Sok mindent arattam már, búzát, komlót, árpát, kukoricát. Most a címválasztással vetek egy kis szelet, mert vihart még nem arattam. Mai világunkban kizárólag a fehér, középosztálybeli, heteroszexuális férfiakat lehet bírálni, alázni, beléjük lehet lábat törölni, minden más társadalmi csoport olyan, mint Néphadseregben a parancs: bírálata tilos. Aki pedig megszegi ezt a tabut, annak egyéniségét, eredményeit és egzisztenciáját elégetik a virtuális világ máglyáján azzal a nagyon is valóságos következménnyel, hogy hajléktalanként a halálsoron végezze. Én azonban elveimért a máglyáig is elmegyek, mint Rabelais. (Szövegértési kihívással küzdők számára: a máglyára azért nem.)

Kritikusaim joggal kérdezhetik, hogy a sok kretén, komplexusos, pszichopata férfi vezetőből miért nincs elegem? Azért mert nincs szükség rá. Az alkalmatlan férfi vezetőkről könyvtárnyi irodalom szól, az ironikus hangvételűtől a tudományos igényű feldolgozottságig. Női vezetőt viszont csak hódolat illet meg, nem bírálat. Pedig talán nem volna tanulság nélkül való, ha e területen is közelítenénk az objektivitás felé.

Jó tizenöt éve az akkori munkahelyem felső-középvezetőjeként elmuzsikálgató hölgy a szervezet élén találta magát. Nagy volt a meglepetés, mert köztudomású volt róla, hogy a Peter-elvnek megfelelően az addig betöltött pozíciójában bőven elérte saját inkompetencia szintjét, ám a vezető kollégák segítsége és az intézményt irányító főnök jósága miatt nem abajgatta senki. Aztán úgy hozta a sors, hogy első számú vezető lett. Belső feszültségét nem tudta normálisan kezelni, fél év alatt kialakult a Méhkirálynő-szervezet. Kirúgott mindenkit, aki szakmai ügyekben akart döntést kérni tőle. Lényegtelen ügyekkel foglalkozott, mert azokkal nem járt felelősség. Gyengeségét azzal kompenzálta, hogy jószerivel csak nőket tűrt meg maga mellett, azokból is a vele mindenben egyetértőket, a csodálóit. A barinők pedig csodálták is hol a haját, ruháját, erősítgették döntéseiben akkor is, ha szamárságok voltak. (Mivel együtt kezdtünk, és rengeteget segítettem neki, engem nem rúgott ki, csak belső száműzetésbe küldött, így végignézhettem a züllés folyamatát. Bár ha lett volna még pár hónapja, valószínűleg esetemben is élesíti a lapát-projektet.) Kinevezői egy éven belül rájöttek, hogy tévedés volt a női kvóta, de - saját hibájukat nem láthatták be - hagyták tombolását mindaddig, amíg a szervezet szétesése annyira látványos nem lett a közvélemény előtt, hogy meneszteni kellett.

Ha kedves hölgyolvasóim ingerenciát éreznek arra, hogy megvédjék a női vezetőket, kérem, ne tegyék. A Méhkirálynő vezetési modell ugyanis éppen az adott intézmény női alkalmazottaira jelenti a legnagyobb veszélyt. A fenti esetben például a Méhkirálynő udvartatásán kívüli nőkkel bántak a legcsúnyábban. A Méhkirálynő zsigerileg belátta, hogy egy idegesebb alfahím esetleg lestukkoltatja fejecskéjével az íróasztalát, ha beszólogatásaival megpróbálja folyamatosan alázni, ezért vagy távol tartotta magától őket, vagy rövid úton megszabadult tőlük. A nőket viszont kifinomult aljassággal kínozta. Sokan nem is bírták. Volt olyan kolléganő, aki pánikrohamot kapott, és mentő vitte el, mások idegösszeomlás miatt esetek ki a munkából, és többek egészsége romlott meg a Méhkirálynő-stílus miatt.

Az új vezetés alapjaiból építette újjá az egész intézményt kezdve a normális munkahelyi légkör kialakításától. Az ott összegyűlt empirikus tapasztalatok birtokában próbálom e tárgyban kevés tudományomat csiszolgatni. És már keresek is vele!

Pár hete midőn az én drága ikonom, Viktor kinevezte Varga Juditot miniszternek, támadt egy picuri vita köztem és egy ügyvéd barátom között Varga szerepéről és a minisztérium jövőjéről. Szerinte nincs itt semmi látnivaló, megy tovább a szekér, hiszen a közigazgatási államtitkár régi jó NER-társ. Cöcö - mondtam én -, mint macskát szarni. Fogadtunk egy tizennyolc éves Glenfiddichbe. Aztán felhevültünk, és emeltük a tétet huszonnégy évesre, mert kinyilatkoztattam, hogy nőt fog helyette kineveztetni. Köszönöm, Juditka!

És nem tudom megvan-e, hogy van Viktornak női minisztere Bártfai-Mager Andrea személyében. Tavaly ő volt Viktor kedvence, a legnagyobb sztár, aki megoldja a szemét ügyet, valami eszement populista lózungnak megfelelve egységesíti országosan a vízdíjakat, és összevonja a Mészáros bankokat, hadd örüljön Csányi úr. Mit valósított meg a sok ambiciózus tervből? Semmit. Hol van most a csajszi? Sehol. Pedig emberileg kifejezetten szimpatikus számomra. Na, ez lesz Vargából is, azzal, hogy kevés súlytalanabb minisztérium van, mint a Gazságügyi. Plusz Varga az a hithű agresszív típus, aki még hisz az Eszmében. Viktor meg alig bírja ki röhögés nélkül legújabb hasznos hülyéjét, akit lehet mutogatni az EU felé, és miközben Ursulával lejátsszák a vizespolóban való megtépést, pár hónap alatt szétveri a minisztérium szervezetét.

Handó Tündike alkalmatlanságát már párszor megénekeltük, nem ismételnénk magunkat, Karas Mónikáról inkább semmit, különben bezúzatja az Indexet, Schmidt Mária vezetői rátermettségét pedig dicsérje Dózsa László (1942-). Kell még mondanom valamit, Ildikó?

De a magyar ugaron túli világban sem jobb a helyzet. Merkelnek hála Európát is belengi a Méhkirálynő-mentalitás. Merkel - miután sikeresen megfúrta mentorát - a CDU-ban azonnal kiépítette a csodálók kórusát, és szisztematikusan irtott ki maga körül minden potenciális vetélytársat különösen, ha az ambiciózus férfi volt. Az utóbbi években pedig döntésképtelenségével tönkrecsesz mindent. Arra persze van esze, hogy lassú hatalomátadást imitálva megajándékozza az utókort egy tök alkalmatlan, cserébe kimondhatatlan nevű, kontraszelektált tyúkkal. Aki egyébként rekordidő alatt vitte zuhanórepülésbe a CDU-t. De Merkelnek ez sem elég, rásózza az Unióra egy másik tehetségtelen csodálóját, aki eddig éppen annyi minisztérium élén bukott meg, ahányat vezetett. Ursulácska izzadó tenyerén, minden mozdulatán, semmit mondó lózungjain látszik, hogy nagy neki a kiskosztüm, hát első intézkedéseként rá is lépett a Méhkirálynő-szervezet kiépítésének útjára, midőn biztosaihoz női jelölteket vár a tagállamoktól. (Trócsányi vallja magát transzneműnek, az akkora überelhetetlen hülyeség, amely miatt nem tudják nem megválasztani.)  És az EKB elnöke is egy nő lesz, akinek IMF élén való tündöklését még a baráti sajtó is az "ellentmondásos" szóval szokta eufemisztikusan jellemezni.

Hol van már az alapító atyák - Konrad Adenauer, Robert Schuman, Jean Monnet - nagyszerű álmodása, a François Mitterrand, Helmut Kohl, Jacques Delors triász eltökélt tehetsége? Az isiászos alkesz kiválasztása jelezte a mélyrepülés kezdetét, Ursulácska mandátumának végére pedig: consummatum est. Ki fogja komolyan venni az éltes matrónák által vezetett konglomerátumot? Putyin, Trump, Hszi urak? Szalman herceg, akinek kultúrájában a nőkérdés tevekérdés? Az EU Merkelnek hála egy ötlettelen, tehetségtelen, jövőkép nélküli vegetálásra berendezkedő, széteső szervezet képét vetíti előre.

Parkinson szerint egy szervezet lassú bomlásának jele az impozáns székházba költözés. Egészítsük ki a Mester hatvan évvel ezelőtti megfigyelését azzal, hogy ha egy szervezetet nő vezet, az három dolgot jelenthet. Első, hogy a szervezet jelentéktelen, ezért vezethetné kutya is, csak az állati jogok még nem elég fejlettek, viszont a női kvóta kockázat nélkül kipipálható. Második, hogy azt szeretnék, ha a szervezet eljelentéktelenedne, de nem merik egyből bezárni, ezért rábízzák egy nőre. A harmadik lehetőség, hogy benézték a kinevezést, és amint rájönnek tévedésükre, eszük nélkül korrigálnak.

Szóval jó lenne, ha a női vezetők vezetési problémáinak feltárására több energiát szánna a vezetéstudomány, de ehhez el kellene ismerni, hogy vannak ilyen problémák. Jelenleg azonban már a gondok felvetése sem lehetséges, nemhogy a megoldások keresése, ezért elegem van a női vezetőkből.