Hétről hétre olvashattuk a különböző vállveregető vagy szemöldökráncoló kritikákat a faktorokról, megákról és csillagokról, én kicsit máshogy állok be ebbe a sorba. Sokkal szívesebben írom le, lelki szemeim hogyan látják egy soha adásba nem került tehetségkutató tv-közvetítését:

Színpadra lépett a két műsorvezető, akiket visszafogottan, mégis elegánsan öltöztettek fel a mai estére. Végig a háttérben maradtak, ezzel együtt hibátlan és érthető beszédük, könnyed humoruk és gördülékeny fogalmazásuk észrevétlenül kötötte át a műsorszámok közötti pár másodperces szüneteket.

A nézők köszöntését követően a két konferanszié bemutatta a zsűri tagjait, akik valamennyien zenei végzettséggel – de legalábbis komoly zenei előképzettséggel – és évtizedes szakmai múlttal rendelkeznek. A műsor készítői alapos munkát végeztek, amikor a zsűritagokat felkérték: ügyeltek arra, hogy

- "komolytalanító" tényezőkkel ne higítsák az ítészek sorát, így nem követték el azt a hibát, hogy pár éve még versenyzőként fellépő, "tojáshéjas" emberek kerüljenek a zsűriasztalhoz,

- kizárólag olyanok kerüljenek a zsűri tagjai közé, akik legalább három, nyelvtanilag kifogástalan, tartalmilag összeillő mondatot tudnak rögtönözni,

- szolid, józan gondolkodású és a versenyzőkkel maximálisan a tisztelet hangján beszélő emberek alkossák a zsűrit.

A két műsorvezető röviden ismertette a verseny szabályait, és tájékoztatta a nézőket arról, hogy a jelentkezők előválogatáson estek át, és csak a színvonalasnak ígérkezők jutottak adásba, akikről persze még nem tudható, hogy kamera előtt hogyan is fognak szerepelni.

Én elégedetten dőltem hátra a karosszékben, és vártam, hogy elinduljon a műsor, hiszen minden adott: szimpatikus műsorvezetők, felkészült zsűri és az előszűrésen átesett énekesek.

Nem is csalódtam. Színpadra lépett az első versenyző, Jolán. Szerencsére nem kellett megismernünk szülőfalujának a történelmét az 1200-as évekre visszamenőleg, illetve hogy ő tavaly miért költözött oda, sőt az érdektelen szomszéd / sógor / rokon / koma / gyerekkorijóbarát buzdító szavait is kivágták a szerkesztők. Jolán röviden bemutatkozott, megtudtuk, hogy régen zeneiskolába járt, aztán abbahagyta, de a zenehallgatás és éneklés mindig is kedvenc időtöltése volt, ezért jelentkezett a műsorba. A produkciót a zsűri röviden értékelte, mely szerint bár a színpadi megjelenésen még lehet javítani, azért az énekprodukciót kellett elsősorban figyelembe venni, és tovább is juttatták Jolánt.

A következő előadó Zoltán volt. Ő a fővárosból érkezett, nincs zenei előképzettsége, ennek ellenére az előválogatón simán átjutott, mert őstehetség. Ezt a színpadon is bizonyította, mely azt jelentette, hogy lazán, mégis maximálisan odafigyelve énekelt, nem ugrándozott és nem rohant a zsűriasztalhoz, nem csinált magából bazári majmot. Ezért vastagon megérdemelte a továbbjutást. Szépen és értelmesen meg tudta köszönni a zsűri dicséretét.

Júlia következett, aki annak ellenére, hogy szintén nem rendelkezett zenei előképzettséggel, abszolút a földön járt. Elmondta, hogy számára a legfontosabb a tiszta éneklés, és az egész verseny során ezt szeretné érvényesíteni, ezért nem is engedte, hogy lenge öltözetben küldjék a színpadra. A zsűri az értékelés során felhívta Júlia figyelmét arra, hogy a kromatikus részeknél és az átvezetőben hallható szekvenciánál miért volt eltúlzott a vibrátó, ami nekem mint laikusnak talán nehezen érthető, mégis elhittem, hogy a zsűri ért ahhoz, amit csinál, és nem a megrendelt bullshittel dicséri az egekig Júliát. Aki egyébként továbbjutott.

Józsi, a mocsárból következett ezután, aki egy egész zenekarral lépett föl.

A zsűri szerint nagy bátorságra vallott, hogy Józsi csehül mert énekelni, és az előválogatón nyújtott szerepléshez képest ez nagy visszaesés volt, ezért Józsi és a zenekara nem jutott tovább. Tiltakozom!

Egy fiúegyüttes következett. Már előre féltem, hogy pohármosókefe-frizurával lép majd fel néhány mutálni elfelejtett fiú, akik öt számmal kisebb nadrágot vesznek fel és ugyanennyi számmal nagyobb cipőt, esetleg valamelyikük fülében egy cintányér méretű fülbevaló lóg majd, amit ha kivesz, át lehet köpni rajta. A térdig letrottyantott szűk gatyóban meg hasraesnek majd... Nem így lett. Ez a fiúegyüttes jól szabott nadrágban, bájos egyenruhában jelent meg.

később állítólag "Tengerparti fiúk" néven befutottak

A zsűri megjegyezte, hogy igazán jól egymásra találtak, hiszen a basszus, a két bariton és a két tenor fantasztikusan jó hangzást produkált. A fiúk egyébként két rövidebb dalt adtak elő – erre a szabályok szerint lehetőség volt –, amelyek stílusukban nagyon eltértek. Egy érdekes reneszánsz-feldolgozást és egy XX. század közepén komponált sanzont énekeltek el. A zsűrinek – ahogy a nézőknek is – feltűnt a fiúk széleskörű zenei ízlése. A két remekül előadott dal azt is alátámasztja, amit a fiúk állítottak: nagy a repertoárjuk.

A következő előadó egy kifejezetten kis termetű lány volt, ruhája alig takart valamit. A műsorvezetők röviden bemutatták Jázmint, és megtudtuk róla, hogy sanyarú élete volt. Jelentsen ez bármit is, szégyellős nem volt, ha ilyen ruhában kiállt, akár még az is feltételezhető volt, hogy nemi szervének rejtett zugait a nőgyógyászánál csak az ország lakossága ismeri jobban. Rettentő rosszul énekelt, a zsűri nem is kímélte a sok hamis hang miatt. A zsűri egyben értetlenkedett is, hiszen az előválogatón olyan szolid ruhában jelent meg, és akkor nagyon jól is énekelt. Ezek szerint ennyire rossz hatással van rá a lámpaláz? Vagy egyéb előnyöket megvillantva szeretne előbbre jutni? Hát ebből bizony nem kért a zsűri, és udvariasan megköszönve Jázmin eddigi szereplését, érvényesülni vágyását egyéb útra javasolták.

Így telt-múlt az adás, miközben sok szám elhangzott, de egyik sem volt telefon. Sőt annyira pörgősen haladtak az események, hogy még egy rövid reklámblokk sem fért bele. A műsor készítői jól gondolták: minek is szakítsanak meg egy érdekfeszítő, színvonalas műsort reklámokkal?! Hát ki látott már ilyet? Én magam furcsálltam is, hiszen manapság már a reklámokat is megszakítják egy rövid reklámblokkal, hogy aztán visszatérjünk a reklámhoz, amely egyébként két reklámot köt össze a hosszú reklámdélutánon. Végre egy reklámmentes műsor!

Befejező showelemként (már ha szabad egy minőségi tehetségkutatót „show"-ként aposztrofálni) egy meghívott sztárzenekar lépett fel. A műsor egyik legnagyobb erőssége az, hogy minden élőben szól, ezért kellett pár percet várni a zenekar beállására, de addig is a műsorvezetők néhány szavas összefoglalást kértek a zsűritől. A zsűri világos, érthető, abszolút szakmai és őszinte értékelést adott. Ezután a zenekar olyan dalt adott elő, amelyet tényleg évek óta játszanak a rádiók, fülbemászó dallama és szellemes dalszövege miatt pedig mindenki szereti.

A fenti leírás a képzelet szüleménye, bármilyen egyezés a valósággal a véletlen műve, egyébként meg kizártnak tartom az egyezést. Egy ilyen műsor licensze úgysem kellene egy TV-adónak sem, az elmúlt években látottakból pedig elegem van.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a parkolási cégekből
Elegem van a rákos gyermekeknek szánt adóforintok elsíbolásából
Elegem van a kamu tisztségekből, hivatalokból