A mi jó Viktorunk belevette abba a csinos fejecskéjébe, hogy kellene egy icurka-picurka Alaptörvény-módosítás, mert mi lesz, ha gaz terroristák támadják meg Plakát Magyarország békésen kérődző lakóit. Felhatalmazást kérne hát rendeleti kormányzásra, melynek keretében betilthatná az országot. Van azonban Viktorunk gondolatmenetében egy kicsi döccenő, amiért még Plakát Magyarország derék polgárai sem hiszik el a mesét. Nincs és nem is lesz Magyarországon olyan terrorveszély, amely indokolhatna bármilyen teljhatalmat. Az itt élő török, szír pénzváltók és kebabárusok utálják egymást rendesen, de erőszakos cselekedetre - pláne a magyarok ellen - nem szokták volt ragadtatni magukat. Ha mégis, az egyszerű rendőri kérdés, azért talán nem kellene diktátort kineveznünk. Amennyiben pedig az embercsempész tömegáru gondolná úgy, hogy erőszakosan zúdulna be az országba, az a határrendészet vagy a honvédelem dolga. Liberális barátaimnak most szörnyűséget árulok el: ha embercsempészék erőszakoskodnak, egyből kombattánsnak minősülnek, akikre a katonaság tüzet nyit, oszt jóccakát. Ez a dolguk. Allah meg szeretettel várja híveit a nekik berendezett komfortos Paradicsomban, ahol nagyobb a szociális segély, mint az EU országaiban, és kedvükre erőszakolhatnak nőket, gyerekeket. Nem kell tehát jó Viktorunknak Alaptörvényt módosítania, mert a mostaniban benne van már minden felhatalmazás. Ő hozatta meg a mamelukjaival. Jó olvasást hozzá, drága Viktor! Minket azonban kérlek, hagyjál már békibe' az újabb hülyeségeddel.

Persze aki a fejébe vette, hogy neki nagyobb hatalom kell, az végig is szokott menni az úton. A terrorizmus ebben a folyamatban nem több mint ürügy. Viszonylag olcsón - némi emberélet vagy társadalmi szimbólum feláldozásával - lehet maximalizálni a hatalomkoncentráció eredményét. Ez a jelenség kultúránként eltérő hablattyal fordul elő.

A nagyon demokratikus Egyesült Államokban a háborúkba való belépéshez szokott kelleni a nagyobb felhatalmazás, mert hát ők ugye nem lehetnek agresszorok. Ezért az USÁ-t egyéni vagy állami terroristák szokták megtámadni. Havannában például 1898-ban felrobbantották az egyik hadihajójukat a gaz spanyolok, uccu, le is gomboltak róluk egy sor területet. Aztán a szegény utasokkal teli Lusitania lett a prenáci német tengeralattjáró áldozata, amely megágyazott az amcsik németellenes hangulatának a Nagy Háborúba való belépéshez. Igaz, hogy több hadianyag volt a hajón mint utas, de ezzel bíbelődjenek a történészek. Pearl Harbort is úgy tudta lebombázni a komplett japán flotta, hogy lábujjhegyen odaúsztak. A Disznó-öblöt benézték, mert ott a szovjet mintát próbálták alkalmazni, de a Tonkini-incidenssel javítottak. A 2001. szeptember 11-i támadás során is gyorsan kiderült, ki az ellenség, hiszen a főterrorista útlevele sértetlenül került elő a több ezer fokos hőségben elégő WTC alól. Így Afganisztán lerohanása csak percek kérdése volt, és a terrorizmus elleni harc meglepő módon arra is jó, hogy lehallgatható legyen az egész világ. Iraknál egy kicsit változtattak, ott vegyi fegyvereket kellett volna találni, csak nem keresték elég hatékonyan.

A németek - még megszállásuk előtt - szintén kreatívak voltak a terroristafelhasználásban. A választásokat paraszthajszállal nyerő NSDAP-nak valahogy éppen kapóra jött a felhatalmazási törvény kiadásához egy holland kommunista, aki némi segítséggel fel tudta gyújtani a Reichstagot. És mit tesz Isten! A németekre fondorkodó lengyelek is éppen akkor támadták meg a gleiwitzi rádióállomást, mire a Wehrmacht támadó ékei felfejlődtek.

A szovjet elvtársak sem maradtak le a terroristafelhasználás nemzetközi munkaversenyében, csak sokkal ravaszabbak voltak. A belső ellenséggel való leszámoláshoz pont kapóra jött egy gonosz terrorista, aki Sztálin elvtárs ellenlábasát, a népszerű Kirov elvtársat gyilkolta meg annak jól őrzött irodája előterében. A külföldi akciókat a szovjetek nem terroristákkal intéztették, hanem ideológiai alapon: őket ugyanis be szokták hívni. Barátilag. A proletariátust veszélyeztető terroristák ellen, akiket akkortájt imperialistáknak becéztek. Így ment ez a Baltikumtól Magyarországon, Csehszlovákián át Afganisztánig. Mert őket szerették. Most éppen Aszad elvtárs hívta be őket. Belpolitikájukban viszont tanultak az amcsiktól, Putyin úr úgy erősítette meg hatalmát - ki emlékszik már rá -, hogy szerte Oroszországban robbantgattak a csecsenek. Egyszer ugyan egy éber tömbbizalmi elcsípte a titokzatos szolgálat embereit, amint éppen a házukba cipelnek néhány mázsa robbanóanyagot, a lakók meg kapára-kaszára-hajsütővasra kapva vették körül az elkövetőket. A népeket megnyugtatták, hogy ez csak gyakorlat volt, megdicsérték őket éberségükért, aztán robbantottak máshol.

A demokratikusnak nevezett időszak Magyarországán nincs hagyománya a terrorizmustól való félelemre alapozott hatalomgyakorlásnak, bár stílusgyakorlatok folytak a témában. Gyurcsány úr például szlovák terroristákat szokott látni, amikor éppen nem elkallódott kislányt vitt haza. Ki is röhögte a nagyérdemű. Viktorunk pedig most Gyurcsány úr nyomdokaiba lép. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Fáj a fogad, Viktor? Netán a teljhatalomra?

Ha tehát a mi Viktorunk szerint Magyarországot terrortámadás érheti, akkor Magyarországot terrortámadás fogja érni, melyhez széles nemzetközi tapasztalatokból válogathat annak kivitelezése során. Mert melyik képviselő merné nem megnyomni az igen gombot, ha például felrobbanna ez-az, lelőnék valamelyik Kirov imitátort?

A technika tehát adott, a kérdés a miért és a következményekbe való belegondolás. A miértre két válasz van. Az egyik a csak. Viktor hat éves kétharmados kormányzása jelentős szellemi-lelki deformációt okozott nála. Egyszerűen idegesíti, ha valami nem úgy van, ahogy ő gondolja. (Tudatom, hogy semmi se úgy van, ahogy te gondolod, öreg.) Nem elég hát a kétharmad, totális hatalom kell neki. Szegény.

A másik válasz szerint van politikai racionalitása a teljhatalomra való törekvésnek, melynek három oka lehet. Az egyik szerint Viktor látja, hogy közeleg a vég, amelyet a tét emelésével igyekszik meghosszabbítani. A gazdaság borotvaélen táncol, a nagy rendszerek összeomlóban, a közigazgatás a lázadás szélén, szóval őszre bukhat az egész miskulancia. De hatalmát nem adja, nem adhatja, mert sem ő, sem a sleppje nem szeretne helyet cserélni Simon Gáborral. A rendkívüli hatalommal való felruházás azt jelenti, hogy Viktor a bunkerig fog harcolni. A másik eshetőség, hogy Viktorunk a háttérben vereséget szenvedett embercsempész ügyben, melynek következményeként rákényszerítették, hogy a tavasz folyamán Magyarország fogadjon be 60-80.000 migránst. Feltűnő, hogy a szolgalelkű közszolgálati tévé az utóbbi időben mennyire nyomja a kerítésen át beszökdöső migránsok növekvő számát. Ekkor viszont kiüt a lázadás még Plakát Magyarországon is, hiszen lassan egy éve azzal hitegették a népet, hogy az erős Magyarországnak nem diktál ám a liberális Európa. A harmadik - Viktorra kedvező megközelítés szerint - az embercsempész tömegáru EU-s deportálása még nincs leosztva, a bukováriban lévő Merkel kétségbeesésében megpuccsoltatja Viktort. A németnek látszó - valójában globalista - zsoldban hatalomra kerültek pedig hálából befogadnak 200.000 kiváló agysebészt. Viktor azért, hogy elkerüljük a '18-19-es formulát, elővigyázatosságból - megelőző csapásként - jégre tenné Merkel puccsistáit. Ha ez lenne a valós ok, Viktor még társadalmi támogatottságot is tudna szerezni az Alaptörvény módosításhoz. Az elmúlt hat év közpénzfosztogatásai azonban még a jobboldalon is kétséget ébresztenek Viktorral kapcsolatban, aki olyan mély hitelességi válságban van, hogy a haza megmentőjének szerepében nyújtott alakítása inkább röhejes lenne mint tragikus. Mivel mi nem vagyunk kiváló agysebészek, nem láthatjuk. mi van drága Viktorunk fejében, a jelek azonban ezekre az okokra és variációikra mutatnak.   

Azt hiszem, most nagyon észnél kell lenni minden politikai szereplőnek. A fideszeseknek különösen. Nehogy egyszer a korlátlan hatalom ellenük forduljon. A komcsiknak volt annyi eszük, hogy a '80-as évek végén kihúzták a jogrendből az átmenet után számukra veszélyt jelentő szabályokat, például a halálbüntetést. A hatalmi mámorba részegedett Viktor viszont van olyan csacsi, hogy keményít bele sem gondolva, hogy ezzel politikai ellenfelei kezébe adhat olyan hatalmat, amelyet fordított helyzetben a fideszesekkel szemben, szemükben különös fénnyel fognak alkalmazni.

Az a helyzet, Viktor, hogy a te hatalmadra nem a terroristák jelentik a veszélyt, hanem saját magad. Miközben tisztelettel gratulálunk az unokához - melyet blogunk január elején szatirikus formában beharangozott - javasoljuk, hogy inkább már a nagypapai teendőkkel foglalkozz, drága Viktor. A kormányzás nem megy neked se kétharmaddal, se teljhatalommal, és ha neked nincs is eleged belőle, a nép egyszerű gyermekeinek viszont nagyon elege van belőled.