A régi agyagbányából Moszkva térré avanzsált közlekedési csomópont felújítása folyamatosan napirenden van. A választási időszak kedvenc témája szokott lenni, mert sajátos elhelyezkedése miatt három polgármesterjelölt is tudott kampányolni a rendbetétel időszerűségével. A 2006-os önkormányzati voksvadászat idején mindenki azonnali európai szintű megoldásokat vázolt. A Horváth Csaba-féle kampány átlátszó volt, de majd a három pógári polgi megoldja! Valahogy 2006 és 2010 között nem ment. Na, elkövetkezett a 2010-es választás, majd akkor, mert a kutya Demszky, meg a hazaáruló Gyurcsány alatt lehetetlen volt a szegény Fideszeseknek még egy kapavágást is tenni. És az '56-os villamos visszaállításáról is szólt valami ígéret, melyet szimbolikus volta miatt a modern baloldal reménysége szüntetett meg. A "Minél nagyobb a felhatalmazás, annál nagyobb változás." elvét megcsúfolva az '56-os villamos azóta sem csilingel, talán kevés volt a kétharmad.

Hanem most, január közepétől elindult a várva várt project. Biztosan csak a rossz májam miatt érzem úgy, hogy néhány "fideszfickó" így tudja lenyúlni a közöst, ezért az egész. A munka meg vagyon tehát indítva, ám a zűrzavar veszélyes szituációkat eredményez. Itt vannak elsőként az autósok. A fekete műanyag zsákokkal kijelölt sávok borzasztóan veszélyesek. A szűk folyosókban bármikor bekövetkezhet egy kisebb baleset, és akkor a budai közlekedésnek reszeltek. Nagyobb baleset esetén - Isten ne adja - a helyszín megközelítése lehetetlen, a mentőknek esélye sincs. Ráadásul az első hetekben még az autósok is körültekintőbbek voltak, mostanra azonban elhatalmasodni látszik a veszélyek előidézőjeként a rutin. Sok autós kifejezetten gyorsan megy, telefonálgat, ez igazi veszélyforrás.

A gyalogosok helyzete sem jobb. Az átkelőhelyeken rövid idő alatt jelentős embertömeg torlódik fel, akik a zöldre váltó lámpák fényére amolyan "Adj király katonát!" módszerrel indulnak meg egymás felé. Gyerekeseknek kifejezetten veszélyes. A minap arra vitt a rossz sorsom, és beugrott egy csúnya emlék. A '80-as évek egyik elhallgatott katonatragédiája pontosan ilyen szituációból alakult ki. Egyik hadgyakorlaton a bajai gyalogságnak az volt a feladata, hogy a tüzérség által nem lőtt átjáróból indítsanak támadást. Ugye könnyen kitalálható a valóság. A bajaiaknak kiadták az "Átjáróba zárkózz!" parancsot, ám a pécsi tüzérek szépreményű őrnagya nem az átjáró melletti térséget lőtte, hanem a feltolult bajai bokorugrókat. Sok halott, sebesült. Megint csak ne legyen igazam, de ha ezekben a szűk terekben felgyűlt embertömegbe beszánkázik egy magáról megfeledkező autós, ott tragédia lesz.

A munkálatok megindulásakor voltak kivezényelt rendőrök, akiknek látványa mérséklően hatott a közlekedési morálra fittyet hányókra, most már nincsenek, talán a Merkel-látogatás túlbiztosítása kötötte le az erőforrásokat. Pedig jó lenne, ha segítő - és nem bírságoló - jelleggel látható lenne a rendőri jelenlét.

Az igazán felháborító azonban a magyar szokás szerinti amerikázás. Munkaidőben a gépek környékén senki, a sok markológép áll. Melósok sehol. Mert kis hazánkban csak addig fontos valami munka, amíg közbeszerzési umbuldákkal el nem nyerik. Azután viszont már szép kényelmesen, szemlélődő életmóddal lehet várni a befejezést, mert esetleg kiderülne, hogy a sok pénzért elvállalt munka nem is tart 2016 végéig. Ha tempósan nekiugranának, lehet, hogy már 2015-ben be lehetne fejezni. Lógatják hát a lábukat a mérnökök, munkások, és nem azon vannak, hogy minél előbb befejezzék az arra közlekedőknek kellemetlenséget - rossz esetben - veszélyt jelentő átépítést, mert ez a magyar tempó. Az pedig már szakmailag biztosan megmosolyogtató felvetés, hogy a munkát szakaszosan is lehetett volna szervezni, így részenként kevesebb kellemetlenséggel járna. Viszont nem lehetne egyszerre átadni, az meg egy politikusnál elsődleges szempont, a polgárok meg kit érdekelnek.

Nem tudom az eredmény kárpótolja-e a veszélyeknek kitett arra járókat, de nekem ebből a felelőtlen, lusta, másokat veszélyeztető, pénzhajhász mentalitásból elegem van.

Kedves Naplóm!

Történelmi beszédemben megígértem, hogy: "...írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról." Hát, úgy néz ki, a modern magyar baloldal elfér egy twitter bejegyzésben, annak meg a Deutsch a huszárja. Nem érdeklünk mi már senkit. Pedig próbáltam társadalmi bázist teremteni, de ezek a kirekesztő magyarok kirekesztettek.

Először kijelentettem magamról, hogy cigány vagyok. Erre a Piroska a vasárnapi ebéd után látványosan megszámolta az ezüst ekcájgot, és az a gyanúm, hogy nekem alpakkával teríttetett. A hálátlan morék pedig nem szavaztak rám, mert ezek csak azokra szavaznak, akik a száraztésztát osztják, azt meg ellenzékből nehéz.

Aztán kinyilatkoztattam magamról, hogy zsidó vagyok. A Klári huncut mosollyal az arcán azt mondta, hogy viharos egyetemi évei alatt volt dolga néhány zsidó fiúval, és biztosíthat róla, hogy én nem vagyok zsidó. Nekem nem hiányzik semmi ott alul. No, ezen változtatok! - gondoltam - és titokban bejelentkeztem arra a kis műtétre. Éppen indultam, amikor a nappaliban összefutottam Klárival, aki megkérdezte hova megyek. Nem tudok hazudni az én Klárámnak, ezért bevallottam neki, hogy zsidó leszek: kasztráltatom magam. Klári később elmondta, hogy inkontinenciája akkor kezdődött. Én csak azt láttam, amint ráveti magát a szófára, és vinnyogva röhög. Félóra múlva tudta kinyögni: "Az körülmetélés, te hülye!" Így nem lettem zsidó, amit születendő gyermekem is bizonyít. Politikailag sem hozott semmit, mert a Zorbán holokauszt emlékév címszó alatt kiszórt milliárdokkal szörnyű dilemma elé állította a nyugatos polgárosodás elkötelezett demokratáit: sertéscomb ingyen. Így aztán lehajtott fejjel találkoztak a harcos demokraták a kifizetőhelyeken szomorúan kérdezvén egymást: "Hát Te is?" Még a legnagyobbat, a leghívebbet is megvették lábon, mint a gabonát: a nagy Zoltai is beállt a Zorbán csicskájának. A végén megérjük, hogy Heisler adja át a német megszállás áldozatainak emlékművét.

Így új önmeghatározás után néztem, kiderítettem, hogy meleg vagyok! A Klári szerint nem tett jót a gyerekeknek, mert azzal cukkolták őket az iskolában, hogy buzi az apjuk. A jobboldali, fasiszta közírók meg azzal jöttek, hogy 2006 őszén egy egész város üvöltötte a "Buzi Gyurcsány!”-t, de akkor még közéjük lövettem. A melegek jogvédő egyesületei pedig kikérték maguknak az inszinuációt, mert inkább maradnak homokosok a társadalom szemében, minthogy velem közösködjenek. Egyedül a Schwezoff csatlakozott hozzám, aki most azon töri a fejét, hogy beöltözik Merkelnek, és a Mutti képében szívatja meg a Mazsihisz vezetőit. Bár az sem lenne utolsó spirituális ungarische vircsaft, ha Angie összefutna a Dohány utcai zsinagógában saját magával.

Már éppen megakadtam a modern baloldal választóinak keresésében, amikor kiderült, hogy lehetek Karcsi. Fel is vonultam Párizsban, de a kutyát sem érdekeltem. Igaz, a Zorbán se.

Most éppen gazdasági bevándorló akarok lenni, de a Klári azt mondta, ahogy elnéz engem valahonnan tényleg szökhettem, ha erre akarom alapozni a DK-t, mert valahogy nem elég hiteles a figura egy Rózsadomb tetején lakótól.

Az én Klárám bölcs asszony, megunta a cécót és azt kérdi tőlem: "Feri, szerinted hány cigány-zsidó-meleg bevándorló Karcsi van ebben az országban? Esetleg nem akarsz véletlenül egyszer magyar lenni? A gyerekek végre büszkék lehetnének rád, és talán lennének szavazóid is." Hát, nem tudom, lehet benne valami.

Most itt ülök Kötcsén, iszogatom a 24 éves Glenfiddichemet, messziről idehallik a vonatfütty, és ahogy a Zorbánnal közös barátunk, Vologya mondaná: igyjot sznyeg. Csendes, nyugodt, tiszta, fehér a világ. Hiába, már a hó is rasszista. Nincs egy modern magyar baloldali sehol, és nem is hiányzik senkinek. Kedves naplóm, neked bevallom: elegem van a modern magyar baloldali keresésből.

Kötcse, 2015. január. 31.

Itt van nekünk ez a jó Viktor Mihály, Magyarország korszakos miniszterelnöke, akit mindenki csak bírál, kritizál, bánt. Mit tehet szegény az ilyen félázsiai bandával, akik meg sem érdemlik Őt? Emberként biztos rosszulesik neki, hogy látástól vakulásig értünk dolgozik, naponta három inget is elszaggat, mi meg csak az orrunkat húzogatjuk, esetenként kiröhögjük. Politikusként is unhatja már ezt a hőzöngést, mert remek jobbító intézkedéseiből mindenki csak a rosszat veszi észre. Csoda hát, ha elismerésre vágyik, hogy a médiában kiemeljék erényeit, a hétköznapi emberek pedig dicsérjék?

Jól kormányoz Ő, a vak is láthatja. Nézem a Híradót, és én is látom, pedig nem is vagyok vak. Csak az a baj, hogy kevesen nézik a Híradót. Lesz is komplett kormányzati Hírtévé ennek ellensúlyozására, és ez is jó döntés. A régi már úgy is nézhetetlen az elvtelen seggnyalás miatt, de a kormányzati majd jobb lesz. Sokkal több jó hír lesz a médiában, mert jelenleg alig van. De ne csak az unalmas kormányzati döntésekről szóljon ám ez a kormányzati Hírtévé! Legyenek benne életmód műsorok is. Pozitív példák! Ezzel segítve a XXI. század elveszni látszó magyar emberét a mindennapok küzdelmeiben. Például Orbán Rasinak kellene egy állandó műsor, melyben elmondja, miképp lehet szülői segítség nélkül megállni a saját lábon Svájcban egy öntudatos magyar ifjaasszonynak. Tóni pasa pénzügyi tanácsadó műsorral jelentkezhetne, melyben bemutathatná, hogyan kell az évi pármilliós törvényes jövedelemből tizenötmilliárdos vagyont félre tenni. Tiborcz vej közbeszerzési tanácsadó műsorral törhetne be a magyar médiába. Janosom Lazarom érdekfeszítő vadászati történetekkel szórakoztathatná a nagyérdeműt. A kincskeresőknek Mészáros úr tarthatna tudományos előadást arról, hogy kell fémkereső nélkül egymilliárd forintot találni. Szijjártó Péter segíthetne a szájtáti nézőknek a családfakutatásban, hátha másnak is lesz hirtelen gazdag faterja. Csak az az egy baj lenne az ilyen műsorokkal, hogy a rohadt ballibek is néznék, oszt' esetleg eltanulnák, ezért kizárólag Fidesz rajongók számára szabadna adni karikával jelezve. De legalább jó az irány, minél előbb szeretném ha megvalósulna, izgalommal várom, első nézője leszek!

Csak hardcore követőknek

További kezdeményezésekkel is kell élni a jó hírek elterjesztése érdekében! Figyelni kell azonban a korszerű médiára, ezért a nyomtatott sajtóval már nincs mit kezdeni, a Magyar Hírlapot például kevesebben olvassák mint ezt a cikkecskét, felesleges hát költeni rá. Az RTL Klubot viszont meg kell venni kilóra, így ott is megszűnik a ballib aknamunka. A nyavalygó blogszférát sem szabad meghagyni, kellenek a pozitív bloggerek, úgy fogja mindenki szavaikat inni, mint sivatagi vándor az oázis tiszta vizét. Ezért indítani kell kormányközeli blogokat és a függetlennek látszó bloggereket meg kell hívni tanácsadónak a kormányzati konzultációkban való részvételre.

A mindennapok elkötelezett emberének sem szabad megakadnia a valóság ócska rögein. Én - megértve az idők szavát - mindenhol dicsérem a nagyszerű Viktor Mihályt. Követőimnek ízelítőül egy rövid stílusgyakorlat a hétköznapi életből: Például bemegyek a MOL-kútra éves matricát venni. (Természetesen jó magyar ember kizárólag a MOL-kútra jár nemcsak a szép piros-fehér-zöld színek miatt, hanem azért is, mert ez a cég Viktor Mihály brilliáns üzleti érzékének szimbóluma.) Mondom az eladó hölgynek lelkesen: "Én aztán jól jártam a megyei matricával. Eddig sajnos 43.000 forintot kellett fizetnem, pedig ezzel az autómmal csak Boglárra járok a jachtomhoz, most meg kijön évi 15.000-ből. Látja, milyen jó miniszterelnök ez az Orbán Viktor!" Fizetek, megyek ki az ajtón, de még hallom, ahogy a pénztáros hölgy lényeglátó népies megfogalmazással odaszól a társának: "K…anyját ennek az Orbánnak, már megint az ilyen g…ci gazdagok járnak jól!"

A Tesco pénztárosainak - közülük sok a hétvégi diákmunkás, akiknek ez az egyetlen pénzkereseti lehetősége - el nem mulasztanám megdicsérni Viktor Mihály bölcs döntését, amiért nem kell majd vasárnap dolgozniuk. A hipermarketek butiksorán működő kereskedőknek, lottózók, gyógyszertárak, újságosok, pénzváltók, éttermek alkalmazottainak is dicsérem Viktor Mihályt a vasárnapi zárva tartásért, csakúgy, mint a kocsimosónál. Az ehetetlen iskolai menzát szidó gyerekek és szülők előtt is kiállok az én Viktor Mihályomért, és az egészséges étkezés fontosságát hangsúlyozom. A devizahiteleseket bátorítom, milyen jól jártak a forintosítással, forinthiteleseknek is dicsérem a devizahiteles mentést, azokat pedig akik nem vettek fel hitelt, kecsegtetem, hogy majd ők is kapnak nemzeti ajándékot takarékos életvitelükért. A közmunkásokban tartom a lelket kissé sokallva a 47.000 forintjukat, melyet a bőkezű Viktor Mihály ad nekik. A köztisztviselőknek szépen felmondom a Híradóban hallottakat az életpályamodellről és az átszervezések utáni hatékonyabb munkavégzés lehetőségéről.

És természetesen ennek a gondolatnak a jegyében már megírtam a Békemenetes táblámat is: "Ne álljunk meg félúton, éljen Viktor Felcsúton!" Viktor Mihály dicséretét azért is zengem könnyű szívvel, mert tudom, hogy Shakespeare-t kicsit átírva: S Viktor derék, becsületes férfiú, S a többi is mind, mind becsületes.

Én tehát mindenhol csak dicsérem Viktor Mihályt, a sajnálatosan durva reakciók viszont azt mutatják, hogy a népeknek elegük van Viktor Mihályból és az ő dicséréséből.

Egy régi tőzsdei történet szerint kétségbeesve hívta fel tőzsdeügynökét ügyfele azzal, hogy meghívták a családot egy rangos eseményre, ezért az asszony kihisztizett magának egy új ruhát, pénz meg nincs rá. Az ügynök higgadtan azt felelte, hogy kijön az nyolc kötés Rimamurányiból. Az jó - mondta az ügyfél - de kellene kalap is. Semmi baj - válaszolta az ügynök - akkor még két kötés Ganz. Vannak tehát olyan szerencsések, akik a tőzsdét kifizetőhelynek használják, mint mások a tanács szociális osztályát. Jó nekik!

Ezt a kifizetőhely jelleget erősítette a svájci jegybank azzal, hogy garantálta a svájci frank árfolyamát 1.2 euró/frank alapon. Az az letette az úttörő esküt arra, hogy ha kis arab gyerekek is potyognak az égből, nem lehet erősebb a svájci frank ennél az árfolyamnál. Működött is a dolog vagy három évig, a legostobább spekulánsnak sem kellett mást csinálnia, csak amikor azt látta, hogy a frank közelít ehhez az 1.2-es szinthez, vett eurót és amikor a svájciak beavatkozása miatt az erősödött, akkor eladta. Biztosabb volt a haszon mint a szoc. segély. Tőkeáttétellel pedig a tuti hasznot lehetett növelni. Hiába, van aki munkával keresi a kenyerét, van aki spekulációval. Svájc bírta ezt a játékot egy darabig, de az euró várható bedőlése miatt abbahagyta, mert elkezdett neki sokba kerülni. Ráadásul a döntése gyors volt, így a haverok nem tudtak kiugrani a buliból. Világszerte össze is jött egy jó nagy bukta sok bróker cégnek és ügyfélnek.

Magyarországon is jelentős a spekulánsok vesztesége, menetrendszerűen megérkezett hát a hőbörgés a "hitelét vesztett" svájci jegybankról. A diszkrét felmérések szerint az összes veszteség - befektetési alapokon, vagyonkezelőkön, portfoliókezelőkön, forexeseken stb. keresztül - több tízmilliárd forint. Az MNB a veszteséget ravaszul "csak" tízmilliárdra mérte ezzel csökkentve felelősségét a várható problémában.

Ugyanakkor elkezdődött a picsogás is a sajtóban a brókercégek hibájáról, a szerződések apró betűiről, a kockázatokról való felvilágosítás elégtelen mértékéről stb. Kezdődik tehát a "Mentsük meg a svájci frank károsultakat!" project. Az adófizetők azzal a veszéllyel néznek szembe, hogy a mentési buzgalomba belejött kormány a spekiket is megmenti. Erkölcsileg a devizahitelesek "megmentése" is megér egy csekély helytelenítő fejrázást, de a "túl sokan vannak ahhoz, hogy hagyjuk csődbe menni őket"-elv alapján elfogadható. A Széchenyi Bank titokzatos betéteseinek megmentése állami pénzből viszont már magyarázhatatlan. (Talán, ha tudnánk a neveket, nem is kellene magyarázni.) A spekulánsok kezdődő nyavalygása nem lebecsülendő, mert ezek tehetős emberek jó politikai kapcsolatokkal, ezért nem lennék meglepve, ha elkezdenék valami édes, nemzeti ostyába csomagolni az állami beavatkozás szükségességét.

Nem tudom, ki, hogy van vele, de nekem elegem lenne abból, ha az én adómból vennék a spekulánsok nőiknek a ruhát, sőt a bőkezű állam jóvoltából még esetleg a kalapot is mellé.

Voltaire-nek úgy 250 éve volt a témában egy aranyköpése: "Ha egy (svájci) bankár kiugrik az ablakon, nyugodtan ugorjunk utána. Nekünk is hasznunk lesz a dologból." Erre most mit látunk? Nem egy bankár, hanem az egész svájci jegybank kiugrik az ablakon. A saját gondolatok hiánya miatt mirelit gondolatok felmelegítéséből éldegélő elemzők most találgatják az ugrás okát. Felszínt karcolgató magyarázataikat felesleges ismételgetni, koncentráljunk inkább a lényegre.

Nagyon úgy tűnik, hogy az euró az összeomlás pengeélén táncol. Az USA már az euró létrejöttét is bizalmatlansággal figyelte, de amíg megmaradt a ködös európai illúziók matricájának, nem volt érdekes. Az euró azonban geopolitikai, gazdasági okok miatt erősödésbe kezdett, és ezzel egyre inkább versenytársává vált a világpénz funkciót betöltő dollárnak. Azt meg melyik ovis szereti, ha másnak is lesz piros kamionja a csoportban? Ezért az "Akkor törjük össze a rivális kamiont!" gondolat jegyében elővették a kalapácsot. A válság kissé elodázta a folyamatot, de a hurkot már a görög válsággal az euró nyakára tették, a sámli kirúgása van már csak hátra. A tervezett - Kína gazdasági erősödésére választ adó - szabadkereskedelmi megállapodás létrehozásának is útjában van az euró, majd elszámolnak a felek dollárban. És hogy a dollár mennyit ér, azt nem az európaiak fogják megmondani. Tehát túl sok mostanában a negatív kilátás az euró körül, ezt érzékelte a svájci jegybank vezetése, melynek a rögzített árfolyam miatt azzal kellett szembenéznie, hogy nem sokára egy rakás színes papír foglalja a helyet trezorjaiban.

A folyamat csak annyira lesz gyors, amennyit lehet rajta keresni. Például a drága Draghi úr még kinyom párszáz milliárd eurócskát, azt zsebre lehet még tenni, és az összeomlás időpontja sem biztos, hogy mindenkit váratlanul fog érni. Aki azt jól megtippeli, vagyont keres, persze lesznek akiknek nem kell majd tippelgetniük. Mi lesz a kiváltó ok? Ki tudja? Talán egy érdekes Cameron-nyilatkozat, egy görög bejelentés a hitelezők hazazavarásáról, egy orosz tábornok látogatása tankhadosztályai élén az ősi kijevi ruszban, egy francia polgárháborús helyzet: bármelyik lehet.

A hatás-ellenhatás törvénye szerint természetesen lesznek akik meg akarják fordítani a folyamatot, kompromisszumot keresnek, próbálkoznak. Esetleg elérnek apróbb eredményeket, mert ahogy Yoda mester mondja: "A jövő mindig mozgásban van." De a lényegen nem tudnak változtatni.

Mi erre a bonyolult helyzetre a magyar kormány válasza? A szánalmas önünneplés. A jobboldalinak nevezett kormánypropagandisták a legalpáribb weyerizmust követik el. Még a '90-es évek elején történt, hogy a hazai ballibek komoly nyugati lapok cikkeivel zsarolgatták Antall József kormányát. Később derült ki, hogy a cikkek jelentős részét Csudapestről írogatta egy Weyer Béla nevű magyar(?) újságíró(?). De első látásra kétségtelenül jól festett a "mértékadó" európai lapokban megjelent cikk, amely alázgatta Antall kamikaze kormányát. Most pedig - láss csudát - "mértékadó" nyugati gazdasági hírportálok és újságok dicsérgetik Orbánt a devizaadósok időben való megmentése miatt. Aztán alaposabb olvasás után kiderül, hogy a "weyerizmus" jegyében a kormány baráti brokijai ökörködnek Viktor Mihály fényezésével. Ennyit a formáról.

A tartalom még rosszabb. Először is a devizaadósok nem lettek megmentve, csak lenyelettek velük egy nagyadag árfolyamveszteséget, cserébe kitolták a törlesztési időt. Az autó- és a szabad felhasználású hiteleknél ez sem történt meg. Kétségtelen, hogy a 256,5-ös CHF-árfolyam kedvezőbb mint a 320-as, de Superman nem így szokott megmenteni. A nagyobb gond, hogy a svájci frank - a kezdeti pánik irreális árfolyama után - pillanatok alatt beállt 320 forintos árfolyamra, amely mutatja a forint sebezhetőségét. Ez a lényeg, ezzel kellene foglalkozni akkor is, ha tudjuk, hogy a világgazdaság eseményeire kevés befolyásunk van. Az euró várható bedőlésére kellene készülnie a Kormánynak és az MNB-nek, (nem ártana óvatosan felkészíteni az ország lakosságát is), az öntömjénezést pedig be kellene fejezni.

Szóval ugranunk kellene a svájci bankárok után, ha nem akarunk rosszul járni. Ehelyett szokásos magyar virtussal elringatjuk magukat az öntömjénezés lágy hullámú tengerén, hogy aztán döbbenten ébredjünk a katasztrófa kellős közepén. Nekem ebből már egy picit elegem van.

Itt van ez a szegény, szegény Szentgyörgyvölgyi Péter, a Belváros polgármestere, akinek pokollá teszi életét az adminisztrációs hiba nevű fátum. Először a vonatkozó jogszabályok ellenére sikerült őt ennek az adminisztrációs hibának belerángatnia egy földbirtok vételbe a Bakonyban. Képzelhetjük milyen stikli lehetett a vétel mögött, ha a tiszta kezű Rogán pasának kellett visszacsináltatnia ezt az adminisztrációs hibából elkövetett földvásárlást. (Persze csak a médiában a Fidesz birkáknak, valójában viszont a mostani vagyonnyilatkozatában is szerepel.) Aztán az adminisztrációs hiba kineveztette Peti tesóját a helyi média főfőnökének.

Majd tetézve a szörnyűséget: az adminisztrációs hiba a Belváros díszével bagóért vetetett lakást a kerületben, miközben már rendelkezett ott a tisztes életvitelhez szükséges kéróval. Csóri polgikám letette a nagy esküt, hogy megfenyíti ezt az adminisztrációs hibát, és visszaadja a lakást. (Erről azóta sem hallhattunk.) Ez a szemét adminisztrációs hiba továbbra sem hagyta békén a Fidesz reménységét, csak azért is kínos magyarázkodásra kényszerítette a bére vonatkozásában, mert kb. 500.000 forinttal több fizetést vett fel annál, mint amennyi törvény szerint járna neki.

Mint rossz karma, úgy követi Szentgyörgyvölgyi Pétert az adminisztrációs hiba megkeserítve a köz érdekében végzett dolgos életét. Oknyomozó újságíróként utánajártam a rejtélynek, és jelentem a nyilvánosságnak: szörnyű dolgok derültek ki.

Először a Nemzeti Múltbanéző Intézetbe mentem, ahol dr. Szittya Hunor igazgató úr készségesen fogadott és rendelkezésemre bocsátott minden iratot. Ezek egyikéből kiderül, hogy dr. Szentgyörgyvölgyi Péter panaszt nyújtott be a Munka Vörös Zászló érdemrendjével négyszeresen kitüntetett Óvszergyártó és Ellátó Vállalathoz. Az igazgató elvtárs elismerte a panaszolt óvszer adminisztrációs hibára visszavezethető kilyukadását, egyben reményét fejezte ki, hogy dr. Szentgyörgyvölgyi Péter születendő gyermeke hasznos tagja lesz a szocialista társadalomnak.

Ez után a Nemzeti Jövőbelátó Intézetet kerestem fel, ott legnagyobb meglepetésemre Szilvásy Péter igazgató úr tárta elém a jövőt. Csodálkozásomra a falra mutatott, ahová a Nemzeti Hitvallás mellé van kitéve Kövér László nyilatkozata a régi szakemberek Fidesz általi igénybevételének hasznosságáról.

A kikért iratokból két dolog állapítható meg. Az első rettenetes hír, hogy a polgármester úr közúti balesetben elhunyt. (Ennek időpontját kegyeleti okból nem közöljük.) A baleseti jegyzőkönyvből kiderült, hogy Szentgyörgyvölgyi Péter az út- és látási viszonyoknak megfelelően, szabályosan vezetett, biztonsági öve be volt kötve. A balesetet a jobb első gumi defektje okozta. A Nemzeti Gumiabroncs Zrt. vezérigazgatója elismerte az adminisztrációs okból bekövetkező hibát, és egyben sajnálatát fejezte ki a nagyszerű nemzeti politikus elveszítése miatt.

De Szentgyörgyvölgyi Péter nem élt hiába! A hálás utókor emléktáblát állított szeretett polgármesterének az adminisztrációs hiba miatt megvásárolt ház homlokzatán az alábbi szöveggel:

"Adminisztrációs hiba miatt e házban élt és alkotott Szentgyörgyvölgyi Péter polgármester, akinek életét és halálát adminisztrációs hiba miatt kilyukadt gumi okozta. Belváros-Lipótváros Önkormányzata."

Elegünk van ebből a fránya, megzabolázhatatlan adminisztrációs hibából!