A Miniszterelnökségen Lázár Brutus Brutusaként fungáló Csepreghy Nándor bejelentette, hogy a közszférából a következő pár évben 150-200 ezer embert fognak kirúgni. A kis Náci magyarbálinti mélységbe süllyedve - aki a pedagógusokból csinált volna biztosítási ügynököket - közölte, hogy a versenyszféra tárt karokkal várja az orcájukon landolókat. Biztosan így van, hiszen azért tántorgott ki a nagyvilágba hatszázezer emberünk, mert a versenyszféra fel tudta őket szívni. Ja, hogy az a német meg angol versenyszféra? Nem kell a szavakon lovagolni. Nándika nyers őszinteségétől alsó- és felső ibizzay Habony Árpád de genere Koko valóságos belső titkos tanácsos és barátja, a rángó fejjel, gülü szemmel, kappanhangon való hazudozás feketeöves világbajnoka, Tóni pasa erősen ijedezett, ezért elnevezték a műsort bürokráciacsökkentésnek. Természetesen hazudnak rendületlenül.

A közszférát érintő kormányzati elképzelések döbbenetes erővel mutatnak rá Plakát Magyarország és Valóság Magyarország közötti különbségre. Plakát Magyarországon minden rendben, a gazdaság bővül, az emberek boldogok, a nők alig várják, hogy Kövér urat ágyukba fogadva megszülhessék harmadik gyermeküket. Plakát Magyarországot csodálják, és irigylik Európa és a nagyvilág népei, valamint a Galaktika azon élőlényei, akiket a földi emberek még nem fedeztek ugyan fel, de akikkel belső titkos tanácsos úr repülései során alkalmanként találkozik. Valóság Magyarország viszont olyan gyenge, hogy egyszerűen nem tudja eltartani állami alkalmazottait. Ma még eldöcög a szekér az EU-s pénzekből valahogy, de azok nélkül Valóság Magyarország nem tudja fizetni a köz érdekében dolgozókat. Mert gazdasága gyenge. Mini Brutus által megadott leépítési terminus nagyjából az EU-s pénzek elfogyásának idejét jelenti, osztán nincs tovább, roló lehúz, mert Valóság Magyarország költségvetéséből nem telik ennyi pedagógus, orvos, ápoló, hivatalnok stb. alkalmazására. Plakát Magyarországnak meg sem kottyanna, hiszen erős gazdaságával röhögve fizethetné dolgozóit, legalább emelkedne a közszolgáltatások színvonala, nőne a fogyasztás. Valóság Magyarország azonban nem engedheti meg magának ezt a fényűzést, inkább bürokráciacsökkentésre hivatkozva rontja polgárainak életminőségét.

Miért is? Egyszerű az ok. Nagy összegben mernék arra fogadni, hogy nem a futsal csapatot fogják kirúgni a közszférából, mert reájuk szükség van, mint egy falat kenyérre, hanem Marikát. Mert hát mije van Marikának? Marikának kérem szépen van néhány éve a nyugdíjig, évente ezerkettőszáz aktája, hatszáznyolcvan ki nem fizetett túlórája, nyugalmi állapotban száznyolcvanas vérnyomása, melyre egy marék gyógyszert szed. Világos, hogy Marika felesleges kenyérpusztító, hát ki vele. Aktáit majd átveszi Andi meg Ildi, akik huszonöt évvel fiatalabbak Marikánál, és még ők az utolsó generáció, akik munkavégzésre alkalmasak. Nekik van kérem egy - esetleg kettő - gyermekük, széteső házasságuk, szintén ezerkettőszáz aktájuk, amely Marika kiesésével ezernyolcszázra fog szaporodni. Elvégezhetetlen a törvényi határidők alatt. Passz, vége. Mellesleg vegyék tudomásul, hogy munkájuk a köz számára harmadát éri mint a futsal csapat gyúrójáé, akire - ebből is látszik - igenis nagy szükség van. Plakát Magyarország bürokráciacsökkentésről szóló hazugsága kiszámíthatóan a közszolgáltatások színvonalának csökkentését jelenti, de nincs itt semmi látnivaló haladjunk tovább.

Első körben most a háttérintézmények kerülnek sorra. Ez egy érdekes helyzet, mert egy részük tényleg felesleges, csak hát éppen a Fidesz hozta létre sokukat, fideszes középkáderek kifizetőhelyeként. Ha mennek a levesbe, az nem fáj senkinek, a fideszes kiscsávók pedig saját bőrükön tanulják meg, hogy: "A fülkeforradalom megeszi saját gyermekeit." Mint ahogy az őszi tisztogatás után az államtitkári kar is levonhatta ezt a tanulságot. (Esterházy Péteresen itt zárójelben jegyezzük meg, hogy a sajnálatos államtitkár mészárlás érintettjeit és megúszóit elég jó találati aránnyal hoztuk, pedig nem is vagyunk Lázár úr személyzetisei. Csak a rendszerismeret ugyebár...) Tehát a háttérintézmények egy részéért nem kár. Másik részük megszüntetése, minisztériumba való beterelése viszont nyíltszíni ostobaság, de már ezt is megszokhattuk Viktor világában.

A megvalósítás módjáért azonban Viktor nagyobb Oscart érdemelne, mint a Saul fia. Viktor rányomja Lázárra a szemétkedést, Jani meg élvezi. Ezzel mondjuk el is dőlt a politológusok legújabb kedvenc lufihámozási kérdése, mely szerint alapít-e pártot Lázár. Alapítani alapíthat, de minek? Aki ennyi emberrel rúgja össze a port, ennyi fideszes középkáder egzisztencia alól húzza ki a szőnyeget, az mit akar? Viktor Lázárral mészároltatja sajátjait, akik közül egyeseknek Viktor engedni fog, másoknál meg vonogatja a vállát, hogy: "A miniszter úr szerint nincs lehetőség. Sajnos." - teszi majd hozzá együttérzően sóhajtva. Szeretett János pedig bent ragad a főgonosz szerepben, amelyre majd Tonyó lesz szíves felhívni a nagyérdemű figyelmét. Én Mozart hallgatása közben már csak a Jani óráit számolom. A kirúgottak sem kaphatnak társadalmi figyelmet, szolidaritást. A tervek szerint a nyár közepére van időzítve a művelet, amikor mindenki foci EB-t néz, olimpiára készül, nyaral. Senkit sem fog érdekelni néhány tízezer lapátra tett. Oscart Viktornak, zseniális az ürge!

A bürokráciacsökkentés örve alatt valójában az ország felszámolása zajlik rendkívül rafinált eszközökkel. A gyenge Valóság Magyarország elbukott. Mire erre rájön Plakát Magyarország sikerén merengő egykor volt polgári tábor, hiába lesz elegük, már késő lesz.