Mióta világ a világ, az emberiség örök vágya jót enni. Aztán, hogy ki miképp találja meg ennek a vágynak a kielégülését, az már más kérdés. Vannak, akik sokat szeretnek enni, mások az egészséges táplálkozásra esküsznek és vannak olyanok is, akik az ízlelés élvezetét keresik az evésben. Erre a vágyra és a ráépülő konyhaművészetre a többség időről időre rácsodálkozik, pedig nem új dolog ez. Lucullus neve sem az általa vezetett hadjáratok miatt maradt fenn, hanem tökélyre vitt ínyenc életvitele miatt, melynek része volt a kor színvonalán végletekig kifinomult konyhaművészet.

Az ízlelés élvezkedőit azonban nehéz komolyan venni. Annak különösen, aki Rejtőn felnőve jókat nevetett az egész világot egy kolosszális konyhaként szemlélő nagy Levin finom bölcsességein. Azt hiszem jobban jártak volna a népek, ha engednek Levin kérésének: "Hagyjatok főzni, és én megjavítom az emberiséget!". De Levint nem hagyták főzni, erre odakozmált az emberiség.  A Konyhafőnök című műsor kései Levinként próbálja megjavítani az emberiséget, és az előzményekből tanulva inkább hagyjuk őket, hátha megjavul az a fránya emberiség.

Persze már azzal is meg lennék elégedve, ha az emberiségen belül a legendás magyar populáció javulna meg a Konyhafőnökben látottak hatására. Először talán a híres magyar konyha. Nyílt színi gyónásként bevallom, én valószínűleg sosem leszek nagy fogyasztója az ízlelőkonyha termékeinek. Gasztronómiai toprongy vagyok, na. Ám csodálattal és tisztelettel nézem azokat a szent őrülteket, akik képesek azon hisztériázni, hogy kihozta-e a turbolya a Szent Jakab kagyló ízét vagy éppen elvette.

Tiszteletem oka pediglen Molnár B. Tamás és Bittera Dóra, akik úgy másfél évtizede indítottak harcot a magyar konyhaművészet megújításáért. Remek kultúrtörténeti cikkeik megfogtak, és bár már akkor tudtam, hogy én nem leszek képes követni őket útjukon, okosságuk, következetes harcuk csodálattal töltött el. Csakúgy, mint Vinkó József, aki a gasztronómia Szindbádjaként könnyed stílusban idézi meg letűnt idők konyhatitkait. Nélkülük nem lenne Konyhafőnök, csúcsgasztronómia, ilyen-olyan foodok, népszerű kajablogok stb. Jól tudjuk, hogy: "Nem a kakas szavára kezd virradni, De a kakas kiált, mert hogy virrad.", ám Molnár B., Bittera, Vinkó vették észre először a pirkadat jelét, és kukorékolták fel a "világhírű magyar konyha" meséjétől szundikáló magyar szakácstársadalmat. Sok konfliktust, kiátkozást vállaltak, de hát ilyenek ezek a Levin örökösök. A Konyhafőnök című műsor ezen az úton lépett tovább bemutatva a hétköznapi ember számára a csúcsgasztronómia titkait.

Nem egy bonyolult műsor, üzenete egyszerű: Főzni jó! avagy - Kodályt kicsit kifordítva - Legyen a főzés mindenkié! És ha ebből a szemszögből figyeljük a Konyhafőnök versenyzőit, zsűrijét, egy könnyednek tűnő és mégis sok tanulsággal szolgáló előadást kapunk.

A versenyzők többsége a főzés elkötelezett átlagembere, amolyan hétköznapi Levin, akik fantasztikus teljesítményekre képesek, miközben hihetetlen alázattal viseltetnek a konyha és a zsűri iránt. Viszonylag rövid idő alatt olyan kajákat rittyentenek sokszor képtelennek tűnő alapanyagokból, hogy csak pislog a néző. Bár arra külön kíváncsi lennék, hogy ki mosogat, mert néhány csepp szmötyiért úgy néz ki a konyha, mint valami háború sújtotta övezet. Bizonyára sokan nem ennénk meg a libamájból készült desszertet, de amit ezek a séfjelöltek összeraknak, az valami csoda. Ráadásul részben a szemünk előtt. Láthatjuk - már amennyit engednek látni a műsorkészítők - vívódásukat, szerencsétlenkedéseiket, vitáikat, amelyek aztán valamilyen eredményre vezetnek. Kicsit féltem is a Konyhafőnököt, nehogy észrevegye valaki értékközvetítését, mert akkor reszeltek a produkciónak. Itt ugyanis kemény munkával lehet eredményt elérni, a Mészáros nevű nem strómanok világával ellentétes az ilyen polgári erényre épülő műsor.

A zsűri tagjai szakmájukban elismert, tiszteletre méltó emberek, akiktől a kritikák jogosak. Ugyanakkor gyakran átmennek manírosba. Fördős Z. esetében például előre tudható, kiről miképp döntöttek, mert általában arra néz először, akit nem közvetlenül érint az ítélet. Ha a piros csapatra néz, biztos, hogy a zöld csapat nyerte a számot. A Fördős név mellé pedig felveheti a "szaftos" nevet is, mert egy műsorban legalább négy-öt alkalommal hiányolja a szaftosságot vagy éppen dicsér a szaftosság megléte okán. Sárközi Ákos végtelenül szimpatikus séf, akin látszik, hogy rengeteg munka révén került szakmája elitjébe. Egyetlen dologba lehet belekötni esetében, a beszédmódját érdemes lenne fejleszteni. Mintha mindig egy krumplit tartana a szájában azért, hogy valamelyik versenyzőnek random felajánlhassa előnyszerzés esetén. Wossala Rozina kevéssé markáns, és ebben követi elődjét, Vajda Pierre-t, aki óvatosan kóstolt, és gyakran inkább hümmögött. Rozina beszédhibája - olyan zártan beszél, hogy azzal egy vazs megyei kricsmi törzsközönségéből nem tűnne ki - némileg zavaró, és a tanárnénis stílus sem áll jól neki.

Nem tudjuk még ki lesz a verseny győztese, akárki, én meghajolok előtte. Sok munkával elért eredmény lesz az övé. Nekünk, laikus nézőknek, akik tátott szájjal nézzük a borjúagyvelőből készült mousse-t, az újragondolt bikahere mártást, a flambírozott kecskehájat, hiányozni fog a befejeződő műsor, ezért bánatunkban eszünk egy finom magyaros gulyáslevest Laci bácsi ételízesítőkkel dúsított konyhájából.

Látják, akárcsak Fördős Z. a szándékolt mellénézésével, én is becsaptam önöket a címválasztással: egyáltalán nincs elegem a Konyhafőnökből, amely szórakoztatva csinál kedvet a főzéshez a kétbalkezeseknek miközben a konyhák kemény világát is bemutatja.