Aki a cím alapján azért kattintott a bejegyzésre, mert megtudni reméli, hogy a megbolondult posztoló hol és mikor osztja szét vagyonát mielőtt lemondva e világ hívságairól remeteként keresi az élet értelmét, az haladjon tovább. Az igazság az, hogy a Teremtő földi pályám megfutását azzal könnyítette, hogy nem terhelt meg túl sok ésszel. Becsületére legyen mondva viszont, hogy azt a keveset nem is vette még el. Másról lesz itt szó kérem, egy komoly társadalmi problémáról.

Huszonöt éve járok a környékbeli CBA-ba vásárolni. Ennyi idő alatt bizonyos előjogokra tesz szert az ember gyereke. Például az alap, hogy a hentes a legszebb húst adja, és bónuszként az ujját sem hagyja a mérlegen. A felvágottak közül is legfrissebbet kapom, és kifejezetten eltiltanak az emberi fogyasztásra csak éppen alkalmas termékektől. Kellemes családias viszony alakult ki tehát. De mint minden családban itt is van fekete bárány. Az egyik pénztáros valahogy mindig mufurc. Sehogy sem lehet vele zöld ágra vergődni. Az elején ronthattam el, mert néhányszor felhívtam a figyelmét némi pontatlanságra az ár beütésénél vagy a visszaadásnál. Ő már akkor feltalálta a lehúzós pénztárat, amikor a technikai fejlődés e téren még gyermekcipőben járt. Megszoktam hát, hogy őrá oda kell figyelni, ha nem akarok rosszul járni.

Úgy két hónapja fizetek nála, és a visszaadott pénz szakadt, gyűrött volt, és talán hiányos is. Ránéztem az ötezresre, és mondtam neki, hogy adjon másikat, mert ezt tőlem a kutya sem fogja elfogadni. De ő csak tuszkolta, hogy ez van. Én viszont éltem a gyanúval, hogy direkt akar velem kitolni, és nem fogadtam el. Erre ő replikázott, hogy ő is úgy kapta. Az nem baj - válaszoltam okosan - nekem adjon rendeset. Különben is, ha beteszi az esti csomagba, a pénzfeldolgozók kicserélik, tehát nála az előny, ne akarjon kitolni kedves vevőjével. Némi huzavona után - arcán a "Johanna a máglyán" kifejezéssel - szép új ötezrest adott. Csakhogy nem ez volt az utolsó eset. Másik bolt, másik pénztáros, megint szakadt pénzadással való próbálkozás. Megint konfliktus, széppénzkapás. Osztán még egy és ismét egy másik. Egyszer benéztem, és csak otthon láttam, hogy két helyen is elszakadt ötezrest sikerült rámsózni. (Alig tudtam a gyerek osztálykirándulás befizetésébe becsempészni.)

Régebben nem voltak ilyen tapasztalataim. Persze előfordult néha, de ilyen dömpingszerűen nem. Mi lehet az oka? - meredtem magam elé tanácstalanul. Aztán kevéske eszem használatával rájöttem a megoldásra. Az MNB e hónap végéig lecseréli az öt- és kétezres bankjegyeket. Aki az évek folyamán szert tett tépett bankjegyekre (vagy maga állította elő), az igyekszik szabadulni tőle, mert később már csak bankban vagy magánál az MNB-nél teheti meg. Az pedig több szempontból is macerás lesz. Be kell menni a bankba, MNB-be, amely időt rabló elfoglaltság. Aztán meg ott profik dolgoznak, akik esetleg megállapítják, hogy a tépés miatt hiányos is a papír és levonnak a beváltásnál. Ezt akarják elkerülni a sárosak, és megpróbálják bejuttatni a készpénzrendszerbe tépett, hiányos bankjegyeiket. Ezzel elindítják az össznépi Fekete Péter mozgalmat, mert akinél az utolsó napon ott marad a rongyos pénz, az megszívja. Vagy vállalja a macerát vagy benyeli a más által neki okozott veszteséget.

Pár hét van csak hátra, érdemes figyelni, mert a rongyos pénzek Fekete Pétereinek nagyon elegük lesz.