Most, hogy dr. Orbán Viktor Mihály, a leggyönyörűbb magyar megnyerte a Miss World szépségversenyt a szokásos venezuelai, fülöp-szigeteki, indiai golddiggerek előtt - dacára annak, hogy kövér és orcája is ribanc - azzal, hogy ő hozza el az áhított világbékét, már semmi más dolga nincs mint kastélyokat osztogatni, leginkább a családjának és "hű béreseinek". Elvileg valami Hódmezővásárhelyről elszármazott parasztot fog Viktor pecsétnyomónak használni, mert övé az ötlet, de ennek a nyomorult senkiházinak szépen beleverették ez ügyben pofáját a saját szarába Pedo Katóval. Úgyhogy Viktor fogja kijelölni a szerencséseket, akiknek véletlenül T-vel fog kezdődni a neve és iborczra végződni, de lesznek még M betűvel indulók és észárosként érkezők is. A futottak még kategóriában pár szegény rászoruló, hátrányos helyzetű nemzeti szpáhi örömködhet az extrajuttatásnak. A kiszemelt kastélyokat persze formálisan magántőkealapok kapják ingyenbe', mert azok tulajdonosai elsőre nem látszanak a nyomorult plebs előtt. Azon ostoba, barom fidesz szavazók előtt biztos nem, akik simán bekajálták, hogy azért kell megvenni a repteret 1400 milliárd forintért, mert az állam jó tulajdonos, majd egy hónap múlva tapsikolnak, ha elajándékoznak közel ötven, több tízmilliárd forint adófizetői pénzből felújított kastélyt azzal a dumával, hogy az állam nem jó tulajdonos. Itt kell élned, hogy elhidd. A fidesz bugris választóinak már nincs orvos, tanár, út, posta, bolt, vasút, jövő, semmi, de zabálják az eléjük lökött propaganda moslékját.

Pedig olcsóbb lenne ezeket a kastélynak nevezett pénznyelőket - pár kivétellel - ledózerolni a francba. A magyarországi kastélyok három csoportba sorolhatók. Van - nagyon kevés - várkastély, amely funkciójukat veszítve már kétszáz éve is a "Vár állot, s most kőhalom"-kategóriába tartoztak. Ezek saját korukban közigazgatási és birtokközpontok voltak, némi - az ágyú feltalálása és elterjedése után egyre csökkenő - hadászati értékkel. A végvári rendszer kialakítása adott új szerepet ezeknek a váraknak: leginkább jelzőrendszerként és a hódoltsági részek irányába a királyi fennhatóság látszataként működtek. Erdogán kiűzése után pedig rablótanyaként kezdtek üzemelni, ezért felrobbantgatták őket, a helyiek meg elhordták a köveket építőanyagnak. Legalább hasznosultak valamennyire. Mára alig maradt belőlük, talán Sárvár, Tata, Gyula, Simontornya, Diósgyőr említhető. Néhányat újraépítenek, mint például Szigligetet vagy Visegrádot, amelyek szép kilátást nyújtanak. Sümegen is van egy pár évtizedes, jól működő kezdeményezés, de ezekből ennyi elég is. A történelmi Magyarországon lévő várkastélyok is szenvednek. A németújvári például kívülről impozáns, belül egy romhalmaz, a padlásról összehordott rozsdás cuccok inkább ócskásnak valók semmint kiállításra, noha az osztrák állam és a Batthyányi család is tesz a fennmaradásáért. De sok értelme nincs.

A következő csoportba a XVIII: század közepétől a XIX. század elejéig épült, eleinte barokk, később jobbára klasszicista stílusú kastélyok tartoznak. Ezek közül legjelentősebb a fertődi, a keszthelyi, és a gödöllői. Csak ezek a versailles-i kastély-stílus koppintásai, aki egyet látott közülük, az mindet látta. A kérdés csupán az, hogy az adott építtető családnak mennyi pénze volt rongyrázásra. Mert ha ezeket a kastélyokat a mába helyeznénk, akkor kiderülne, hogy a lakhatási cél volt bennük a legkevesebb. Inkább cég székházak voltak, ahonnan irányították a birtokot, a termelést, kereskedést. A másik domináns szerepük a társadalmi élet és a szórakoztatás színtereként való működés. Bálok, vadászatok, szülinapi bulik helyszínéül szolgáltak. És a család fejének szórakozási szokásainak kielégítésére. Szegény Joseph, hogy unhatta már, hogy Fényes Miklós minden napra rendelt valami új művet. Tele lehetett a töke csórikámnak, manapság meg úgy hallgatják sznobék ezeket a kínban született gyári soron összedobott vacakokat, mint valami magas művészetet. De hát Miki ezért fizetett. Nem rosszul. Ha a foci lett volna a mániája, most Fertődön leshetnénk a stadion romjait és Sabitzer ősének cselezési trükkjeit mutatnák be rizsporos parókában. A lakhatás kérdése persze fontos volt, hiszen a cégközpont egyben home office is rezonált, a birtok működtetése sok embert kívánt (szolgák, kertészek, lovászok, birtokigazgatók és családtagjaik), akiket el kellett helyezni, szigorú rendben napi szinten működtetni. De ezek felett is eljárt az idő. Ma már, ha gazdagék szórakozni akarnak, felülnek a magángépre, ringatóznak az Áranyrószikán, 'oszt jó napot. Cégközpontnak meg ott van valami bazi nagy építészeti förmedvény a fővárosban.

A harmadik csoportot a XIX. század második felében, a XX. század elején emelt kastélyok jelentik, amelyek valójában családi nyaralóként épültek. Tucatjával. Építészirodák - közük például Ybl - házgyári tervek szerint gyártották a tervrajzokat megrendelőiknek. Akik jórész idegen, a kapitalizmus kialakulásával Magyarországon jól boldoguló börzelovagok, iparbárók, bankvezérek, médiacézárok voltak. Ezek a beilleszkedés szándékával igyekeztek földeket szerezni és a magyar arisztokrácia köreibe bekerülni. Ennek a folyamatnak az egyik színtere volt a kastélynak nevezett vidéki nyaraló építése, amely megléte esetén lehetett murikat, vadászatokat rendezni, a nyári pesti forróság elől visszahúzódni a jobb levegőjű vidékre. Ezeket a kecókat meglehetősen eklektikus stílusban húzták fel, és modernek számítottak korukban, volt bennük vízöblítéses wc, később villany is. Építészeti értékük kb. annyi, mint ma bármelyik újgazdag ner-szoponc nyaralójáé.

Egyszerűbb lenne ezekből szelektálni. Amelyik kastély kultúrtörténetileg, építészetileg fontos, azt a párat állami tulajdonba megtartani, korszerű kiállításokat berendezni. Ezekből - ha még lesznek - a jövő magyarjai képet kaphatnak őseik (nem kizárólag az arisztokrácia) hétköznapjaiból. Persze nem úgy, hogy: "ez a könyvtár, ez a kék szalon" és a többi unalmas tárlatvezetéssel, hanem a régi életmód felidézésével, közel hozásával. A többit meg adja el az állam. Pénzért. Úgyis üres az államkassza. Aki rongyot akar rázni, fizessen.

Valószínűleg a kastélyosztogatás a belátása annak, hogy ezek a felújított, funkciójukat veszített vacakok piaci alapon semmit sem érnek. És a resztlit megnyerő Viktor szolgák is vakarni fogják a fejüket, hogy mit kezdjenek ezekkel az ócskaságokkal. Fenntartani drága, fejleszteni minek, a nyakukban meg a műemlékvédelem. Pénzégetés. Szóval egyszerűbb lenne a felesleget ledózerolni, a helyükre akkugyárat építeni. A fidesz parasztok annak is tapsolnának. Az állami vagyon elosztogatásának spontán privatizációra emlékeztető komcsi módszeréből viszont elegem van.

Most, hogy Viktor Győzővics, a Vengrija SzSzK szovjet helytartója rövid baráti látogatásra Moszkvába érkezett a kiváló Vlagyimir Vlagyimirovicshoz, Pressman nagykövet úr és az EU vezetői egy kicsit kibukva méltóztatnak lenni. Csavar a csavarban, hogy Viktor Győzővics az EU soros (!!!) elnöki pozíciójából álcázza, hogy Vengrija SzSzK helytartójaként rendelte Vologya lábhoz. (Vagy ahogy a lengyelek szabatosan megfogalmazták: "Orbán úgy leszopta Putyint, hogy azóta felcsapott farokkal jár.") Szóval, nagykövet úr, önök min csodálkoznak?

Van egy kiváló történészünk, Kun Miklós, aki kikutatta, hogy miként osztotta fel Magyarország felett a befolyási arányokat Sztálin és Churchill Jaltában egy szalvétán. Már most drága Pressman úr - Ön megteheti - nézzen utána kérem, hogy Reagan és Bush mennyiben módosított ezeken az arányokon Gorbacsovval a reykjavíki és a máltai vacsorán. Ha meglennének azok a szalvéták, talán a csodálkozás is elmaradna. Mert kivonultak ugyan a ruszkik katonailag, de az ellenőrzést fenntartották részben gazdasági, részben az igen titkos szolgálati vonalon.  A deal tehát valahogy úgy nézhetett ki, hogy Magyarország piacgazdaság lesz, integrálódhat nyugati szervezetekbe, lesznek szabad választások, talán demokrácia is lehet belőle, de a ruszki befolyás bizonyos százalékban megmarad. A legendás '90-es években az oroszok magukkal voltak elfoglalva, így nem tudták érvényesíteni a kialkudott kvótát sem, Vologya azonban korrigált. Napjainkban pedig már jóval a kvótán felül jár. Önöktől nem telik másra, mint annak szomorú felfedezésére, hogy a ruszkik eldugták a szalvétát. És hüledeznek, hogy: lehet ilyet? A szovjetek nem tartanak be valamit, amit leírtak egy szalvétára? De cselekedni az valamiért nem megy. Pedig az orosz nyomulás már amerikai nemzetbiztonsági érdekeket veszélyeztet. A ruszki módszer egyszerű, mint a vodkafőzés.

A mindenkori venger miniszterelnök - Antall Józsefet leszámítva - az oroszok kezében van. Már Hóbagoly sem volt tiszta, vendéglátósként munkaköri kötelessége volt együttműködni a venger hatóságokkal, azok meg Lubjanka kihelyezett tagozatai voltak. Emlékszem, amikor Feketemirigy elvtárs itt járt, Hóbagoly olyan izgatottsággal fogadta, mint Viktor az ő tartótisztjét. Horn elvtárs szovjet ügynöksége nem is lehet vita tárgya, náluk szedte fel mind a háromszáz orosz szót (ennyi volt kb. a magyar szókészlete is). Péterkém saját bevallása szerint - amely dekonspirálódása után történt - D-209-esként védte a magyar szuverenitást. Biztos így volt, a spicli szava szent. Bajnainak a faterja távozott furcsán gyorsan a kies Bécsbe, mint akinek forró a lába alatt a magyar humusz.

És akkor itt van a magyar politikai élet két szereplője, Zoro és Huru. Zoro egy rém rendes szovjet csicska családba nősült be. A nagypapi még az NKVD-ben nyomta, anyós, após, nagybácsi a KGB-ben volt megbecsült tagja az imperializmus ellen harcoló kommunisták nemzetközi közösségének, Vologya távoli, de összetartó munkatársaként. (Nem is engedte Vova, hogy egyik csicskája dutyiba juttassa a másikat. Ebből az alkalomból érdeklődés hiányában elmaradt a nagyhangon beharangozott elszámoltatás.) Zoro alulmaradt Vova kegyeiért folyó versenyben, ezt némi italozással próbálja feldolgozni, de amíg áll, és amíg él ront vagy javít, de nem henyél. Inkább ront, de erre van Zoro szerződtetve.

Huru érdekesebb és nagyobb fogás is. Jobban tudja hülyíteni az ostoba paraszt magyarokat úgy, hogy azok észre sem veszik. Mert azt mondja, amit azok hallani akarnak, és a buta magyarok arra figyelnek, amit mond, nem arra, amit csinál. Hogy mit csináljon, azt viszont Vova mondja meg neki. Mert 1981-ben abban a bizonyos laktanyában az akkor még ifjú, tapasztalatlan, vékonydongájú Huru azt hitte - mert elhitették vele -, hogy ő lesz James Bond, ha beköpi az elsőlépcsős laktanyára veszélyt jelentő imperialista kémeket. Különösen azt a részegen össze-visszapofázó Lajost. (Ha ellenállt volna, a politikai tiszt sajnálkozva hívta volna fel a figyelmét arra, hogy fegyver elvesztésért öt év futkosó jár a közeli Nagyatádon, amely nem számít bele a katonaidőbe, így mire kitölti a büntit, a többiek éppen megkapják a diplomájukat. Bár mindegy is, mert büntetett előélettel úgysem lehet belőle jogász.) De Hurut nem kellett fenyegetni, önként, elhivatottságból vállalta a kommunizmusra veszélyes imperialista kémek elleni harcot. (Plusz többször mehetett haza szeretett édesapjához egy kis összeverésre.) A katonák aztán átadták a polgáriaknak, akik a mindig hőbörgő egyetemisták megfigyelésére használták. És hát a liberális fertőben Jozefa és Gabriella mellett sem mindig lehetett hidegnek maradni. Az erről készült felvételek, pedig valahogy nem illenek Huru imidzsébe. A hivatalos mantra az Ancival való Ráheltervezési előgyakorlatok lehallgatásáról szól ugyan, de becsúszhatott oda más is. (Képzelem Vova mekkorát röhöghetett amikor végignézte.) Az erősödő szovjet már a 2000-es évek elején elkezdte Hurut reaktiválni - mindig csodálkoztam miért kellett együtt lógatnia a lompost meztelen férfi fürdőkben Szeva bácsival -, de ekkor Zoro jobb befektetésnek tűnt. Huru ment a fakóba, egészen addig, amíg Vova rá nem jött, hogy az önmagába szerelmes Zoro egy tehetségtelen hülye. Ekkor elővette a naftalinból Hurut, aki immár nemcsak a zavaros múlttal lehetett zsarolni, hanem - bevéve a zsíros energetikai üzletekbe - hasznos része lett az orosz terjeszkedésnek. Azóta Huru szárnyal. Magyarországból Vengriját csinált, bomlasztja az EU-t, embercsempészeket alkalmaz, ha éppen egy választáshoz "migrációs nyomás" kell valamelyik szomszédos országban, spicliskedik a NATO-val kapcsolatban, akadályozza Ukrajna honvédő háborúját, náci beütésű széljobberekből gründol frakciót, i tak dalse.

Tehát, Pressman úr, a feladat adott. Vagy hagyják az orosz terjeszkedést, de akkor legyen szíves, ne nyilvánuljon meg áltatva ezzel a változásban reménykedő atlanti elkötelezettségű magyarokat, vagy tegyék ki az asztalra Huru viselt dolgairól rendelkezésre álló tényeket. A magyarokat érdekelni fogja. Ezzel az orosz nyomulásnak ki lehet tenni a: "konyec" táblát. A mongol megaláztatáson edződött ruszki - és ruszki ügynök - csak az erőből ért, a diplomáciai finomkodások számára értelmezhetetlenek. Ezt annak idején Reagan és Bush is megértette, itt az ideje, hogy az amcsi nemzetbiztonság politikacsinálói is felfogják. És akkor: Isten hozta, Pressman úr!

Kezdjünk két ellentétes mondattal. Nem ismerem Magyar Pétert, soha nem találkoztunk, egy szót sem beszéltünk egymással. Ismerem Magyar Pétert. A gyerekei - akikhez nem kell apasági teszt - sokszor utaztak mellettem a buszon, kedves, jó srácok. És Magyart is többször láttam, amint a fiúkkal fociznak önfeledten a kertben. Nem úgy tűntek, mint akik terror alatt vannak. (Kicsit gazos a kert, Péter!) Osztán meglepetésemre valamikor február elején - éppen a buszhoz szaladva - a házam előtt dekkolt a kocsijával. Nem tűnt boldognak. Ideges, szomorú volt, a telóját nyomogatta, aztán elnézett valahová, ahol a madár sem jár. Kis híján bekopogtam hozzá, hogy minden rendben van-e. Talán ott kapta az utolsó impulzust, ott dőlt el, hogy új útra lép. (A genius loci ugyebár, amely miatt tíz év múlva emléktábla lesz a kérón: Innét áradt a Tisza.)

Folytassuk egy másik ellentétes gondolattal: miközben Jucust nem kedvelem, Petit értem. Nagyon is. Azért, mert a 2006-os tüntetéseken egy oldalon álltunk, és Péter sokat tett Gyurcsány sünjei által megalázott és jogfosztott emberekért. (Érdekes, hogy a nemzethynek nevezett tábor milyen hamar felejti el azokat, akik a nehéz órákban mellettük álltak, és milyen könnyen fogadja be azokat, akik akkor is a saját kis karrierjüket építgették a komcsiknál, lásd: "a tollamat szarba mártom, azzal írom le: Nagy Márton" és egyéb szadeszos, maszopos figurák.) Ezért vicces Magyar Péter "összegyurcsányozása", hiszen ő elég rendesen rühelli Fletót, de a Viktor-féle hiéna sajtónak semmi sem drága, ha lejáratásról van szó. Apropó lejáratás: Kocsis Máté - akinek bírósági papírja van arról, hogy nem buzi - "focistafeleségként" aposztrofálta Magyar Pétert. Kérdezze meg már ettől a nem buzitól valaki, milyen érzés egy "focistafeleségtől" ekkora zakót kapni?

Van is zavar a fideszes fejekben, hiszen sok barát köpi szembe otthon, titokban a tükröt, amiért félelemből a nyilvánosság előtt ekéznie kell Pétert, csak hát különben repülnek Viktor bábszínházából. Kognitív disszonanciában élve megmagyarázzák maguknak - hány ilyen cimborám van nekem is -, hogy Magyar Péter az áruló, nem Viktor, az elhízott, közpénztolvaj KGB-ügynök. Pedig Viktor nevét kell árulóként fekete kisbetűvel beírni a "Magyarok története" című kiadványba. (Ha lesz még, aki olvassa.)

Magyar Péter tehát az én - nem szignifikáns - értékrendem szerint csak azt teszi, amit minden fideszesnek tennie kellene: az ország, a nemzet megmaradása érdekében kirúgni a francba a KGB-ügynököt, a bandájával együtt. És ez csak határozottan fog menni, mert Viktor Vova kezében van, ha akarná, sem engedheti el azt a hatalmat, amelyet a ruszkik kegyéből gyakorol. Szóval, drága fideszes barátaim, ha még van emberi arcotok, gondoljatok Ady százhúsz éves intelmére: "Ez a mi országunk kis ország s mi magyarok pláne kis náció vagyunk. Értsék meg már jóhiszeműen opportunus barátaink, hogy kis nemzetnek még lélegzetet vennie is radikálisan kell." Akik tehát Magyar Péter karcos, tabukat döntögető stílusát kifogásolják, valójában mellébeszélnek azért, amiért nem mernek fellépni a haza- és nemzetáruló Viktor országrontó tevékenysége ellen.

Hanem, Magyar úr drága, ha szabad néhány kritikát megfogalmazni. (A gazos kerten kívül.) Önnek most nem az ATV-s hülyegyekekkel kell foglalkoznia.

Egy kis kitérő. A hétvégén újra be kellett állítanom vidéki dácsámban a tv-csatornákat, így láttam a Németh-féle szeánszból tíz percet. Odaragasztott a képernyő elé. A tök összefüggéstelenül valami démonokról hadováló vén hülye Németh Sándor simán lepipálta Bödőcsöt. A nála is ostobább idióták pedig itták szavait és egy sem volt közöttük, aki szocotthonba küldte volna Sanyi bácsit. Ön ezekkel akar vitázni? Én röhögtem egyet, aztán mikor meguntam a kretének parádéját, elkapcsoltam. Tegye kérem Ön is. Ja, és megjegyzendő, hogy amikor mi 2006-ban az utcán tüntettünk a baloldal nyugatos elkötelezettségű üdvöskéje ellen, Sanyi bá' és révülő kreténjei elkötelezett SZDSZ-esként támogatták Fletó rezsimjét. Most meg: csak a Fidesz. És megmaradt fideszes barátaink szerint a Gyüli a frankó. Szánalom.

Szóval, drága Magyar úr, mostan egy kicsit pihi van. Foci a kölykökkel, lazán. Önkorik őszig jegelve, azzal nem kell foglalkozni, EU parlament pipa, Weber kedves fiának fogadja uraságodat, Néppárt oké. Azzal nincs sok dolog. Mostan a pártépítés a feladat, megkeresni a helyileg nem kompromittálódott arcokat, bevonni őket, felkészíteni a politikai munkára. Kormányképes alternatívát kell kiépíteni, meggyőzve az országot a váltás szükségességéről és az új garnitúra kompetensségéről. És igen, ehhez át kell törni Toni Goebbels által épített hallgatás/lejáratás falát. Ebben a fiatalokra kell támaszkodni, jól nyomják a srácok.

Bár nem lesz könnyű, de a folyamatok most az Ön kezére játszanak. Viktor vátesz szokás szerint bebukott nagyszerű széljobbos EU-s bandájának kiépítésével, penderítik ki mindenhonnan a Putyin-csicskát. (Lehet, még a NATO-ból is.) Trump az utolsó reménye, de ez is hiú ábránd, mert ha Donald nyer is, az amcsi nemzetbiztonságnak Viktor nem lesz a barátja. Idehaza olyan nem megszorítások jönnek, hogy a fal adja a másikat, csak már nem nagyon van honnan megszorítani, a magyarok pénztárcája üres. A központi költségvetés összeomlott, az államadósság az egekben, az MNB hiánya kb. 2000 milliárd, stb. Gyakorlatilag államcsőd. Eközben a Viktor-família és a NER-kurvák ezermilliárdokat tolnak ki maguknak. (Ha a haldokló Nyugaton a miniszterelnök zseniális vejének bebukott ingatlanprojektét az állam 580 milliárd adófizetői pénzből mentené meg, a csávó öt percen belül a guillotine alól visítozna, itt meg semmi.)

Tehát, Magyar úr kérem, jó az irány, sok a munka, de ne adja fel, okosan lebontható a NER-nek nevezett moslék rezsim. És a legfontosabb: a fiai büszkék lehetnek Önre, és arra, amit eddig elért. Kérem, folytassa a munkát, mert: "A m(M)agyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez;" Talpra Magyar!

Lássák, hát még egy ellentétes állítás: a címben elegem van Magyar Péterből, a szövegben viszont - féltve őt ugyan - abszolút támogatom. A megoldás egyszerű, mint máskor már jeleztem: a köcsög blogger kattintásvadász.

Az utolsó bejegyzésemben Pedo Katóból volt elegem, aki - amiként "megprófétáltam" - le is mondott. Hiába, velem nem lehet kukoricázni. Most ebből a Szutyok nevűből van elegem, de ez nem fog lemondani. Meg is mondom, miért.

A lényeg, hogy Szutyok egy szarember, és Viktornak az ilyen szaremberekre van szüksége. Plusz Pedo Kató elkezdett önjárni, Szutyoknak viszont eszébe sem juthat ilyesmi, mert Viktor hiéna sajtója abban a percben szedné szét. Érdekes egyébként, hogy a Fidesznek nevezett trógerbandában mennyi genetikailag hazaáruló mocsok jött össze. Itt van ez a Szutyok (meg aranyszájú Zsoca).

Ennek a Szutyoknak az apja például egy tőrőlmetszett filoszemita ember volt. (Bizony, ezt tartja róla a legendás családi legendárium.) Ennek a pompás filoszemita öreg Szutyoknak a nyilasok nem voltak elég filoszemiták, ezért egyenesen a Magyarországi Nemzetiszocialista Pártban találta meg a valódi magyar filoszemitákat. És a koronázó városban üstöllést a megyei filoszemiták élére állt. Öreg Szutyok annyira, de annyira filoszemita volt, hogy munka által való szabaddá tevésben hitt. Így aztán mindent megtett azért, hogy zsidó honfitársai szabadok lehessenek. Ők - bár nem kértek öreg Szutyok filoszemitizmusából - nagyon szabadok lettek. Öreg Szutyok munkásságának eredményeként szublimáltak a Szabadsággal, amidőn ellebegtek a krematóriumok kéményei felett. Ám, hogy ezek a Szabadságot magas szinten megélők vagyona ne menjen ebek harmincadjára, öreg Szutyok kikanyarított belőle magának egy darabot, hogy ezzel is segítse jobban megélni filoszemitizmusát. Aztán bujkált egy picit, de a nagy bujkálásban is szakított időt összeklampácsolni a kis Szutykot. (Ungváry úr majd kikutatja, hogy a  bujdosó nem pacsizott-e le a komcsikkal, mert lehet, hogy nem csak a kisnyilas nem volt nyilas, hanem a kis náci sem volt náci.) Mert ezek a magyarokat eláruló szemétládák szagról is felismerték egymást. Berliner vagy moszkauer, szép sütemény mind, ha hazaárulásról volt szó. (Érdekes párhuzam - amely Plutarkhoszért kiállt - aranyszájú Zsoca nagypapijával.)

És a kis Szutyok szépen szívta magába a filoszemitizmust. Nem is tehetett mást, hiszen zsidóágyban szundított, zsidóasztalnál, zsidószéken ült, zsidóíróasztalnál tanulta a betűvetést. Ezeket igényelte öreg Szutyok a szabaddá tett polgártársai vagyonából. Osztán - láss csodát bamba magyar - ifjú Szutyok simán felvételt nyert jogi egyetemre a szocializmus alatt. Igen, akkor, mikor arisztokraták, polgárok, kuláknak gúnyolt parasztok kölykei nem is álmodhattak egyetemről, a egykori náci fattyát felvették. Voltak még csodák az ateista szoci rezsimben is. (Aztán, hogy kinek, kiről, mit súgott cserébe ő vagy a fater, azt tárja fel Ungváry és Karsai úr.) A cucu utolsó évtizedéiben eljogtanácsoskodott az ifjú Szutyok, hogy a rendszerváltásnak nevezett orosz módszerváltás idején kibontakoztathassa üzleti szellemét. Ekkor sok magyar embert sikerült megkárosítania mint házaló ügynök, de - miként az Alkotmánybíróság leszögezte kommünikéjében - "a cége jogszerűtlenül senkinek nem okozott kárt". (Csak jogszerűen, ugye?)

Most pedig az is kiderül, hogy zsebszerződések megkötésében jogászkodott, amellyel osztrákoknak játszották ki a magyar termőföldet. Szutyok Tomika, hát meglelte hazáját - öreg Szutyok vére nem esett messze a fájától - csak sikerült elárulnia a magyar embereket ezúttal az osztrákoknak. Öreg Szutyok a fritzeknek és az oroszoknak árulta el hazáját, benne honfitársai életével, ifjabb Szutyok talán az oroszoknak és biztosan az osztrákoknak a magyar emberek fillérekért eladott földjével. (Megen Plutarkhosz, aranyszájú Zsoca is a magyar emberek vérplazmáját árulta araboknak az asszonnyal. Milyen érdekesek ezek a nagy nemzeti náci korcsok!)

Összegezzük hát. A magyar köztársasági elnök egy polgártársai megalázásában, jogfosztásában, megölésében tevékenyen résztvevő náci fattya. Elvileg természetesen senki sem felel felmenői bűneiért, így Szutyok sem. Csakhogy amiként az átélt traumák, úgy látszik a hazaárulásra való hajlam is öröklődik. Szutyok szép példa erre. Normális országban nem lehetne közjogi méltóság, hacsak - bevallva az igazat - naponta nem határolódna el az apjától és nem bizonyítaná életével, hogy bánja az apa tetteit és jobb ember akar lenni nála. Szutyoknál ez fel sem merül. Hazudik, és hazugságaival próbálja elfedni, hogy ha lehetne a munka alapú társadalomban ő is szabaddá tenné polgártársait és megigényelné vagyonukat. Egy ilyen szemét ember az ország elnöke. Nekem elegem van belőle, meg abból is, aki elnökké tette.

Ezért drága Viktor, szülinapod alkalmából fogadd jókívánságomat. Kedves családoddal együtt légy átkozott hetedíziglen! Ámen.

Borzolódnak a kedélyek Kató körül, mert egy pedofília ügybe aljasult embernek kegyelmet adott e drága fidesz lény. Megy a habiszti hiszti minden oldalról, tüntikézés, lemondások, influenszer megmondások, a pedofil szóra csibészeltetett hülye paraszt fidesz hívők néznek ki a buta fejükből, és Viktor is miszlikbe akar aprítani. Fecseg a felszín, hallgat a mély. Mondhatnám szokás szerint.

Előre bocsátom, hogy én Katóval kapcsolatban negatívan elfogult vagyok. Sosem szerettem ezt a nőt, aki olyan szépen emlékezett meg magyar honfitársai röhejes fizetéséről. Már csak ezért sem lett volna szabad elnökké tennie Viktornak. Családügyi miniszterként pedig szánalmas teljesítményt nyújtott, hiszen soha ennyi magyar nem halt ki az anyaországban és az elcsatolt részek diaszpóráiban mint az elmúlt tizennégy évben. A hivatalos propaganda felböfögésén kívül ez nő nem csinált semmit. Az az egy valamit: folyton mosolygott. Hitte ő. Valójában annyira őszintétlen volt mosolya, hogy inkább egy áldozatát megnyugtatni igyekvő tigris vicsorgására emlékeztetett. Oszt most húzhat elfelé. Egy nem túl nagy hiba miatt. De tegyük fel az ősi kérdést: Kinek az érdeke, hogy ez az ostoba liba eltakarodjon?

Folytassunk egy kis karmelitológiát. Lenne ugye a Lázár. Janit kétszer ültette fel a ringlisre Kató, amelyet elég nehezen viselt a batidai kastély nem ura. A nyilvánosságban is nekiment Katónak, de talán azóta rájött szegénykém, hogy nem Tattaglia az ellenség, hanem Barzini. Mindazonáltal Janó kevés ehhez. Szart kavarni tud, de Kató megbuktatása nagyobb falat.

És most lépjünk vissza az időben december közepéig. Vannak nekem ilyen izé... polgári körös barátaim. (Na, jó az antiszemitáknak is vannak zsidó barátai.) Összeköt minket a komcsik rühellése, és szétválaszt, hogy én a narancsos komcsikat is rühellem. Ők meg valahogy nem veszik észre a narancsos komcsikat. Jókat szoktunk röhögni a saját hülyeségeinken, és nem vérre menően lehet egymást ugratni is a politikai helyzetnek megfelelően. Viktort védi mindegyik az utolsókig, én pedig gazul húzom őket. Nos, azon a bizonyos decemberi napon mondom nekik, hogy a Viktorotoknál erősen elmentek otthonról, ha a Költségvetési Tanács elnökének egy ilyen senkiházi nyikhajt nevez ki, akinek semmi köze az államháztartáshoz, oszt' még ráadásul a Csányi istállóból vakarta elő. Kinek a f@szát kell tisztelni ebben a fiúcskában? - kérdeztem szeretettel. Ment a hümmögés, hát izé, meg tényleg, ez nem okos. Aztán az egyik Viktor várvédő kiköpi, hogy nem a Viktor nevezte ki, hanem a Kató. Szóval az történt, hogy miközben Viktor Brüsszelben harcolt az igaz magyarokért utolsó leheletével védve a kávéfőző gépet és a klotyóláncot, Kató önállósította magát. Mivel a törvényben az van, hogy a Költségvetési Tanács elnökét a köztársasági elnök nevezi, hát Kató kinevezett egy, a család baráti körében lebzselő kiscsávót. Mondtam a srácoknak, hogyha ez igaz, akkor Kató aznap szart utoljára a Sándor palota wc-jébe, amikor Viktor ezt megtudja. Leugattak, hogy nem, ennyi belefér. A rossebbet fér bele - mondtam én okosan - nem ismeritek még mindig a ti atyamestereteket? Senkinek, értitek, seggfejek, senkinek nem lehet önálló szemétdombja. Egy a szemétdomb, egy a kakas, egy a kukérékolás! Viktor tehát megoldotta a helyzetet. A rá jellemző módon. (Erről Pokorni és Áder is tudna mesélni.)

Szépen hagyta, hogy lemenjenek az ünnepek, b@szakodott egy sort a svédekkel stikában szembe menve a konzultációs ökrök akaratának 99%-ával megszavazta az ukránoknak szánt segélyt (benne a fegyverekkel is) a gonosz Brüsszelben, aztán komótosan elővette a Kató ügyet. Természetesen nem a Költségvetési Tanács elnökének a kinevezése és Kató saját szemétdomb gründolása az ok, azt a fidesz paraszt meg sem értené, hanem a pedofil ügy. Kifelé. Befelé pedig egyértelmű az üzenet: senki sem kérdőjelezheti meg Viktor hatalmát. Amíg Akela át tudja ugrani a szakadékot, a falkából senki sem hívhatja ki. Kató tehát megalázva - és ezzel statuálva, mert az a lényeg - mehet vissza a balettbe ugrálni. (Az alesből is tizedes lesz.)

És Viktor okos, nagyon okos. Kettő az egyben-t játszik. Kató repülésében magával viszi Jucust is, aki hát - hogy is mondjam - nem a fidesz családmodelljét követi. (Az erről szóló kazetta tartalmát a fidesz felső vezetése éppúgy ismeri, mint Borkai lyukas zoknis felnőtt filmes produkcióját is előbb tudták mint a nagyérdemű.) A Völner/Schadl-ügyben is van némi szerepe, ezért levették annak a minisztériumnak az éléről, melynek elnevezéséből Jucus rekord gyorsasággal törölte ki az „i” betűt.  A mese úgy szólt, hogy ő vezeti a fidesz EP-listáját. De akinek egy csöpp esze volt az tudhatta, hogy Jucus max. annyira lenne alkalmas Brüsszelben, hogy visszamásszon a Szájer által időközben méltatlanul elhanyagolt ereszcsatornán. A kegyelmi döntésben játszott szerepe miatt a drága Jucika is megy vissza abba a fidesz pöcegödörbe, ahonnan Viktor egy pillanatnyi zavarában kihalászta.

Hát így állunk véreim az Úrban.

Csak még egy dolog. Elindult a fidesz köztársaságielnökjelölt-castingja. Ezúton szeretném jelezni, hogy blogunk kiváló szerzője lenne a legalkalmasabb e posztra. Először is, kommentelőink több alkalommal jelezték, hogy: Elegem van for president! Tehát Viktor engedhetnél a népakaratnak. Másodszor, teljesen átlagos buta magyar fejem van, ezzel kifejezném a nemzet egységét. Továbbá a fentiek jelzik, hogy a szerző érti az idők szavát, kész megteremteni a virtuális köztársasági elnöki tisztséget. Garantáltan nem mennék a Sándor palota környékére sem. A törvények aláírására egy aláírópecsétet helyeznék el Kövér elvtársnál, így egyből mehetne a Közlönybe az elfogadott törvény, nem kellene a felesleges utaztatás. Kegyelmet nem adnék, így balhé se lenne. A heti pár pr-cikket megírnák Tóniék, az ingyenélő sajtómunkásokra sem kellene külön pénzt költeni. Az ilyen bírák kinevezése és egyéb szarságokat intézné a portás. Szórakozásból a kitüntetések átadásán jelen lennék, kicsit megböködném a sok hiú hülyét. Zászlófelvonásoknál mindig jelentőségteljes bambasággal néznék, és átlépném a lószart. Testőrség nem kell, ki akarna egy ilyen súlytalan fazont macerálni. A Béla király úti kecóra nincs szükségem, azt Rasi megkaphatja szállodának. És ami a legfontosabb: nem lopnék, így több maradna neked, drága Viktorom. Csak a fizut utaljátok pontosan, ha lehet.

Látjátok, kedves népem ennyi lenne egy köztársasági elnök feladata. És Kató még ehhez is ostoba volt. Így lett belőle Pedo Kató. Ezért van belőle elegem.

Amikor a halál gondolata megérinti az embert, sokan félnek, pedig elég, ha rettegés helyett belátjuk, hogy: "nem új dolog meghalni a földön, és nem újabb, persze élni sem." Hiszen a halál olyan, mint a wc-re menés: ha menni kell, hát menni kell. Aztán "Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél." - elgondolkodunk, hogy milyen is a jó halál. Mit kívánhatunk magunknak: a "röpke pillanat, míg tart a keserű" haláltípus jobb vagy a lassabb? A gyors végben az a jó, hogy egyik másodpercben még van az ember a másikban meg nem. Hátránya, hogy nincs magyarázat. A filmekben látjuk, honnan jön a golyó, miért esik rá a busz a delikvensre, az életben ez a szájba rágós rész kimarad. Nem lehet rá felkészülni, váratlansága teljesen megbolygatja az itt hagyottakat. A lassabb megoldás nehezebb, de kiszámíthatóbb. Lehet rendelkezni a vagyonról, fel lehet készíteni a családot, barátokat. Persze ez is csak illúzió, mert miként foglalja össze a lényeget az "Etykori, sőt néhai uralkodó: don St. James di Fülig"? "Szomorú dolog asz, ha valaki meghal, de kiderül, hogy ez csak tecc. Ha az ember jön a túlvilágról és látja, hoty a Dokok, a kikötők, raktárházak, örömök és pofonok meg minden ép ojan mint volt. Mer itt mégis abban a tudatban vannak, hogy mekhalt a Fülig Jimmy és mégis csak épen úgy mennek és lármáznak, mint tegnap. A Hazug Alisz a "Főzd Meg" késlokál és panzió direktrossza ép úgy veri a sofőrt, mint tegnap. Ép úgy futkálnak az autók, ép annyit haszudik a Buszkó Mócsink és ép úgy csilingelnek a villanyosok és ami a legkínosabb: ép úgy süt a nap! Nem tudom, teccik-e érteni? Én sose gondoltam arra, hogyha mekhallok, akkor szüneteljen a forgalom és átalakítás miatt zárva legyen a napfény. Én nem kívántam, hogy szűnjön mek az óceán és a Buszkó Mócsink ne hazudjon (amire eddig még detektívek is csak fenyítéssel bírták szorgalmazni). Minek kívánjam, hogy ne táncoljon úgy a sok por it a lármába? És mért ne üsse Hazug Alisz a direktrossz az ő sofőrjét? És mégis..."  A valódi kérdés tehát csupán a hogyanra szorítkozhat. Emberhez méltóan hagyjuk-e el porhüvelyünket, vagy kínkeservben magunk és szeretteink megváltására?

Karsai úr esete hozta felszínre a problémát, amely régóta szunnyad a magyar életben, de senki sem akart vele szembenézni. Minden tiszteletet megérdemel Karsai úr, amiért felvállalta szenvedéseit a nyilvánosság előtt és rámutat társadalmunk képmutatására. Mert a valóságtagadó szemmel lesütve dünnyögés olyan magyar.

Az ALS alattomos, szörnyű betegség. Nincs előle menekvés, az idegrendszer fokozatosan leáll. Először észre sem lehet venni, a beteg néhányszor elesik, kissé koordinálatlanul mozog. Aztán nehezebben megy a járás, remeg a kéz. Mire orvos látja, már csak a rettenetes diagnózis kimondása van hátra: ALS. És nincs - ma még legalábbis - tudományos ok. Nem tudni mitől alakul ki, nincs előzmény, nincs megelőzés, nincs életmódbeli ráutalás. A semmiből jön, és a semmibe viszi az embert. És hogyan? Az idegrendszer nem engedelmeskedik, az agy ép marad, de parancsait már nem követik a testrészek. Fokozatosan leáll az embergép. Megszűnik a mozgás. Kezdetekben még lassan botladozva lehet járni, aztán csak bottal, kapaszkodva, pár hónap, és már úgy sem. Az ágyból kikeléshez segítség kell. Ülni még egy ideig megy, később alig. Nyelni sem tud a beteg, az ételt pépesíteni kell, lassan etetve. A beszéd megszűnik, ha még mozog az ujj, egy ideig lehet billentyűkkel kommunikálni. Természetesen - erről senki sem beszél, érthető okból - pelenkázni kell, mert vagy nem tud wc-re menni vagy - előrehaladott állapotban - nem kontrollálható az ürítés. A betegség lefolyása eltérő. Van, hogy a tünetek detektálásától egy-másfél év, de el is húzódhat, úgy, hogy a beteg már csak pislogni tud. Formálisan él, de ez már vegetálás, nem élet. A folyamat végén pedig leáll a légzés, a beteg kínok között megfullad. Karsai úr azt szeretné, ha dönthetne arról, hogy mikor fejezi be ezt az emberhez nem méltó vergődést, melynek a vége különösen szörnyű. És a magyar politika engedi neki? Nem.

A Kormányinfón még az az aljas, cinikus mondat is elhagyta a buzoid óvodás pofáját, hogy: Jobbulást kívánok Karsai úrnak! Egy gyógyíthatatlan halálos betegnek jobbulást kívánni. Gyönyörű. Első felindulásomban megpróbáltam a: kurva, a, büdös, anyádat szavakból értelmes mondatot képezni. (Jelentem sikerült.) És a kormány képviseletében egy szerencsétlen főosztályvezetővel íratják le a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósághoz beadott ellenkérelemben, hogy Magyarországon nem sérül a betegek joga, a hospice szolgáltatások nagyszerűek, úgyhogy Karsai úr beadványával nem kell foglalkoznia a bíróságnak, tiszta időrablás. Ilyenkor azt kívánom, hogy Gulyás úrnak, Tuzson úrnak és becses főnöküknek, a nagyszerű Viktornak legyen része mielőbb ALS-ben, csakhogy megtapasztalják a magyar ellátó rendszer kiválóságát.

Amúgy amit a Bíróságnak írtak az a szemenszedett hazugság kategória. Nincs Magyarországon hospice. Egy-két állami intézmény van, de oda bejutni lehetetlen, a beteg előbb eltávozik, mint sorra kerülne. Az állami hospice-ok magánintézményeket ajánlgatnak, amelyek sok millióba kerülnek, így az átlagember számára megfizethetetlenek. Akinek esetleg lenne rá pénze, az is ezerszer meggondolja. Mert valódi orvosi ellátás ezekben általában nincs, és ha pár héten (hónapon) belül elhuny a beteg, a befizetett pénz nem jár vissza. Állami segítség hiányában a családok magukra maradnak a problémával. Vagy valamelyik családtag esik ki a munkából az ápolás miatt (jelentős anyagi hátrányt vállalva, lelkileg kikészülve), vagy ápolót fogadnak. És a Kormánynak van a pofáján bőr azt hazudni, hogy Magyarországon a TB biztosítja a megfelelő ellátást. További cinizmussal hozzáteszik, hogyha Karsai úr akar, akkor fáradjon el meghalni olyan országba, ahol engedélyezett az eutanázia, a magyar kormány - nagylelkűen - nem fogja üldözni a halálba segítésben résztvevő személyeket. (Mert ez a cselekmény egyébként Btk.-ba ütközik.)

A Holdról is látszik, hogy a nagy keresztény Ember, aki most jött ki a templomból, a procedúra elhúzására játszik. A bíróság majmai lassan őrölnek. Addigra Karsai úr megtér őseihez, ilyen karakán, okos, jogilag felkészült ember hiányában pedig majd csak elalszik az ügy. Ja, hogy Karsai úr végigszenvedi a hátra lévő pár hónapot, az nem hatja meg az Embert, aki most jött ki a templomból. Pedig a 23 óra 58 perckor beadott törvények és a 23 óra 59 perckor kiadott rendeletek kormánya tudna cselekedni. Egy hét alatt le lehet fordítani azon országok jogszabályait, akik engedik a kegyes halált, magyar szakemberekkel (orvosok, hospice-dolgozók) megvitatni és kellő garanciák mellett elfogadni. A drogos Twitter-huszár stílusában: Ennyi. Ezzel sok méltatlan életvégi helyzetben lévő embernek és családjuknak segítene ez mély keresztény kormány. Sokat ront az elszánáson, hogy nem lehet belőle lopni, akkor meg kit érdekel?

Jön a karácsony, meg az advent. Reménykedjünk. Mert hát, Viktor, magánemberként hiába vannak nagyon emberi, kifejezetten jó cselekedeteid - nem írok róluk, a libsik ne szörnyülködjenek -, ha kifordulva a Cinege útról egy öntelt, gonosz hólyaggá válsz. Tudod, Viktor, miképp nincs kicsit terhes nő, azonképp nincs lélek Time-sharing sem. Tévedsz, ha azt gondolod, hogy egy kicsit kibírod Belzebub keménykedését, aztán szaladhatsz Szent Péterrel ultizni. Nem így van, haver. Szóval jó lenne, ha előjönne belőled az Ember, aki ott van a templomban. Ezt várják azok az emberek, akik méltósággal akarják befejezni földi pályafutásukat. Legyen meg az ő akaratuk. Hiszen nélkülük (és majd nélkülünk is) épp úgy fog sütni a nap, és Buzgó Mócsing is épp úgy fog hazudni.