Mint azt előző posztunkban jeleztük, korszakos Viktor a csillagot is leígéri népének politikai fiaskói eltussolására. Ennek egyik mozzanata a nyugdíjasok Erzsébet-utalvánnyal való magához édesgetése. A felvetés önmagában nem rossz, kapjanak a nyugdíjasok tízezer forintot, hadd legyen jó karácsonyuk. Persze lehet azon vitatkozni, hogy dolgoztak-e olyan jól ebben az évben, ami indokolja a bónuszt, de ne legyünk szűkmarkúak, kapjanak. Nekünk már úgysem jut nyugdíj, hiszen a Kormány megvédte. Ezért vagy olyan magas lesz a korhatár, amelyet meg sem érünk, vagy olyan alacsony lesz a pénz, amelyből csak éhen halni lehet. De a mostani generációnak szerencséje van, örüljenek hát, az angyalát, én nem sajnálom.

A megvalósítás viszont mindent visz. Komolyan nem tudom eldönteni, hogy Lázár annyira meg akar felelni Viktornak, hogy megfelelési kényszerében átcsúszik full kreténbe, vagy egyszerűen ki akar cseszni Viktorral és annak kényszeredetten kiizzadt ötletből csinál komédiát. Tisztára, mint a vörösök miniszterelnökicasting-bohózata. Kormányhivatalnokokkal való utalványkihordás... Ha Lázár nem töltene be hivatalt, és magánemberként mondana ilyet, a családja szolidan beutaltatná egy zárt intézetbe, ott talán nem csinál kárt. Esetleg diszkréten megkérnék az orvost, hogy állítsa be újra Jani gyógyszereit. Így viszont miniszter marad, pedig nyílt színen mutatja az elmeháborodottság jegyeit. És ha Kövér felesége nem lenne érintett - aki a valóság ismeretében jégre tette Jani baromkodását -, meg is valósították volna ezt a bolondériát szerencsétlen hivatalnokok örömére.

A kormányhivatalnokok megítélése a lakosság körében nem jó, de a zembereknek nincs igazuk velük kapcsolatban. Messze nem azok a lusta bürokraták, akiket sokan szeretnek ekként látni. Leterheltek, a napi munkavégzés fárasztó, frusztráló számukra, anyagi megbecsülésük a béka segge alatti szinten van. Elég nagy a fluktuáció, a munkateher folyamatosan nő, ezért aki teheti, lefalcol a rendszerből. Nyugat-Magyarországon bizony egyre több az üres kormányablak, sokan inkább Ausztriába járnak át jó pénzért dolgozni mint vállalják a Kormány kutyája szerepet. A keleti területeken más okból, de szintén ürülnek az ablakok, aki tud az Pestre költözik, majd fog bíbelődni hülye Jani f*szságaival, meg az amúgy csontra beszaratott kormánymegbízottak napi terrorjával. Az marad, akinek nincs más lehetősége, meg aki a Lidlbe se jó árufeltöltőnek. Viktor persze ezekkel a folyamatokkal nincs tisztában, és az a gyanúm, hogy Jani se nagyon érti a problémát. Ezekre a leharcolt, hitüket veszített, a Kormányt zsigerből utáló nyomorultakra akarta Jani rálőcsölni az Erzsébet-utalványok kézbesítését.

Képzeljük el a gyakorlatban, ahogy ezek a szerencsétlen hivatalnokok postást játszva kóvályognak a tök ismeretlen terepen. Van zsákjukban minden jó, több százezer forintnyi utalvány meg félelem. Úgy adták volna oda a nyugdíjasnak az utalványt, mint ahogy az ismert viccben nyuszika elkéri a medvétől a fűnyírót: Nyuszi elhatározza, kölcsönkéri a medvétől a fűnyírót. El is indul a medve háza felé, de nem reméli, hogy megkapja. Úgysem adja oda... nem fogja odaadni ez a szemét medve. Végül csak bekiabál a medvének: - Tudod mit, medve: b*szd meg a fűnyíródat! Elég kontraproduktív kormányzati szempontból, de Janinak ennyire telik. Azért ő a miniszter.

Közben pedig bizonyára ütemesen haladna a munka a kormányhivatalban is nélkülük. Mert ahol nincsenek ők, ott az ellenség. A piaci résben megjelenik Kalányos Aranka és börtönéből többször szabadult sas lélekkel megáldott hatodik élettársa, Sztojka Rómeó, akik Demencia nénit és Zsörthölődy bácsit kormányhivatalnok-biztonsági őr kombóban látogatják meg, és inkább visznek. Hogy örültek volna a kifosztott nyugdíjasok és azok családtagjai Jani ötletének! Meg a Pintér, akinek jól elrontják a bűnügyi statisztikáit!

Tényleg nem értem, hogy lehet Lázár ennyire ostoba. Most, amikor szép kényelmesen hátradőlhetne. Viktort egyre inkább nem érdekli a kormányzásnak nevezett szarakodás. Amíg ő társaloghat a Putyin nevű istennel azt képzelve magáról, hogy világpolitikát csinál, meccset nézhet, közben pedig a Mészáros és Garancsi nevű nem strómanok valamint a Tiborcz nevű valóságos vej kapja a közbeszerzéseket, tulajdonképpen Jani a kormányfő. Nagy riválisa, Tóni szépen kihazudta és -helikopterezte magát az utód szerepéből, népszerűtlenebb mint a sokak által erősen rühellt Gyurcsány úr. A Jani kormányzati fogására kitalált galamblelkű Varga Miska annyira alkalmas erre a szerepre, mint Lagzi Lajcsi gázóra-leolvasónak. Akkor meg minek kiállítani magáról a "Gyémántfokozatú hülye" bárcát?

Stéberségből. Meg akarta mutatni Viktornak, hogy az ő területe mennyire kompetens. (És esetleg egy kis pénzt is keresett volna egy baráti biztonsági cég természetesen.) Az éppen valamelyik meccsen való elmélkedését a gondterhelt korszakos országvezető képe mögé rejtő Viktor ezért rábólintott a stréberkedő Jani javaslatára. Érdekelte is őt! Ő kérem bejelentette a frankót, a többi nem az ő dolga. Jani pedig számos ellenfele röhögése közepette gyönyörűen eltaknyolt a magyar valóságon. Mindenki számára bebizonyítva, hogy a rábízott szervezetet sem ismeri.

Ilyenek ezek stréberek, akikből már oskolás koromban is elegem volt.