Auguszt Gábor dalával egyetértve szeretem Kaposvárt. Meg az ott élő embereket. A szüleimnek köszönhetem, hogy megismerhettem ezt a kedves kisvárost akkor, amikor még tényleg egy bűbájos, hangulatos békebeli városka volt. A legendás színházi időkben jártunk Kaposvárra a '70-es évek végétől a '80-as évek elejéig, közepéig. Nagyszerű műveken és színészeken szocializálódhattam ennek a városnak és az ott alkotóknak köszönhetően. Sok jó emlék köt oda. Nemcsak színházi, bár a Marat halála vagy a Mester és Margarita meghatározó.

A szocialista Airbnb kalákában működött. Szüleim munkahelyének kaposvári részlegénél dolgozó kollégáinál húztuk meg magunkat mi a bérletes napokon, ők meg nálunk kempeltek, ha Pesten volt dolguk, vagy csak úgy meglátogatták a fővárost. Közelről láthattam, hogy a kaposváriak mennyire csupa szív emberek. Segítségükkel ismerhettem meg az akkor utolsót lobbanó Krúdy-hangulatú várost, a Lestyán fagyi csodáját, a Pojtner és Nógrádi pékségek fantasztikus kenyerét, kiflijeit, a hétvégén megálló időt, melyet a galambok "kötőtű, kötőtű" hangja ringatott álomba, és a Rákóczi meccseken szurkoló tizenöt-húszezer ember szívének együtt dobbanását. Aztán a városban megépültek a négysávos utak, lakótelepek, amellyel fokozatosan eltűnt a Monarchia boldog békeidejére emlékeztető sárm Kaposvárból. Két évtizede pedig az egyre több bevásárlóközpont növeli a jellegtelenséget. Ma, ha valaki a megénekelt '67-es úton áthalad a városon, lát egy sor multit bazi nagy parkolókkal, lakótelepet, aztán parkolókat, végül a vasúti felüljáró után búcsút is inthet Kaposvárnak. A belvárosból a kereskedelem, szórakozás kiszorult, ahol a régiek még korzóztak, kirakatokat nézegettek, összefutottak egymással vasárnap délutánonként egy kis pletykálkodásra, ma üresen kong. A virágos Kaposvár egykor valóság volt, mostanában a főtérre szűkülő pr.

A régi emlékek azonban nem hagynak búsongni a jelenen, ezért az idei húsvétot a Zselicség egyik tanyáján töltöttük, ahol családilag megmerítkezhettünk a kaposvári (somogyi) emberek szeretetében. Volt minden, ami ellenállhatatlanná teszi ezt a tájat. Jó levegő, remek ételek, nyugalom, állatnézés - na, nem mintha az Pesten nem lenne -, lovaglás és beszélgetés az ifjúkori cimborákkal. És mi más lehetne a diskurálás tárgya, mint a választás. Rendes polgári népek ők, így a tolvajlásokat nem szívelik, azt pláne, ha már Viktor és családja a látszatra sem ügyel, egyre nyilvánvalóbb a közpénzfosztogatásban játszott szerepük.

A helyi leosztás pedig olyan igazi kaposvárias. Négy komolyan vehető jelölt van. A legnagyobb támogatással bíró természetesen a fideszes rendelkezik. Tele van a város nem túl szimpatikus fejével, melyről süt a butaság. Beszélgetőtársaim szerint a Fidesz végtelenül ostoba, de rendkívül erőszakos generációját képviseli, amely még a Fideszre szavazni tervezőket is megosztja. Nem is kaposvári tüke, így városi szempontból migránsnak minősül. A régi fideszesek sem értik miért ezt az alakot választotta a pártvezetés Kaposvár képviseletére, akit maguk között csak Hájfej elvtársnak becéznek. Egyeseket az is óvatosságra int vele szemben, hogyha nyer, a város vezetésére fog gyúrni. A most kirobbant Krakus-ügyet ennek előjeleként értékelik, hiszen a mostani választás nem Szitáról szól, akkor meg minek felmelegíteni a tíz éve ismert történetet? Számukra egyre nyilvánvalóbb, hogy a választással egyben a kaposvári Fideszen belül leszámolás zajlik, melynek eredményeképpen a faék egyszerűségű, agresszív Hájfej elvtárs és köre minden somogyi erőforrás feletti rendelkezés jogát meg akarja kaparintani. Ezért a fideszesek értelmesebbik része nem hajlandó rá szavazni, bázisa a közmunkásokra és az elvakultakra korlátozódik, amely talán hoz harminc-harmincöt százalékot.

A vörösök részéről egy helyben ismeretlen DK-st indítanak, amely meglepetés Lamperth Mónika és Kolbert István után. Az esélytelenek nyugalmával nem is kampányol különösebben, arra lesz jó, hogy húsz százalék körüli töredékszavazataival biztosítsa Gyurcsány listás bejutását. A Jobbik jelöltjének népszerűsége sem túl magas, úgy huszonöt-huszonnyolc százalékra taksálható.

A helyiek szerint a legérdekesebb jelölt egy helyben ismert fickó, Nadrai Norbert, aki függetlenként indul. Amolyan Márki-Zay típus. Kaposvári gyökerek vagy kétszáz évre visszamenőleg, katolikus, jogász, harminc év a város szolgálatában. Ugyanakkor három-négy éve kiszállt az egyre erőszakosabbá váló fideszes belharcokból, amelyhez felhasználták a köztisztviselőket is. Barátaim - olyan igazi somogyisan - legalább félórát vitatkoztak azon a kardinális kérdésen, hogy az elmúlt éveket hol töltötte reménységük. Az egyik jól értesült tábor szerint külföldön dolgozott valami egyetemen, a másik tábor szerint Budapestre száműzte magát. Most viszont indul a képviselőségért. Nem is rosszak az esélyei ebben az összetett helyzetben. A helyi politikát ismerők szerint kb. hetven-harminc arányban lenne legyőzhető Hájfej elvtárs, ha a többi politikai párt beállna Nadrai mögé.

Ennek azonban semmi jele. Mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, és elmulasztják a lehetőséget. Pedig arcvesztés nélkül léphetnének vissza a közös független jelöltért. Az a probléma sem fenyeget, amivel takarózni szoktak, hogy szavazóik nem voksolnának a másik pártra, ha ők visszaléptetnék jelöltjeiket. A pártlistás szavazatokat a visszalépés nem érintené, azokat be lehet gyűjteni így is. A racionalitás egy az egyben felállást diktálna, de hát a pártközpontok inkább a Fidesznek pávatáncolnak, mintsem maximalizálnák a politikai előnyöket, amely Kaposváron az ölükbe esett.

Mert egyenként nem győzhetnek, ezt ők is tudják. Hájfej elvtárs harminc pár százalékkal nyerhet. Ha az a nem várt helyzet állna elő, hogy visszalépnek, azzal viszont a Fidesz sem húzhatná be körzetet. Kaposvári barátaim reménykednek, hogy megjön az eszük a helyben jelölteket indító pártoknak és nem kell megélniük azt a szégyent, hogy továbbra is Hájfej elvtárs képviseli őket az Országgyűlésben, ahol eddig sem vetette észre magát.

A Fidesztől könnyen elvehető a kaposvári mandátum, de a pártpolitikai töketlenkedés, a nagy dumákat apróra váltó kiskorrupció megakadályozza. Talán a kaposváriak maguktól is rájönnek a megoldásra, és erre a Nadrai nevű független jelöltre szavaznak. Az ordító országos kampányban ennek nem sok az esélye. Szegény kaposvári barátaimnak nagyon elege van a visszaléptetést akadályozó, ezzel a Fidesz rosszabb arcát sikerre segítő, önmagukat ellenzékinek beállító politikusokból.