A nemzetközi nihilizmus magyarországi titkos rezidenseként citromba harapott arccal ismerem el, hogy Mészáros Lőrinc úrnak igazsága vagyon: a wellness hotelek tele vannak. S miközben meghajlok Mészáros úr éles szemű megfigyelése előtt, szerényen megjegyzem, hogy az általam különösebben nem kedvelt Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kormányok idején is tele voltak. A magyar strómanok védőszentje - akinek már csak az van hátra, hogy Viktor a gyermekeit is a nevére írassa - tehát igaz premisszából jut hamis következtetésre, midőn azt hiszi, hogy a wellness hotelek telítettsége az ország jólétének lakmuszpapírja. Másról van itt szó kérem!

A wellness hotelek megjelenése, elterjedése valamikor a 2000-es évek elejére tehető, talán az első - és sajnos nem az utolsó - Orbán-kormány idejére. Ebben az időszakban sorra jelentek meg a fürdőkultúrára alapozott, a pihenést az egészségmegőrzéssel kombináló, döntően vidéki szállodák. Alapvetően jó koncepcióval indultak, és hamar népszerűek is lettek. Ma már ott tartunk, hogy azok a hotelek, amelyek az elnevezésében nem szerepeltetik a wellness szót, a vendégkör érdeklődésének horizontjára sem kerülnek. Mi, magyarok megszerettük a wellness hoteleket, mert mi annyira odáig vagyunk az egészség megőrzésért. Vagy nem? Akkor miért olyan népszerű ez a pihenési forma, hogy még a nagy Mészárosnak is feltűnik?

Kezdjük a szállodákkal. Valódi wellness hotelt valódi gyógyvíz- és fürdőkultúrával rendelkező városokra lehet alapozni. Ilyenekből Magyarországon van ugyan egy tucat - Harkány, Hévíz, Zalakaros, Kehidakustány, Sárvár, Bükk, Mezőkövesd, Orosháza, Gyula, Hajdúszoboszló, Egerszalók -, de messze nem annyi, mint ahányan szeretnék magukat ebben a kategóriában látni. Ezért a többiek igyekeznek a wellness látszatát kelteni. Ha beállítanak egy szobácskába családi házba vásárolható jakuzzit szaunával, esetleg egy futópaddal kiegészítve, azt már wellnessként hirdetik. A takarékosabb szállodákban igyekeznek a jakuzzikat áramhasználat nélkül, bio üzemmódban hasznosítani. Ennek érdekében a konyha előszeretettel tálal fel Jókai-bablevest, chilisbabot, sóletet, így a kedves vendég egyénre szabottan élvezheti a vízből feltörő buborékok gyógyító hatását. A hazai wellness szállodák egy részénél ez a vendégen való spórolás egészen nevetséges tud lenni. A reggelihez kínált italok sokszor Tesco gazdaságos szintű narancslevet jelentenek, másszor a poharak gyűszűnyiek. Igaz, ezzel elérik azt, hogy a vendég legalább mozog az újratöltés érdekében.

A minőségi wellness hotelekben az étkezéssel nincs probléma, változatos és jó színvonalú abrakot kínálnak. És ezzel be is tesznek a wellness eredeti céljának. Mi magyarok pár év alatt saját képünkre formáltuk a wellnesst, egészségmegőrzés helyett a hizlalókúra terepévé. A wellness szállodák egésznap etetik, itatják vendégeiket, akiknek már az is nagy cucc, ha lebattyognak a wellness-részlegbe. Abba a wellness-részlegbe, ahol max. egy masszázs tortúráját vállalja fel a megfáradt dolgozó, a kondigépek inkább csak a messziről megtekintett csudaság élményét jelentik. Persze jobb is nem használni őket minden edzetlen jöttmentnek, egy komoly izomhúzódás, gerincroppanás könnyedén összejöhet a felelőtlen legénykedőnek.

Érdekes a vendégek összetétele is. Leginkább a gyermekesek és a nyugdíjasok kedvelik a wellness szállodákat, fiatalokat elvétve látni. A közönség további jellemzője a túlsúlyosság. Kissé elhízott anyukák és pocakos apukák tülekednek a svédasztal körül, próbálván beelőzni a komoly integető izmokkal rendelkező nagymamákat, guruló nagypapikat. A vendégek tányérukat roskadásig púpozzák, és többször is fordulnak, ritkábban a gyümölcsös pulttól, gyakrabban a sütis asztaltól. Ez az étel utáni kapaszkodás azért különös, mert láthatóan jól szituált családokról van szó, akik otthon is körülbelül hasonló színvonalon étkezhetnek. Talán a "ki van fizetve" érzés viszi rá őket a zabálás körüli tülekedésre, amidőn megannyi Kis Jánosként ki akarják enni a wellness Sarudit vagyonából. A családosok között érdekes megfigyelni az 50-es apukákat, amint egy-két apró gyermeket terelgetnek 30-as feleségeikkel. Kövér és Kovács urak elvárása a sok gyermekes családokról tehát megvalósult, igaz, hogy a gyermekek jól láthatóan a második alomból fiatalítják az idősödő atyát. Egyszer tán Matolcsy úr is feltűnik a sorban.

A wellness hotelek legrettenetesebb helyszíne az uszoda/fürdő. A többség lustán olvasgat, néha megmártózva a vízben. Úszni? Na, ne má'! A melegvizes részlegbe csak az menjen, aki szeret mások levében ejtőzni. A prosztatagondokkal küzdő papák és az inkontinenciaproblémákat diszkréten kezelő mamák simán elüldögélnek két-három órát a meleg vízben, mert az olyan jót tesz a deréknak, ízületeknek. Nem fárasztják magukat a tíz méterre található WC meglátogatásával. Egy arcukon átfutó lágy, furcsa mosoly jelzi csupán, hogy a dolog megtörtént.

A magyar wellness tehát igazi hungarikum. Az aktív pihenéssel eltöltött egészségmegőrzés, laza sportolással ritka, mint a fehér holló. Ehelyett alapból pufók emberek szednek fel néhány kiló pluszt pár napos wellnessben eltöltött nap után az egészségre törekvés jegyében.

A wellness mozgalom nagyon jó gondolat, több animátorral, a vendégek aktivitásra való ösztönzésével talán el is érné célját. A Mészáros úr számára oly nagy boldogságot jelentő vályúhoz terelő wellnessből viszont elegem van.