A minap úgy hozta a sors, hogy a Moszkva térről kellett néhány megállót utaznom, így felkaptam egy Combinora oly' szerencsével, hogy még a púpos négyesben szabad ülőhely is volt. Kisszerű boldogsággal huppantam le, amikor kényelembe helyezkedés édes, apró örömét az az üröm zavarta szét, hogy a mellettem ülő hölgy hangosan telefonált. A hölgy virtigli budai úriasszony volt, jól karbantartott negyvenes, ízlésesen öltözött, a kívülállókat kétségbeesésig idegesítő éneklő, trendi hanghordozással beszélt: "Tudooood!" És olyan szavakat használt, melyek kizárólag budai úriasszonyok körében használatosak, sütött belőle a "csak megszületni volt nehéz" öntudata. Ebben is igaza volt Márainak: Budán lakni világnézet. A fene se tudja mit keresett a világ egyik legdemokratikusabb helyén, a villamoson, ahol sosem tudod ki ült előtted azon a helyen, amelyet most te foglalsz el: király vagy koldus. (Persze az utóbbira nagyobb az esély, ezért aki nem akar úgy járni, mint aki halkan belelépett/ült, jobban teszi, ha leülés előtt egy kicsit körbeszagol.) A budai úriasszony harsányan beszélt - ő beszélt, a másik oldalon legfeljebb egy-egy ühümre futhatta - éppen édesanyja CT-eredményeiről. Innen üzenem az általam ismeretlen kedves mamának, hogy a veséjével minden rendben, a húgyhólyagján és a húgyvezetéken talált ugyan valami tovább vizsgálandót az orvos, de az sem látszik komolynak.

Mivel nem volt nagy kedvem tovább hallgatni számomra ismeretlen ember viviszekcióját, elhatároztam, hogy robot üzemmódba helyezem magam, és elindultam az alfa állapot felé. Ennek a gondolatnak megágyazott az is, hogy a Nagy Sárga Kígyó - gyomrában 100-120 emberrel - méltóságteljesen elkezdett kitekeredni a Moszkva térről.

Ekkor a velem szemben ülő 25-30 közötti, "mások által csinosnak mondott", szép arcú hölgy rajtaütésszerűen bemutatkozott. (A nevét megjegyeztem, de a személyiségi jogok, ugye.) Döbbenten néztem rá, mert már majdnem megláttam az alfa állapot lila foltját, melyből hirtelen felzavart. Döbbenetem másik oka az volt, hogy bár tudom, életemben hivatásos hazudozók vesznek körül (család, barátok, munkatársak), de még egy sem merészkedett odáig, hogy külsőmet a fiatalkori (de akár a középkorú) Alain Delonhoz hasonlítsa, a bankszámlámon terpeszkedő összeg meg nincs a homlokomra írva, így nem értettem, hogy jövök én ahhoz, hogy bemutatkozzék nekem egy ilyen csinos hölgy. Zavarom gyorsan illant tova, midőn a füléhez tartott telefonjából megállapíthattam, hogy szép arcú sajnos nem nekem mutatkozott be. Amely egyébként hiba volt részéről, mert én bizonyára nem pattintottam volna le olyan hamar, mint beszélgetőtársa, akivel az egész beszélgetés alig tartott tovább 20-25 másodpercnél. A szép arcon tűnékeny bánat futott végig, de az ölében heverő jegyzetfüzetből máris egy másik számot hívott.

A sztereó másik oldalán beerősített a budai úriasszony, aki már a családja ünnepekre való felkészüléséről osztotta meg terveit a tőle tízméteres körzetben álló, ülő szerencsétlenekkel. Így megtudtuk pontosan, Lacika hadd menjen, az az ő fel van mentve részvétel alól, de a többiek jönnek, és akkora a ház, hogy ott is tudja őket altatni. Az ünnepi menüsor részleteinek ismertetésekor egy hajléktalan kunyeráló majdnem nekiment, de a külvilág reakciója nem igazán zavarta.

A nyilvános gyóntatószék másik kalitkájában a szép arcú hölgy hangulatos kis irodát rendezett be, már csak a fikuszok hiányoztak, és jegyzetfüzetéből rendületlenül hívogatta a következő számot. Sok sikert nem ért el vele, az egyik nem vette fel, a másik rekordidő alatt hajtotta el. A kudarc egészen rövid ideig törte le, és máris újult lelkierővel fogott a következő szám pötyögtetésének.

A budai úriasszony eközben visszalépett az időben, és a mikulásnapi programról áradozott azon belül is nagy teret szentelve a bérmikulás problémának. Sok hó esett le a budai hegyekben, míg megtalálta az ideális Mikulásfiút, akit - nem fogják elhinni - pontozott is a szentem, igen magas pontszámot adva teljesítményére. Mivel le kellett szállnom, örök rejtély marad számomra, hogy a pontozás milyen szempontrendszer összeállítása alapján történt, de a budai úriasszonyok kreatívak e tárgyban. Sajnos nem tudtam meg azt sem, szép arcúnak sikerült-e a Combino-casting.

Leszállás után első reakcióként azon puffogtam, hogy miért nem írják ki a villamosra - mint 100 éve a "Padlóra köpni tilos!" mintájára -, hogy "Telefonálásával másokat zavarni tilos!". De aztán inkább a szórakoztató oldalát láttam meg a helyzetnek, végülis az unalmas utazásból érdekeset varázsoltak utastársaim életük apró rezdüléseinek ismertetésével. S ez továbbgondolásra késztetett. Mi lenne, ha a BKV - vagy hívják ma bárminek - álutasokkal szórakoztatná valódi utasait, akik előadhatnának improvizált vagy előre megírt történeteket. Ha az utasok megszeretnék ezt a szolgáltatást, a villamosok akár tematikussá is válhatnának, egyik járaton gasztronómiai beszélgetéseket, a másikon sport tárgyúakat stb. hallgathatna a kedves utazóközönség. De időben is meg lehetne osztani a témákat, így egy járaton mondjuk egy órán keresztül horgásztörténeteket hallhatnánk, a következő órában pedig celebpletykákat, azt követően szülési problémáikat beszélnék meg hölgyek. Korhatáros karikával közlekedő járatokon szexuális tartalmú beszélgetésekkel szórakoztatnák a nagyérdeműt. Az utasok alkalmazkodva az igényes szórakoztatáshoz, már nemcsak azért szállnának fel a járatokra, mert úticéljukhoz akarnak eljutni, hanem a történetek miatt is.

Sőt lehet, hogy nem is akarnak utazni, csak más emberek életébe szeretnének bepillantást nyerni. Így emberi szóra vágyó utasunk felkap a 2-es villamosra, mert abban az órában épp a kutyatartásról folyik a purparlé, majd átszáll a 47-esre, mert ott a halászlé készítésének apró fortélyait osztja meg egy utastárs, a Gellért téren felszáll a 18-asra, ahol a lábgomba elleni védekezés fontosságát boncolgatja saját példa alapján valaki. A Móricz Zsigmond körtéren válaszút elé kerül, mert a 6-oson egy amatőr történész tart előadást arról, hogy Attila, hun király megnyerte-e a catalaunumi csatát, vagy frissebb témát választva a tinédzserek internetezési szokásainak veszélyeit hallgatva a 61-essel kizötykölődik Hűvösvölgybe.

A fejlődés előtt, kérem, nincsenek korlátok! A BKV/BKK külön műsorújságot adhatna ki - természetesen okostelefonra is letölthetően -, hogy melyik járatán mikor, milyen témákkal találkozhatnak kedves utasai.

A BKV/BKK  tehát alaposan el van maradva a népszórakoztatás terén, és ebből elegem van.

Más dolgokból is elegünk van! És neked, Kedves Olvasónk? Szíves figyelmedbe ajánljuk a következő bejegyzéseinket:

Elegem van a rákos gyermekeknek szánt adóforintok elsíbolásából
Elegem van a parkolási cégekből
Elegem van a kamu tisztségekből, hivatalokból