Egy éve történt Verona közelében a rettenetes tragédia, melyben iskolás gyermekek haltak meg a kigyulladó buszban. A gyász összekovácsolta az ország népét, mindenki átérezte a szülők, testvérek, rokonok fájdalmát. (Csak egy ostoba pap nem, aki miniszterségre vergődve nagy keresztényként éppen tűzkeresztségről volt szíves jártatni a pofáját.) A magyar külügy helytállt, mentősök, orvosok mindent megtettek a sérültek hazaszállításáért, kezeléséért. A Groupama vezetője pedig mindenkit biztosított, hogy biztosítója emberségesen, a bürokratikus huzavonát mellőzve fog eljárni. Az érintettek fájdalma bizonyára azóta sem csökkent, a nyilvánosság figyelme - ahogy lenni szokott - természetesen alábbhagyott.

Ezt használta ki a Groupama, amely sajtóhírek szerint, már nem annyira készséges, visszatértek a rendes ügyfélszivató üzemmódba. A közvélemény azzal szembesült, hogy az áldozatok rokonait megalázó procedúrának vetik alá, már elmeorvosi vizsgálatokkal terrorizálják őket.

És most próbáljunk meg objektívek maradni. Igen, létezik az a jelenség biztosítotti körben, hogy keresni akarnak a biztosítón. Ennek durva formája az előre eltervezett biztosítási csalás, a lágyabb, amikor egy összegecskét hozzátódítanak a kárhoz. Ez ellen a biztosítók védekeznek, és ebben igazuk van. Az érem másik oldala viszont, hogy jogos védekezésre hivatkozva egyes biztosítók egyszerűen nem fizetnek, ha kell, évekig pereskednek. Sokszor tudván tudva, hogy nincs igazuk, de a szent kárhányadon belül maradás - és az ahhoz kapcsolt bónuszok miatt - beleállnak az évekig tartó pereskedésbe, melynek során fárasztásra játszva ott alázzák ügyfeleiket a bíróságon, ahol csak tudják. Úgy látszik a Groupama ebben az ügyben nem tudott felülemelkedni a szűken vett cégérdeken, és úgy kezeli a szülőket, mint akik nyerészkedni akarnak gyermekük halálán. Végtelenül ostoba emberek ücsöröghetnek a Groupama menedzsmentjében, hiszen némi nagyvonalúsággal komoly bizalmi tőkét halmozhattak volna fel.

Nézzük a Groupama szempontjából legrosszabb szcenáriót. Felajánlanak a szülőknek egy összeget. Van, aki elfogadja, van, aki nem. Aki elfogadja - bármilyen okból - azzal lezárult az ügy. Aki vitatja - bármilyen okból - azzal tovább megy az eljárás. Biztosítói szempontból nem célszerű ilyenkor befeszülni. Vannak technikák, amellyel a felek meg tudnak egyezni. (A pénzéhes jogi képviselőket az ügyfeleknek célszerű kerülni, mert azok feleslegesen fűtik a megrendülteket, kizárólag a sikerdíjra gyúrnak, kifejezett akadályai a megfelelő kompromisszumnak.) Pár tízmillió forinton nem érdemes kekeckedni, a Groupama most mégis abban a látszatban ücsörög, hogy kukacoskodásával megalázza az amúgy is súlyos lelki helyzetben lévő embereket. Ha értelmes emberek irányítanák a céget, hamar rájönnének, hogy egyszerűen nem éri meg. Ennél nagyobb összeget herdálnak el a Habony-poros év végi bulira. Meg a legendásan üres arénájukra. (Albert stadionból Groupama Aréna, hányni kell.)

Aztán jött a fordulat, mint a mesében! Az MNB berendelte a Groupama vezetését és gyakorlatilag utasították őket a szarakodás abbahagyására. Csettinthetnénk is, hogy nahát, ez az MNB, milyen karakán gyerekek ezek! A sajtónak adott kommünikéből azonban kiderül, hogy a Kormány szólította fel az MNB-t cselekvésre. Álljunk hát meg és ámuljunk. Az eddig sem volt titok, hogy a Kancsal meg a Dagadt alkalmatlan minden olyan pozíció betöltésére, amely meghaladja az imbecilis kategóriát. Így ebben az esetben sem vették észre, hogy bármi dolguk lenne, pedig a népi felháborodás egész nap elöntötte az internetet. Sok millás havi jövedelmükért nem tettek semmit. Aztán amikor a Kormány rájuk dörrent, lefosták a bokájukat, 'oszt behívták a Groupama vezetőit, hogy fossák le ők is a sajátjukat. Most boldogok.

És hát vegyük észre, hogy a Groupama-üggyel Damon Hill-szerűen eltűnt a híres jegybanki függetlenség is. Mert miképp van az kérem, hogy a Kormány leszól, az MNB meg végrehajt? A függetlenségére büszke jegybank, amelynél csak úgy elveszítheti bármekkora összeg közpénz jellegét függetlenül mindentől és mindenkitől. A Kormány nem felelős az MNB működéséért, az édesanyám meg nem stróman - mondta ezt egy úszónő lyuksógora. Aztán tessék! Ezek annyira ostobák, hogy magukat leplezik le. Ebből az esetből világosan látszik, hogy a Kancsal meg a Dagadt önállótlan kormánycsicska. Ha másra nem, erre jó volt a Groupama-ügy.

Összességében tehát respect a Kormánynak az ügyfelek érdekében történő gyors reagálásért. Az alkalmatlanságukat újra bizonyító MNB vezetésből és a lelkileg megrendült ügyfeleket alázó Groupama Biztosítóból viszont elegem van.