Nagy buzgalommal figyelem az Index "Ma is tanultam valamit" rovatát, hátha nálam okosabb emberek elmagyarázzák, hogy miért alakult ki köztársasági elnökeinkben az újévi beszéd kényszere. Addig, amíg ennek utánanéznek, megpróbálom magam számára magyarázni ennek a civilizációs rituálénak a feleslegességét szolid javaslattal élve a műfaj megújítására. (Janó elnök persze majd jól rám pirít.)

Először is nézzük meg, ki beszél. Nekünk, magyaroknak az új érában a tartótisztje által egy kistestű rágcsálóról elnevezett bácsi jutott, aki mindig szépen elmondta, amit elé tettek. Őt követte egy másik aranyos tata, aki képes volt kiharapni a pókot a sarokból, motyogásaiból viszont kevés volt érthető. Aztán jött a magyar Horatius Cocles, aki félig mert átmenni egy hídon a magyarság védelme érdekében. Ki is röhögték Európában. Hiába, mi magyarok a magunk módján vagyunk bátrak. A következő viccálamfőre, Plagi bácsira sok szót ne vesztegessünk. És most itt van nekünk Janó elnök, akinek kétség kívül meglévő emberi tisztessége naponta szenved vereséget a NER-rel szemben. De azért szeretjük. Szerencsétlen Janónak kell löknie valami senkit sem érdeklő, ám távolról mégis összefüggőnek látszó mondathalmazt. Nem irigyeljük.

Mert hát kiknek is kell beszélnie? A többség nem nézi a tévét. A Himnusz elhangzása után koccintás, osztán rohanás a tűzijáték beüzemeléséhez. Mások enyhe szalonspiccel vagy merev részegen óbégatják Lakodalmas Lajos vagy a NER-kompatibilissé vált Fásy úr valamelyik slágerét, a fiatalok meg hát... khm. Kit érdekel, mit mond a komolykodó pátosszal beszélő mókus? Inkább nevetséges, ahogy kepeszt szegénykém. Akik véletlenül nézik, azok meg vagy unják, vagy kiröhögik minden szavát, és még jó ha nem szidják el a kedves mamát. Esetleg szurkolnak, hogy a csinos lány elkapja-e legyeket, hiszen annyira hajkurássza őket aranyom. Szóval tényleg nem értem, hogy minek ez az egész semmitmondó hajcihő. Ha a tévék szünetjelet sugároznának, pont ott lennénk, mintha ezt az újévi beszédnek nevezett bullshit-gyűjteményt. Bár az is lehet, hogy valójában szünetjelet sugároznak csak a monoszkóp helyett most ez a dizájn.

Mivel a beszédet már december közepén felveszik, Janó már tudja miről süketelt, az ország értő fele pedig meg tudja tippelni. Játsszunk hát Janó-karattyolóst ezekben a pihentető napokban, találjuk ki a beszédet!

Amiről Janó nem beszélhet: Az egetverő korrupcióról, mert az - Lánczi úrtól tudjuk - maga a Fidesz. Az állami pénzen hízott Viktor közeli oligarchákról, mert azok nincsenek. (Bár most már Lánczi úr szerint mégis vannak, de szigorúan csak külföldi fogyasztásra.) A propagandakormányzás eredménytelenségéről, mert a választások, ugye. A reménytelenségbe bukó országról, mert nyolc éve méltóztatnak kormányozni, elég kínos lenne erről beszélni. Az elvándorlás is kerülendő téma, mert Londonban nem nézik a magyar tévét. (Nyolcvan év után is hat József Attila kissé leporolva: Kitántorgott a világba egymillió emberünk.) Nos, ezekkel nem villog a Janó, pedig lehet, hogy generálna némi nézettséget.

Marad a semmitmondás. Tippeljük meg hány Deák-idézet lesz, jól aláhúzva - megy vele az idő -, hogy Deák a haza bölcse. Szerintem kettő. Annyi kell a nyomaték kedvéért. Aztán a világ vízkészleteiről valami hadova, csipet statisztikai alátámasztással: az nagyon fontos az ittas közönségnek. Egy sor környezetvédelmi aggódás, felmelegedés, sivatagosodás, üvegházhatás, klímavédelem, mind-mind olyan téma, amely annyira közel áll a magyar emberek hétköznapjaihoz, mint ama Makó vitéz Jeruzsálemhez. Lesz aztán egy kevés emberséges mondat, amit a kremlinológusok csócsálhatnak, hogy a Janó most finoman elhatárolódott-e a kormányzati migráncsozástól, meg Sorosozástól vagy sem. Jelentősége nulla. És persze lesz sikersulykolás is, hiszen választási évre fordulunk. Ezzel összefüggésben Janó összevonja szép szemöldökét és felszólítja a pártokat a méltó versengésre. (Kár, hogy Tóni pasa és Kokóssy Árpi nem fogják nézni a műsort, mert a makaói sztriptíz bárban nem fogható a magyar tévé.) Végezetül Janó reményt árul, bár ebben a Viktor mellett csak samesz lehet. De reményárulás kell, az kötelező elem. Már Rákosi elvtárs is intett az arany tojást tojó tyúk levágásától, Janó sem maradhat le. A remény valami ködös összefogásban nyilvánul meg Janónál, ő ezt a motívumot szokta elővenni. Végezetül pedig valami buzdító idézet Széchenyitől, Batthyánytól, István királytól, alapjában tökmindegy, akár a Hófehérkéből is.

Ha a Tipp-mixben lehetne fogadni az újévi beszéd bullshitjeire, valószínűleg lenne értelme ennek az egésznek. A további fejlődés érdekében interaktívvá is válhatna az újévi beszéd. A polgárok beküldenének random témákat, melyre Janó elmondaná az éppen eszébe jutó semmit. Például: Elnök Úr lop a Fidesz? Ööö... Boldog új évet Magyarország! (A Ma is tanultam rovat szerkesztői megemlíthetnék, hogy az újévi beszéd tartalommal való megtöltése szerény blogunknak köszönhető.) Addig viszont csak baráti körben kacagjuk végig Janó erőlködését, miközben időnként valaki felnyerít: Ezt is megmondtam! Az elegem van érzést fordítsuk egy kellemes szórakoztató műsorrá, amelyben Janó elnök játssza - a mi pénzünkből - a felejthetetlen Sas-kabaré főszerepét.