Rossz kedvem tele. Van néhány százmillió európai polgár, akiknek igaza van. Van néhány ezer komplett hülye, akik viszont elvben irányítják Európát. Ez a keverék aztán kiad egy olyan helyzetet, amely nem ismeretlen a civilizációk bukásának történelemében. Ha hasonlattal próbáljuk bemutatni, akkor olyan ez, mint az öngyilkos szekták kollektív megőrülésének folyamata. A szektavezér egyre elborultabb agyú lesz, egyre nagyobb állatságokat csinál. Aki ez ellen tiltakozik, azt a szektavezér a rendelkezésére álló erőszakijaival megdögleszti. De lehet, hogy ők járnak jobban, mert a teljesen agymosott illetve terrorizált rajongók sem ússzák meg, a folyamat végén rituálisan kinyírják magukat vagy kinyírják őket. A szektavezér vagy követi híveit vagy megvilágosodva megpucol. Mintha Európa az iszlámdédelgetéssel ezt az utat járná.
Nekünk, magyaroknak nincs szerencsénk, mi vagyunk Európa Kasszandrája. E kétes hírnévhez történelmünk megélése kellett, megszerzett tapasztalataink sok vér és gyötrelem árán születtek. Nekünk nem kell bemutatni milyen az, ha egy ország élén könnyen kihasználható, saját rögeszméjüktől megrészegedett barmok/gazemberek állnak. Ez vezetett Trianonhoz. Nekünk nem kell bemutatni milyen az, ha az országot megszállók rideg precizitással vagonírozzák honfitársainkat faji vagy osztály alapon. Ez vezetett Auschwitzhoz és a gulaghoz. Nekünk nem kell bemutatni milyen a hétköznapi kommunizmus, sajnos pontosan tudjuk. Nekünk nem kell bemutatni milyen az iszlám. Leölt, rabszolgának elhurcolt százezrek, kipusztított országrészek, százötven év rabság, majdnem megszűnt ország. De hiába vázoljuk a megélt múltból előre látható jövőt, a nálunk szerencsésebb történelmű európai országoknak, azok kifejezetten ellenségesek, ha megpróbáljuk őket szembesíteni a történelmi tapasztalattal, hiszen náluk megszűnt a történelem. Már a komcsi rezsimek valóságára sem voltak kíváncsiak, mert ők részben nem élték meg, részben ifjan szimpatizáltak olyan tömeggyilkos gazemberekkel, mint Sztálin vagy Mao.
Készülj, Európa, hamarosan mindenhol az isis zászlaja lobog majd
Mit tehetünk hát? Nem hallgatnak ránk, sőt még mi leszünk a náci homofóbok, ha megpróbáljuk szembesíteni őket a valósággal. Ha pedig a valóság merészeli szembesíti őket a saját ostobaságukkal, hát megszüntetik a valóságot. Csak azt tehetjük, mint Arany János szőlős gazdája amikor a jég elveri szőlejét, ő is karót ragadva verni kezdi azzal, hogy: "No hát, no!" így kiált, "én uram isten! Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"
Most, hogy Párizsban az iszlám aljasságának bizonyítékaként alig hűlnek ki a tetemek, már megszólalnak a "józanságot" követelők, a jogvédők, az iszlámot mentegetők. És terelnek, hazudoznak, rémüldöznek a kialakult helyzetért felelős politikusok. Tegyünk hát rá egy lapáttal, a valóságos megoldásokat úgysem tudnák felfogni.
Minden idők egyik leghülyébb pápája kezdje el kötelezni a katkó közösségeket arra, hogy ezentúl ne csak befogadják az embercsempész tömegárut, hanem a keresztényi szeretet jegyében adják át nekik házukat, rabszolgának gyermeküket, ágyasnak feleségüket. Nehogy megsértődjenek szegény mohamedánok, aztán ezért ne lehessen keresztény templomot építeni Mekkában. Ja, hogy akkor sem lehet? Nem baj, a katkók legalább megpróbálták. Az európai átlagnál hülyébb svédek közül is kimagaslóan hülye - Luther tanait életével megcsúfoló - leszbikus püspöknő kezdje el hamarjában a keresztény templomokat átalakítani iszlám imahelyekké. És a komfortfokozat növelése érdekében külön töltse fel ezeket robbanószerekkel, géppisztolyokkal, nehogy a következő terrorcselekmény elkövetéséhez ki legyenek szolgáltatva a fegyverkereskedők profitéhségének. A dilinyós Merkel minden terrortámadás előtt pár órával jelentse ki, hogy kézben tartja az eseményeket. Ezenkívül minden jöttmentet fogadjon be Németország a menekültkultúra jegyében, az őslakos germánok meg menjenek, amerre látnak. Csak az adójukat fizessék ám rendesen, mert a szegény bevándoroltaktól ugyebár ilyesmi nem várható el, amíg nem integrálódtak. Juncker külön sajtótájékoztatón fogadja meg, hogy nem sértegeti Európa iszlám közösségét alkoholfogyasztásával, ezért a brüsszeli karácsonyfák mellett az alkohol tartalmú italokat is betiltatja az Unióban. Mindent a kedves vendégért. Hollande hantoltassa ki Martell Károlyt sírjából, mert megosztó személyisége sértheti az újfranciák társadalmi integrációját.
A jogvédőket se hagyjuk ki. A múlt héten a Helsinki Bizottság gyémántfokozatú kreténe örömködött, hogy a Magyarországon elítélt és kiutasított embercsempész tömegárut nem lehet kitoloncolni, mert a szerbek nem veszik vissza. Tehát - nyilatkoztatta ki minden jogvédők anyja - el kell engedni a kedves potenciális terroristát, nehogy egy életre szóló lelki sérülést szenvedjen, meg a jog ugye. Én is elengedném. Egy szakadék szélén. Mindkettőt. Akkor talán megmenthető lenne kétszáz ember, akik csak az életüket élve szórakozni, vacsorázni akartak. Esetleg éppen arról beszélgettek Párizs tavaszias éjszakájában gyönyörködve, hogy az élet szép. Az embercsempészekkel és a terroristákat finanszírozókkal - tudva vagy tudatlanul - összejátszó jogvédők persze sosem fogják belátni saját korlátoltságukból előállt helyzetért való felelősségüket.
Hazánk helyzete ebben a komplett őrültek házában nem egyszerű. A történelmi tapasztalatok birtokában Viktor nagyon helyesen nem engedte be az országba az embercsempész tömegárut. Ezért respect. A terrortámadás pedig komoly ütőkártya a bolondok menekültkvótája ellen. A Fidesz aláíróíve előtt százméteres sorok fognak kanyarogni. Ebben eddig tehát jók vagyunk. (Csak a közpénzlopást, csak azt tudnám feledni.)
A nehéz feladat az, hogy Európa millióinak összefogásával meneszteni kell a bolondokat Európa éléről, aztán hozzáfogni az önvédelem megszervezéséhez. Mert Európa gyenge kezekben gyenge, erős kezekben erős. Igaza van viszont azoknak, akik az érzelmi túlreagálástól óvnak. Hideg fejjel kell képviselni Európa népeinek történelmileg távlatos érdekeit.
Ha azonban hagyjuk magunkat megvezetni - miként a Charlie Hebdo-ügy után - Európának befellegzett. Ebből viszont ötszázmillió európainak lesz elege.
Utolsó kommentek