Két megjegyzést kell előrebocsátani a leírtak jobb értelmezéséhez. Az első megjegyzés, hogy a hiba szót a súlyosabb, Talleyrandnak tulajdonított értelemben használom: "Ez több mint bűn: ez hiba." A második, hogy a közkeletű, sommás banki értékelésekkel szemben (uzsorások, egyéb szélsőséges vélemények) árnyaltabb képet szeretnék bemutatni. Mert bármilyen furcsa a laikusok vagy a bankokat démonizálók számára, ott is emberek dolgoznak, sokszor nehéz körülmények, komoly egzisztenciális nyomás, súlyos munkateher alatt, hát bizony hibáznak, és a felsorolt körülmények miatt az elkövetett hibákat takargatják. Ezen kívül a bankokban - a kiélezett verseny, a nyereségorientált működés, a mindenáron való haszonmaximalizálásra törekvés következtében - a kapitalizmus esszenciája jelenik meg annak minden erényével és bizony komoly hibáival. A bankok a kapitalista világ vállalati struktúrájának csúcsragadozói, ezért a velük kapcsolatba kerülőknek ezzel a ténnyel tisztába kellene lenniük, ha mégsem, az nem feltétlenül a bankok hibája.

Az első komoly hibát, amelyet a bankok a deviza alapú hitelezéssel (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért - bár nem ugyanazt jelenti, de a köznyelvben így terjedt el - devizahitelezésként hivatkozunk erre) kapcsolatban elkövettek, az első posztban részletesen kifejtettük. Ennek a hibának, ha tetszik "ősbűnnek" a lényege, hogy a bankok Gyurcsány Ferenc tartalmilag illegitim kormányzását segítették elő valószínűleg valamely kimondott vagy ki nem mondott háttérmegállapodás alapján a valójában hitelképtelen adósok dömpingszerű hitelezésével. Korábban is volt ugyan lehetőség devizahitel nyújtására, ez a megállapítás igaz, de a devizahitelezés féktelen elszabadulása ennek a társadalmi alkunak volt az eredménye. A világ röhejére munkásőrből lett bankárnál megértő fülekre talált a gyurcsányi kérés, az azonos ideológiai platform meghozta gyümölcsét, a bankok olyat tettek, amelyet szakmai alapon nem tehettek volna, nem hitelképes embereket hiteleztek. Az alku másik részeként a szabályozó és felügyelő hatóságok pedig cserébe félre néztek.

A második hiba egy, talán a legfontosabb bankszakmai "hüvelykujjszabályt" megsértő termék, a devizahitel konstrukció nem megfelelő, elnagyolt kidolgozása. Az eredményes banki működés művészetének egyik fontos eleme a rövidtávon rendelkezésre álló források és a hosszú távú hitelek nyújtásának összehangolása. A betétesek általában néhány hónapra, esetleg egy évre helyezik el pénzüket a bankban, a pénzpiacokon való forrásszerzés is eklektikus, és az így szerzett pénzekből kell aztán 5, 10, 15 stb. éves futamidejű hiteleket nyújtani. Ez a feladat akkor sem egyszerű, ha azonos devizanemben történik a forrásszerzés és a hitel kihelyezése. A bankok hihetetlen nagy hibát követtek el, amikor a rövidtávon - jellemzően az anyabankoktól, illetve a pénzpiacokról - felvett devizaforrásból hosszú távú forinthiteleket nyújtottak, mert ezzel behozták a folyamatba az árfolyamkockázatot. A megnövekedett kockázatot persze különböző tőkepiaci megoldásokkal, biztosítási termékekkel lehet elfogadható mértékre csökkenteni, de ennek ára, költsége van. Ennyi idő elteltével már nehéz eldönteni, hogy remek - szocialista eszméken nevelkedett - bankáraink miért nem éltek a kockázatcsökkentő eszközökkel. Ha nem ismerték fel, akkor szakmailag, ha felismerték, de a termék versenyképessé tétele miatt nem alkalmazták, akkor morálisan voltak alkalmatlanok. Ez utóbbi esetben ugyanis arról lehetett szó, hogyha a kockázatcsökkentő módszereket alkalmazzák, akkor nem biztos, hogy a forint alapú hitelekhez képest olcsóbban tudták volna adni a deviza alapú hiteleket, így a politika által elvárt cél meghiúsulhatott volna.

A harmadik - de emberileg talán leginkább érthető hiba - a bankok vezetőinek, alkalmazottainak érdekeltségi rendszerében keresendő. Amikor meg kell hozni egy olyan üzleti döntést, amely a bank ügyfélkörének, nyereségességének gyors növekedésével jár, az magában hordja a banki bónuszok (jutalmak) kiugró növekedését is. Ilyenkor nem emberek ülnek a vezérigazgatói tárgyalóasztal körül, hanem sok százmillió forintnyi bónuszvárományos. Tegye fel a kezét az a nyájas olvasó, aki törődne egy évek múlva bekövetkező kockázattal, ha a növekedésből eredően az év végén felvehetne - beosztástól függően - néhány tíz- vagy százmillió forint jutalmat! Senki? Na, így volt ez a banki döntéshozóknál is.

A negyedik hiba a tulajdonosok (jellemzően a nyugati anyabankok) hanyag ellenőrzésére vezethető vissza. Csoda, hogy nem tűnt fel senkinek a tulajdonosok közül a gyors növekedés, az addig hitelképtelen emberek hitelhez jutása. Nem szúrt szemet a decens Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Belgiumban, a könnyed Franciaországban, a bohó Itáliában, hogy a gazdag Magyarországon 0% önrész mellett százezrek kapnak hitelt? Pedig a banki tulajdonosoknak megvannak az eszközeik - belső riportolás előírása, belső ellenőrzés, könyvvizsgáló stb. - arra, hogy utánanézzenek a gyanúsan könnyű sikerstorynak, de valamiért nem tették. Ezzel pedig megszegték a prudens, felelős tulajdonosi joggyakorlás szabályát.

Az ötödik hibát a válság kirobbanása után követték el a bankok, amikor nem fogták fel, hogy a nem fizetéseket nem egyedi, üzleti kockázatként kell kezelni, hanem komoly társadalmi problémaként. Ezért a hitelek bedőlésekor mindenkit egy kalap alá vettek, nem tettek különbséget a bajba került emberek között, elmulasztották a nehéz helyzetben lévők felé ilyenkor kötelező együttérző magatartást, a segítségnyújtás lehetőségét sem ajánlották fel. (Ha blogunk nem kerülné a népiesch megközelítéseket, azt írhatnánk, a bankok ritka bunkó módon viselkedtek a bajbajutottakkal - de mi természetesen nem írunk ilyet.) E tekintetben azonban észre kell venni, hogy a bankok mai magatartása már nem a 2009-2010-es bankoké. Elsősorban a civil szervezetek, a kormány, a PSZÁF fellépésére jelentős pozitív változáson mentek keresztül, ma már sokkal empatikusabbak, megértették, hogy saját érdekük is a beleérzőbb gondolkodás. De amit a válság elején elrontottak, azt nehéz jóvátenni.

A bankokba vetett társadalmi bizalom e hibák miatt végletesen visszaesett, ez pedig egyik komoly gátja a gazdaság hitelezéssel történő fellendítésének is.

Nos, nagyjából a fent felsorolt hibák miatt mondják az emberek: elegem van a bankokból.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a devizahitelesek megmentéséből I. - Politikai háttér
Elegem van a devizahitelesek megmentéséből II. - Kik azok a devizahitelesek?
Elegem van a devizahitelesek megmentéséből III. - Az árfolyamrés bűvöletében