Szegény magyar választó! A választások előtt mindenki udvarol neki, menjen el, hozzon felelős döntést, szükség van rá stb., a választások után viszont skrizofrén lesz: a győzteseknél Salamon bölcsességű vátesz, aki látja a jövőt, a veszteseknél panel proli, tekintélyuralmi alattvaló vagy egyenesen náci. Pedig ő ugyanaz az ember maradt a választás után is, aki előtte volt. De ki volt előtte?

Amikor 1988-ban megnyílt a határ, milliók zötyögtek Ausztriába Trabantokon, dugig telt buszokon. Nézték a gondosan megművelt földeket, a "kisfalvak, kisvárosok kisegzisztenciáit" (patikus, kisbolt, kisvállalkozók, pékségek, cukrászdák stb.) és "láták", hogy a kapitalizmus jó. Ők is ilyet akartak. Már aki akart valamit, mert Kádár népe maradt volna inkább a szocializmusban, csak banán, meg Milka csoki legyen. Ők megérezték, hogy az osztrák táj osztrák ecsettel csak demo, amögött sok munka van. A magyar vezető rétegnek pedig - akiknek az átmenetet kellett volna megszervezniük - megvan az a sajátossága, hogy a vezettek elárulásából él. Ha valakiből vezető (szakszervezet, képviselő, polgármester stb.) lesz, első dolga elárulni a rábízottakat, és a zsebét megtömni. Így csinálták ezt a néger törzsfőnökök is, mikor saját népüket adták el rabszolgának üveggyöngyért. A rendszerváltoztatásnak nevezett vicc tehát a magyar választók egy részének inkább csak nyűg volt, másoknak a tisztes megélhetés, a felemelkedés, az úgynevezett elitnek pedig a mesés meggazdagodás lehetősége. Ez a hármasság vonult végig az eddigi választásokon.

Akiknek a választás csak gondot jelentett, két csoportra bonthatók. Egyik felük általában nem megy el szavazni, legfeljebb akkor, ha feldühítik. A másik társaság elmegy szavazni, de arra adja voksát, aki a társadalmi újraelosztásból hajlandó neki minél többet juttatni, az ár nem érdekli. A tisztes megélhetésben, felemelkedésben reménykedőket sokszor hitegették, így időről-időre veszítenek reményeikből, fokozatosan lemorzsolódnak vagy megpróbálnak alternatív pártot találni maguknak. Az elitnek nevezettek pedig manipulálják a választókat annak érdekében, hogy azok biztosítsák nekik a közösségi javakból való luxust.

A baloldalinak becézett párt a választást problémaként megélőket szokta képviselni, a második csoportba tartozók hagyományosan a Fideszt támogatták. Eddig. Az a tény viszont, hogy a Fidesz 600-650 ezer választót veszített, és megváltozott a választói tábora is, riasztó képet fest a jövőre nézve. A Fidesz kormányzása során komoly támadást indított a kis egzisztenciákból megélni akaró társadalmi csoportokkal szemben, melyet folytatni fog. A Fidesz pont azt a társadalmi bázist rombolja tehát tudatosan, amely leginkább reménykedett benne e pártban látva politikai képviseletét. Mindenki fejből mondja a gazdák, trafikosok, taxisok, kisboltosok, takarékszövetkezeti tagok, pénztártagok elleni intézkedéseket. Kevéssé ismert az építészekre vonatkozó államosítási terv, az ügyvédi matricák bevezetésének elképzelése, amelyek ezen szabad piaci, önálló hivatások felszámolásával jár.

A hóhelyzet kezelése Ausztriában és nálunk avagy a magyar jövő.

Most sokan lesznek, akik a baloldal megújításán moralizálnak, a Fidesz kormányzását akarják megtippelni, a Jobbik 2018-as esélyeit latolgatják, de minek? Egyre inkább az látszik, hogy a saját tehetsége, munkája, szorgalma által felemelkedni akaró társadalmi réteg veszített teret, és talán már vissza sem tudja hódítani. A Fidesz, a Jobbik és a baloldali konglomerátum ugyanazon választói csoport látszólagos képviseletéből akar jól élni, a magáról gondoskodni alig tudó, állami alamizsna után ácsingózókból, legfeljebb a szövegben van különbség, a tartalomban nincs. Teljesen mindegy, hogy a nyugdíjasok, közmunkások, segélyen élők társadalmát ki akarja uralni. A szervezettségben jelenleg a Fidesz a jobb, de ha egyszer a vörösök lesznek jobbak, akkor mi változik? Kevesebb lesz a Rosszatom vidám barakkjában a hamisan elkornyikált Kossuth-nóta, na és?

A magyar választó tehát egyre kiszolgáltatottabb az államnak, így döntéseiben is könnyen manipulálható. A Fidesz a hatalom megszerzésért és megtartásáért nem a polgárosodni, felemelkedni vágyó társadalmi csoportot segíti, bármit hazudjon is szlogenjeiben, hanem lecsúszásukban érdekelt, mert jobban kézben tartható a kiszolgáltatott ember.

A demokrácia szabálya szerint egy egyetemi professzor szavazata éppen annyit ér mint egy analfabéta lumpé. Ráadásul mindkettő megvehető. Csakhogy az egyetemi professzor voksának megvásárlására fordított összegből (szinekúra, ösztöndíj, fizetés, plecsni stb.) félmegyényi mély szegénységben élő szavazatát garantálja Kubatov Gábor és Farkas Flóri. Akkor pedig olcsóbb a Flóri szolgálatait igénybe venni, ráadásul azok a szavazók nem kérdik meg, minek a stadion. Mivel tehát a felemelkedni akarókkal csak gond van, mert önállóak és folyamatosan morális igazolásra kényszerítenek, a Fidesz lemondott róluk.

A jövő választása nem programokról meg hasonló sületlenségekről fog szólni - ezért kár a baloldal megújulásáról, vagy a Jobbik megszelídüléséről merengeni - elég egy jól szervezett kompániát felállítani, akik elviszik a választót az urnáig, egy kis bulit rendezni, valami kis száraztésztát, kevés pénzt dugni, és kész a nyerés. Akinek meg nincs gyomra, tehetsége, profizmusa ehhez vagy szervezetlenebb, az alul marad. Ennyi lesz a jövő választása, kész athéni szín. (Három gyermekemmel Tart, aki így szavaztat.)

Az osztrák demo látványa alapján az osztrák életszínvonalat saját munkájából elérni akarók számára a választás lehetőséget jelentene, melyre viszont már egyre kevesebb az esély. Ezért nekem nincs elegem a magyar választókból, inkább szánom őket.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van az új választási rendszerből
Elegem van az elmúlt négy évből
Elegem van Orbán Viktorból