Nézem a tudósításokat Recept szultán inspiciálásáról, amint megnézi, rendben tartja-e Viktor nevű pasája szeretett Kizil Elmáját. Utak lezárva, helikopterek zúgnak, a kiürített sugárutakon megerősített konvojok száguldoznak. Aki kívülről nézi, annak tényleg az az érzése, hogy Recept szultán, a budai vilajet gyaur alattvalóinak tart bemutatót. Épp csak be nem mondják szokásjogi alapon, hogy: Destur! Sultan Recept Han hazretleri! Persze az egész a biztonság nevű marhasággal van eladva, mégis inkább a hatalom éreztetéséről szól.

Könnyen belátható ugyanis, hogy lófülét kell itt biztonságról hadoválni, hiszen akit ki akarnak nyírni, azt kinyírják. Tegyük fel, hogy Recept szultán felül a kettes villamosra, és a Parlamenttől eldöcög az Akadémiáig. Önök szerint hányan ismernék fel a jó karban lévő öregurat? És mégsem kellene lezárni a várost. De a biztonságra hivatkozva pompás élvezet szopatni a gyaur kutyákat. Ezzel a hóbortjával Recept szultán nincs egyedül, a világ fontosnak gondolt vezetői közül sokan élnek a hatalomfitogtatás ezen eszközével.

Itt van Putyin úr. Neki is lezárták a várost, volt biztonság doszt. Oszt minek? Ki merné megmerényelni őt? Putyin urat magát, aki szemöldökének felhúzásával tesz doromboló kiscicává tigriseket, akinek csendesen bársonyos hangjára összeszarja magát saját kémfőnöke. Egy ilyen embert ugyan ki merne inzultálni? Talán csak egy méltó ellenfele lenne, Chuck Norris, ám ő éppen nagy rajongója Putyin úrnak, tőle nem kell tartani. Vagy Trump elnök, aki szintén hagyományosan nagy kísérettel szokott parádézni. De neki is minek? Az amerikai kultúrában néhányszor előfordult, hogy kinyírták elnöküket a demokratikus amcsi népek, ám kit érdekel? Ők ismerik Eötvös Gábor trükkjét: Van másik! Legfeljebb legyártanak néhány konteót a redneckeknek és egy rakás filmet a hazafiaknak. A Föld lakói azért sajnálnák Trump elnök jobb létre szenderülését, mert sosem tudnák meg mi a fene az a covfefe. Ferenc pápa is erősen védett, amely esetében különösen indokolatlan, hiszen földi pályája bevégeztével várja őt a Mennyország. Akkor minek egy rakás kényelmetlenség árán késleltetni találkozását az Úrral? Ha ideje van a meghalásnak, akkor hiába a testőrség, ha meg nincs, akkor testőrséggel sincs. II. Erzsébet halálát sem kívánja senki, az öreg hölgy nem kormányoz, kutyáival a Celebek Nemzetközösségét uralja. Netanyahu volt katonaként szintén rajong a harcias megjelenésért. Esetében teljesen felesleges. Molotov-koktélos támadás ellene reménytelen, mert felesége előbb vinné vissza a boltba az üveget a betétdíjért, mielőtt a fickó el tudná dobni. Közelharcban pedig Bibi verhetetlen. Először Wagner úr (született: Zaturek Manfréd) mintájára rádumálná a támadót, hogy megveszi tőle a pisztolyt, majd egy órán át alkudozna az áron. (Nem kizárt, hogy az ipse maga ellen fordítaná a stukkert.) A rég megkopott francia gloire nevetséges maradványaként a csigazabálók is odavannak a külsőségekért. Szerencsére Macron elnök életére sem tör senki, legfeljebb örömszerzés céljából akar néhány félpucér néger srác a közelébe férkőzni. A Bundeskanzlerin-nek még ennyi félnivalója sincs, vele legfeljebb szelfizni akarnak kedves arab fiatalemberek. Theresa May van a legkönnyebb helyzetben, neki tényleg nem kell testőrség. Akire rávillantja bájos mosolyát, az esze nélkül menekül. Hszi Csin-pingnek, a Kínai Kommunista Párt főtitkárának esetleges erőszakos halála sem rázna meg senkit, ugyanilyen pasasból van arra felé vagy hatszáz millió, fel sem tűnne. Az EU főbürokratája, Juncker testőrség nélkül is feladja a leckét az életére törőnek. Távolról eltalálhatatlan állandó imbolygása miatt, közelről a belőle áradó cefreszag von köré védőburkot.

Nem mehetünk el tündéri hazánk vezetőinek e téren kialakított szokása mellett sem szótlanul. A magyar hatalmi kultúrától teljesen idegen az első számú vezető elleni merénylet. Nálunk az megy, hogy akármekkora görény is a király/kormányzó/első titkár, a nép megszereti, egy idő után saját apjának tekinti. (Dacára annak, hogy az apafigura korábban mondjuk kivégeztetett néhány száz derék magyart.) A mi vezetőink jól érzik a magyar néplélek e finom rezdülését és - egyéb hibáik ellenére - nem szokták megkeseríteni polgáraik mindennapjait hatalmuk villogtatásával.

Ezért aztán amikor a külvilág valamelyik nagyzoló agyamentje rákényszerít a mesterséges dugóban való ácsorgásra, elegünk lesz belőlük.