Az alábbi történetre mondják, hogy ha látom, sem hiszem el, mivel azonban a történetet alátámasztó dokumentum birtokomban van, megosztható a nyilvánossággal.

A Tesco Globál Áruházak Zrt. egy vásárlójának - nevezzük Tudatos Vásárlónak - egy nap alaposan végiggondolva a beszerezni kívánt árucikkeket shoppingolni támadt kedve. (Persze hogy a vásárolni vágyás célpontjaként miért a Tesco Globál Áruházak Zrt.-t választja valaki, az az emberi elme olyan rejtélye, melynek megfejtése azonnali akadémiai tagságot és a vele járó farkasréti ingyen sírhelyet biztosítana, ezért erre nem vállalkozhatunk.) Tudatos Vásárlónk bevásárlókocsijába gyűjtötte vágyai tárgyait, és besorolt a pénztárhoz. A pénztáros egykedvűen húzogatta a futószalagon heverő portékát, a gép szépen pittyegett. Idilli kép ez a XXI. századi ember hétköznapjaiból. De ekkor - szakadj meg ég, nyílj meg föld! - Tudatos Vásárlónk szembesült azzal a ténnyel, hogy az otthon kikalkulált háromezernéhányszáz forint helyett több mint négyezer forintot kért a pénztáros. A differencia több mint hétszáz forint vala. Tudatos Vásárló elméjében cikáztak a gondolatok, egyik rémes variáció követte a másikat: mégis megvett volna valamit, mellyel otthon nem számolt, esetleg elnézte az akciókat?! Iszonyat! De - mert Tudatos Vásárlóról van szó - saját tévedés kizárva, így ezzel a hozzáállással felvértezve magát, a pénztárossal csiszárjenői hanghordozással közölte, hogy tévedés esete forog fenn, az általa vásároltak összege kevesebb a gép által megállapítottnál. A pénztáros a délelőtti unalomból némileg kiesve viszontválaszában meg jól megmondotta, hogy a számítógép nem hibázik, ez az összeg helyes tessék perkálni, de izibe. No, de a mi Tudatos Vásárlónk fekete öves Tudatos Vásárló volt, akit ilyen álságos érveléssel nem lehetett megingatni az ő igazában, így továbbra is erősen vitatta a pénztáros pénzbehajtós szövegét. A szó elkezdte a szót követni és a pénztáros feladta. Kihívta hát a vita eldöntéséhez a helyi tescós kisistent, aki majd jól megmondja az igazságot ennek az okvetetlenkedőnek itten. Helyi kisisten kiviharzott, és ő is elkezdte a mantrát arról, hogy tévedhetetlenség tekintetében két intézményt szokás emlegetni a világegyetemben, a pápát teológiai kérdésekben, azontúl pedig a Tesco Globál Áruházak Zrt.-t. Te, kedves olvasóm ekkor már füled-farkad behúzva retiráltál volna, de nem így a Tudatos Vásárló! Helyi kisistent karon fogta, majd szépen végigvezette azon árukhoz, melyeket kosarába tett, és mindenhol feljegyeztette a kiírt árakat, melyet azután közösen összeadtak. A számolás eredménye Tudatos Vásárlót igazolta, melyet csudálkozva vettek tudomásul a multi kizsigerelt dolgozói. Ellenőrizték még egyszer, aztán még egyszer és ekkor a legokosabb kizsigerelt a fejéhez kapott: nincs átállítva a pénztárgép! Innen viszont már Tudatos Vásárlón volt a csodálkozás sora, mert a helyi kisisten előkapott egy blanketta bocsánatkérő lapot, azt aláírta, és átnyújtotta Tudatos Vásárlónak.

Végül is a Tesco Globál Áruházak Zrt. eljárása akár korrektnek is tekinthető, hibáztak, belátták, bocsánatot kértek. Ám vajon hány nem tudatos vásárló nem vette észre a többletfizetést, mennyivel gazdagodott a Tesco Globál Áruházak Zrt. összességében e hiba miatt, visszafizették-e hibából befolyt pénzt? Csupa kérdés. Egyáltalán: "Kié lesz az így talált pénz?" - kérdezhetjük álnaivan. Mert itt bizony lopás esetének gyanúja forog fenn.

Játsszunk el a gondolattal, mi lett volna fordítva. Képzeljük el, hogy Ábrándos Vásárló besétál a Tesco Globál Áruházak Zrt. egyik üzletébe, és "egy a párna - egy a stempli" alapon hol a kosárba teszi a szalámit, hol a kabátja zsebébe. A pénztárnál kifizeti a kosárba tett szalámit, majd a szajréval a zsebében megpróbál kislisszolni. De a Tesco Globál Áruházak Zrt.-vel szerződésben álló őrző-védő szolgálat éber őre ebben a tevékenységében megakadályozza őt foganatosítva a feltartóztatás szabályait. Ezután a szokásos közjáték következik: a van-ám-önnél-valami,-amiért-nem-teccett-fizetni,-pakolja-ki-a-zsebeit felszólítással. Ábrándos Vásárló erre élőszóval kifejti, hogy nála ugyan semmi sincs, és kikéri magának. A népi folklór közösségteremtő kifejezéseinek alkalmazása következik ezek után a többi vásárló szeme láttára és füle hallatára. A gyülekező biztonságiak erőfölénye okán Ábrándos Vásárló kipakolja zsebeit és lám előkerül némi szalámi, mely nincs a blokkon.

A szokásos kötelező tánc jól kidolgozott koreográfiájába ezen a ponton lép be a Tesco Globál Áruházak Zrt. újítása. Ábrándos Vásárló - meglepve a zord biztonságiakat - elmosolyodik, és közli, hogy ő ilyen feledékeny teremtménye Istennek, nem akart ő rosszat és belső zsebéből előhúz egy előre legyártott bocsánatkérő levelet, azt aláírja, átnyújtja, majd lippiti-klippiti távozik. E történelmi pillanatban Budapest új idegenforgalmi nevezetességgel gazdagszik, ahova külföldi csoportokat fognak vezetni, mert sehol a világon nem látható kővé vált biztonsági őrök csoportja.

Furcsa ez az élet, nem? A kisembernél lopás, a nagy cégnél bocsánatos hiba. Csoda, hogy ebből elegem van?