Egy régi anekdota szerint összeül a nemzetközi konferencia. Az egyik tábor álláspontja az, hogy a macska nyávog, a másiké, hogy a kutya ugat. Gyűrik egymást cefetül hónapokig. A konferenciának vége, a diplomáciai szokásoknak megfelelően megállítják az órát, ideges futkosás, utolsó egyeztetések után megszületik az eredmény, melyet diadalmasan bejelentenek: "Az állat hangot ad". Valahogy ez jutott eszembe erről a Párizsi klímacsúcsról.

Azt hiszem ennek az egésznek semmi értelme. A lényeget úgysem meri kimondani senki, amely nagyjából kettős. Az első, hogy nem biztos a tudomány azon állítása, mely szerint az emberi tevékenységnek köze van a bolygó felmelegedéséhez. Vagy így van vagy nem. Tévedtek már az adott kor színvonalán álló tudósok jó nagyokat, ami ebben az esetben sincs kizárva. Mert a magyar paraszti megfigyelés szerint: Olyan, mint az időjárás. Egyszer ilyen, másszor olyan: változó. A Föld állandó változásban van, ha érzékelhető is a felmelegedés, annak számtalan oka lehet. Ezekből az okokból mi, emberek keveset ismerünk, ezért az egyikre - melyről éppen vannak fogalmaink - ráfogjuk, hogy az a felelős az egész folyamatért. Aztán ha nem, hát majd jól kinevetnek minket a későbbi kor tudósai, amiképp mi is kinevetjük például a flogisztonelméletet és az abban hívőket, pedig a XVIII. század jelentős részében megfellebbezhetetlen alapvetésként működött.

Ha azonban igazuk van a felmelegedés folyamatát az emberi tevékenységben keresőknek, akkor jön a második, ki nem mondható gondolat: ritkítani kell az emberiséget. Mivel ez amolyan környezetvédelmi nácizmus lenne, avagy a nácizmus alátámasztása környezetvédelmi érvvel, senki sem meri kimondani. Pedig akkor nincs kecmec, ez van. A Föld nem bír el ennyi embert. Mert a kb. 7.3 milliárd ember enni akar, ruházkodni, fogyasztani. Az ennivalóval való ellátás magával hozza az esőerdők kiirtását, a GMO-növényeket, a nagyüzemi állattenyésztést, stb. A ruházat megteremtése iszonyú energiák igénybevételével történik sokszor rabszolgamunkát felhasználva. A fogyasztási cikkek előretörése is megállíthatatlan. Ázsia, Dél-Amerika, Afrika egyre bővülő középosztálya is úgy akar részesülni a fogyasztás örömeiből, mint észak-amerikai, európai embertársaik. Nekik is jár - és meg tudják fizetni - a jó autó, a külföldi nyaralás, az okostelcsi, a lapostévé, a számítógép és minden tárgyi eszköz, amely jólétinek nevezett társadalom relikviája. Persze ezek előállítása és használata megint csak hatalmas energiák elhasználása árán lehetséges. Nos, akkor kimondja meg körülbelül 4.5-5 milliárd embernek, hogy feleslegesek a Földön. És mivel felszívódni nem tudnak, mint egy vakbél tünet, ki fogja kilőni őket a Holdra, esetleg lemészárolni a felesleget. Senki.

A helyzet tehát olyan - ha igazuk van a tudósoknak - mint amikor egy hermetikusan lezárt helyiségbe összezárunk két embert, akik puszta lélegzésükkel egymást fogják megölni. Lehet két egymást nagyon szerető ember, akkor is. Mert előbb-utóbb az elhasznált levegőt tudják csak belélegezni, amely viszont már a halálukat jelenti. Ha az egyik meghal, a másiknak talán van esélye a túlélésre, ha időben kijut vagy együtt halnak meg. Ilyen egyszerű ez, de ki akarna Istent játszani, eldöntve ki élhet és ki nem? Maradnak a klímacsúcsok azzal a szerény javaslattal, hogy lélegezzünk kevesebbszer.

Azt hiszem egy picit ferdítettem, amikor azt állítottam, hogy ezeknek a találkozóknak nincs értelme. Van. Sok semmire se jó politikus fontosnak hazudhatja magát, például. Lehet fotózkodni híres színésznek valami párizsi indiánnal, népviseletbe öltözött egzotikus népek bámulhatják tátott szájjal a Fény városát, eldöntve, hogy összepakolják a törzset, mert itt jobb élni, mint odahaza. Ilyenkor kinyílik a Hiúság vására, tudósok, szakértők kapnak tizenöt percet a médiától tudományuk felvillantására, aztán úgy is megy minden tovább nélkülük.

Mi, magyarok is érintve vagyunk ebben a világcirkuszban. Az egyik legjobb és leggyávább politikusunk - aki történetesen a köztársasági elnöki pozícióban alibizik - inkább elmenekül ebbe a nemzetközi bullshit generátor világba, minthogy a magyar valósággal szembe nézve a hazájáért cselekedne. Nekem is van egy visszatérő álmom. Egyszer a még meg nem született unokám azt kérdi Áder Jánostól, hogy miért hagyta, hogy ez az ország Habony "Koko" Árpádok, bérfideszes kommancsok, kleptokrata politikusok országa legyen? Mert ha Áder János időben cselekszik, akkor: "Magyarország államfőjeként és négygyermekes apaként nekem az a célom - és remélem, hogy Önöknek is -, hogy 25 év múlva se az én unokáimnak, se az Önök unokáinak ne kelljen feltenniük ezeket a kérdéseket."

Munka ugyanis lenne itthon dögivel. Ha Áder víziója igaz, akkor a jövendő pusztító természeti katasztrófákra, éhínségre, migrációra, háborúra fel kellene készülni. Bizony, újra meg kellene teremteni a Kárpát-medence politikai egységét, ha már a földrajzi-és vízrajzi egységét a Jóisten megteremtette. Ehhez korszerű - az egyéni-és közösségi jogokat maximálisan elismerő - közösségi tudatra van szükség, erős gazdaságra, hadseregre, gyepűre, víztározókra és így tovább. De nem, inkább a nemzetközi léggömb-hámozás egy vacak King parafrázissal, hátha annak farvizén el lehet evezni a magyar nyomor - és Viktor erőszakossága - elől valami egzisztenciácskát biztosító ENSZ poziba.

A Párizsi klímacsúcs tehát semmit sem old meg, üres konferencia turizmusnál nem több, azt sem érdemli meg, hogy elegem legyen belőle.