Maga a nagyszerű Magyar Nemzet nevű újság hozta a hírt, hogy a Miniszterelnökség átalakult Szent-Lázár szerzetesrenddé. Persze ilyen nyíltan nem merték leírni, csak azt közölték, hogy az ott dolgozóknak tízórás a munkanapja, többletfizetés azonban nuku. Nemsokára kiosztják a csuhákat is, így ruhára sem kell költeni a kormánytisztviselőknek. A szerzetesrendek szokása szerint a gyermekesek ki lettek zárva, mert kénytelen voltak felmondani azzal az ósdi hivatkozással, hogy a gyerekért el kell menni az oviba, suliba. A lap tudni véli, hogy a rend terjeszkedik, így más minisztériumokra is ki fog terjedni a rendi szabályzat. A dolgozók persze háborognak, pedig egyik sem tenger.

Én nem is értem minek a felzúdulás, ezek a lusta kormánytisztviselők nem látják a modern életpálya előnyeit. Ha ugyanis többet dolgoznak, nekik is lehet körülbelül egymilliárdos vagyonuk, mint a volt kormányszóvivő Giró-Szásznak. Ez a fideszes megmondóból lett kormánytisztviselő alig négy év alatt kőgazdag lett, sőt egy ingatlanguru. Biztosan azért, mert ő is tíz órát dolgozott a Miniszterelnökségen. A lázongók egyszerűen nem értik, hogy a Kormány - személyesen Lázár miniszter úr - jót akar nekik: ők is lehessenek milliárdosok. De ezek a földhözragadtak valami gyerekre hivatkozva ellenállnak az anyagi gyarapodás nyilvánvaló eredményeinek. Lázár miniszter úr - Allah növessze nagyra szakállát - személyesen is példát mutat, ő is sokat dolgozik, telik is neki milliós hotelszámlákra, vadászatokra, meg milliós antik Rolex órára. Tessék róluk példát venni, nyomorult pupákok!

Komolyra fordítva a szót: a Miniszterelnökség közigazgatási produktumait elnézve tényleg nem lehet más cél, mint Lázár személyes szolgálatára gründolt szerzetesrend létrehozása. A Miniszterelnökségen ugyanis semmilyen értékelhető, eredménnyel járó munka nem folyik. Tegye fel a kezét, aki az elmúlt néhány hónap bazi nagy balfogásain kívül - internetadó, összevissza törvénykezés, egyeztetés nélküli ötletelések - látott valami olyan produktumot, amely előre vitte az országot, amelytől jobb lett az embereknek. A Miniszterelnökség semmit sem csinál, csak a parkinsoni törvények igazolására működik, a sok alkalmatlan államtitkár és csicskáik egymás semlegesítésével vannak elfoglalva, valós munka nincs. Persze ezt is lehet napi tíz órában csinálni, de minek? Nem elég ehhez a nyolc? Sőt, ha rajtam múlna, inkább be se járjanak, legalább nem kell fűteni, világítani. A tízórás melegedő fenntartása sokba van az adófizetőknek.

Parkinson szerint: "A munka pontosan addig tart, amennyi a rá fordítható idő." Ha tehát ugyanarra a semmittevésre eddig nyolc óra állt rendelkezésre, akkor most tíz órában kell hámozni a lufit, passz. Ennyi lesz a vezetői kvalitások tekintetében már rég megbukott Lázár szerzetesrendi reformjának gyakorlati eredménye. Ezt persze azok nem tudják vállalni, akiknek gyerekük van, de aki nem rendelkezik ezzel a hendikeppel, az vígan elmelegszik akár estig is. Szerintem vigyenek be tévét, legalább nézhetik az RTL Klub (ja, bocs azt nem) valóságshow-it. Jól járnak továbbá azok is, akik utálják a családjukat, mert legális menedéket kaphatnak, legalább nem kell horgászbérletet váltani az otthonról való megpucolás céljából.

Az orbitális vicc az, hogy az ott dolgozók észre sem veszik, hogy improduktív tevékenységet végeznek. Ott dekkolnak, reggeltől estig agyon üléseznek, tárgyalnak, egyeztetnek, senkit sem érdeklő tervezeteket gyártanak, elvannak. Azt hiszik szerencsétlenek, komoly munkát végeznek.

A tízórás munkanap tehát a Szent-Lázár szerzetesrend megalapítására tett kísérlet, mellyel Lázár az ott folyó munka eredménytelenségét akarja elfedni. Pótcselekszik. A Szent-Lázár szerzetesrend jelszavát bizonyára a legendás Hófehér című rajzfilm Tutegál professzorától kölcsönözte: "A munka mindennek a kezdete, a szorgalom, ugye, amely a munka alapja, előbb-utóbb diadalt arat! Tehát munkával mindent elérhetsz." A Szent-Lázár szerzetesrend működése azonban a nagyszerű professzor egy másik mondatát fogja igazolni: "...a munka változtatja az embert állattá".

A Szent-Lázár szerzetesrend megalapításának eredményeként előáll az a kormánytisztviselő, akit napi tíz órában lefoglalnak ugyan, de eredményes munkát nem végezhet akkor sem, ha véletlenül akar. Igaz cserébe nem is fizetik meg. Az így működő szervezet pedig felesleges, amelynek fenntartásából elegem van.