Aki nem látta az "Amikor a farok csóválja" című amerikai filmszatírát, az nem érti ezt a bevándorlás-ellenes kampányt. A filmbeli történet a következő. Az újraválasztásáért küzdő elnök szénája nem áll jól, üzenetei nem mennek át, ráadásul szexbotránya is kialakulóban. Kampánytanácsadója (Robert De Niro) felkeres egy filmproducert (Dustin Hoffman), hogy segítsen rendbe tenni a dolgokat. Ekkor jön a nagy ötlet, egy kamuháború Albánia ellen. Beindul a showbiznisz gépezete. Amerika lakosai döbbenten bámulják a gonosz albán katonákat, akik egy fehér kiscicát kezében tartó kislányt üldöznek. (Valójában "fotosoppos" stúdiófelvétel.) Aztán körmüket rágva izgulnak egy eltűnt hős amerikai katona életéért. (Valójában egy elmebeteg, aki átszállítása közben okoz némi bonyodalmat.) Készül hazafias dal is, melyet a popvilág celebjei énekelnek fel, a rádiók, tévék nyomják reggeltől estig. A híradókban az üresfejű elemzők egymás hülyeségeit felmondva világítanak rá az albán helyzetre, magyarázzák a háború szükségességét. Minden van tehát: csak háború nincs. Viszont ekkor hangzik el Dustin Hoffmantól a tételmondat: "Háború van. Láttam a tévében." Aztán az önállósodó producerért eljön a fekete autó.
(A film 1997-es bemutatása óta annyit változott a világ, hogy ma már a Cukorhegy úrnak hála, aki nincs a szerverén, az fizikailag sem létezik, amit pedig nem tesz fel oda, az meg sem történt.)
A magyar választó nem látja át ennek a filmnek a fontosságát a kormány kommunikációjában. Miért is tenné? De a legszebb Viktor amerikai politikai tanácsadója Mrs. Finkelstein - aki vállaltan olyan meleg, mint Tarlós úr bablevese - jól ismeri ezt a trükköt. Hát be is vetik. És így a magyar közélet nem arról szól, hogy legeslegszebb Viktor vezetésével a Fidesz folyamatosan bukja a választásokat, hogy a "Ki lopott ma legtöbbet?" versenyt a kedves Orbán-család - csatolt részeivel, a Mészárosokkal, Tiborczokkal, Garancsiakkal nyeri -, szorosan mögötte a szimpatikus Rogán-, Szijjártó-, Habony-, Lázár-familykkel. És nincs szó a közéletben arról, hogy a gazdaság a vicces statisztikák ellenére romokban, az egészségügy a padlón, a kivándorlás tragikus, a közszféra összeomlott. Ilyesmikkel nem kell foglalkozni, mert Magyarország háborúban áll. Persze nem vagyunk Ámerika, ezért egy több ezer kilométerre lévő országgal szembeni háborút senki sem venne be, egy közelebbivel való virtuális konfliktus meg könnyen átmenne valóságosba, ezért megfogadva a jó Machiavelli tanácsát, olyan ellenfelet kell választani, aki legyőzhető. Na, ezek a bevándorlók.
Mert a magyarokat hidegen hagyta a keményen drogozó kisember-project, és hidegen hagyná ez a bevándorlós marhaság is, ha egyes ostoba politikusok nem kezdenének bele a Fidesz által feltálalt virtuális harcba. Mert a magyarok úgy vannak ezzel a bevándorlósdival, hogy meg vagyon választva a gyönyörű Viktor, azért kapja a fizetését - ne pofázzon -, oldja meg. Ha pediglen nem tudja, akkor van egy rubrika az "ezennel lemondok" papíron: írja oda azokkal a szép kalligrafikus betűivel a nevét, ’oszt jónapot!
De szépséges Viktor szerencséjére van egy rakás hülye, aki valamiért ellenzéki politikusnak nevezi magát, így performanszaikkal, tiltakozásaikkal a virtuális harcból valóságos Fidesz népszerűség növekedést produkálnak. Látszik is a pompás Viktoron, ahogy népszerűségével együtt hízik.
Tehát, jóemberek, a feladat az, hogy nem szabad elhinni a nem létező háború meséjét, és kicsit kifordítva alkalmazni kell Görgey mondását: "Csapást csapásra egyedül a Fidesz hazudozásai ellen!" Mert a valóságot kell megnyerni, nem szabad követni a valóság kudarcai elől a virtuális világba menekülő Fideszt.
Azokból, akik - állítólagos politikus létükre - ezt az egyszerű helyzetet nem látják át, és beszállnak ebbe a nyilvánvalóan csak a Fidesz számára hasznot hajtó ködszurkálásba, elegem van.
Utolsó kommentek