Miközben keleti lustán szunnyad a magyar nyár, érdekes folyamatok készülődnek őszre. A NER láncát veszítve vágtat a magyar ugaron halmozva a hülyeségeket. Egy Isten háta mögötti városka óvodavezetőjének, és egy gimnázium igazgatójának kinevezése körüli szemétkedés, egy egyetemi szak parancsuralmi megszüntetése, a NER-holdudvar kulturálisnak álcázott egymásnak feszülése, a kórházi vezetők elleni népi hergelés jelzi, hogy nagyon megbuggyantak a nyári melegtől a nertársak. És lesz ez még így sem.

Szűkül a konchoz férés, már egymást alázzák a rendszer eddig hűséges elkötelezettjei. A vesztesek pedig néznek ki okos fejecskéjükből: ezt most így hogy? Hiszen az elmúlt nyolc év kitermelte a NER megbízható kádereit, akik azt hitték szegénykéim, hogy szakmai munka plusz NER kompatibilitás egyenlő Magyar Boldogság. Aztán nem. A szakmai munka például kifejezetten káros, elég a seggnyalás. Minél mélyebbre, jókedvvel, mosolyogva. Ez a recept, aki nem fogja fel, az picsoghat a megmaradt liberális médiában a tizenöt perc hírnévért. És még örülhet, ha az ungarische Völkischer Beobachter / vengerszkaja Pravda (ki melyiket szereti) nem támadja meg a nép ellenségének nyilvánítva, hogy a pöcegödörből előmászó kommentelőik elvégezzék - az egyelőre még - virtuális proscriptio-t. Aki viszont jól érzi az idők szelét, annak nem eshet bántódása. (Például kirohadhat a fű korszakos Viktor ki tudja hány milliárd TAO-pénzt elnyelő házi stadionjában, oszt akkor mi van? Semmi.) A kérdés az, hogy meddig mehet így, meddig alázhat embereket a NER?

A válasz nem egyszerű. Az általam okos gondolataiért tisztelt Török Gábor példának okáért azt mondja, hogy sokáig, ezért azt javasolja, hogy merüljünk alá és bekkeljük ki jó Viktort, úgyis elviszi az ördög. Lehet, igaza van, hiszen a venezuelai csőcselék is hatalmon tart egy tök alkalmatlan hülyét, aki csődbe vitte a Föld egyik olajban nagyon gazdag országát. A remény a változásra azonban nálunk egy kicsit nagyobb. A Viktor-rendszer ugyanis nagyon ingatag, amelyben senki - sem Viktor, sem a NER mai haszonélvezője - nincs biztonságban, amely adott esetben gyors változást hozhat.

Török úr rácsodálkozik a centrális erőtér hatékonyságára, és tulajdonképpen ezzel indokolja pesszimista előrejelzését. Nem szeretnénk ellentmondani egy nagy tekintélyű politológusnak, de mi négy éve megírtuk a centrális erőtérről, hogy - bár vannak kétségtelen átmeneti eredményei -, eddig három alkalommal döntötte romba az országot, és temette maga alá annak vezetőjét családostul ez a hatalomgyakorlási technika. Szóval nem éri meg. Senkinek. Sem az országnak, sem annak vezetőjének. Csak egy hülye próbálkozik a történelmi tapasztalatok ismeretében a centrális erőtérrel.

A NER féktelen ostobaságával ezt a bukást készíti elő. Nézzük először a centrális erőtér ideológiai problémáját. Viktor centrális erőtere nem kompatibilis az euroatlanti kultúrkörben kialakított demokratikus hatalomgyakorlási móddal. Ez a technika csak ebben a közegben ismeretes, görög-római-svájci-amerikai hagyományokra épül. (Messze nem tökéletes, árnyoldala van dögivel.) Másutt sehol nincs ilyen. Még Európában sem. Az oroszok például a mongol-bizánci hatalomgyakorlási technikát alkalmazzák, a törökök a bizáncit egy kis iszlám löttyel leöntve. A Balkán e két ország mixét, attól függően, éppen melyiknek van nagyobb befolyása. Kompország meg kitalálta százötven éve a saját megbízhatóan kudarcos rendszerének a centrális erőteret. Amikor egy fiatalember egy koporsó mellett elmondta híres beszédét, azt hittük, kiszakadhatunk évszázados kudarcainkból és végre elindulhatunk a nyugati demokratikus úton. Ez az út nem könnyű, ezért az öregecskedő népvezér és Kompország népe feladta a menetelést visszatérve a régi hatalomgyakorlási technikához, amely azonban nem illeszthető az európaiba, ezért két eset lehetséges. Vagy leszünk olyan fontosak, hogy visszarántsanak maguk közé és akkor Viktornak meszeltek. Vagy nem, és akkor az országnak meszelnek. És ezen a ponton jön az adott személyiség. Egy demokratikus keretek között fungáló politikus megérti, ha mennie kell, beül valami jól fizető állásba és elvan. Egy centrális erőteres nem érti meg, mert személyisége annyira eltorzul - még egy alapjaiban jót akaró embernek is - a napi seggnyalóktól, hogy kialakul benne a tévedhetetlenség gőgje, amely miatt képtelen felfogni a valóságot.

Sőt egy idő után elhiszi magáról, hogy tényező a világpolitikában. Itt van például Erdogan. Megy a szekér egy darabig, elkezdi a megalomán hülyeségeit, aki szól neki, az röpül. Végül már csak a családja és válogatottan hülye udvaroncai maradnak körülötte. Mivel otthon ő a Jani, azt hiszi, beszólhat mindenkinek. Európát fenyegeti a menekültekkel. Netanjahut lenácizza szabadidejében. Mi az neki! Trumpot meg akarja zsarolni valami lelkész elfogatásával, akit kicserélne régi barátjáért, aki az USÁ-ba menekült szeretete elől. Amikor pedig jön a krach, felhívja Putyint, és Allah kezébe ajánlja országát. Ezt akarjuk, Katinka?

A belpolitikai helyzet sem fényes. A választási évnek vége, a kalácszabálást be lehet fejezni. Az államháztartási hiány magas, a forint elszállóban, az infláció elemészti az emberek tartalékait. Ősszel az állami alkalmazottak húsz-harminc százalékos leépítésével kezdetét veszi a "nem megszorítás". Ehhez augusztus végén jön a pártsajtó nyitánya. Hívószavak: elavult, korrupt, bürokratikus, lógós versus hatékony, olcsóbb, gyorsabb, modern. (Könyökömön jön ki.) A népszerűségvesztés ellensúlyozására fokozzák majd a migránsozást, meg lesz élő egyenesben közvetített, korruptnak mondott - nem adta le az alkotmányos költséget - állami tisztviselő előzetesbe helyezése. A gyűlölet fokozása bárki és bármely társadalmi csoport ellen honnan is ismerős?

Most sincs biztonságban senki. Viktor is fél. Félt Legokosabb Lajostól, Spédertől, Lázártól, Sesztáktól. Le is nyomta őket. Olyan drasztikusan és kegyetlen profizmussal, hogy a mészárlás végrehajtói - ha nem teljesen hülyék - maguk is elgondolkodnak azon az időn, amikor tőlük fog megszabadulni Viktor. A NER egykori porig alázott nagyemberei bármikor összefoghatnak, van pénzük, kapcsolati hálójuk, nagy adag sértettségük. És ismerik Viktor gyengéjét. A Rogán-kör is túlságosan megerősödött, őket sem ártana megfékezni, de lesz-e erre ereje az öreg Viktornak? Matolcsy kesztyűt dobott a franc se tudja hány pontjával azt üzenve, ha ezeket nem léped meg Viktor, akkor zuhan az ország, ha megcsinálod, eljön Ausztria. Tűrheti ezt egy korszakos miniszterelnök?

Egy sor NER-lovag érzi a gyeplő lazulását, elkezdtek önjáróvá válni, és megelőzve a kevés pénz korát, egyre pofátlanabbul egyre nagyobbat kanalaznak ki a közös kondérból. A Viktor-rendszer egyik alapjának, a reményárulásnak vége, itt már senki sem akarja a reményt, mindenki a kézzel fogható hasznot akarja bezsebelni, amíg lehet. Minden NER-arc törtet, könyököl, helyezkedik, letapossa a másikat. Ez a fékevesztett NER ámokfutás oka. A NER önmagát zabálja fel, és kérdés, hogy Viktor képes-e kézben tartani őket.

Török Gábornak igaza lehet az alámerüléssel és kibekkeléssel kapcsolatban, nekem csak abból van elegem, hogy nem tudom az eszeveszetten száguldó NER miatt nagy levegőt kell-e venni vagy elég pici is.