A jó Kliment Vorosilov marsallról jegyeztek fel egy érdekes történetet. Ez a derék komcsi vezette a háború után Budapesten a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot, melyben bár formailag részt vettek az amcsik, angolok, valójában a ruszki ukázok végrehajtására szolgált. A mi Klimentünk a megszállók fáradságos munkáját végezte a Moszkvában kiadott tervszámok szerint. Kivégzések, kínzások, málenkij robot túraszervezés stb. Szabadidős tevékenységként pedig nagy tisztelője volt a szép nemnek. Gálánsan udvarolt az akkor 64 éves marsall: villa, vacsorák, bonbonok, virágcsokrok a kiszemelt hölgynek, senki sem számolta a költségeket. Miért is tette volna, mikor a nagyszerű bonviván hozzácsapta ezeket a számlákat a magyar háborús jóvátétel költségeihez. Tehát a végsőkig kizsigerelt magyar nép fizette az ótvar komcsi kurvázását. Azt hittük eddig, hogy erre csak a mocskos megszállók képesek, aztán kiderül, hogy a nagyon demokratikus, keresztény, polgári politikusok is.

Igen, a Matolcsyról van szó.  Matolcsy egyszerűen alkalmatlan az MNB elnöki feladatainak ellátására. Bizonyos jelző nélküli demokráciákban egy politikus, vezető köztisztviselő élete nyitott könyv választóinak. A magánszektorban sem ismeretlen az ilyesmi arrafelé, Steve Jobsnak a rákjáról és a kezeléseiről a részvényeseket folyamatosan tájékoztatnia kellett. Az illiberális demokráciákban viszont ez elképzelhetetlen. Nálunk, ha egy vezető köztisztviselő olyan betegségben szenved, amely gátolja őt hivatala ellátásában, azt a közösség nem tudhatja meg. Így Matolcsyról sem tudhatja a pórnép, hogy milyen betegséggel kezelik. Ilyen emberre bízni a magyar pénzügyek irányítását óriási kockázat, ám a valóság elől menekülő Viktort ez nem érdekli. (Amilyen összefüggéstelen zagyvaságot lökött le Kötcsén, talán valaki felfigyelt Gyuri mentális labilitására.) Aztán kiderül erről az alakról, hogy iszonyatos mennyiségű közpénzt herdál el, amellyel megkárosítja a magyar embereket. De kit érdekel, végülis a mi közös pénzünk. Harmadik lépésben nyilvánosságot kap, hogy a közpénzek egy kifejezhetetlenül nagy aránya saját rokonságánál landol. 'Oszt akkor mi van? Nekik jár, hiszen Huba vezér leszármazottjának előjogai vannak. A krónikák szerint a hős ős beszélte rá Árpád apánkat az itteni letelepedésre, akkor meg mit pofáznak a khocogányt, bhuzogányt árulók leszármazottai.

És most a non plus ultra. Kiderül, hogy metreszét közpénzből fizeti. Sőt, még annak családját is! Na, ne! Ez már valami olyan kategória, amelyhez képest a bányászbéka a Csomolungmán érezheti magát.

Egy pillanatra tekintsünk el Matolcsy Huba leszármazott hivatalától, nézzük az embert. Odáig rendben van(?), hogy a keresztény értékek hordozójaként lecseréli megunt feleségét. Csak Isten előtt fogadott neki örök hűséget, az meg ki Matolcsyhoz képest? (Bár lehet, hogy csupán polgári esküvőre futotta, az egyházi akadályozhatta az MSZMP-karriert.) A fia gyermektartását is megoldotta a mi pénzünkből, oké. De mit hisz ez a nevetséges alak? Beleszeretett a nála harminc évvel fiatalabb nő? Őbele? Matolcsy Györgybe, a Hubába? A hatvan évével? Szerelem első látásra? Talán a Smith Marival. Döbbenet, hogy lehet valaki ennyire hiú, öntelt, szerencsétlen szánalomgombóc. Az egész világ előtt így kiröhögtetni magát! Ez az ipse már csak ezért is alkalmatlan a pozíciójára. Akit egy ilyen mézes csapda így hülyére tud venni, az takarodjon. Menjen, kufircoljon. Magánemberként legfeljebb a közvetlen környezete röhögi ki, az meg kit érdekel. Gyermek remélhetőleg nem lesz a liezonból, nem kéne szégyent hozni Huba vezérre egy szellemi fogyatékos utóddal. (A hirtelen jött válási szándék mögött könnyen lehet, hogy Ádámka kistestvérének érkezése áll.)

Érdekes a kirúgott feleség elmaradt reakciója is. Ha önérzetes nő lenne, már rég borította volna a bilit. Néhány milliárd közpénzből finanszírozott vidéki basáskodásért viszont hallgat. (A régi asszony önérzetének elcsitítását is velünk fizetteti a Gyurka.) Semmiben sem különbözik az új asszonytól.

Hát így állunk polgártársak! Itt van ez a jóravaló, reményeit kergető szerencsétlen magyar nép, amely megszokta, hogy idegen megszállói lerabolják. Abban hitt – mert hinni akart -, hogyha a sajátjai kerülnek végre hatalomba, akkor azok a közösség javát szolgálják, és elindulhat valami jó is ebben a sokat szenvedett országban. Erre tessék! Matolcsy György Huba pontosan úgy cselekszik, mint a véres megszállók képviselője, Kliment Jefremovics Vorosilov. Elegünk van belőled Matolcsy: Takarodj!