Petőfi írhatott volna valami ilyesmit a Balatonról is: Szegény Balaton, miért is bántjátok? Annyi rosszat kiabáltok róla, S ő a föld legjámborabb tója (a költői szabadságot vitatók számára: tava). Mert a Balatont sajnos sikk lett macerálni. Pedig csacsiság, a Balaton és térsége szépen fejlődik, remek programok biztosítják a pihenést, benne van ma is, ami mindig: a nyári vidámság és életöröm.

A kritikusok legfőbb érve a kevés turista. Ez az érv egyszerűen butaság. Akik ezt hangoztatják, a '70-es, '80-as évek abnormális helyzetéből indulnak ki, amikor ráadásul a Balaton a látszat "vidámsághelyeként" működött. Akkor valóban dugig volt a Balaton a szétszakított német családokkal, akik csak a Balatonnál találkozhattak néhány hétre, hogy ezekből a találkozásokból éljenek meg egy évig. A Balaton nagyszerűsége ekkor valójában nagyon szomorú emberi sorsokat takart el, segített elviselni a nehezen elviselhetőt. A kedves teuton családi találkozókhoz jöttek még a csehszlovák és lengyel turisták, akik saját keményebb rezsimjükről feledkezhettek el néhány hétre. A magyarok nem utazhattak külföldre, így nekik pótlékként szolgált a Balaton, számukra tényleg a Balaton volt a Riviéra. Ezt a kényszerű, nehéz, szomorú periódust aranykornak láttatni szamárság.

A kényszerből koncentrálódó embertömeg zúdult rá aztán a tóra, melyet annak infrastruktúrája képtelen volt kezelni. Szállodák alig voltak, az eltérő színvonalú magánházak nyújtottak csak szálláslehetőséget. A balatoni emberek két hónapra beköltöztek a kutyaólba, mert azonkívül mindent kiadtak. Akinek nyaralója volt, az pedig úgy sakkozott a szabadságokkal, hogy ne veszélyeztesse a stikában szerezhető bevételt. Mert a nagy Kádár-korszak kis alkuinak egyikeként ezen a módon lehetett a devizakorlátozások ellenére feketén márkához jutni. A kisboltok előtt száz méteres sorok álltak kosárért, a boglári hal- és lángos sütőktől Lelléig állt a sor. A szocialista rendszerben működő éttermek sok kaját adtak - ez tetszett a németeknek - csak a minőség volt kétséges. Szórakozó hely alig, ott is a kacsatáncot meg a viva la Españát húzta a cigány. A kertmozik pénztárához már a strandról jövet be kellett állni, különben a 9-kor kezdődő filmre nem lehetett jegyet kapni. Sajnos a szúnyogok jegy nélkül is belóghattak, így 200 néző és 800.000 szúnyog izgulhatta végig a négy muskétás kalandjait. Persze egy jó oldala volt az akkori Balatonnak: a fiatalság, amely mindezeket elfedte, és ma már visszahozhatatlan. De ez a nosztalgikus életérzés nem ok arra, hogy a mostani Balatont leszóljuk. A tömegzsúfis Balaton megszűnt, helyét átvette az emberléptékű.

A másik leszólnivaló körülmény a közlekedés. Ebben van részleges igazság, de a közút a déli parton - a horvát tenger elérése érdekében is – jó színvonalú. Az északi part viszont nehezen közelíthető meg: a 90-es lehajtótól Balatonfüredig borzasztóan lassan lehet autózni. A legkevesebbet a MÁV fejlődött, a menetidő csökkent ugyan a Fehérvár-Budapest viszonylat felújításával, és ez jó, folytatni kellene. A vasúti kocsik színvonaltalansága azonban szemetszúró. Légkondi nincs, de legalább ég a villany a szikrázó napsütésben. Ez azonban nem a Balaton, hanem a MÁV hibája, amely a Balaton körbevonatoztatását sem képes megvalósítani. Az Ederics és Tördemic közötti 6-8 kilométeres hiányzó távolság áthidalása nem megoldhatatlan, a tapolcai lobbi - félve a város kikerülésétől a vasúti főútvonalból - évtizedek óta ügyesen akadályozza a megvalósítást.

A nyafogás harmadik területe a rövid szezon. Ez gyakran mentség is a lehúzásokra, mondván két hónap alatt kell megtermelni az egész éves hasznot. A strandszezon valóban csak két hónapos, de a kirándulószezon már májusban beindul, a bortúrák pedig október közepéig-végéig eltartanak. Sok okos kezdeményezés látható annak érdekében, hogy a strandszezont ne mossák össze a Balaton lehetőségeinek egyéb állandó vagy szezonális lehetőségeivel. A fejlődés e téren is elindult és ismerve a balatoni emberek ügyességét lendületebe is fog jönni. 

A szállodai infrastruktúra sokat javult, ám elkelne még több hotel. A boltok területén óriási a fejlődés, a nagy üzletláncok jelen vannak a térségben, van olyan település, ahol több nagy bevásárlóközpont található. A szórakoztatás sem a kertmozikra szűkül, azok már el is tűntek, elég széleskörű lehetőség van viszont a kulturális és kulináris programokra: borutcák, bálok, hagyományőrzők, várprogramok Sümegtől Szigligeten át Nagyvázsonyig, a kedves Csukás színház és egyéb színházi társulatok, a Művészetek Völgye, cirkuszi produkciók, fesztiválok várják közönségüket. Fantasztikus egyedi kezdeményezések színesítik a palettát, zseniális a káptalantóti piac - bár egyes vadhajtásait ideje lenne lenyesni - vagy onnan kőhajításra lévő Gyula vezér lovas birodalma, ahol a Gyulaffy-napokat a semmiből szervezte meg a Csobánci várromot két kezével kikaparó Gyula vezér. Tihany csodálatos, a levendulakultúra feltámasztása életet lehelt az ezeréves helybe. Fűzfő bobpályája és kalandparkja nagy élmény a strandolásra kevésbé alkalmas napokon. Aki még emlékezetesebb kalandra vágyik, és pénze is van, sárkány- vagy motoros géppel győződhet meg a Balaton madártávlati szépségéről. Hajózni muszáj: ahogy Fonyód felől indulva egyre közelebb jön a fenséges Badacsony, egyszerűen csodás. A vitorlázás sokak sportja lett, melynek leglátványosabb eseménye a Kékszalag verseny, a magyaros szemérmesség miatt azonban nem nagyon esik szó arról, hogy több tízmilliárdnyi vagyon ring a Balaton kikötőiben. A villák szépen megújultak, 4-5 éve még rengeteg eladó ház várta vevőjét, mára a generációváltás eredményeképpen korszerűen felújított - sok esetben - gyönyörű, ízléses nyaralókban pihennek tulajdonosaik.

Az egyéni elképzeléseken túl a városok is keresik a helyüket. Úgy látszik, ez Balatonfürednek sikerült a legjobban, a jól átgondolt fejlesztés pazar várost eredményezett, amely a régi hagyományokon nagyszerűen újult meg. A füredi kulináris élvezetekből is kiemelkedik a Bergmann cukrászda Morgan Kapitány tortája: aki abból nem evett, feleslegesen tartózkodott e Földön. Siófok még a helyét keresi, a buliturizmus lehet, hogy többet visz mint hoz, majd meglátjuk mire jutnak. Keszthelyt viszont nemsokára Hévíz-alsóra fogják átnevezni. Egy idegenforgalomból megélni akaró város nem engedheti meg magának, hogy főutcája és strandja romos épületektől hemzsegjen. Lekövezett főtere borzasztó, aki ott a nyári forróságban véletlenül leejt egy tojást, annak nem kell gondolkodnia mi legyen a feltét a spenóton, mert mire lehajol érte, kész a tükörtojás. A kisebb települések csodás hangulatúak, rendezettek, szépek, kedvesek. Ezeket és a mögöttük meglévő egyéni, közösségi erőfeszítéseket szólják le a Balatont fikázók.

Végezetül egy aranyos történeten keresztül is jól látható a változás. Első munkahelyemen egy idős - jóval nyugdíj felett járó - úr, Misi bácsi szórakoztatta a fiatalokat élete fordulataival, melyben jelentős helyet foglalt el hódításainak emléke: "Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?" elv alapján. Az öregharcos a '30-as évek végén volt egyetemista, és a tandíj megszerzése érdekében munkát vállalt a balatoni fürdőéletben. (Nincs új a nap alatt.) Mármost az volt szokásban, hogy a fülledt levegőjű forró Budapestről, aki csak tehette, balatoni panzióba menekítette családját. A leosztás szerint szépasszonyok gyerekekkel a Balatonon pihentek, apu meg Pesten dolgozott. Az egyetemista fiúk a korban náluk nem sokkal idősebb hölgyeknek kurizáltak, arra kellett ügyelniük csupán, hogy a szombat délután befutó "bikavonatokról" leszálló férjek elől kitérjenek. Vasárnap este a "bikavonatok" visszavitték Pestre a megfáradt férjeket, a balatoni édes élet pedig folyt tovább. Ez a történet azért jutott eszembe, mert az egyik hétvégén vonattal utaztam le, és különös dologra lettem figyelmes. A pályaudvarokon barnára sült apukák egy-két csimotát kézen fogva fogadták a vonatról leszálló fehér karú feleségeiket hosszú hitvesi csókkal pecsételvén meg a viszontlátás örömét. Kajánul Misi bácsira gondoltam azzal, hogy ma - a szakszervezeti mozgalomnak hála - már péntek délután elindulnak a "nőneműszarvasmarhavonatok", hét közben viszont az egyetemista lányoké a Balaton, a fiúk pedig maradhatnak Pesten. Csak ennyit változott a világ nyolcvan év alatt.

Akárhogy is, a Balaton gyönyörű, az ott élő emberek erőfeszítései meghozzák/hozták a fáradozásuk gyümölcsét. A fonyódi dombok pedig elnézegetik Badacsonyt még néhány millió évig, mikorra az elégedetlenkedőknek - akikből elegem van - már emléke sem marad.