Elegem Van Blog: Köszönjük Miniszter Úr, hogy igazi keresztényi szeretetből a rendelkezésünkre állt.

Kásler miniszter úr: Amint a Tanítás mondja: Mélyre kell süllyednünk, hogy felemelkedhessünk.

EVB: Kinek drukkol a pozsonyi csatában?

KM: Micsoda liberális kérdés ez?

EVB: Mert a neve alapján mintha lenne köze a germánsághoz, amely ugye éppen Pozsonynál akarta kiverni a magyarokat a frissen elfoglalt hazából. Az Ön honfoglaló magyarság melletti erős elkötelezettsége gránit szilárdságú. Csak ezért kérdem.

KM: Természetesen a magyaroknak, ha már így rákérdezett.

EVB: Akkor Önt abban a korban Gyermek Lajos frank király minimum Soros bérencnek titulálta volna, nem? Hiszen az agresszív, katonailag jól felkészült migránsok pártjára áll.

KM: Hadd válaszoljak egy művelt liberális cizelláltan megfogalmazott gondolatával (Majd pontozza ki!): "A k...va anyját annak, aki megkérdőjelezi a magyarságomat."

EVB: Eszünkbe sem jut senki magyarságát megkérdőjelezni, hiszen magunk is a magyarság nevű olvasztótégely gyermekei vagyunk, csupán nem értjük rajongását a honfoglaló magyarokért, ha Ön genetikailag éppen a másik oldalról származik. Képzelje, ha egy ideges magyar éppen az Ön egyik ősét vágja kupán buzogányával, és Ön most ezért meg sem születik.

KM: De nem vágta.

EVB: Látja ilyen türelmes a magyar. Pedig, ha ott, akkor... Bele se gondoljunk. És ahhoz mit szól, hogy a honfoglaló magyarok jelentős része nem lévén keresztény kedélyesen irtotta a keresztény germánokat, taljánokat, frankokat?

KM: Az egy olyan világ volt. Most meg most van. Ne vetítse vissza a mai kor viszonyait az ezer évvel korábbi viszonyokra!

EVB: Nekünk eszünk ágában sincs. És Ön hogy áll ezzel?

KM: Jól, liberális kérdezőim, jól.

EVB: Aha, már értjük. Mi ne, ám az ősmagyarkutatók esetében nem baj, ha marhaságokat képzelnek, az indokolható valami romantikus zagyvasággal.

KM: Azok nem marhaságok, hanem tudományosan alá támasztott tények.

EVB: Legyen erős: marhaságok. És vitatkoznék azzal a megállapításával is, hogy: "a Nyugatról érkező, erősen globalista történelemszemlélet ellensúlyozására szükséges a magyarság történetének nemzeti érzelmű és szemléletű bemutatása, a hazafiúi érzelmek erősítése". Nekünk inkább megérteni kellene a Nyugatról érkező gondolatokat, és esetleg használni belőle amit lehet formálva a mi szemléletünket. Ha pedig nekünk vannak számukra elfogadható gondolataink, azt át kellene adni. De a nemzeti érzelmű gondolkodás beszűkít pláne, ha hazafiúi rizsával párosul, mert azzal magunkat csapjuk be.

KM: És? Mi a kérdés?

EVB: Nem lenne okosabb Tacitus elve szerint "Sine ira et studio" viszonyulni történelmi kérdésekhez?

KM: A magyarság története csodálatos egységes egész áthatva olyan mély spirituális elemekkel, amelyet egy maga fajta liberális nem érthet meg. De jegyezze meg, mi itt vagyunk és itt leszünk, mert ez a föld miénk!

EVB: Hát jó. És mi a helyzet a kereszténységgel? Ön szerint: "a halálos betegségeknek jó 70-80 százalékát a tízparancsolat megtartásával el lehet kerülni".

KM: Ez így van liberális barátocskám.

EVB: Akkor egészségügyre sincs szükség ugye? Hiszen elég betartani a tízparancsolatot.

KM: Azért a baleseti sebészetet engedje meg.

EVB: Legyen. Amikor körülnéz a Kormányülésen, hogy állnak az ott ülők a tízparancsolattal? Például Rogán miniszter úr a nyolcadikkal, a hetedikkel, esetleg a hatodikkal, kilencedikkel, tizedikkel? Viktor miniszterelnök úr rendben van? És a cégtemetős hölgy?

KM: Na, most megfogtam! Egészségesek a kormánytagok? Igen! Ebből is látszik, hogy betartják a tízparancsolatot. Ha nem tartanák be - miként fent pontosan idézett - már halálos betegek lennének. Csak a liberális média - vagy, ahogy Miniszterelnök úr frappánsan fogalmazott: fakenews-gyárak - vágyálma a korrupció, egymás feleségének elszeretése, a fideszesek buzulása, narkózása, mások vállalkozásainak elvétele. Ilyen nincs. A tízparancsolat a legjobb lakmuszpapír, higgye el.

EVB: Minket máris lenyűgözött ezzel a logikával. Mi a véleménye a hálapénzről? Meg tudja szüntetni?

KM: Miként Jókai írja: "a hála egy neme a gyűlöletnek". Ön szerint fizet valaki gyűlöletből? Bizonyára nem. Ha tehát nincs hála, nincs hálapénz sem. Ez ilyen egyszerű.

EVB: Döbbenten ülünk ekkora bölcsesség előtt. Más. Ön szerint hasznosítható a százhúsz évvel ezelőtti paraszti család modell?

KM: Igen. Gondoljon bele egy-egy családban született nyolc-tíz gyerek, dolgoztak, szegények voltak, de őrizték a nemzeti, közösségi, családi értékeket. Most meg nincs ilyen. Az örömök hajhászása a prioritás.

EVB: Olvasott Ön Móricz Zsigmondot, Nagy Lajost, Féja Gézát, Illyés Gyulát? Ezek az írók nem kifejezetten liberálisok, sőt népi íróként tartja őket számon az irodalom. Elég szomorú világról írtak. Ez lenne a minta a XXI. század magyarságának?

KM: Az egyéni érdekeknek háttérbe kell szorulnia a nemzeti közösségi érdekekhez képest. És biztos, hogy olyan rossz volt akkor élni? Népdalkörök, kukoricafosztások, búcsúk, disznóölések, néphagyományok, vasárnapi misék, istentiszteletek, mind a közösen megélt hétköznapok boldogságai. Nem csak a pénzhajhászás, mint manapság.

EVB: De hát a nyolc-tíz gyerekből jó, ha három megélte a felnőtt kort. Ahol már volt egy kis vagyon, ott egykéztek annak megőrzéséért. A sok gyerek a cselédeknél volt jellemző, egyfajta védekezésként, hiszen valakinek dolgoznia kellett, esetleg eltartani az idősödő szülőket, mert társadalombiztosítás, nyugdíj nem volt.

KM: Látja, most meg van, de a gyerekvállalás helyett a különböző örömök hajhászásában élik ki magukat az emberek, és ez nem helyes.

EVB: Oké.  Látja ilyen önző világban élünk. Apropó, Önnek miért van csak egy gyermeke? Nem Önnek kellene példát mutatnia? Jól kereső orvosként bizonyára megengedhetett volna három-négy gyereket. Vagy unalmasnak találta az összehozással kapcsolatos testgyakorlatot?

KM: Magánéleti kérdésekről nem nyilatkozom.

EVB: Rendben, mi tiszteletben tartjuk a magánéletet, eszünk ágában sincs beleszólni abba, hogy ki mennyi gyereket vállal.

KM: Még szép.

EVB: Tudja, miniszter úr Önről egy kissé erőszakos idealista képe rajzolódik ki, akinek talán ajánlhatnánk megfontolásra Fekete István gondolatát: "Ne álmodozzon, Ladó, a valóság is lehet olyan szép - sőt szebb! - mint a hazug ábránd."

KM: A világot az álmok álmodói viszik tovább.

EVB: Így van, de azok nem a múltat álmodták újra, hanem a jövőt álmodták meg. Viszont értjük már miért Ön nevezte ki Viktor miniszternek.

KM: Mi az, hogy Viktor? Ön Magyarország korszakos Miniszterelnökéről beszél! Több tiszteletet a Miniszterelnök úrnak! Én például misét is mondattam érte a születésnapján.

EVB: Akkor elkésett. Mi már tavaly megemlékeztünk Viktor szülinapjáról egy külön bejegyzésben.

KM: Ebből elegem van, a vitát lezártnak tekintem. Viszontlátásra!

EVB: Isten áldja, és jó egészséget!

(Blogunktól távol áll, hogy akkora pánikot keltsen, mint Orson Welles Világok harca című rádiójátéka, mert egyfelől Kásler úr világával józaneszű ember nem harcol, másfelől sajnálattal látjuk be, hogy tehetség dolgában elmaradunk Welles úrtól. Pániknak pedig akkor kellett volna kitörnie, midőn Kásler urat Viktor miniszternek kineveztette. Ha akkor elmaradt az össznépi rémület, talán ettől a szatirikus álinterjútól sem fog felborulni az ezeréves Magyarország.)