Van abban valami szánnivalóan nevetséges, ahogy bankkártya-kibocsátók, bankok, fintech cégek átlag negyedévente jól leteremtik a derék magyar lakosságot, amiért nem állnak át még többen az elektronikus bankolásra készpénzhasználat helyett. Ezt az átlagember-csesztetést vagy tudományos cikknek álcázzák vagy konferenciát rendeznek maguknak, és a langymeleg akol biztonságából üzengetnek az óvatoskodóknak csúnyákat. Időnként még valami politikust is berántanak, aki ilyenkor szerepe szerint felmondja a szokásos bullshitet.

Így járt a hetekben Varga Mihály lánglelkű gazdasági és társadalmi vátesz is, aki eltévedhetett pisaparki kecója felé menet, így véletlenül Tóni pasa bővülő nappalijában találta magát. És ha már ott volt, megkóstolta azt a furcsa, fehér porcukornak látszó valamit is. Csak ez lehet az oka, hogy Miska elkezdett keménykedni, és a rá kevéssé jellemző hevességgel üzent hadat a készpénzhasználatnak, meg a sárga csekknek. A konferencia rendezői örülhettek Miska bátorságának, az átlagpolgár meg csodálkozhat azon, hogy pénzügyminisztere miért vállalja be a nyíltszíni idiotizmust. (Reméljük, hogy a pénzügyminiszterné legalább a mennyiért kérdésre választ kapott.) Misi fiú társadalomformáló pattogása annak fényében különösen nevetséges, hogy "Viktor a legnagyobb" sárga csekken fizette be a megtakarítása felére rúgó több százezres bírságot, amelyre az a galád bírságbajnok NVB-s habil/debil büntette őt. A készpénzt használó mucsaiak nevében lélegzetvisszafojtva várom, ahogy Misi pénzügyminiszter lebarnítja korszakos Viktort a sárga csekk használatért megmagyarázva neki, hogy egy korlátolt ökörnek méltóztatik lenni, aki nem halad a korral. Hajrá, miniszter úr! Ne csak nekünk, szegény elmaradott polgároknak ossza az észtet! Vágja ki a rezet Viktornak is!

Nézzük hát mivel terrorizálnak minket Misi futtatói. Először is van a pszichológiai nyomásgyakorlás, melynek keretében rávilágítanak elmaradottságunkra, amiért érezzük magunkat szarul. A tételmondat úgy hangzik, hogy "a fejlett pénzügyi kultúrával rendelkező országokban minimális a készpénzhasználat". Lószart mama! - cáfoljuk azonnal a bűntudatot keltő érvelést. Egyfelől ezt a "Nyugaton minden csodás" dumát már hallottuk valahol más kontextusban. Évtizedekig etettek minket a "fejlett Nyugat" meséjével, ahova fel kell zárkóznunk, amíg a paraván mögé látva rá nem jöttünk, hogy sok tekintetben a vetített kép és a mindennapok valósága picinyt eltér egymástól. Másfelől a készpénzhasználat elhagyása sem igaz. Talán a skandinávok esetében igen, ám a fejletlen pénzügyi kultúrával rendelkező angolok, németek, svájciak, olaszok, spanyolok stb. erősen ragaszkodnak a kp-hez. Akkor miért hülyítenek bennünket? Pénzért, naná. Az ő pénzükért, üzleti nyereségükért, bónuszaikért. Csak én - a fene megeszi - más pénzéért nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam.

A másik érv az, hogy az elektronikus bankolás, kártyahasználat olcsóbb. Azért erre sem hörpinetném a lúgot. Mert először azt a kérdést kell feltenni, hogy tényleg olcsóbb-e, másodszor azt, hogy kinek olcsóbb? Az MNB azzal szokott érvelni, hogy az elektronikus pénzt nem kell nyomtatni, tárolni, szállítani, így mennyit megtakarít. Neki tehát megéri. Viszont sehol sem lehet olvasni arról, hogy az informatikai védelem, a kártyakibocsátás/fenntartás költsége mennyibe kerül a piac többi szereplőjének. A bankok, kártyakibocsátók, ügyfelek, milyen megosztásban mennyit fizetnek a készpénzmentes életért? Unortodoxiában tehát van ingyen ebéd, mert a jegybank terhei esetleg csökkennek, de az össztársadalmi költségeket nem tárják a közönség elé. Pedig ezek a költségek jelentősek a készpénzéhez képest, csak máshol csapódnak le.

A harmadik érv az érvek érve, a készpénzmentesítés atombombája: a láthatatlan jövedelem elleni küzdelem, a pénzmosás megakadályozása. E téren már hatalmas eredmények születtek volna, ha nincs a készpénz. A készpénz nélküli világban eltűnne a fehérgalléros bűnözés is, és közelebb kerülnénk minden szépségkirálynő álmához, mert kitörne a világbéke. Le a készpénzzel! Igaz, hogy a szépen fejlődő offshore-iparág már rég meghaladta ezt a csacskaságot, de olyan jól hangzik a szájtáti népségnek.

kép: nyugat.hu

Ellenérveket nem hallunk. Pedig lennének, de az üzleti érdekek egyoldalú tálalása megakadályozza a kiegyensúlyozott tájékoztatást. Sajnos civil fogyasztóvédelmi szervezetek sincsenek a korrekt párbeszédre. A társadalom önmentő reflexe azért működik, ezért - minden leckéztetés ellenére - nő a gazdaságban használt készpénz mennyisége. Ennek oka egyszerű. A készpénz a gazdasági függetlenség szimbóluma. Az emberek szeretik, ha a bankó a zsebükben van, mert ez a vagyonukkal való rendelkezés lehetősége. Pár éve egy ismerős család biciklitúrára indult az ország egy szép, de elmaradott régiójába. Kitikkadva a helyi kisboltban vettek volna innivalót. Amikor elővették a kártyát, a boltos mondta nekik, hogy akkor guruljanak be a negyven kilométerre lévő városba, ott van automata, vehetnek fel pénzt, amiért odaadja az üdítőt, de a dombornyomottért sajnos a környéken nem lehet vásárolni. Hiába tehát a vagyon, ha nem tud róla rendelkezni tulajdonosa. Pénz esetében ez evidens, kártya esetében nem mindig. Mert mi van, ha elmegy a ménkű? Pénzért lehet venni kaját, elektromos áram nélkül viszont a vacsi max. két Visa kártya között egy Mastercardból álló szendvics lehet.

És mi van, ha lopási vagy hatalmi célból elveszik az egyén megtakarítását. Készpénz esetén sem lehetetlen, elektronikus pénz esetén viszont nagyon könnyű, melynek ellopására komoly bűnözői csoportok specializálódtak. Ül a derék polgár a munkahelyén, aztán egyszer csak jön az sms, hogy éppen most veszik le a pénzét a számlájáról Kuala Lumpurban. Mire intézkedik, sütheti. És sokszor nincs, aki megtérítse a kárát, vagy ha sikerül is, elég döcögősen megy. A hatalmi okból való számlafosztogatás pedig végsőkig kiszolgáltatottá tesz. Már az is durva élethelyzeteket tud eredményezni, ha csődbe megy egy bank, és zárolják a számlákat. A feloldásig ki ad enni a gyereknek? Ha pedig a pénzügyi rendszerben jelentkeznek nagyobb zavarok, a betétesek, egyéb megtakarítók lenyúlása laza csuklógyakorlat az állam számára. Nem véletlen, hogy a "fejletlen pénzügyi kultúrával rendelkező" svájciak a készpénzt tartják biztosnak.

Elektronikus pénz vagy bankó? Mindenki szabadon dönthessen saját és a pénzügyi rendszer kockázatainak mérlegelésével. Az egyoldalúan tájékoztató, a más véleményen lévőket terrorizáló, maradinak beállító készpénzgyilkosokból viszont elegem van.