Már előre jót röhögök a címre ugró Fidesz trollokon, akik majd idepörkölnek, ilyeneket, hogy: "Akkor húzz el, nigger buzi!" vagy: "Alijázzá má, Csanád!" esetleg: "Eddig is minek vótá itt?". Pedig aki megtisztel azzal, hogy időnként belepillant ebbe a nagyívű blogba, az tudja, hogy nekünk volt már elegünk az arabokból, Merkelből, a hülye svédekből, i tak dalse. Szóval nem lennénk mink annyira a migránsok cimborái, de ez a gyűlöletkampány egyszerűen undorító. Goebbels úr visítana a gyönyörtől, ha láthatná Kokós Árpi szarba szökkent produkcióját.

És itt van ez a Viktor is. Ő, akit küllemében és észbeli képességeiben sikerült a Jóistennek tökéletesre alkotnia (ateistáknak: az emberi törzsfejlődés csúcsa, ahonnan már csak lefelé megy a homo sapiens). Félve írom le ezeket a sorokat, nehogy egy közpénzen kitartott metresz elkezdjen kódorogni a Cinege köz környékén felfedezve magában a Viktorral való összetartozás élményét. De mégis le kell írnom, mert egyszerűen ez az igazság: "Viktor akbar!"

Csak van egy kis probléma. Az EU politikusai meg fogják szívatni a puszták zsenijét. Szépen becsalták az Árnyékbokszolás Erdejébe, és míg Viktor lázasan üti a semmit, szervezkedik, játssza a fontoskodót, a háta mögött szétrohad az ország. Plusz szerez egy rakás ellenséget szép hazánknak. Európában lassan már úgy utálják a magyarokat mint Trianon előtt. És édesmindegy, hogy ez az utálat jogos-e vagy az ottani Kokós Árpi szítja, a lényeg az érzelmi megágyazás egy magyarellenes intézkedés sorozatnak. Okos vagy Viktor, csodálom a rengeteg eszedet!

Sőt a bukóban lévő Merkel a legveszélyesebb, mert az a történelmi tapasztalat, hogy a fritzek jó szokása totális vereségük keserű ürömét a magyarok tönkretételének édes örömével gyógyítani. Mi, magyarok arra vagyunk teremtve, hogy a krautok magukkal rántsanak minket is vereségükbe. (Érdekes, hogy a nyereségüket nem szokták megosztani velünk.) Most sem lesz másként, ha nem leszünk eszünknél. És úgy látszik, hogy nem vagyunk. Teljesen felesleges felülni a kurucos rebellió szekerére és orosz zsoldos koszton gyengíteni az európai összetartozást. Akkor sem jó ez az út, ha egyébként a mai európai fősodorral nehéz egyetérteni. A teuton páncélos lovasság ellen a magyar könnyűlovasság frontális harcban sosem tudott eredményt elérni, a germánok szétszórták eleinket, mint őszi szél a kupacba hordott falevelet. Ha azonban okosan harcoltunk, a büszke germánok szokták eldobálni vértjeiket menekülés közben. Valami ilyesmit kell most is tenni.

A kis bohó Viktor azt hiszi, hogy a Visegrádi négyek nevű szervezetecskével, és a benáculásra mindig hajlamos osztrákokkal majd nyújtófára teszi Merkelt. Nem kizárt, hogy a Mutti ott végzi, ám ehhez Viktornak kevés köze lesz. Ha ugyanis szorul a kapca, és a lengyelek észreveszik Viktoron Putyin úr árnyékát, egy pillanat alatt fogják odahagyni a hülyeségeivel együtt. Mert a polákok szerint a németek alatt lehet élni, az oroszok alatt nem. A csehek kitartására sem fogadnék nagy összegben, már Nagy Háborúban is rajtuk röhögtek, mert feltartott kézzel mentek csatába. Ha ehhez még hozzá vesszük, hogy a fehérhegyi csata óta mindenki tudja, hogy a cseh valójában egy érdekes szláv idiómát beszélő német, akkor annyira nem kell beleélni magunkat a németek elleni cseh lázadásba. A tótok meg azok a csehek, akik tudnak magyarul. Kész, a kör bezárult, Viktor ott fog ülni nyakig a pöcegödörben. Ez nem baj, csak az ország is.

Akkor miképp lehetne csinálni okosan? Nos, először is nekünk, magyaroknak tök mindegy, hogy a németek, svédek, dánok stb. begyagyásodtak és tönkreteszik az országukat. Az ő országuk. Ne akarjuk megváltani őket. Amikor pedig nyavalyognak, hogy a hülyeségük terhét nem tudják cipelni és vegyük át egy részét, akkor ne ellenkezzünk. Hanem sírjunk, hogy nekünk még nagyobb a terhünk. Ezt az eredményt pedig az ő saját rendszerük szerint könnyen elérhetjük. Segítünk Kokós Árpinak, mert féltjük szegényt, nehogy rászokjon a keményebb cuccokra ötlettelenségében.

Tehát egy szép őszi napon besétálok kiterjedt családommal a Bevándorlási Hivatalba, ahol élőszóval kijelentem, hogy szír agysebész vagyok és menekülök. A család más tagjai afgánnak, esetleg mai-mainak vallják magukat. Kérünk is mindjárt tolmácsot, mert nekünk jogaink vannak. Ha a Hivatal munkatársa megpróbál elhajtani, akkor határozottan kijelentjük, hogy az EU-ban identitási kérdésbe az állam nem szólhat bele, szerencséje az apparatcsiknak, hogy nem svéd leszbikus püspöknőnek vallottam magam, mert azt is el kell fogadnia. Az elképedt orcát vágó bürokrata képét feltesszük a Lyútyúbra. A mai-mai tolmács egy kissé zavarni fogja a kommunikációt, de ennyi terhet egy menekültnek vállalnia kell. Papírjaim természetesen nincsenek, elvették a gonosz embercsempészek/törökök/szerbek, amelyiket a kedves hivatalnok akarja. Nevem Amin al-Vahab bin Aziz, születtem Aleppóban január elsején. Lakcímemre nem emlékszem, mert a háború borzalmai..., ugye megértik. A menekültügyi eljárás lefolytatásáig szerencsére egy magyar barátom lakásában élhetek, aki bérbe adja azt nekem. Így a menekült ellátásra folyósított költséget utalják csak neki, nem sértődünk meg azért a háromezer euróért. Családilag így kijön mondjuk havi tizenötezer euró, amely nem rossz pénz a szűkös mindennapokra. Amíg az eljárás húzódik, mi ezt kapjuk. Valahogy megbékélünk vele.

Ugye, micsoda ötlet?

A recept tehát adott, a magyar kormánynak semmit sem kell tennie, csak telesírni a világot, hogy mennyi menekült lett az utóbbi időben, és látványosan belátni, hogy a kerítés nem old meg semmit. Ezután pedig tarhálni Brüsszelben a menekültellátmány növeléséért. Ha Brüsszel gyanakodna, csak ki kell vinni néhány diplomatát Borsodba, ahol saját szemükkel is meggyőződhetnek a rengeteg szír menekült nyomorúságos sorsáról. A sokszázmillió eurós támogatást pedig ki kell osztani a magyarországi szír/pastu/mai-mai/stb. menekülteknek. Mindenki jól járna. Mi lennénk a 9.5 millió menekült országa. (Úgyis azok vagyunk, nagy változás nem lenne.) Az ország lakosait mint menekülteket eltartaná az EU. Az integrációs problémák megoldására további EU pénzeket zsarolnánk ki, és rövid idő alatt elég jó eredményeket tudnánk elérni. Pár hónap alatt a menekültek jó része megtanulna magyarul bizonyítván, hogy nem olyan nehéz ez a nyelv. A Mercedes/Audi/Opel gyár jelenthetné, hogy több ezer magyarországi menekültet foglalkoztat olcsón, mert a cégük ilyen kis ügyes integrátor. Merkel mama elégedetten vehetné tudomásul, hogy a rebellis magyarok beálltak a sorba, velük már nincs gond. Az angoloknak nem kellene hazapaterolni az ott dolgozó magyarokat, jönnének maguktól mint paki menekültek. A többi tagállam szörnyülködne ennyi menekültön, és nem akarnák idetelepíteni menekültjeiket, sőt meg is veregetnék saját vállukat sikeres menekültügyi politikájukért. Viktor pedig dicsekedhetne az EU-s csúcsokon a magyar bevándorlási politika és integráció pompás eredményeivel learatva az alkesz fazon elismerését.

Látják, ilyen egyszerű. Nem azt kell mondanunk gyűlölködve, hogy elegünk van a migránsokból, hanem értve az idők szavát legyünk migránsok!