem benne, annak meg minek örülni. Korszakos Viktor sietett posztolni, amint lapozgatja, pedig kolbászcsomagolásra kifejezetten alkalmatlan. Ezután a nemzeti szpáhik hanyatt-homlok pakolták ki közösségi oldalaikra lelkes Mandinertanulmányozásukat, hogy lássa a Főnök, igazodnak ők gyöngyen. Ez megerősített gyanúmban, és léptem is volna tovább Mandiner ügyben, de attól, hogy én nem gondolok Rákosi elvtársra, Rákosi elvtárs még gondol rám.

Pénteken ebédeltem egy öreg barátommal, akivel sok mindenen vagyunk túl, például a polgári kűr körén. Kezében a Mandiner, szemében a lelkesedés. Rendelünk, közben dicséri ezt a periodikát, én húzogatom a számat. Örül, hogy Viktor ismét a polgári eszmék felé fordul, én mondom neki, hogy irdatlan szarban lehet a Nagy Reményárus, ha támaszkodni akar az egyszer már elárultakra. "De most nem." - mondja ő. "Csudát nem." - így én. Vagy nem emlékszel, ahogy a gnóm a pofánkba vágta, hogy csak politikai termékek voltunk? És az oligarchák, a vidéki döbrögik, a magánrepcsik azok polgári erények? Miközben a közszolgáltatások lerohadnak, a MÁV-nál már jegyet sem lehet venni, a hadsereg bátor vitézei az M7-sen gyenge nappali forgalom mellett összehoznak egy hősi halottat és egy rakás sebesültet. A nagyanyám is jobban vezet. Mi lesz itt háborúban? Venezuela felé megy ez az ország, nem Ausztria felé, cseszd meg. De most majd más lesz, reménykedik ő. Különben is, utáljuk a komcsikat. "Igazad van, nálam jobban nem rühelli őket senki, de én felismerem a narancsbőrt növesztett komcsit is." - dünnyögöm én. Parázsul a vita, kis híja, hogy le nem hülyéz. (Ami egyébként baráti viszonyunkban nem, hogy megengedett, egyenesen elvárt.) Témát váltunk, amikor meghozzák a levest, melynek finom illatát érezve már azt hiszem, hogy megszabadulhatok a Mandiner sagától, de nem.

Másnap este baráti vacsora egy liberós cimborával. Hozza nekem a Mandinert.  Mondja, hogy bedobták neki a többi szeméttel, és mivel hétvégén nem pucolnak ablakot vagy krumplit, a Lokált és társait egyből kidobta. Ám ezt félre tette számomra (nagy megtiszteltetés, hogy nem eladni próbálta meg nekem). Kedvcsinálónak ott van Csaba testvér, aki büszkén mutogatja a címlapon, hogy megvan még a két ujja. Tisztelem a jelenkor Néri Szent Fülöpét, jó leszek hát, ha tudok. Belelapozok.

Pechemre az utolsó oldallal kezdem. A Rajcsányi írásával. Pontosabban csak a címmel és a keretbe foglalt Weöres Sándor csodálatos gondolatának kiforgatásával. Nekem ennyi volt. Igaz - miközben elismerem tehetségét, kulturáltságát - negatívan elfogult vagyok a sráccal, a Mandinert akkor hagytam abba, amikor a fickó emblematikus írását olvastam. A jó Rajcsányi halálkomolyan leírta, hogy ő felelősségre vonta a nagymamáját, amiért nem tett semmit a holokauszt megakadályozásáért. Szegény nagyi a jelzett időben tizennyolc éves fruskaként tengette életét a festői Abaújszántó nevű metropolisban. A kis bakfisnak '44 tavaszán a legnagyobb gondja az volt, hogy milyen színű legyen hajában a pántlika a körmeneten, ősszel pedig az, hogy hova bújjon mielőtt átmegy rajta a 2. ukrán front. Gellért szerint a köztes időben kellett volna megakadályoznia az Eichmann-Baky-Endre minden addig ismert emberi gonoszságot felülmúló, mégis hideg profizmussal végrehajtott aljasságát. Utólag talán sajnálhatjuk, hogy a nagyiba nem szorult több spiritusz, ezért ismerhette meg a világ Gellért szervilizmustól csöpögő írásait.

De Gellért adott egy ötletet, amelyet Bródy olyan szépen megfogalmazott: "Lesz majd talán, igen, lesz majd valaki, És tőlem is ezt kérdezi. Mit mondjak én akkor neki? Mit mondjak én?" Szóval, srácok, ott a Mandinernél, mit mondtok az unokáitoknak, ha - Óklandból tört magyarsággal – megkérdezik negyven év múlva, hogy miért hagytátok, hogy így legyen? Miért lett ez a nemzet elfogyó pár nemzedék alatt? Miért überelte Viktor Herdert? És lett hazánk az ő irányításával egyszerre gazdaságilag untermannokból álló német tartomány, politikailag orosz muzsik-provincia? Miért hagytátok, hogy közpénzből eszméletlenül gazdagodjanak Viktor által felemelt senkiházi oligarchák? Miért nem alakult ki középosztály? Hol voltatok ti, a polgári eszmék letéteményesei? Miért nem voltatok képesek korrekcióra késztetni Viktort a katasztrófa megakadályozása érdekében? Akkor majd mondjátok el unokáitoknak, hogy azért, mert a tenyeréből ettetek miközben eljátszottátok a fékezett habzású citoyent. Ennyi telt tőletek. Kár kivágni a fákat a nyomtatott Mandinerért. Az önkori választásokig kelletek skacok, aztán ki tudja.

Rajcsányi azt írja: "Alattunk a Balkán, előttünk Európa, bennünk a létra." Weöres eredeti gondolata a következő: "Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." Gellértnek talán sok volt a tudatmódosító, talán kevés, ezért egy tök értelmetlen mondatot hozott össze. Az alattunknak nem ellentéte az előttünk, nem értem, hogy jött ide. Az előttnek a mögött az ellentéte, de a közöttük lévő távolságot ritkán szokták létrával leküzdeni. Weöresnél a föld a szilárd alap, amelyről elérhető az ég. A Balkán, mint szilárd alap, amelyre támaszthatjuk létránkat? Mi ez az ökörség? Weöresnél a létrán csak felfelé lehet menni, hiszen a föld a támaszték. Rajcsányinál sajnos lefelé, a Balkán felé is. Jó úton vagyunk abba az irányba. Éppen a polgári középosztály hiány miatt.

A Mandiner azt próbálja bemesélni nekünk, hogy van erősíthető európai polgárságunk, amelyre támaszkodva elérhető Európa. A mindennapok tapasztalata az, hogy nincs és nem is cél. A cél csupán annyi, hogy szavazatmaximalizálás érdekében illuziókat keltve összetereljék a gyenge, csalódott, megalázott polgári tábor maradványait. Sajnálom Csaba testvér, nagyon tisztelem Önt, de az arcképével nyomtatott újság a szemétben landolt, mert elárulásunkból egyszer már elegem volt.