Darwin úrnak alighanem igaza van abban, hogy az angol emberek a majomtól származnak. Talán a többi ember is. A magyart azonban a Jóisten teremtette. Mégpediglen kétféle magyart teremtett, az egyik fajtát a hörcsögből, a másikat a tücsökből. (Rubovszky a kísérletező tévedése.) Ez a kétfajta magyar egymás mellett él örök tápot adva a turáni átoknak.

A hörcsög magyar mindenből felhalmoz. Állandó készenlétben van egy III. világháborúra, civilizációnk bukására és - ami ezekkel egyenértékű - a vasárnapi zárva tartásra, amelyen remekül trenírozza magát. Készleteket dugdoz elemekből, lámpákból, petróleumból, gyertyából, gyufából, ha nem lesz áram. Alternatív fűtésrendszert alakít ki rengeteg fát felstócolva, ha nem adnak gázt az oroszok. Telepakolja a spájzát, fagyasztóládáját, hűtőgépét iszonyat mennyiségű tartós élelmiszerrel készülve az Armageddonra.

A tücsök magyar nem görcsöl, a carpe diem életvezetési elvet alkalmazza. Háztartást nem visz, kaját vesz a boltban vagy rendel. A tücsök magyar háziasszony például úgy kezd el sütni, hogy a receptet nézve egyenként szaladgál le a boltba azon alkotóelemekért, amelyekhez a sütési folyamatban éppen odaér. Tücsök magyar költ. Vagy a sajátját, de gyakrabban hitelből. Mert tücsök magyar megérdemli.

Úgy gondolnánk tehát, hogy a hörcsög magyar és a tücsök magyar kibékíthetetlen ellentétben él egymással, és ők az élet azon párhuzamosai, akik talán a végtelenben (sem) találkoznak. De nem így van! Mert hát magyarok ők, ezért vannak közös tulajdonságaik is, melyek időnként összehozzák őket. Ilyen az ünnepekre sok pénzből, fáradtsággal, rengeteg energiával elkészített ételek jó nagy hányadának kidobása. Persze más indíttatásból, de azonos eredményt érnek el a hörcsög magyarok és a tücsök magyarok.

A hörcsög magyar - rettegve a négynapos bolti zárva tartástól - például egy öttagú családra megfőz nyolc liter töltött káposztát, hat liter halászlevet, megsüt két kiló halat, egy tálca rántott húst, melyhez összecsap legalább kétféle köretet, és levezetésként egy vödör somlói galuskát, amelyet jól kiegészít a két torta. Érdekes, hogy ezt a mennyiséget a kéttagú nyugdíjas hörcsög magyar családok is legyártják részint az unokavárás, részint a megszokás okán. A hörcsög magyarok a megmaradt ételt szilveszterig nem dobják ki, sőt megfejelik másfél kiló virslivel, raklapnyi sajtos ropogóssal, egy kisebb lavór kocsonyával és egy nagyobb lavór lencsefőzelékkel.

A tücsök magyar szintén legyártja ezt a mennyiséget, de ő más indíttatásból. Tücsök magyar ilyenkor azt fejezi ki, hogy megengedheti magának. Ezért tücsök magyarnak hiába mondja bárki, hogy elég lenne kevesebb. Sőt ilyen érvekre tücsök magyar kifejezetten képes megsértődni, mert róla ne feltételezze senki, hogy nem adja meg a módját az ünnepnek. Árnyalatnyi eltérést az éles szemű magyarológusok azért felfedezhetnek a hörcsög magyarhoz képest, mert tücsök magyar hajlamos készételekkel operálni. Így tücsök magyar ünnepi asztalára gyakran kerül vendéglőből hozatott halászlé, cukrászsütemény, jégkrém. Ez jóval drágább megoldás ugyan, de tücsök magyar egyrészt ezt megengedheti magának, másrészt legalább az idejével spórol. A mennyiséggel persze nem, mert az, hogy nézne ki.

Aztán vége az ünnepeknek, jön a buli után takarítás. Élősúlyban mindenki hízott két-három kilót, ám még így is ott vannak a különböző állagú maradványok. Mit kezdjenek hát a népek a megmaradt kajával? A tücsök magyarnak egyszerű, könnyű szívvel hajítja kukába az ünnepét bearanyozó étkeket, és már készül következő kihívására, a tisztító kúrára, amelyre megint csak elverhető egy rakás pénz a szokásos kétséges eredménnyel. Hörcsög magyar viszont nehezen engedi el éléskamrájának felhalmozott, romló relikviáit. Még próbálkozik, nem mer szembe nézni a szomorú valósággal. Felelőst keres, ki nem evett a családból eleget. Kínjában összeállít egy méretes komatálat szomszédoknak, rokonoknak, akik cserébe meglepik ugyanolyan mennyiségű náluk kidobandóval. Lassan belátva sorsát a szemétbe lapátolja a romlandót, de nem tudja megtagadni spájzolási szokását, ezért amit lehet a mélyhűtőbe helyez. Ehhez azonban szükség lenne helyre a fagyasztóban. Szomorú pillanat következik hörcsög magyar életében, ekkor kell mély fájdalommal és megtört szívvel búcsút mondania a nyáron lemélyhűtött cseresznyének, meggynek, málnának, borsónak, amelyeket hörcsög magyar ugyanilyen megfontolásból tett el jobb időkre. Aztán júliusban lehet kidobni az újévkor lefagyasztott töltött káposztát, halászlevet, amelyekre áprilisig rá sem bír nézni hörcsög magyar, utána meg már elfelejti. És máris körbe járta az év a fagyasztóládát.

Azt azonban nem mondhatjuk, hogy hörcsög magyar és tücsök magyar nem tett hasznosat. Pazarlásával hozzájárult a magyar gazdaság növekedéséhez, melyet a kormány majd megköszön.

Jómagam bizonyára egy másik, még felfedezetlen altípusú magyar kategóriájába tartozik, akinek kifejezetten elege van a feleslegesen bőséges ünnepi menükből, hát még nagy részük kidobásából.