A rendes ember, mikor még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldell a nyárfa az ablak előtt, látja amottan a téli világot, és karácsonyra készít költségvetést. Ez a művelet arra is jó, hogy sorra vegyük a rokonokat eldöntve, akarunk-e ajándékozni, avagy örüljön a delikvens, ha nem keressük fel egy rövid szívlapátszólóval az orcájára neki. Aztán a szigorú rostán fennmaradtak mellé odaírjuk, hogy mennyire taksáljuk az irántuk érzett szeretetünket. A végösszeget látva szörnyülködve bekapunk egy vérnyomáscsökkentőt, és nem értjük, hogy miért hazudja mindenki a médiában, hogy pár tízezer forintot költ karácsonyi ajándékra. (Értetlenségünk fokozódik, amikor valamelyik bolthálózat pénztáránál/hitelpultjánál látjuk a bevásárlókocsikból kicsorgó műszaki cikkek garmadáját.) A szívszélhűdés előtt nyitott ablaknál lassan nagyokat lélegezve szépen elképzeljük, hogy mennyit kell spórolni az év végéig. Oszt' megnyugszunk. "Haha." – hallatszik fentről, ha jól figyelünk. Der Mensch Tracht und Gott Lacht. (Ember tervez, Isten nevet.)

Kezdődik a mosógéppel. Kicsit több mint négyéves. Köhög, prüsszög és megadja magát. Ezzel generációs vita indul a családban, mert a fiam szerint dobjuk ki, vegyünk másikat. Na de nem oda, Buda! Amit lehet reparálni, arról nem szabad lemondani, hívok szerelőt. Némi egyeztetés után jön. Már első ránézésre sem gerjed bennem a bizalom, aztán amikor elkezdi vakarni a fejét hümmögéssel egybekötve, igazat adok a gyereknek. Minden áron el akarja vinni a szervizbe, mert csak ott lehet javítani, érdeklődjek egy hét múlva, akkor megmondja mi a baj. A mennyibe kerül? - kérdésre újabb hümmögés, a szemén láttam a lehúzási szándékot. Udvariasan elhajtom, de a fejvakarásos mutatvány négyezer forintot ért. Csökkentve a kárt feldobom lomisoknak a mosógépet, a jelentkező el is vinné ingyé'. Szerencsére a levantei vér csak lassan válik vízzé, így legalább fogok egy húszast. Aztán jön a következő vita az új beszerzéséről. A női tagozat valami csilivilit akar. A skót frakció szerint, ha négy év múlva ki kell dobni, akkor felesleges túlzásba esni, az olcsóbb éppen úgy kimos. Mivel a családi diskurzusba a vakkomondort nem szoktuk bevonni, marad a konszenzusos döntés. Legnagyobb meglepetésemre egyszer csak elállnak a drága gép igényétől, veszünk egyet olcsón. Mielőtt e diadal okán a papucs alfahímnek érezhetné magát, rájön, hogy valami ritka jelenséget élt át: a női bölcsességet. A karácsonyi meglepetéseket nem kockáztatják a puccosabb mosógéppel.

Éppen kikecmergünk az előző kiadásból, amikor ránk telefonálnak vidéki szomszédaink, hogy egy viharosabb szél megbontotta a tetőt. Tíz-tizenöt cserép, de így nem mehetünk neki a télnek. Százhetven kilométerről megbízható tetőfedőt szerezni nem könnyű. Nekünk sem megy, viszont az utcában lakó nyugdíjas mérnök barátunknak jutalomjáték az unalmas őszre. Pikk-pakk megszervezi, ámulunk profizmusán. (Innen is köszönet érte.) Sajnos az utalás fáradságos munkájának terhét nem veszi le vállunkról. A guta kerülget, de még nem üt meg.

Na, majd most! Bedöglik az autó. Valami motorikus hiba, alig kerül a javítás párszázezerbe, pedig az autószerelő évtizedes ismerős, nem kaszál rajtunk. Ezzel egyidőben megérkezik a hideg. A hideg idővel pedig a gázkazánon a sor, hogy tönkremenjen. És tönkremegy. A gázszerelő régi jó emberem, akkor is őt bíztuk meg munkával, amikor pangás volt az építőiparban, a fizetésnél sem szoktunk vacakolni. Fortuna kereke fordult, most gyakorlatilag nem lehet mestert kapni, de ő jön. Még aznap. Fantasztikusan érti a munkáját, pár perc alatt megjavítja, estére már tudunk fűteni. A munka végeztével a szája megkérdi akarunk-e számlát, ám a keze nem matat a számlatömb után. Nagy a kísértés, hogy túlárazott, kongó stadionokra fizessek-e adót évi ötszáz milliót kereső botlábúaknak vagy a család öngondoskodására tegyek félre inkább. Jogkövető polgár vagyok. Csak az a jog, csak azt tudnám követni, hiszen olyan fürgén sasszézik.

A mosogatógép bedöglése már meg sem rázott. Sztoikus nyugalommal megnéztem a neten, hogy mi a hiba és megjavítottam. Ha a szerencsétlenkedést javításnak lehet nevezni természetesen. A rajtam kacagó Isten megkönyörült és elküldte a Szentlelket, hogy tartsa össze. Azóta műkszik. Amilyen mázlim van, karácsony előtt fogja végleg megadni magát.

Annak érdekében, nehogy elbízzam magam a mosogatógépes siker után, néhány nap alatt kiég vagy nyolc égő. Piti összeg a többihez képest, de ez is kiadás. Ravaszul veszek egy tucatot. Jól tettem, mert másnapra kiégett még kettő.

És hol van még karácsony? Félve pislantok a tévére, mobilokra, laptopokra, hogy mi jöhet még? Ha ez így megy tovább, végig kell járnom a lakótelepeket - szigorúan vasárnap délután kettőkor - ordibálva, hogy: El Greco van olcsón eladó!

Azt hiszem legközelebb a gonosz házi manókat is be kell terveznem a költségvetésbe, és valami pogány rituálé keretében megnyugtatni őket, hogy ne legyen elegem az egyszerre tönkremenő tárgyakból.