Most lenne szükség leginkább egy keresztény hitet védő, határozott egyházfőre, amikor Hágár unokái leplezetlen hódító szándékkal ugranak neki Európa keresztény népeinek. Kőszikla kellene ezekben a nehéz időkben, nem egy celebeskedő öregember. Erdő Péter szelídszavú pásztor, de ötszáz éves tapasztalatával tudja, hogy Budát sem erőszakkal foglalta el Szulejmán, hát óvatosan tessékelné ki ezeket a lappangó hódítókat. Azt hitte, hogy ebben - miképp hatszáz éve az esztergomi, kalocsai érsekek sora - számíthat a pápára is. Keservesen kellett csalódnia, sőt magyarázkodnia, ahogy a katolikus hívőknek is. Ferenc pápa védelmébe vette a mohamedánokat, befogadásukra szólította fel a híveket és papjait. Az a látszat, hogy a pápa értékrendje szerint Kapisztrán egy szélsőséges kirekesztő, akinek cselekedeteiért már rég bocsánatot kellett volna kérni, Hunyadi fasiszta tömeggyilkos, III. Callixtus lehetetlenné tette a vallások közötti párbeszédet, Tomori pedig megérdemelte sorsát, amiért nem egy kebabot kért a lovasroham vezénylése helyett. Érthetetlen mindez a kereszténység legfőbb vallási vezetőjétől.

Jóindulatú megközelítésben Ferenc pápa azért nem úgy reagál, ahogy a pápák szoktak, mert nem európai, így nincs tapasztalata az Európára leselkedő veszélyekről. Argentínként soha nem kellett szembe néznie az iszlámmal való konfrontációval, ezért ezen a téren felkészületlen. Meglehet, de akkor miért nem hallgat a lengyel, magyar, horvát érsekekre?

A másik megközelítés nagyobb ívű - új egyházpolitikai - elképzelést sejt az európaiak veszélyérzetével nem törődő hozzáállás mögött. Mi van akkor, ha Ferencnek az stratégiája, hogy feladja Európát, hogy a katolicizmus súlypontját áttegye az amerikai kontinensre? Ez a megoldás nem is lenne annyira új, hiszen a hit maga is Ázsiában jött létre, és került Európába, most lépne még egy kontinenst. Ezért a menekültek befogadásáról szóló beszédek inkább az Egyesült Államoknak szólnak, azzal az üzenettel, hogy nyissák meg határukat a délről áramló katolikus vallású hispánok előtt. Gondolom mennyire boldogok a WASP-ok ettől a programtól.

A dél- és közép amerikai olvasztótégely, a multikulturális emberiség kudarca. Az őslakosok öncélú vérengző kultúrája keveredett a spanyol és portugál hódítók haszonszerzésre törekvő aljasságával, hogy az egészet megfejelje az Afrikából behurcoltak gyermeki ostobasága. Az eredmény: szegény, primitív, erőszakos emberek bűnözésből élő - sokszor csak a legkeményebb diktatúrával összetartható - társadalma. Ennek ellenére viszont kétségkívül van bennük életerő, szaporodási rátájuk magas. Szemben az európai elöregedő katolikusokkal, akiknek papjaik mondanivalója és templomaik konganak az ürességtől. Hiába, a keresztény hit mindig is az elesettek hite volt, a hispánnak reményt nyújt, a jólétben dagonyázót csak akkor érdekli, ha valami személyes tragédia éri. Ezért kísérletezhet Ferenc pápa az amerikai expanzióval. Csak közben - mivel nem támogathatja és utasíthatja el egyszerre a bevándorlást - az európai katolikus közösséget kiszolgáltatja az iszlámnak.

A konteo hívei Ferenc tevékenységében visszaigazolva láthatják megválasztása körüli félelmeiket. Ferenc pápa megválasztása két okból volt problémás. Az egyik Benedek lemondásának zavarossága. Egy pápa mégsem pincér, aki dobhat egy SMS-t a munkaadójának azzal, hogy "Ausztriába mentem, csá!". A pápaságról nem lehet lemondani akkor sem, ha a kánonjog elvben lehetővé teszi. (Nem véletlen, hogy az utolsó pápai lemondásra hatszáz éve került sor ellenpápáktól terhes időben.) Azért nem lehet lemondani, mert a katolicizmusnak van egy nagyon megindító legendája erre az esetre. E szerint Péter apostol megpróbál elmenekülni Rómából Nero keresztényüldözése elől. Éppen kijut a városból, amikor szembe jön vele Jézus. Péter megkérdezi tőle: Quo vadis Domine? (Hová mész, Uram?) Jézus azt válaszolja: "Ha te elhagyod népemet, én Rómába megyek, hogy újra megfeszítsenek." Ekkor Péter elszégyelli magát, visszatér Rómába, ahol kereszthalál vár rá. A legenda szerint kérésére fejjel lefelé feszítik keresztre, mert nem tartotta magát méltónak arra, hogy Jézushoz hasonló kereszthalált haljon. Történt pedig mindez a Vaticanus dombon, ahol ma a róla elnevezett bazilika áll. A tanítás lényege ebből a történetből az, hogy Róma püspöke nem hagyhatja el nyáját, ha szükséges életével is fizetnie kell hitéért. Tehát Benedek nem mondhatott le, ma is ő a pápa.

A Ferenchez való óvatos viszonyulás másik oka a jezsuita rendhez tartozására vezethető vissza. A jezsuiták furcsa szerzetek, gyakorlatilag mindent szabad nekik a hit védelme érdekében. Mivel többször feloszlatták őket, tökélyre vitték az álcázás művészetét, ezért még a történetükkel behatolóan foglalkozók sem tudják eldönteni, hogy ők irányítják a szabadkőműveseket vagy azok rajtuk keresztül a katolikus egyházat.  

A gyanús körülmények között hatalomra került Ferenc-ellenes érzésekre erősít rá a Malakiás prófécia megszakadása. Malakiás jóslatai sejtelmesek, sokszor erős bemagyarázások kellenek helyességének igazolásához, máskor egész jól bejönnek. II. János Pál abszolút, Benedek némi belemagyarázással igazolható a jóslattal, Ferenc sehogy sem. Benedek után következő pápa a prófécia szerint az utolsó lesz, Péter a római, aki számos megpróbáltatás közepette legelteti nyáját. Amikor ezek az idők elmúlnak, a hét dombra épült város meg fog semmisülni, és a félelmetes bíró el fogja ítélni népét, ezzel a pápaságnak vége lesz.

Ha a Ferencet elfogadni nem tudó konteosoknak igazuk van, Dan Brown már írhatja is következő regényét az álpápáról, aki úgy aláássa a pápaság intézményét, hogy az utolsó Péter nevű pápa sem tudja megmenteni azt. (Filmjogok betöltve, Tom Hanks melegít.)

Csekély nézetem szerint azért érthető nehezen Ferenc pápa muszlimok felé tett gesztusa, mert őt is felkészületlenül érte az egész. Szépen előkészítette az amerikai útját annak érdekében, hogy az USA írekre, olaszokra, lengyelekre támaszkodó megfáradt katolicizmusának új lendületet adjon a hispánok életerejével, amikor egyszerűen hátba kapták a muszlimok. Előfordult ez már nem egy hódítás érdekében hadjáratot folytatóval, ha nem biztosította a hátát, országa sem lett mire hazaért. A muszlim beözönlés mértéke és gyorsasága meglepte Ferenc pápát, és nyíltszíni elutasításukkal azt kockáztatta, hogy nagy gonddal, óvatosan előkészített amerikai útja sikertelen marad. Időlegesen tehát nyugalomra kellett intenie a veszélyt gyorsabban érzékelő és arra reagálni akaró érsekeit, püspökeit. A muszlim invázió és a mögötte egyre inkább felsejlő irányítottság - a szaudiak európai mecsetépítési láza - rávilágít a védekezés fontosságára. Ha ez a helyes válasz a pápai érzéketlenségre, akkor nemsokára jelentős változást fogunk látni Ferenc pápa cselekedeteiben. Ha nem, akkor a konteosoknak lesz igaza, melyből nagyon elegem lenne.