Az egyetemi évek alatt történt egy nagyon szomorú eset. Pár évvel alattunk járt egy kifejezetten jóképű fiatalember, aki leendő hivatásának tündöklő tehetségeként tűnt ki pályatársai közül. Családja generációkra visszamenő tekintéllyel rendelkezett egy vidéki városban. Az volt a családi plánum, hogy miután a fiatalúr végez a stúdiumaival, folyamatosan átveszi a pacientúrát. A tanulmányok mellett magánéletében is a csúcsra jutott, egy nagyon szép lánynak udvarolt. Együtt mentek el egy baráti összejövetelre, ahol még csak nem is ittak - drogozásról akkoriban senki sem hallott -, mert ők a szerelem nevű kémiai hatás alatt érezték jól magukat a világban. Egy évfolyamtársuk ajánlkozott hazavitelükre, aki - ma már rövid az emlékezet, de azt hiszem - szintén nem ivott. Az útviszonyok sem voltak rosszak, a terep ismerősnek számított mindhármuk számára, és mégis bekövetkezett a tragédia. A sofőr elkezdett bravúroskodni, gyorsan hajtott, az autó kicsúszott. A csattanás után a szerelmespár belépett egy másik dimenzió kapuján, a sofőr kiszállt a ripityára tört kocsiból, leporolta magát, és porhüvelyével maradt ebben a világban. Később rájött, hogy sokkot kapott. Az ügyvédjétől kapta. Az egyetemen először kiközösítették, aztán kicsapták. Nagy kár nem volt érte, addig is gyengén muzsikált.

A történet két tanulságot hordozott számomra, amely majdnem minden hasonló balesetnél alkalmazható. Az első, hogy mindig a vétlenek halnak meg, szenvednek súlyos sérülést, míg a baleset okozója megússza. Esetleg erősen vérezik az orra, mint a "Halló, itt vagyok!" paródia hősének. A másik elgondolkodtató jelenség az elkövetők kimosása, a felelősség fel nem vállalása.

Az első jelenségre nem tudom a választ, csak azt, hogy mennyire felháborító. A napokban is történt egy ilyen eset. Békésen közlekedik egy hölgy a fiával a saját sávjában, teljesen normálisan. A másik sávból egyszerre átvág egy részeg disznó. A karambolban persze a vétlenek halnak meg, a részeg állatnak semmi baja. A helyszínelők találnak egy félig kiivott piás üveget a vétkes kocsijában, de a dörzsöltek már tudják: nincs veszve semmi. Az ügyvédje ki fogja mosni.

Mert a felelősség elhárításában ezek a közveszélyes gyilkosok jók. A kocsijukban talált alkoholt, drogokat mindig a baleset után, a sokkhatás enyhítése céljából fogyasztják el. Sosem előtte. Stohl is utólag ivott és vette be a Viagráját, a Rezes-lány is az égő embereket látva húzta meg a butykost. Ez a mostani ipse is meg fogja játszani ezt lehetőséget. Mármost két eset van: ezek vagy hülyének néznek mindenkit ezzel a magyarázattal, vagy már valamilyen csudálatos ösztön alapján tudják, hogy gyilkolni fognak ezért előre bekészítik a piát. Óvakodjunk hát a kocsijukban alkoholt tartóktól! Ha beülünk valaki mellé, életünk védelmében kérdezzük meg, van-e szeszesital a kocsijában. Ha a válasz igen, azonnal szálljunk ki. Az úton szembe jövőknek persze kissé nehézkesebb feltenni ezt a kérdést, ezért figyelni kell az apró jelekre is. Viszont, ha ez a teória nem állja meg a helyét, és mégis a hülyének nézés esete forog fenn, talán nem kellene hagyni, ugye?

Az igazságszolgáltatás szereplői gyakran elnézik, ha hülyét csinálnak belőlük. Vagy van az a pénz, amennyiért félre néznek. Még a nagy figyelemmel kísért Rezes-ügyben is szakértők hada próbálta igazolni az igazolhatatlant, melynek az első fokon eljáró bíróság sem mert ellent mondani. Szerencsére a másodfokon eljáró bíróban volt kellő felkészültség és bátorság a korrupciószagú szakértők kizárásához. Mostanában pedig ezek a "szakértők" vinnyognak, mert a Kormány megpróbálja őket gatyába rázni. Teccettek volna tisztességesen, nem a felelőtlen gyilkosokat mentegetve végezni a munkájukat.

Talán a Soroksári úti gázoló az egyetlen ritka kivétel a felelősség elkenős szabály alól. A fiatalember nem hazudott, gerincesen vállalta tettét, bocsánatot kért az áldozatok hozzátartozóitól. S láss csodát! Ezt a tisztességes hozzáállást az áldozatok rokonai respektálták, maguk kérték a büntetés enyhítését.

A balesetet szenvedett vétlen emberek halálából elegünk lehet ugyan, de mi emberek nem tudunk mit tenni, ez valami transzcendens törvényszerűség. Ám a felelősségük elől menekülő elkövetőkkel szembeni elégedetlenség kifejezésével esetleg változtathatunk ezen a sunnyogó, korrupt világon, amelyből sokaknak van elege.