A liberális demokráciának hála mára nagy fejlődésen ment keresztül az elmekórtan. Az ápoltakat immár nemcsak villanyozással, hidegvízzel, gyógyszerekkel szedálják, hanem megengedik nekik azt is, hogy könyvet írjanak. Természetesen ezzel a lehetőséggel kevesen élnek, és az embertársak válogatott kivégzését aprólékosan leíró vagy szexuális aberrációkon merengő opusokat - társadalomvédelmi okból - nem adják ki. Ha azonban valaki nagy ívű kérdéseket boncolgat, azt nem ítélik kockázatosnak - úgysem olvassa senki - hát megjelentetik. Így például ha egy szolid bolond arról ír, hogy a történelemnek vége, akkor nemcsak, hogy kiadják, de a kedves beteggel úgy bánnak, mint Galamb Troppauer Hümérrel. Addig nincs is baj, amíg Hümér barátunkat ugratásból futtatják, a gond akkor kezdődik, amikor Hümért elkezdik komolyan venni. Na, ez történt az európai népekkel. Komolyan vették egy szellemi kihívással küzdő hagymázas látomását arról, hogy a történelemnek vége.
Szegény, szegény történelem egyszerre azzal szembesült, hogy ő már nem tanítómestere az életnek, nem mese, amelyben megállapodtak, de még csak nem is versenyfutás a nevelés és a katasztrófa között. Elérkezett az emberiség boldog tavasza, ezért a hálátlan emberiség a történelmet régi rossz télikabátként levetette és berakta a naftalinba.
Az európai embereket Hümérünk és annak nem kevésbé degenerált futtatói megetették azzal, hogy a berlini fal leomlásával, a Szovjetunió szétesésével, az Európai Unió megalakulásával véget is ért a történelem, mert a liberális demokrácia megszünteti mindazokat az okokat, melyek korábban konfliktusokhoz vezettek. Nem lesz balhé a nemzetek között, ha megszűnnek a nemzetek. Nem lesz vallási villongás, ha eltűnnek a karácsonyfák a közterekről, corpusok az iskolai falakról. Nem lesz nemek közötti harc, ha a kisfiúk babázhatnak, a kislányok verekedhetnek. Ha mindenki polkorrekt lesz, nem lesznek politikai viták. Eljött hát a szép új falanszter szín az európai átlagember számára. A társadalmi alku - a kor kádári alkujaként - megköttetett: a történelemnek vége, cserébe biztonság, nyugalom és kilúgozott élet.
Persze azért a viták megmaradtak. Lehetett például vitatkozni a mezőgazdasági kvóták mértékéről, az uborka görbületéről, a disznóknak járó játékokról és egyéb, fontos kérdésekről. Időnként messziről úgy tűnt, hogy itt-ott lehet még találkozni a történelemmel, de akkor annál rosszabb volt a történelemnek. A coffeeshopokon szocializálódó, egymásra gerjedő holland katonák például találkoztak a történelemmel, csak nem vették észre, ezért elmentek mellette. Az áldozatok földi maradványaival meg elpepecselnek a régészek.
Az európai népek tehát boldogok voltak történelem nélkül. Ám az EU bővítése kapcsán kaptak egy sor országot, akiknél még nem ért véget a történelem. A mag-Európa megpróbálta domesztikálni a mindig izgága magyarokat, lengyeleket, baltiakat, akik határozottan állították, náluk még van történelem. Pedig a boldogok világosan megüzenték, hogy a Benes dekrétumokat ne tessék piszkálni, Nyúl Béla köztársasági elnök ne zavargolódjon a híd egyik felén, a székely autonómia felejtős. Mert ezek történelemnek számítanak, az meg már tudvalevőleg nincs.
Pangloss mester credoja szerinti - "e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt" - ringásban leledző európai lelkek egyszerű világára az embercsempész tömegáruk képében a történelem egyszer csak rárúgta az ajtót. Hümér tanítványai fel sem merik/tudják ismerni, az európai átlagember viszont hunyorogva, hitetlenkedve - mint rég nem látott ismerőst - méricskéli. És lassan rádöbben, hogy hazudtak neki, a történelemnek nincs vége, itt van teljes valójában. Ha viszont nem cselekszik gyorsan, Európának lesz vége az ő kis békés, nyugodt világával együtt.
Okos cselekvés helyett mag-Európa elkezdett kapkodni, és igen hülye döntéseket hoz. Leginkább egymást hibáztatják. A németek és az osztrákok a magyarokat, a dánok a németeket, a svédek a dánokat, a finnek a svédeket. Durva nyilatkozatok, határzárak mindenütt. Az eddig békés norvégok bolondériából vagy komolyan a Spitzbergákra deportálnák az embercsempész tömegárut. Az angolok sunnyognak, szép szavakban nincs hiány, de ha muszáj, berobbantják a Csalagutat. A franciák finoman ekézik a németeket és durvábban az olaszokat, közben tolnák az őket megtisztelő embercsempész tömegárut az angolokra. Az alkoholista által vezetett Unió pénzügyi megtorlással fenyeget, ha a tagállamok nem fogadnak el egy nyilvánvaló ökörséget tartalmazó kvótás javaslatot. A magyar-szerb határon történtek miatt lassan hadat üzen egymásnak a két ország. A háborús hős horvátok - akiknél egyébként nincs vége a történelemnek - gatyájukba trottyantottak, amint megjelent náluk is a dömping áru.
Akkor most álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel a kérdést: Normálisak Európa népei? Egymást csesztetik, ahelyett, hogy ezt a lappangóan hódító iszlámista csürhét kivágnák innét? Képesek vagyunk egymásnak ugrani, veszélyeztetve az évezredes küzdésben nehezen elért közös eredményeinket az embercsempészek által megbolondított szerencsétlenekért?
Tévedés, ez nem mostanában készült, hanem 2040-ben az Atlanti óceánon hánykódó csónakról. Az út hosszabb lesz az USA-ba, meglátjuk, ott hogyan fogadják szegény őseurópai lakosokat.
Közösen kell megoldani ezt a problémát, melynek első lépcsőjeként szépen vissza kell tessékelni a zárt intézetekbe a történelem végét prognosztizáló bolondokat és eszméiket. Mert a történelemnek - mint az élet tanítómesterének - komoly törvényszerűségei vannak. Például az, hogy a kifinomultat mindig legyőzi a barbár. Illúzióink ne legyenek, a most kopogtatók utódai szemrebbenés nélkül fogják leölni, rabszolgasorba taszítani a mi utódainkat. A történelem nélküli bolondok világában nem pc ezt kimondani, a történelemben azonban ez a folyamat mindig így zajlott le. Ha csak egy cseppnyi felelősséget érzünk gyermekeink, unokáink sorsáért, nincs kecmec, lépni kell. Keményen szembe kell nézni a valós gondokkal és kiadni az Európát új egységbe tömörítő jelszót: Európa az európaiaké!
Akinek ezen az új alapon egységesülő Európa nem tetszik, keressen más kontinenst magának, mert az idealista kreténekből Európa népeinek már elege van.
Utolsó kommentek