Úgy alakult, hogy korán kelő vagyok. Már hajnali fél ötkor veszem a laptopomat, kiülök a teraszra, nézem a várost és a távol-keleti tőzsdék produkcióit. Miközben Pesten az első villamos már elindult a bulizókért - csilingelve, amerre jár - kötök néhány apró üzletet, csak úgy a seft kedvéért.

A június... valami fantasztikus! A madarak ébredő csivitelése töri csak meg a csendet, a galambok tőlük megszokottan ismételgetik: kötőtű, kötőtű. A hajnali hárs nehéz, édes illata, a napfelkelte rítusával az emberi élet egyik csodája. Talán egy igazgyöngy láthatja úgy a fény lassú megjelenését a kagyló szétnyílásakor, ahogy én a teraszról látom, amint Gödöllő magasságában elkezd kinyílni az ég. És, miképp a gyöngy sem tudja mi vár rá - ékszer lesz belőle, krakélerségből feloldják egy italban, szimplán összetörik -, úgy én sem tudhatom, mi vár rám a szépen induló napon. A fejemben lötyögő káposztalé csobogását nagyképűen gondolatnak elnevezve, igyekszem őket összeszedni ezekben az ihletett pillanatokban. Aztán a mélázás harmóniáját szétcsúsztatja egy fülsiketítő vijjogás.

Amint eszmélek, gyorsan becsukom az erkélyajtót, hogy ne ébressze fel a szunnyadókat, de nem jár mindenkinek ilyen szolgálatkész ajtónálló, így a nyári nyitott ablaknál alvók sorra riadnak fel a zenés ébresztő hangzavarára. Honnan jön a hanggránát, nem tudni. Nagyjából 3-400 sugarú körben bárhonnan. A hirtelen megébredtek szitkozódnak, és úgy tetszik, mindenki talpon van már a környéken csak az érintett nem, mert a vijjogó zaj valahogy nem akar abba maradni. Eltelik 10-12 perc mire megszűnik a bántó hang, így aztán elnéptelenednek az ablakok, erkélyek, aki még tud, megpróbál visszaaludni, aki meg nem, hát az úgy járt. A nyári reggel hangulatának ripityára tört darabkái lassan ismét össze-összeállnak. Ám ez a hajnal a disszonáns vijjogóé, ismét belehasít az éterbe. A takarójukat éppen magukra húzók vagy a kialvatlanul kávékészítéssel pepecselők rekord gyorsasággal repesztenek a nyílászárókhoz, hogy válogatott káromkodásokkal ajánljanak melegebb égtájakat a riasztó tulajdonosának szíves figyelmébe.  Aki bizonyára a műszaki tudományok doktora vagy füldugóval alszik, mert a megismételt gyakorlatot sem sikerül 10-12 perc szintidő alatt abszolválnia. Aztán csak beáll a normálisnak mondható csend. A gyanakvóbbak már vissza sem mennek, azt lesik, honnan jön a nyugalom megzavarására alkalmas hanghányadék, hogyha úgy hozza a napi teendők sora, becsengethessenek egy kis ottalvásra. Az óvatosabbak előrelátóan becsukják az ablakot. Nekik van igazuk, kisvártatva vijjogás return.

Sajnos elmaradt néhány, az emberiség érdekében kifundált nagyszerű gondolatom aznap reggel, de rohadt szórakoztató volt az egész jelenetsor. Senkinek eszébe nem jutott, hogy a riasztó védelmi funkcióját gyakorolja éppen, és valami betörést, esetleg kocsi lopást akadályoz meg. És hajlok arra, hogy a méltatlankodóknak van igaza. Mindenki védje vagyon tárgyait, ahogy tudja, de ne zavarjon vele másokat. A reggeli performansz okán akkor délelőtt direkt figyeltem a riasztós bemozdulásokat. A közel, s távol megszólalásaiból négyet regisztráltam, csak úgy magánszorgalomból. A kutya sem figyelt rájuk. A riasztósok addig kiáltották a farkast, hogy már akkor sem figyel rájuk senki, ha az egész házat téglánként vinnék a betörők.

Pár éve egyik ismerősöm szomszédja gondolta úgy, hogy amíg ő nyaral, a környék lakói non-stop élvezhessék a kellemesen dallamos szirénahangot. Az idejét pihenéssel töltő nyaraló ember elérhetetlen volt, a rendőrség szokás szerint tehetetlen. Ma sem tudni kiverte szét a riasztóberendezést, de legközelebb csak akkor hallott a csendes többség ordítás formájában kifejezésre juttatott zajt, amikor a kipihent lakó hazaért.

Természetesen érthető a védelmi igény, ám ma már vannak korszerűbb eszközök, megoldások, amelyek nem zavarnak másokat és hatékonyabbak is. A távfelügyelet például célzott védelmet ad, sokszor már az adott cég védelmére való utalás is elgondolkodtatja a betörő urakat. Nem biztos, hogy rontani akarják az adott védelmi cég renoméját hebehurgya cselekedeteikkel, mert erősen fenn áll a veszély, hogy a szajré értékesítésekor valaki fogorvosokra nem jellemző szakszerűtlenséggel átrendezi a fogsort. Az okostelefonok világában szintén csak akarat kérdése, hogy a tulajdonos kapjon információt, ha értékeit valaki veszélyezteti, ezért sem kell az egész környéknek "Fel, vigyázz"-t! vezényelni. És persze ott van a szomszéd nénik, bácsik áthatolhatatlan biztonsági rendszere, akik bármikor szolgálatba helyezik magukat, ha idegent látnak a környéken.

Van tehát mód az értékek védelmére úgyis, hogy hagyjuk aludni embertársainkat, és gondolkodni a géniuszt. A feleslegesen zaklató vijjogásból azonban elegem van.