Ez a bejegyzés hosszú lesz, és egyes részeiben bizonyára vitatható, ezért olvasása nem való mindenkinek. Én szóltam.

Az országot leginkább megosztó feszültségeket a hatalmon lévők a nemzeti burzsoázia megteremtésének természetes konfliktusaként értelmezik, az ellenzékiek pedig a közjavakat ellopó oligarchákról beszélnek. A közelmúlt eseményeit más logikába helyezve azonban megfigyelhető, hogy a NER szintet lépett, és gőzerővel épül a Nemzeti Szpáhizmus Rendszere, amelyben minden - politikai tisztség, állami beosztás, bizonyos szint feletti gazdasági vállalkozás - a főkegyúré, a résztvevők csak időlegesen és kizárólag az ő kegyéből birtokolják a javakat. Úgy látszik, még kevesen ébredtek rá erre a fordulatra. Egyes oligarchák kezdik kapizsgálni, hogy valami nem stimmel, ha random fel kell ajánlani vagyonukat, a Simicska-birodalom átvételét minimum furcsállják, a Vajna-hagyaték sorsa is tanulságos lesz, de még nem látják az új rendszert és az abban betöltött alárendelt szerepüket. Mint ahogy az ország népe sem.

Viktor és a szpáhizmus

Ha az Index egy bátor újságírója megkérdezné Viktort, hogy mi szükség van a szpáhi berendezkedésre? Ő elővenné az 1973-as nyári úttörőtáborból haza írt levelét, melyből az utolsó bekezdés így szól: "Drága szüleim, ezzel zárom soraimat. Viktor." Valójában csak Viktor helyzete az indok, semmi más. A mi Viktorunk harcra készül a világ liberálisnak nevezett része ellen, ezért nem engedheti meg, hogy a frontvonal mögött kialakuljanak akárcsak részleges önállósággal rendelkező hatalmi-gazdasági centrumok, amelyek ellene fordíthatók. (No és persze a hatalom szeretete sem elhanyagolható ok, hiszen minél nagyobb a hatalom, annál jobban lehet szeretni.) Ez látszólag logikus, de egy ilyen pici ország esetében inkább veszélyes. Mindenkire. Viktorra legfőképp.

Nem véletlen, hogy Viktor nem tülekedett a tíz éves kihívásnak eleget tenni. Tíz éve Viktor még egy kifejezetten jól kinéző, okos szemű, értelmesen beszélő középkorú srác volt. Azóta jobban teljesít. Pocakban, csípőben, tokában, és vizenyős tekintetben. Magán mutatva be, hogy nem minden tömegnövekedés jár teljesítménynövekedéssel. Az NSZR-rel pedig még gyengébb lesz az ország. Mert mi történik, kérem szépen, ha egy reggel Anikó asszony arra ébred, hogy nem kell kivasalnia a Népsportot, mert Viktor egy félig elrágcsált kolbásszal a kezében fekszik az ágya mellett? Nógrádi György stílusában egy: Az orbáni életmű befejezetlen marad, hiszen a kolbász másik fele nem került elfogyasztásra. Kettő: Melyik oszlik fel előbb? Viktor porhüvelye vagy az NSZR? És mi van, ha néhány főszpáhinak nem lesz kedve átadni több tíz- vagy százmilliárdos vagyonát, ezért beruház egy újragondolt Gundel gombapörköltbe? Esetleg Magyarország ellenségeinek is megéri felfogadni egy vadkant, ha ezzel hazánkat évtizedes káoszba taszíthatják. (Tisza esetében egyszer már bejött.) Gyenge az az ország, amely egy személy életétől, személyes világlátásától, napi hangulatától függ. Erős ország? Ugyan. Csupán forgószélben táncoló papírsárkány.

Ideológia és a szpáhizmus

A 2010-es választások megnyerése arra a gondolatra épült, hogy minden, ami rossz, az a külföldi multik és az ő akaratukat baksisért kiszolgáló offshorozó vörös mágnások miatt van. Ám ha nyer a Fidesz, akkor lesz magyar burzsoázia, akik majd itthon fektetnek be, munkát, tisztességes megélhetést biztosító fizetést adnak a magyar embereknek. És lesz önálló egzisztenciára alapozott erős középosztály, lesznek magyar árukkal megrakott bolthálózatok. Minden jó lészen, mert: "Ha a föld isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta!" A NER-ben kiderült, hogy ebből igen kevés valósult meg. A nemzeti burzsoázia helyett oligarchák lettek, akik a sajátjaiktól lopott vagyont külföldre menekítik, adót alig fizetve offshoroznak, jachtokon, magánrepülőkön közlekednek, letelepedési kötvényt árulnak saját zsebre, és külföldi kokós luxus bárok reklámarcaiként is helytállnak. Középosztály nincs, legjobb esetben állam vagy oligarchák által fizetett honorácoirok lézengenek. A magyar szakmunkások - látva a reménytelenséget - pucolnak az országból. A nemzetinek látszó politikusok simán elfogadnak olyan törvényt, amely saját népüket szolgáltatja ki a nemzetközi multiknak. Már látszik, hogy az NSZR-ben ennél is lesz lejjebb. A magyar emberek megvédéséről hazudozó kormány cinikusan leste az Audi-sztrájk kudarcát, nehogy a sikeren felbuzduljanak a magyar munkavállalók. A magyar - a magyar, nem a német! - kereskedelmi kamara szpáhija, pedig azon merengett, hogy a magyar emberek sztrájkja miatt elmehet az Audi. (Jobb országokban az ilyen nemzetáruló szpáhik darabjait kitűzik a várfokára.) Hol van a magyarok védelmére alapuló ideológia? A plakátokon. Ott a helyük.

Az NSZR ideológiája már nem fárasztja magát rendszerjobbítással, csak gyűlölködik. Hiába, a régi vágású kereszténydemokraták valami régi vágású Bibliában azt olvasták, hogy: Gyűlöld felebarátodat, mint önmagadat! Azóta gyűlölnek. Elsősorban magukat, amiért gerinctelen szpáhikká váltak, és ezt a gyűlöletet vetítik ki a világra. Az NSZR-ben ismét eljön a: "Ne csak őrizd, gyűlöld is!" kora. A jó szpáhi sosem felejtheti, hogy a gyűlölet a NSZR alapja.

Társadalom és a szpáhizmus

A társadalmi kérdések részben összefüggnek az ideológiaiakkal, részben a gyorsan változó világban kellene jó válaszokkal előrukkolni. Ez más kormányoknak sem megy, túlzott elvárásokat Viktorunkkal szemben sem kell megfogalmazni. Európai barátaink kissé késve váltak nagylelkűvé velünk, magyarokkal: gyarmataikból eredő hasznot sajnos még nem volt módjuk megosztani velünk, terheikben való részvételben viszont számítanak ránk. A magyar társadalomra felesleges rászabadítani a Föld nehéz sorsú, alig integrálható népességét, ebben konszenzus van. És ez helyes. Ugyanakkor az egyéb társadalmi folyamatok rémisztőek. Kilenc éve még tízmillió felett volt az országban élő magyarok száma, ma statisztikai bűvészkedés kell a kilencmillió kimutatásához is. A Kárpát-medence magyarsága még nagyobb arányban fogy, a határon túli szervezetek üres magyarkodó pofázással egybekötött pénzmosásnál többre nem alkalmasak.

Az idősödő Viktor beszűkülő gondolkodásával nehezen érti meg, hogy arra az ősi kérdésre: "Mért él a pór?" nem az a XXI. századi válasz, hogy: "a gúlához követ Hord az erősnek, s állítván utódot Jármába, meghal. - Milljók egy miatt." A szpáhizmus azonban csak ennyi perspektívát kínál az embereknek, növelve a kiszolgáltatottságot. Ezért aki tud, elmenekül előle, aki nem, az apátiába esik, jobb esetben alámerül és kibekkeli őket. A szpáhizmus reménytelenségével aláássa a magyar társadalmat, nem eredményez dinamikus, fejlődő, egészséges országot, ellenkezőleg: a rothadás bűzével elriaszt.

Lojalitás és a szpáhizmus

Viktor a szakmaiságot bolsevik trükknek tartja, ezért 2013 körül elkezdett megszabadulni saját táborának szakembereitől. (Az utolsó mohikánnak megmaradt Prőhlének és Aszódinak mostanában kötöttek útilaput.) A szpáhizmus szempontjából ez logikus, hiszen nincs szükség harcostársakra, akik még látták a vezér bukdácsolásokkal teli felemelkedését, olyanok kellenek, akik függnek tőle. A régiek közül már csak Kövér van a közelében, igaz ők ketten vannak: Laci és a demenciája. A folyamat első részében a szakembereket kevés ésszel megáldott, de érzelmileg lojális arcok váltották, némelyikre - Németh Szilárd - rossz ránézni. Az érzelmi lojalitásra viszont egyre kevésbé van szüksége a főkegyúrnak, hiszen azt valamilyen szinten neki is viszonoznia kell. A jövő eredményes szpáhija a zsoldért lojális, aki tisztában van azzal, hogy addig van hivatalában, addig tulajdonol javakat, amíg Viktor akarja. Tehát - miként elődei az Oszmán Birodalom szpáhijai - nem fejleszt, csak kiszed a rendszerből, hiszen: "amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra". Erre a változásra még nem készült fel sok fideszes, ezért néznek, mint a kiszántott egér, amikor őket is eléri a kasza. Helyükbe pedig sokszor lépnek olyanok, akik tisztában vannak jelentéktelenségükkel, mert pozíciójukat: Az Úr adta, és az Úr fogja elvenni.

Államszervezet és a szpáhizmus

Azon felesleges rugózni, hogy az állami szervek élén olyan emberek állnak, akik a győztes politikai pártból kerülnek ki. Így van ez szerte a világban. Az más kérdés, hogy az adott személy ostoba szervilizmussal lezülleszti-e az intézményt vagy függetlenítve magát a kinevezőtől, rangot ad neki.

Ez utóbbira példa Becket Tamás, aki II. Henrik király nagy cimborája volt. A király éppen e barátságra tekintettel kinevezte canterburyi érsekké, gondolván, hogy az egyházi javak világi célokra való fordítása esetén Tamás nem fog akadályokat támasztani. Pedig Tamás előre szólt, hogy de. És igaza lett, egyik balhé követte a másikat közte és Henrik között, amíg az utóbbi meg nem unta. Ma sem teljesen tisztázott, hogy Henrik kifejezetten óhajtotta, hogy: "Dögöljön meg Becket Tamás lehetőleg máma még!" vagy csak sóhajtozott ennek érdekében. Mindenesetre négy lovagja komolyan vette és az oltár előtt lebökte Tamás érseket. Óriási felháborodás lett belőle Európaszerte, Henrik meghátrált, az angol egyház megúszta a bedarálást, a lovagok pedig elvitték a balhét. Ja, és Tamás Anglia védőszentje lett. El tudjuk képzelni, hogy ma Magyarországon bármelyik alkotmányos szerv vezetője képes lenne a végletekig vinni szervezete jogállami céljait Viktor vezér akarata ellenében?

Viszont a szpáhi mentalitás érdekes módon nem erősíti, hanem szétfeszíti a rendszert. Ennek oka, hogy ezen intézmények élén - a hosszú távú kinevezések miatt - még érzelmi alapú szpáhik állnak, akik azt hiszik, hogy azzal tesznek jót Viktornak, ha túlteljesítenek. Ott van például az ÁSZ-elnök, aki fizimiskájában egyesíti az áldozatát megnyugtatni kívánó tigris és egy kéjes vízión merengő elmebeteg vonásait. Ez akkora kretén, hogy indokolatlan bírságaival gyakorlatilag megszünteti a többpártrendszert, és észre sem veszi, hogy ezzel Viktor rendszerét teszi szalonképtelenné. Párt ökle Lacusnak annyi esze sincs, hogy a Fidesz-KDNP-t is megsuhintsa legalább egy húszmilliós látszatbírsággal. A következő választást a Fidesz négyötöddel - ha a választási informatika pár órára bedöglik ötnegyeddel - nyeri, mert nem lesz politikai ellenfél. És az jó lesz Viktornak? Vissza kellene fogni ezt a szervilis szpáhit.

Handó Tünde szintén zenész. A bírósági rendszert regnálása alatt nem sikerült jó színvonalúvá formálni, cserébe a bíróságok számtalan megoldatlan problémával küzdenek. Handó szpáhi munkájának kritikája a közigazgatási bíróságok létrehozása, pedig egyszerűbb lenne, ha elcsapnák őt és valami értelmes fazon átszervezné a bíróságokat. De nem, inkább megduplázzák a bírói rendszert. Egy titkos felmérés szerint viszont Handó mégis hasznos. Brit tudósok kimutatták, hogy a világon a magyar bírák gyermekei a legjobban neveltek. Mert, ha a bíró kölyök csintalankodik, anyu, apu előveszi Handó fényképét azzal, hogy: Ha rossz leszel, elvisz a Stünci! A gyermekek látva a csúnya kinézetű, gonosz tekintetű banyát, egyből kezes báránnyá változnak.  

Polt (cunctator) Péter vezette ügyészség Viktor rendszerének sírásója. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy a magyar ügyészség miatt az államot meglopó gazdasági szereplőknek sosem volt rémálma. A privatizációnak nevezett közvagyonlopást is kedélyesen elnézték, Polt munkássága ezt a szervezeti kultúrát viszi tovább. A probléma az, hogy ez a talaját veszített szervezet azt sem veszi észre, amikor a Főnököt lopják meg. Ez pedig rendszerhiba. Voldemort nagyúr, Simonka képviselő, Kuna úr stb. elleni eljárások a szokásos halogató módon döcögnek, mások - például Seszták exminiszter - ellen el sem indulnak. Az NSZR nem engedheti meg magának, hogy tutyimutyi ügyészsége miatt minden jöttment szpáhi hülyének nézhesse Viktort, ideje lenne a statuálásnak, elvtársak!

Aztán ott van még személyes kedvencem, a Huba. Az MNB teljesítménye szánalmas. A monetáris részleget nyugodtan meg lehet szüntetni, úgyis akkor fognak kamatot emelni, amikor az EKB, akkor meg minek fenntartani őket. A pénzügyi stabilitásért felelős részleg pedig titokban imádkozik, amikor olvassák a magyar tulajdonú bankrendszer megteremtéséről szóló fantazmagóriákat. Valós tulajdonosok nélkül a Nagy Magyar Bank úgy fog fejre állni, mint a jancsiszög az első válság első szelére. Az MNB eddig sem volt sehol egy csomó botránynál, így nem tudjuk meg, hogy mennyibe is fáj az adófizetőknek például a Széchenyi Bank bukása és a Huba-család bankjának százmilliárdos közpénznyeléséről sem fogunk megtudni semmit. Viszont Huba ambíciói szerencsére megvannak, bármikor kész Viktor helyébe lépni. Hatalma is van hozzá, mert ha akarja, egy pillanat alatt bedöntheti a bankrendszert. Úgyhogy: Nem, lesz meglepetés.

Sorolhatnánk még az érzelmi alapú szpáhik hülyeségeit, de minek? Ha Viktorunknak lesz ideje, szép lassan le fogja cserélni ezeket is zsoldos alapú, a rendszert érdekből fenntartó - és ezért talán okosabb - szpáhikra.

Média és a szpáhizmus

A média szintén érzelmi alapú szpáhiai naponta csinálnak hülyét magukból nagy nyilvánosság előtt. Maga a lakáj-médiaholding feje jelentette ki, hogy olvashatatlan/nézhetetlen a százmilliárdokat elnyelő kormánymédia. A csahosok zokon veszik és óbégatnak. Erre kirúgják/lemond. Csak azt nem tudom, mit csinálnak akkor a Viktorral? A Kormányinfón Viktor odanyilatkozott, hogy minden reggel arra ébred, hogy őtet bántcsák a gonosz ballib médiákok. Kár, hogy nem volt a helyszínen, aki megkérdezte volna, hogy akkor minek olvassa őket? Ébredjen a Magyar Időkre, oszt jó napot. Mert szegény kis Viktor panaszaiból az következik, hogy a propaganda szarokat ő sem nézi/olvassa/hallgatja. És ez elég kemény kritika a közpénzből hizlaltaknak. Ha Viktor tájékozódni akar, akkor Indexet, HVG-t, 444-et stb. olvas, mert saját hazugságaira ő sem kíváncsi. Szegény szánalmas alákérdező/felszopó médiaszpáhik csak a borzalmasan hülye tagságra pocsékolják drága tehetségüket, Orbán 1Géniusz leszarja őket! (röhög) Ennyit a szpáhik megbecsültségéről.

Gazdaság és a szpáhizmus

A magyar gazdaság jelentős részének esetében nem is beszélhetünk valódi magyar gazdaságról, inkább összeszerelő-üzemekről, amelyek éppen Magyarországon helyezkednek el. Ezeket nem érinti a szpáhizmus. A hazai használatra gyártott kapitalizmus a szpáhizmus melegágya. E körben maximum a megtűrt kategóriás vállalkozások tudják kisebb kompromisszumokkal ideig-óráig távol tartani magukat a rezsim megtisztelő ölelésétől. A támogatott vállalkozások viszont mind szpáhik. Ezeknek a szpáhi vállalkozásoknak három fázisa van. Az első a boldogság korszaka, amikor a szpáhit elkezdik kitömni közbeszerzési pénzekkel, monopol piaci státusszal. Ekkor a szpáhi elhiszi magáról, hogy tényező. Ez a hit aztán belépteti az önhittség korszakába, amikor elkezdi természetesnek venni, hogy neki jár a sok jó. Mohó lesz, nem figyel az elvárásokra. A harmadik lépésben egyszer csak szólnak, hogy a fák nem nőnek az égig, és akkor át kell adnia a cégcsoportot, amely teljes meghasonlással jár. És az a vicc, hogy ezt a koreográfiát minden szereplő eljátssza, mert nem tevődik nyilvánvalóvá már a kiemelés elején, hogy: Szpáhi vagy, nem te lépsz, valaki irányít. Így a szegény szpáhinak nem megy át a fejébe az intelem: "Jól vigyázz, mi lesz majd, ha megun és leállít?" A Simicska-ügyből sem tanult senki. Viktor sem, aki Mészáros fedőnév alatt gründolta újra a gazdasági konglomerátumot, és Mészárosék sem, akik lassan elhiszik magukról, hogy mindenkinél okosabbak. Mostanában a gyerekek annyira nagyot mennek a saját zsebre dolgozásban, hogy túlárazott projektjeiket sorra le kell fújni. A szakítás itt is meglesz, amikor Viktor rájön, hogy átverik, csak a módján lehet majd szórakozni.

A Mészáros szpáhizmusnak van még egy kevéssé látható vonulata. Mivel Lőrinc főszpáhi cégvezetés terén küzd némi kihívással, kénytelen olyanokra bízni a munkát, akiknek karrierje a komcsi időkbe nyúlik vissza. (Ebben egyébként Tiborcz vej is hasonló mintát követ.) Persze a fidesz-zombiknak ezt nem kell tudniuk, de azért ez elég ingatag talaj. Ha Viktor megborul, ezek lesznek az elsők, akik vagy pentitoként fognak énekelni vagy lelépnek az ideiglenesen rájuk bízott szpáhi vagyonnal. (Vicces helyzet, de egy pont után éppen ezeknek lesz érdeke, hogy beborítsák Viktort, mert csak ezen az áron tarthatják meg a ma még névlegesen birtokolt motyót.)

A kisebb-nagyobb szpáhi birtokok a magyar gazdaságot nem erősítik, a benne résztvevők érdeke ellentétes az ország érdekével. Viktor két macska - egy gazdasági hátországot építő és egy politikai vezető -, aki játszik magával. Csak ez a két pozíció hosszútávon nem összeegyeztethető, mert más logika alapján működnek.

Sport és a szpáhizmus

A sport területe a leglátványosabb és a köz számára leginkább érthető. Ezért a rendszer itt akart bizonyítani, nagyot domborítani. Aztán a szpáhizmus a maradék reményt is tönkre tette. Megszámolni sem lehet, hogy hány ezermilliárd közpénz áramlott különböző jogcímeken a látványsportokba. Az eredményt a csekély szó nem fejezi ki, inkább a semmi a jó választás. A foci-nihilt már magyarázni sem magyarázzák. Sinkovics úr találóan fogalmazta meg: "A seggnyalás a legnépszerűbb sportágunk." A férfi kézilabda vb-n való leégést a Mocsai nevű szpáhi - akinek eredményei a távoli múltba vesznek - is jól megmagyarázta. Eszerint nekünk nem kell a nyugati mintát átvenni, a magyar kiváló. Kár, hogy az eredményt jelző tábla ezt nem igazolja vissza, de semmi vész, a törvénnyel rektorrá tett szpáhi a legnépszerűbb sportágban jól teljesít. Az ellenfeleink pedig jót röhöghetnek rajtunk, hiszen az elkövetkező időkben is kiválóan használhatják a magyar válogatottat edzőpartnernek.

A szpáhizmus egyebekben annyi kárt okozott a sportnak, hogy valószínűleg nem tudja kiheverni. Szegény Viktor addig hallgatta a simlis sportvezetők panaszait a pénzhiányról, hogy öntötte nekik a közpénzt. Aztán kiderült, hogyha megfizetik őket, akkor sem tudnak úszni. A TAO a menedzserkorrupció melegágya, a cégvezetők húsz-harminc százalékot kérnek vissza az általuk támogatásként utalt pénzből. Ez belülről rohasztja a rendszert, túlárazott beszerzésekhez, irreális fizetésekhez - melyből az alkalmazott töredéket lát - vezet. Az edző szpáhik pedig nem a tehetséges gyereket teszik a csapatba, hanem akinek az apja többet fizet. A köznép meg csodálkozik, hogy a milliárdokkal kitömött utánpótlás nem tud tehetségeket felmutatni. Sok kis szpáhi él jól az eredménytelenséget magyarázó üres fecsegésből, hála Viktornak. Áldjuk hát mi, adófizetők is!

Itt a vége, fuss el véle! Szemünk előtt alakul a maga ellentmondásos módján a Nemzeti Szpáhizmus Rendszere, és ha Viktornak lesz rá ideje ki is építi, mert a mi Viktorunk dicséretes szorgalommal szokott melléfogni. Kinek lesz jó? Látható, hogy senkinek. De nem baj, egy évszázad alatt eddig csak háromszor kellett romokból felépíteni az országot, kezdhetünk készülni a negyedikre. Hacsak... Hacsak sokaknak elege nem lesz a Nemzeti Szpáhizmus Rendszeréből.