Egy tanult barátom, ha meglátta Draskovics Tibort, élete fontos történeteként mindig elmesélte egy professzora alábbi intelmét: "Kollégák, maguk közül egyszer néhányan vezetők lesznek az államigazgatásban, és dönteniük kell két jelölt közül. Az egyik középszerű, de tisztességes, a másik kiemelkedően tehetséges, de erkölcstelen. Kit vesznek fel? Sokat nem engedett gondolkodni a prof, rávágta a választ is: A középszerű, de tisztességest kell felvenniük, mert egy tehetséges, erkölcstelen alak sok kárt okoz az államigazgatás rendszerében, mielőtt lebukna."
A másik történet az egyik indiai alkirályhoz kötődik, aki a gyarmati közigazgatás siralmas helyzetét arra vezette vissza, hogy a képzett köztisztviselők inkább maradtak a hűvös Angliában mint szolgálatot vállaljanak a rossz klímájú, ellenséges Indiában. Ezért komoly pótlékot vezetett be azoknak, akik hajlandóak voltak Indiában szolgálni a koronát. A pénz nagy úr volt akkor is, ezért a jó köztisztviselők elkezdtek Indiában állást vállalni, így viszont a szigetország sínylette meg a trendfordulót. Az alkirályt a Parlamentben komoly politikai támadás érte, a képviselők követelték a pótlék eltörlését. Az alkirályi replikában ekkor hangzott el a híres mondat: "Ha mogyoróval fizetek, csak majmokat kapok."
Ez a kettősség örök dilemma a közigazgatásban. Madártávlatból nézve a politika azt igyekszik kisakkozni, hogy minél kevesebb zsák mogyoróval minél több középszerű, de tisztességes majmot tudjon alkalmazni az államszervezet éppen elégséges működtetése érdekében. A köztisztviselők pedig tudván a "kis pénz, kis foci" elvét, igyekszenek a kevés mogyoróért az éppen elégséges munkát elvégezni.
Alulnézetből azonban már sokkal differenciáltabb a helyzet. Először is a köztisztviselők - vagy ahogy néhány éve egy részüket becézik: kormánytisztviselők - két nagy csoportot képeznek abból a szempontból, hogy frontharcosok-e vagy a hátországban dolgoznak. A hátországbeliek sosem találkoznak ügyféllel, két alcsoportjuk van: a politikai döntéshozók számára való előkészítő munkát végzők és a szervezetet kiszolgálók (humánpolitika, gazdasági terület, üzemeltetés, informatika stb.). Ez utóbbiak az államirányítás vonatkozásában érdektelenek, cserébe azonban itt a legnagyobb a korrupció veszélye, mert a közbeszerzések és egyéb beszerzések ezeknél a szervezeti egységeknél bonyolódnak. Az előbbiek általában minisztériumokban, önkormányzatok politikai vezetőinek stábjában dolgoznak, elviekben nekik kellene a politikai döntéseket szakmailag megalapozni. A köztisztviselők közül a legnagyobb presztízsveszteséget ez a kör szenvedte el az utóbbi tíz évben.
Korábban úgy volt, hogy a kormány programját ezek a szakemberek fordították le az államirányítás nyelvére, készítették a jogszabályok tervezetét, melyekből a politikai döntéshozó kiválasztotta a neki tetszőt. Ez a modell valahol az első Gyurcsány-kormány időszakában szakadt meg, mert a remek Fletó mindenhol Fidesz ügynököket látott. Ekkor vezették be a multiknál bevált modellt, melyben a köztisztviselő szép lehetett, de okos nem, amit a miniszterelnöki kabinetben kitaláltak, azt kellett megfelelő formában leírni. Az alkotás lehetősége ekkor szállt el a központi közigazgatásból, ezért az értelmesebbek úgy várták a Fideszt mint a messiást. Azt hitték, újra dolgozhatnak, és nem Szetey melegen ajánlott hülyeségeit, meg a Tordai za-za-zagyvaságait kell legépelniük. Hát pofára estek rendesen. A politikai kormányzásnak nevezett akarnokság rendszerében még annyi önállóságuk sincs mint a Gyurcsány-éra időszakában. Részben érthető volt, hogy a Fidesz a válsághelyzetben nem bízott a Gyurcsánytól örökölt adminisztrációban, ugyanakkor elmulasztotta a saját adminisztrációjának felépítését is. Így születnek a kritikán aluli jogszabályok, az alternatíva nélküli, végig nem gondolt döntések, a hatástanulmányokat nélkülöző Paks II szerződés. (Bár, ha a lengyel kollégák véleményét figyelembe vesszük, Viktor hatástanulmány nélkül is megoldotta a helyzetet úgy, hogy Putyin két napig álló f*rokkal járkált.) Most ugyan Lázár megpróbál valami saját kompániát kialakítani, de szegény olyan együgyű, hogy pont a Gyurcsány-óvoda azóta iskolássá érett kiscsákóira támaszkodik. Ráadásul a folyamatos átszervezések, fenyegetettség teljesen tönkretette a köztisztviselői munkamorált is, most pedig őket hergelik a minisztériumok vidékre költözésének blöffjével. A központi közigazgatásban reménytelen a köztisztviselők helyzete.
A frontharcosok helyzete más: ők dolgoznak az okmányirodákban, kormányhivatalokban stb. velük találkoznak az ügyfelek. Nekem ők a kedvenceim, mert hihetetlen nagy munkateher alatt dolgoznak, és mégis lelkiismeretesen viszik hátukon a boltot. Nélkülük már rég összedőlt volna az egész közigazgatás. Természetesen ide nem kellenek szakmai kiválóságok, az alkalmazott jogszabályok hamar a napi rutin részeivé válnak. Hátrányuk viszont, hogy rugalmatlanok, az új helyzetektől megijednek, a döntés felelősségét nehezen vállalják, úgy érzik azért nem fizetik meg őket. Ezért náluk a szakmai tudás helyett az emberi kvalitásokon van a hangsúly. Ha normális az ügyfél, kedvesek, segítőkészek, de természetesen ők is emberből vannak, ha rossz napot fognak ki, nagyon undok módon tudnak viselkedni. Többségük tisztességes, kisebb féllegális stiklikkel esetleg kiegészítik a gyengén csordogáló - és kb. hat éve nem emelt - menázsit, de nem korruptak. Nem is lehetnek, mert a politikusok nem tűrik a konkurenciát.
Nem illik róla beszélni, de az ügyfelek viszont megérik a pénzüket. Sok a világot nehezen értő, ezért agresszívvá váló ügyfél, akiknek sokszor döbbenetes a primitívsége, melyet a köztisztviselők nehezen tudnak kezelni. (Ha esetleg a kommentelő köztisztviselők megosztanák történeteiket az ügyfelekről, azt megköszönnénk.)
A barátom professzora már rég sírba szállt, intelme pedig a magyar rögvalóságon tört szét. Ma már a köztisztviselők olyan kevés mogyorót kapnak, leterheltségük, fenyegetettségük viszont olyan nagy, hogy nincs az a tehetséges, de erkölcstelen versenyző, aki perspektívát látna ebben a pályában. Eldöcög a szekér persze így is valahogy; a félázsiai, félbalkáni népségnek nem kell több, de ebből nekem elegem van.
Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:
Elegem van Orbán Viktorból
Elegem van a vidéki minisztériumok ötletéből
Elegem van a provinciális pojácásdiból
Utolsó kommentek