Mit tegyen az az Éhes Burgerező, akinek elege lett a McDonald'sból, mert az a Gazdasági Versenyhivatal szerint extra minőségűnek kikiáltott hamburgereiben valójában bőrcafatokat árult? Ha következetes akar lenni, akkor keres magának másik hamburgerezőt. És a mi Éhes Burgerezőnk ilyen ökörszerűen következetes. Meg is találta magának a Jack's Burger elnevezésű étteremláncot. Nem mondhatni, hogy naponta koptatja székeit, de havonta egyszer-kétszer beleveszi ebédmenüjébe ennek a cégnek a kínálatát is. Alapból jó ez a Jack's Burger, ráadásul a neve ellenére állítólag magyar vállalkozásról van szó, tehát Éhes Burgerező ad a nemzeti érzésnek. A hamburgerek, kolbászok jók, a dizájn kulturált, az árak sem vészesek. Szóval ez a Jack's Burger éppen jó úton volt ahhoz, hogy Éhes Burgerező megkedvelje.

Aztán mégsem. Jack's Burger ugyanis jelentős humánerőforrás-deficittel küzd. Éhes Burgerező egyszer már megjárta a kért és a kiadott hamburger közötti különbséggel, de hát beleszeretett Jack'sékbe, bottal sem lehetett elverni onnan.  Még egy esélyt adott nekik a javításra. Nem ment.

Éhes Burgerezőnk nyálát csorgatva szépen odatotyogott a pénztárhoz és rendelni méltóztatott. A rendelést felvevő csinos csajszi, olyan "Esze semmi fogd meg jól"-típus, aki pozícióját inkább a tulajhoz való különleges kapcsolatának, mintsem szakmai felkészültségének köszönheti. Éhes Burgerezőnk élőszóval előadja neki kívánalmát, mely szólott kettő darab Jack’s to go hamburgerre. Ez egy alap hambi a cégnél, de a múltkori affér után egy kis óvatosság nem ártott. A megrendelés különlegessége abban állt, hogy Éhes Burgerező nem kért bele hagymát és kecsapot. Csajszi szempillái alól bizonytalan szem tükrözte a lelket, de úgy csinált, mint aki ura a helyzetnek. Éhes Burgerező megérezte, hogy kérésének tapadási íve nem az igazi, ezért egyértelműsíteni próbálta, hogy mind a két hamburgerre vonatkozik a hagyma- és kecsaptilalom. Csajszika erre édesen durcás pofit vágott, amely miatt Éhes Burgerező kicsit megirigyelte a főnököt. Tisztázódott tehát, hogy mi a rendelés, Éhes Burgerező megkapta a rendelési sorszámot, sőt még - a NAV ellenőrök örömét - a számlát is.

Éhes Burgerezőnk odasétált a kiadó részhez és nézegette az előkészületeket. Mégpedig két okból. Egyrészt mert jó nézni, ahogy más dolgozik, másfelől meg azért, ha egyszer hambizót nyit, tudja mi a stájsz. Jack's Burger kulturált, tiszta, az alapanyagok jó minőségűnek látszanak, munkafolyamatai jól szabályozottak. A mesterek előveszik az előre kiporciózott, papírba csomagolt húst és egy pogácsaszaggatóra emlékeztető eszközzel szépen lenyomják a forró vaslapra. Megsütik egyik, majd másik felét ellenőrizve az átsütöttséget. Sütés közben pedig előkészítik a bucit.

Míg Éhes Burgerező nézte őket, azon gondolkodott, hogy mennyire egysíkú ez a munka. Feltűnt neki az is, hogy mióta nem volt ott, - a csajszit leszámítva - változott a személyzet. Sokáig tehát nem bírják a dolgozók ezt a mechanikus produkcióztatást, amit ráadásul a kirakatban kell végezniük. A gyakorlat néhány perc múlva visszaigazolta Éhes Burgerező elméletét.

Az első buci a kívánságnak megfelelően készült. A másikra sütöttek egy kis hagymát és büszkén tették Éhes Burgerező elé, aki kissé dohogva fejezte ki nemtetszését. A burgerkészítő elkezdte mutogatni, hogy a megrendelésen nincs differencia, a hagyma pedig alaptartozék. Mivel azonban Éhes Burgerező kötötte ebét megrendelésének karójához, a burgermester rosszalló pillantásokat vetve csajszira dühösen felajánlotta, hogy sütnek újat. Éhes Burgerező a jólelkű Éhes Burgerezők családjába tartozván javallotta, hogy vegyék le a hagymát, úgy is jó lesz. Burgermester erősen örvendett ennek a kompromisszumnak, és segédjével szépen eltávolították a hagymát a buci tetejéről. És ekkor jött valami megmagyarázhatatlan. A burgermester fogta a buci felső részét, a kecsapos tartály alá tartotta, és rányomott egy deci kecsapot, majd szempillantás alatt az egész szendvicsre borította. Éhes Burgerező nem hitt a szemének. Néhány másodpercre elöntötte a düh, aztán felröhögött. Burgermester még mindig nem értette, hogy másodszorra is elk*rta, nem kicsit, nagyon. Valószínűleg azóta sem érti. Éhes Burgerező nem agonizált, kínjában nemes - 790 forintba kerülő - felajánlást téve meghívta ebédre burgermestert az elrontott hamburgerhez. Maga pedig elmajszolgatta a kérésének megfelelően elkészített másik burgerkéjét arra gondolva, hogy ez valami isteni beavatkozás a sok zabálás ellen.

Éhes Burgerező nem irigyli Jack's Burgeréket, akik csak ilyen IQ-hiányos alkalmazottakat tudnak felvenni. Ám az a baj, hogy az egész jól kidolgozott koncepció megbukik, ha az alkalmazottak képtelenek a vendégek kérésének megfelelő hamburger összeállítására. Éhes Burgerezőnek például annyira elege van belőlük, hogy többet Jack's Burgerék közelébe sem megy.