A Miniszterelnökségen Lázár Brutus Brutusaként fungáló Csepreghy Nándor bejelentette, hogy a közszférából a következő pár évben 150-200 ezer embert fognak kirúgni. A kis Náci magyarbálinti mélységbe süllyedve - aki a pedagógusokból csinált volna biztosítási ügynököket - közölte, hogy a versenyszféra tárt karokkal várja az orcájukon landolókat. Biztosan így van, hiszen azért tántorgott ki a nagyvilágba hatszázezer emberünk, mert a versenyszféra fel tudta őket szívni. Ja, hogy az a német meg angol versenyszféra? Nem kell a szavakon lovagolni. Nándika nyers őszinteségétől alsó- és felső ibizzay Habony Árpád de genere Koko valóságos belső titkos tanácsos és barátja, a rángó fejjel, gülü szemmel, kappanhangon való hazudozás feketeöves világbajnoka, Tóni pasa erősen ijedezett, ezért elnevezték a műsort bürokráciacsökkentésnek. Természetesen hazudnak rendületlenül.

A közszférát érintő kormányzati elképzelések döbbenetes erővel mutatnak rá Plakát Magyarország és Valóság Magyarország közötti különbségre. Plakát Magyarországon minden rendben, a gazdaság bővül, az emberek boldogok, a nők alig várják, hogy Kövér urat ágyukba fogadva megszülhessék harmadik gyermeküket. Plakát Magyarországot csodálják, és irigylik Európa és a nagyvilág népei, valamint a Galaktika azon élőlényei, akiket a földi emberek még nem fedeztek ugyan fel, de akikkel belső titkos tanácsos úr repülései során alkalmanként találkozik. Valóság Magyarország viszont olyan gyenge, hogy egyszerűen nem tudja eltartani állami alkalmazottait. Ma még eldöcög a szekér az EU-s pénzekből valahogy, de azok nélkül Valóság Magyarország nem tudja fizetni a köz érdekében dolgozókat. Mert gazdasága gyenge. Mini Brutus által megadott leépítési terminus nagyjából az EU-s pénzek elfogyásának idejét jelenti, osztán nincs tovább, roló lehúz, mert Valóság Magyarország költségvetéséből nem telik ennyi pedagógus, orvos, ápoló, hivatalnok stb. alkalmazására. Plakát Magyarországnak meg sem kottyanna, hiszen erős gazdaságával röhögve fizethetné dolgozóit, legalább emelkedne a közszolgáltatások színvonala, nőne a fogyasztás. Valóság Magyarország azonban nem engedheti meg magának ezt a fényűzést, inkább bürokráciacsökkentésre hivatkozva rontja polgárainak életminőségét.

Miért is? Egyszerű az ok. Nagy összegben mernék arra fogadni, hogy nem a futsal csapatot fogják kirúgni a közszférából, mert reájuk szükség van, mint egy falat kenyérre, hanem Marikát. Mert hát mije van Marikának? Marikának kérem szépen van néhány éve a nyugdíjig, évente ezerkettőszáz aktája, hatszáznyolcvan ki nem fizetett túlórája, nyugalmi állapotban száznyolcvanas vérnyomása, melyre egy marék gyógyszert szed. Világos, hogy Marika felesleges kenyérpusztító, hát ki vele. Aktáit majd átveszi Andi meg Ildi, akik huszonöt évvel fiatalabbak Marikánál, és még ők az utolsó generáció, akik munkavégzésre alkalmasak. Nekik van kérem egy - esetleg kettő - gyermekük, széteső házasságuk, szintén ezerkettőszáz aktájuk, amely Marika kiesésével ezernyolcszázra fog szaporodni. Elvégezhetetlen a törvényi határidők alatt. Passz, vége. Mellesleg vegyék tudomásul, hogy munkájuk a köz számára harmadát éri mint a futsal csapat gyúrójáé, akire - ebből is látszik - igenis nagy szükség van. Plakát Magyarország bürokráciacsökkentésről szóló hazugsága kiszámíthatóan a közszolgáltatások színvonalának csökkentését jelenti, de nincs itt semmi látnivaló haladjunk tovább.

Első körben most a háttérintézmények kerülnek sorra. Ez egy érdekes helyzet, mert egy részük tényleg felesleges, csak hát éppen a Fidesz hozta létre sokukat, fideszes középkáderek kifizetőhelyeként. Ha mennek a levesbe, az nem fáj senkinek, a fideszes kiscsávók pedig saját bőrükön tanulják meg, hogy: "A fülkeforradalom megeszi saját gyermekeit." Mint ahogy az őszi tisztogatás után az államtitkári kar is levonhatta ezt a tanulságot. (Esterházy Péteresen itt zárójelben jegyezzük meg, hogy a sajnálatos államtitkár mészárlás érintettjeit és megúszóit elég jó találati aránnyal hoztuk, pedig nem is vagyunk Lázár úr személyzetisei. Csak a rendszerismeret ugyebár...) Tehát a háttérintézmények egy részéért nem kár. Másik részük megszüntetése, minisztériumba való beterelése viszont nyíltszíni ostobaság, de már ezt is megszokhattuk Viktor világában.

A megvalósítás módjáért azonban Viktor nagyobb Oscart érdemelne, mint a Saul fia. Viktor rányomja Lázárra a szemétkedést, Jani meg élvezi. Ezzel mondjuk el is dőlt a politológusok legújabb kedvenc lufihámozási kérdése, mely szerint alapít-e pártot Lázár. Alapítani alapíthat, de minek? Aki ennyi emberrel rúgja össze a port, ennyi fideszes középkáder egzisztencia alól húzza ki a szőnyeget, az mit akar? Viktor Lázárral mészároltatja sajátjait, akik közül egyeseknek Viktor engedni fog, másoknál meg vonogatja a vállát, hogy: "A miniszter úr szerint nincs lehetőség. Sajnos." - teszi majd hozzá együttérzően sóhajtva. Szeretett János pedig bent ragad a főgonosz szerepben, amelyre majd Tonyó lesz szíves felhívni a nagyérdemű figyelmét. Én Mozart hallgatása közben már csak a Jani óráit számolom. A kirúgottak sem kaphatnak társadalmi figyelmet, szolidaritást. A tervek szerint a nyár közepére van időzítve a művelet, amikor mindenki foci EB-t néz, olimpiára készül, nyaral. Senkit sem fog érdekelni néhány tízezer lapátra tett. Oscart Viktornak, zseniális az ürge!

A bürokráciacsökkentés örve alatt valójában az ország felszámolása zajlik rendkívül rafinált eszközökkel. A gyenge Valóság Magyarország elbukott. Mire erre rájön Plakát Magyarország sikerén merengő egykor volt polgári tábor, hiába lesz elegük, már késő lesz.

Kedves követőinknek talán feltűnt, hogy kimaradt egy írás a sormintából. (Nem kedves követőink véleménye szerint kimaradhatna az összes.) Bizonyára eljő a pillanat, amikor elegünk lesz magunkból - kéretik nem türelmetlenkedni -, most azonban még igazi vérfideszesként megfogadjuk szeretett vezérünk tanácsát és "Folytatjuk". A megengedhetetlen lazsálás oka a szokásos síelés a baráti társasággal. Pedig utálom az egészet, és erre jó okom van.

Sok évtizede egy szemét februári napon az éppen csordogáló órát megszakítva beállított az osztályterembe az igazgató és az osztályfőnök. Az igazgató arcán az a fontoskodással vegyes aggodalmaskodó arckifejezés ült, amely elsajátítása nélkül nem is lehet valaki igazgató, az osztályfőnök szeme viszont őszintén úszott a könnyben. Az igazgató bejelentette, hogy egy osztálytársunk baleset következtében elhunyt, emlékezzünk rá egyperces néma felállással. Hát mit lehetett erre mondani? Az, hogy szar érzés volt, nem kifejezés. Aztán megtudtuk a részleteket. A család igazi szportszmanekből állt. Anyuka és apuka évente síelgetett a zordon Csehszlovákia festői felvidéki részén. A mi barátunk nem volt kifejezetten kezdő, de az évente egy-két hetes síelés sem lendített sokat síelési kultúráján, így mérsékelten lehetett őt a lejtő ördögének tekinteni. Ő azonban nem ekként gondolt magára, midőn pedig egy fekete pálya bukkant elébe, azt hitte, hogy csak azért fekete, mert a tót pályafenntartónak elfogyott a kék festéke. Aztán a lesiklás során kicsúszott és feje találkozott a sífelvonó vastraverzével. A tartóoszlopon nem maradtak külsérelmi nyomok, az osztálytársunknak viszont nem maradt feje. Mi meg sírhattunk, mint a záporeső. Hát ezért utálom én a síelést.

Az alpesi népeket persze csodálom, mert szenzációsan összehazudozták a világnak, hogy a síelés milyen nagyszerű. Mert végül is mit csinálhatna télen egy alpesi ország derék hegylakója, ha nem csődít oda egy rakás hülyét, akik jól fizetnek? Az éghajlat nem barátságos, így miután lehajtották a lila teheneket a hegyről, nézhették az egyhangú fehérséget október elejétől május elejéig. Hát nem jobb, ha télen felhajtják a hóborította legelőkre a színes marhákat? Akik még tejelnek is? Bár mi magyarok lennénk ilyen ügyesen hazudozók a Balatonunkkal!

És nincs mit tenni, a síelés nagyszerűsége elől nem lehet elugrani. Különösen, ha az ember gyerekének barátai igazi megszállottak. Pofázhatok én a veszélyekről, meg hogy hideg van, mi a fenének: nem számít. Fognak és visznek. Ilyenek ezek. Már huszonöt éve.

Az első időkben mindig máshova kellett menni. Az alfahímek már akkor összevesztek a helyszínen mikor még nyíltak a völgyben a kerti virágok. Aztán november elejére már internet nélkül is pontosan utánajártak, hogy hol milyen a hó, a pálya, a megközelíthetőség, bérlet- és szállásárak. Először elkövették azt a hibát, hogy engem kértek döntésre. Amikor a felkínált választék felett mélyen elgondolkodva, ábrándos hangon azt mondtam, hogy hát akkor legyen Bali, lehülyéztek. Állítólag ott nem igazán jó a hó minősége ilyentájt. Maradt a diktátum, odamegyek, ahova mondják. Mostanság már állandó zugot találtunk, a közben gyarapodó családok apraja-nagyja egy rakáson. A gyerekek megtanulták a fortélyokat, de kék pályánál erősebbre nem engedjük őket. A társaság nagy része önfeledten csúszkál, én meg az egy hét alatt lenyomok párszáz métert bepelenkázva. A többit a hüttében.

A hütte az egyetlen hely, ahol biztonságban van a kocasíelő. A másik előnye, hogy jó sztorikat lehet hallani. Leginkább a síbalesetekről. Nincs nap, hogy valakit ne érne kisebb baj. Zúzódás, szalagszakadás, agyrázkódás, törés. Csodajó a síelés!

És vannak tanulságos balesetek. Egyik távolabbi ismerősöm huszonegynéhány éves leánygyermeke is belekóstolt ennek a remek téli sportnak az örömébe, melynek következtében eltörte aranyos lábacskáját. Rosszul tört, gipszelés nem volt elég, műteni kellett egy grazi kórházban. (Nem, Viktorral nem találkozott.) A vizsgálat után bejött egy fehérköpenyes ürge, és kérdezgetett. A leány szerencsére beszélt németül, így a szöveget nagyjából értette, a mögöttes világot azonban nem. Ő még lemaradt a Schwarzwaldklinikre való rácsodálkozásnál. Így aztán, mikor a pacák megkérdezte akar-e egyágyas szobát, rávágta okosan, hogy: Ja! Osztán ki műtse? - szólt a következő kérdés. Professzor, adjunktus, sima orvos? Hát a prof! - szólt a kívánság. Oké. És a menü kiválasztásban is sikerült az egészséges táplálkozási célt elérni. Mindezt egy hétre. Távozáskor csinos kis számlát mellékeltek, nem volt nagy, úgy négyezer euró. A kisleány hirtelen felnőtt, és akkor kezdte megérteni a világot. A biztosítása talán ezer eurót fedezett, a többiért pereskedik a családdal a kórház. (Akik persze kellően inkorrektek voltak egy kiszolgáltatott emberrel szemben, de hát mit várunk a "nácizmus első áldozataitól"?)

Szamarak vagyunk hát, mind mi síelők. Többségünk alig várja, hogy épen, egészségesen hazaérve kissé nagyképűen elmondhassa: Síelni voltunk. Közben azonban elegünk van az egészből.

Az Index Tarlóssal készített interjúját kéretik eltenni, hogy a jövő nemzedéke e kortörténeti dokumentumból megismerhesse Viktor világát. Először azonban dicsérjük fel a bikát, mielőtt ledöfnénk.

Viktor huszonnyolc éve van a politika élvonalában, erre büszke, alkalmanként kérkedve emlegeti, hogy ő szakmája részleteivel mennyire tisztában van. Ez részben igaz, ám ne felejtsük, ha lotyaszájú nem kezd bele nagyképű beszédébe, Viktor ma két választást elbukott politikusként várhatná a miniszterelnöki nyugdíját hozó postást. Mostanában is mellé tud nyúlni, a tapolcaiak például nem hallgattak rá: volt ugribugri. Viktor tehát messze nem tévedhetetlen, bár szereti ennek látszatát mutatni. A közel három évtized bővelkedett számára kudarcokban, emberileg is csalódhatott sokakban, különösen harcostársaiban, akikben megbízott. Viktor levonta hát a következtetést: aki nincs vele, az ellene van. Ma a centrális erőtér nevezetű hatalomgyakorlási technikával gyakorlatilag egy emberre - rá - épül az egész magyar politikai intézményrendszer. Ez politikailag - mint már másfél éve leírtuk - életveszélyes Viktorra és az országra. Ezentúl pedig a hatalom ilyen koncentrációja komoly lelki, jellembeli deformációt okoz, amely a mi jó Viktorunkat úgy teszi kiszolgáltatottá a haszonleső talpnyalóknak, hogy észre sem veszi. A Gyárfás-féle bérfideszesek jól ráéreztek erre, a vérfideszesek viszont jobbító kritikájukkal kiszorulnak, mert Viktor ostoba módon bennük látja nagyszerű elképzeléseinek akadályát. Ennek a folyamatnak esett áldozatul most Tarlós.

Az interjú előélete is érdekes. Megjelenése előtt a Népszabadság már közölt Tarlósra nem kedvező részleteket a négyszemközti beszélgetésből. Ez a kiszivárogtatósdi Viktor szokásos trükkjeinek egyike, amelyet alkalmanként bedob saját pártbéli vetélytársai ellen, és amelyet megszokhatott az értő közönség. A leglátványosabb a Pokorni lemondásához vezető kiszivárogtatás szintén egy baloldali újságírót használva. Vagy a nagynevű Horváth Zsolt publicista cikke a Magyar Nemzetben, aki Schmidt Mária szervezkedését leplezte le, és üzente meg Ádernek, hogy meg se próbáljon a másodszor bukott Viktor ellen fellépni. Itt üt vissza a régi szakmabeliség, mert a berögzült stílusjegyek hamar leleplezik az elkövetőt. A szövetséges Tarlóssal szemben is ez a társadalmi kapcsolat jellem bújt elő azonnal, amint ellentmondást tapasztalt részéről.

Tarlós az interjúban vergődik a főváros szakmai érdekeinek - és egyben a Fidesz hosszú távú eredményességének - képviselete és Viktorhoz való elvtelen lojalitás között. A helyzete azonban reménytelen. Elmondja, hogy Viktort megpróbálta észérvekkel meggyőzni, például azzal, hogy a Fidesznek nem jó az összeomló tömegközlekedés miatt felhergelt Budapest. De Viktort nem érdekelte. Elmondta, hogy pénzügyileg egyszerűen nem képes kifizetni egyes szolgáltatásokat, mert üres konyhának bolond a gazdasszonya, ám Viktorról lepattant. Felrója, hogy hányszor csapták be különböző minisztériumok nem teljesítve a korábbi megállapodásokat. Viktor meg sem hallja. Tarlós méltatlankodik, mert kést vágtak a hátába. Viktor megnézi, tényleg ott van, mint Fülig Jimmy kése, ezért közli Tarlóssal, hogy mivel ő vágta bele, most adja vissza: "mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon." Tarlós rinyál, hogy közvetlen választása miatt erős választói legitimációval rendelkezik: Viktor kikacagja. Érzelmekre is próbál hatni, valahogy úgy, hogy: "Ne csináld már Viktor, haverok vagyunk!" Viktor csak csinálja.

A megalázott Tarlós még ezek után sem meri levonni Legokosabb Lajos következtetését, pedig érezhetően a száján van. Ehelyett elkezdi rugdosni Lázárt arra utalgatva, hogy a János egy vidéki kisváros vezetéséhez rendelkezik - talán - képességekkel, az összetett problémákkal küzdő Budapesthez hülye. Kétségbeesésében végül kissé fenyegetőre váltva belengeti újbóli indulását, amely arra éppen jó lehet, hogy a Fidesz elveszítse a fővárost. Ennyi. Pista bácsi lapáton.

Az interjú utóélete is olyan jellemzően Viktoros. Egy nap múlva bejelentik, hogy minden rendben, mert alsó- és felső ibizzay Habony Árpád de genere Koko jószolgálati nagykövet elsimította a nem létező konfliktust. Lesz hát Budapesten minden, az állam átvesz, megszervez, a lakosság nem veszi észre, sőt boldog lészen. Aki nem hiszi, járjon utána.

Tarlós vergődésében benne van minden, amely miatt Viktor világa taszító. Adott egy polgári értékek mellett politizáló ember, aki a rábízott emberek, értékek védelmében igyekszik ésszerűen cselekedni, ám Viktor világa ellenségként kezeli, kitaszítja. Teljesítmény helyett Viktor iránti lojalitás színleléséből vígan éldegélőnek persze nincs ilyen gondjuk, ők Viktor világának oszlopos tagjai. Azoknál nem számít semmi, ha kellően megfélemlíthetők, korruptak, kézben tarthatók, lubickolhatnak Viktor világában, hiszen egyenesen nekik van teremtve.

Az őszinte taps non plus ultrája

Közben az ország élhetetlen, a nagy rendszerek az oktatástól a közigazgatáson át az egészségügyig rohadnak és velük az ország. (Persze aki ezzel elő merne állni Viktornak, azt azonnal proskribálnák, mert Viktor világában ilyet nem szabad mondani.) Összeomlóban körülöttünk minden. A németek éppen most rántják magukkal Európát, az oroszok szépen seggre ülnek az olajárak zuhanása miatt, és mindkettő jó szokása, hogy ilyenkor lezúzzanak minket, magyarokat. Nekünk meg van egy kleptokrata vezetéssel megspékelt EU pénzekből éppen vegetáló, gyengécske országunk, ahol az "Utánam a vízözön!"-elvnek megfelelően zajlik a kormányzásnak nevezett szerencsétlenkedés.

Az embercsempész tömegárura fordított - sokszor túlzott figyelem - elfedi, hogy Viktor világa milyen károkat okoz nekünk, magyaroknak. A hétköznapok szintjén azonban megindult az erjedés, mert egyre többeknek van elegük Viktor világából.

A szilveszter éjjelén több európai városban történt nemi erőszak kapcsán elkezdődött a migránsok elleni hecckampány. Aki megtisztelt azzal, hogy eddig olvasta e tárgyban írott bejegyzéseinket, tudja, hogy nem tartozunk a migránssimogatók közé. Most mégis azt kell, mondjuk: nem a migránsokat kell hibáztatni. Ők sajátos lakmuszpapírjai annak a folyamatnak, ahova az európai ember eljutott az utóbbi évtizedekben jobbára a saját ostoba kényelme, kisszerű egzisztenciális megalkuvása miatt. A migránsbuli döbbenetes erővel mutat rá arra, hogy az európai "értékek" nagyszerűségét nem igazolja vissza az Európán kívüli világ. Addig nincs is baj, amíg az Európán kívüli világ megteszi azt a szívességet, hogy Európán kívül marad, ha azonban benyomul, elpusztítja Európát. Ebből kaptunk most egy kis ízelítőt. Ha nem eszmélünk, lesz ez még így se. Már pedig nem eszmélünk, csak tehetetlenül pótcselekszünk.

Egyértelműen az európai emberek felelősek ugyanis a demográfiai adatok vészes zuhanásáért. Ha Jutta és Jürgen nem a jóléti dagonyázás önzőségében élnének, hanem összehoznának négy kis germánt és Németországban élne 120 millió német, akkor esélyese sem lenne semmilyen bevándorlásnak. De az űrt kitölti az anyag, ha fogynak a teutonok, marad hely a máshonnan jövőknek. (Természetesen ez más európai népekre - így ránk, magyarokra - is vonatkozik.)

Bal oldalon: egy német pár ma, jobb oldalon egy német pár 2040-ben

Felelős a leszerepelt német rendőrség is. A szemük láttára őrjöng egy rakás vadállat, ezek meg nézik. Aztán megpróbálják relativizálni gyávaságukat, hazudnak a valóságról. Késői ébredésük utáni magyarázkodásuk szánalmas. Bezzeg, ha egy hazafias megmozdulást kell szétverni, akkor mernek nagyfiúk lenni - a sajátjaik ellen -, ám egy migráns csürhe nyilvánvaló törvénysértéseit a vacak kis állásukra, nyugdíjukra gondolva elnézik. Nem védik meg azokat, akiknek adójukból élnek, tele gatyával méláznak, miközben a szemük láttára nőket aláznak, erőszakolnak.

Az új hazugság az, hogy az őrjöngés szervezett volt. Annál rosszabb! Ez azt jelenti, hogy az európai polgárok orra előtt, az általuk fenntartott erőszak szervek ellen nyílt, konfrontatív támadást indítanak, azok meg ölbe tett kézzel nézik. És itt van ezekből már egymillió friss szerzemény, meg az Isten tudja hány millió régebbi integrálatlan. A migráns csürhe tehát már elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy agresszív kihívást intézzen a nők meggyalázásán keresztül az európai polgárok értékrendje ellen. Ha ezt nem vesszük észre, és hagyjuk, a következő még durvább lesz, mert ők levonják a tanulságot a rendszer gyengeségéről. Megjegyzendő, hogy egy ilyen, a hatalom elleni kihívást intéző megmozdulás esetén a saját hazájukban már halomra lőtték volna őket Allah legnagyobb dicsőségére.

A német nagyipar képviselői - akik bármikor elfogadnak bármilyen zavaros fejű őrültet kancellárnak - is felelősek. Augusztusban a Mercedes igyekezett gyorsan feltakarni ennek a rögeszmés Merkelnek, amikor kijelentették, hogy ők máris munkásokat toboroznak a migránsok közül. Így egészítette ki egymást Merkel politikai és a Mercedes gazdasági üzenete azt a látszatot keltve szerencsétlen becsapottakban, hogy munkalehetőséget is kapnak. Azóta vajon hány migráns Mercedes gördült le a szalagról?

A keresztény egyházak felelőtlen butasága letaglózó. A pápa egy hülye, aki azt sem akarja észrevenni, hogy a kölni dóm előtti szakrális helyen mohamedánok erőszakolnak keresztény nőket. A kretén Ferenc akkor lesz boldog, ha a kölni dómból fog óbégatni a müezzin. Ez is a migránsok felelőssége? A fenét, a katolikusoké, akik nem zavarják el ezt az Antikrisztus helytartót. A svéd evangélikus püspök leszbika meg egyenesen elélvez a tudósításokat látva.

A sajtó és benne az ún. véleményformálók felelőssége sem megkerülhető. Az elhallgatások, a döglött politika elvtelen támogatása, a kiútkeresés alternatíváiról való vita ellehetetlenítése jól mutatja a liberálisnak nevezett modell halálát. Az internet és közösségi információáramlás korszakában mérhetetlen butaságról árulkodik az információk visszatartásának megkísérlése. Az egzisztenciális rémületre alapozott öncenzúra ravaszabb, gonoszabb mint a liberális demokráciák által nagy hangon bírált cenzori rendszerek, és eredményükben ugyanoda vezetnek. A sajtószabadság Európában megszűnőben van, amely egy fontos közös értékünkről való lemondást jelent. Ez is a migránsok felelőssége? Dehogy. A miénk. Csodálkozom is, hogy a liberális véleményformálók még nem jöttek elő azzal az érvvel, hogy a kölni buli valójában az integráció diadala, mert nem az a lényeg, hogy erőszakoltak, hanem az, hogy részegek voltak. Mi sem bizonyítja jobban tehát a sikeres integráció kezdetét, minthogy Európában a Korán tiltását figyelmen kívül tudták hagyni szegény arab srácok, és jól leitták magukat.

Merkel felelőssége elvitathatatlan, vele az egész német és európai politikai osztályé. Döbbenet, ahogy ezek az ostobák Európát - miközben polgárháborúba sodorják - mennyire védtelenné teszik az iszlám agresszív hódításával szemben. Még ma sem akarják átlátni, hogy az iszlám - szaúdi pénzből, a török hatalmi törekvések feltámasztásával - háborút hirdetett Európa ellen, csak ezt a háborút nem fegyverekkel vívják egyelőre, mert abban Mohamed hívei gyengébbek. Helyette beépülnek, és az európai emberek által felépített politikai rendszer hibáit kihasználva kezdenek térhódításba. Merkel képtelen belátni óriási tévedését, de már közeleg az ő április 30-ája.

Mi magyarok felemás helyzetben vagyunk. Egyfelől a migránsok elterelésével nálunk nem alakult ki az az éles helyzet, ami Európa több országában. Másfelől viszont kialakulhat, mert a történelmi tapasztalat az, hogy a vesztésben lévő németek szeretik hazánkat puffer országnak felhasználva romba dönteni. Ügyesen kell elugrani az összeomló germánok elől. Csak azt nem tudom, tudunk-e és Viktorban bízhatunk-e.

A migránsőrjöngést tehát nem érdemes felszínesen megközelíteni olcsó hecckampányt indítva ellenük - vagy ami még rosszabb - mosdatni a szerecseneket tovább gyengítve Európát. A hecckampányok eredményét láthattuk a Csárli Hebdónál is: nagy szalmaláng felhorkanás, aztán semmi cselekvés, végső soron behódolás a terroristáknak. De már a novemberi Párizsban elkövetett mészárlásokra sem akar emlékezni senki, mert így kényelmesebb. Ha nem értjük meg a folyamat lényegét, és nem adunk rá gyorsan kemény válaszokat, bukni fogunk. Mi, európaiak. Közösen.

Pont úgy, ahogy a sybariták, akiknek ellustult világát éppúgy nem igazolta vissza a külvilág, mint most Európáét. S mivel a harcból elegük volt, véres körülmények között eltűntek a történelemből.

Darwin úrnak alighanem igaza van abban, hogy az angol emberek a majomtól származnak. Talán a többi ember is. A magyart azonban a Jóisten teremtette. Mégpediglen kétféle magyart teremtett, az egyik fajtát a hörcsögből, a másikat a tücsökből. (Rubovszky a kísérletező tévedése.) Ez a kétfajta magyar egymás mellett él örök tápot adva a turáni átoknak.

A hörcsög magyar mindenből felhalmoz. Állandó készenlétben van egy III. világháborúra, civilizációnk bukására és - ami ezekkel egyenértékű - a vasárnapi zárva tartásra, amelyen remekül trenírozza magát. Készleteket dugdoz elemekből, lámpákból, petróleumból, gyertyából, gyufából, ha nem lesz áram. Alternatív fűtésrendszert alakít ki rengeteg fát felstócolva, ha nem adnak gázt az oroszok. Telepakolja a spájzát, fagyasztóládáját, hűtőgépét iszonyat mennyiségű tartós élelmiszerrel készülve az Armageddonra.

A tücsök magyar nem görcsöl, a carpe diem életvezetési elvet alkalmazza. Háztartást nem visz, kaját vesz a boltban vagy rendel. A tücsök magyar háziasszony például úgy kezd el sütni, hogy a receptet nézve egyenként szaladgál le a boltba azon alkotóelemekért, amelyekhez a sütési folyamatban éppen odaér. Tücsök magyar költ. Vagy a sajátját, de gyakrabban hitelből. Mert tücsök magyar megérdemli.

Úgy gondolnánk tehát, hogy a hörcsög magyar és a tücsök magyar kibékíthetetlen ellentétben él egymással, és ők az élet azon párhuzamosai, akik talán a végtelenben (sem) találkoznak. De nem így van! Mert hát magyarok ők, ezért vannak közös tulajdonságaik is, melyek időnként összehozzák őket. Ilyen az ünnepekre sok pénzből, fáradtsággal, rengeteg energiával elkészített ételek jó nagy hányadának kidobása. Persze más indíttatásból, de azonos eredményt érnek el a hörcsög magyarok és a tücsök magyarok.

A hörcsög magyar - rettegve a négynapos bolti zárva tartástól - például egy öttagú családra megfőz nyolc liter töltött káposztát, hat liter halászlevet, megsüt két kiló halat, egy tálca rántott húst, melyhez összecsap legalább kétféle köretet, és levezetésként egy vödör somlói galuskát, amelyet jól kiegészít a két torta. Érdekes, hogy ezt a mennyiséget a kéttagú nyugdíjas hörcsög magyar családok is legyártják részint az unokavárás, részint a megszokás okán. A hörcsög magyarok a megmaradt ételt szilveszterig nem dobják ki, sőt megfejelik másfél kiló virslivel, raklapnyi sajtos ropogóssal, egy kisebb lavór kocsonyával és egy nagyobb lavór lencsefőzelékkel.

A tücsök magyar szintén legyártja ezt a mennyiséget, de ő más indíttatásból. Tücsök magyar ilyenkor azt fejezi ki, hogy megengedheti magának. Ezért tücsök magyarnak hiába mondja bárki, hogy elég lenne kevesebb. Sőt ilyen érvekre tücsök magyar kifejezetten képes megsértődni, mert róla ne feltételezze senki, hogy nem adja meg a módját az ünnepnek. Árnyalatnyi eltérést az éles szemű magyarológusok azért felfedezhetnek a hörcsög magyarhoz képest, mert tücsök magyar hajlamos készételekkel operálni. Így tücsök magyar ünnepi asztalára gyakran kerül vendéglőből hozatott halászlé, cukrászsütemény, jégkrém. Ez jóval drágább megoldás ugyan, de tücsök magyar egyrészt ezt megengedheti magának, másrészt legalább az idejével spórol. A mennyiséggel persze nem, mert az, hogy nézne ki.

Aztán vége az ünnepeknek, jön a buli után takarítás. Élősúlyban mindenki hízott két-három kilót, ám még így is ott vannak a különböző állagú maradványok. Mit kezdjenek hát a népek a megmaradt kajával? A tücsök magyarnak egyszerű, könnyű szívvel hajítja kukába az ünnepét bearanyozó étkeket, és már készül következő kihívására, a tisztító kúrára, amelyre megint csak elverhető egy rakás pénz a szokásos kétséges eredménnyel. Hörcsög magyar viszont nehezen engedi el éléskamrájának felhalmozott, romló relikviáit. Még próbálkozik, nem mer szembe nézni a szomorú valósággal. Felelőst keres, ki nem evett a családból eleget. Kínjában összeállít egy méretes komatálat szomszédoknak, rokonoknak, akik cserébe meglepik ugyanolyan mennyiségű náluk kidobandóval. Lassan belátva sorsát a szemétbe lapátolja a romlandót, de nem tudja megtagadni spájzolási szokását, ezért amit lehet a mélyhűtőbe helyez. Ehhez azonban szükség lenne helyre a fagyasztóban. Szomorú pillanat következik hörcsög magyar életében, ekkor kell mély fájdalommal és megtört szívvel búcsút mondania a nyáron lemélyhűtött cseresznyének, meggynek, málnának, borsónak, amelyeket hörcsög magyar ugyanilyen megfontolásból tett el jobb időkre. Aztán júliusban lehet kidobni az újévkor lefagyasztott töltött káposztát, halászlevet, amelyekre áprilisig rá sem bír nézni hörcsög magyar, utána meg már elfelejti. És máris körbe járta az év a fagyasztóládát.

Azt azonban nem mondhatjuk, hogy hörcsög magyar és tücsök magyar nem tett hasznosat. Pazarlásával hozzájárult a magyar gazdaság növekedéséhez, melyet a kormány majd megköszön.

Jómagam bizonyára egy másik, még felfedezetlen altípusú magyar kategóriájába tartozik, akinek kifejezetten elege van a feleslegesen bőséges ünnepi menükből, hát még nagy részük kidobásából.

1. számú levél

"Viki Papi! Elegem van a lányodból! Te mindig biztatgatsz, hogy hozzuk már össze azt az unokát, és én próbálok megfelelni ennek a kérésednek, de a Rasival nem lehet bírni. Azt mondja, hogy nem azért tanult, hogy a htb-ként tengesse a mindennapokat, előbb ki akarja magát próbálni. Meg karriert is akar. Pedig én mindent megteszek, elviszem romantikázni az általam sötétbe borított városokba, de akkor se. Mondom neki, hogy Anci néni éppen annyi idős volt, mint most ő, amikor született, és Ti még nem is álltatok az ország lábán. De olyan fafejű, mint te, kedves Viki papa. Sőt most, hogy ez az Ákos gyerek benyögte, hogy a nőknek nem kell annyit keresniük, mint a férfiaknak, teljesen felkapta a vizet, csak azért is meg akarja mutatni. Azt mondja, akkor vállal gyereket, ha majd annyit keres mint én. Úgyhogy, Viki papa, nyeretheted vele a közbeszerzéseket. Egy örömöm van, nagyon jó pálinkát főztem, viszek át neked, és mellette megbeszéljük a taktikát. Ölel: A legjobb vej"

2. számú levél

"Édesapám, Magyarország miniszterelnöke! Elegem van az Öreg Demokraták Szövetségéből! Ti valami sztahanovista versenyt hirdettetek egymás között, hogy kinek lesz előbb unokája, vagy mi? Laci bácsi a nyilvánosság előtt vinnyog unokáért, Janó bácsi egyenesen beszélget a meg nem született unokájával a Párizsi Klímacsúcson, Te meg - jól ismerlek - a háttérben bujtogatod a Pityut. Majd akkor szülök, ha akarok! Először karriert szeretnék, meg annyit keresni, mint a férjem, hogy fricskát mutassak ennek a lökött Ákosnak. Engem ne a férjem tartson el, én ugyanolyan diplomás ember vagyok, mint ő. Érdekes, a Gazsit nem csesztetitek, csak minket, nőket. Ja, és a Pityu főzött valami pálinkát - én a szagát sem bírom (nem a Pityuét) - de ő nagyon büszke rá. Visz neked is kóstolót. Amikor előtted áll, és várja az ítéleted, akkor a legcukibb, olyankor alig tudom türtőztetni magam unoka ügyben. Ha jót akarsz, nem lombozod le, mert akkor tíz évig se lesz unokád. Puszil: Kislányod."

3. számú levél

"Te felcsúti Srác! Képzeld, együtt ücsörögtünk Finki mamával, és nagyon elegünk volt, mert nem jutott eszünkbe semmi, amivel beszopathatnánk a hülye plebset. Finki mamának van ugyanis egy titkos felmérése, ami kimutatja, hogy az ijesztegetés után valami pozitívat kell lökni a népnek, ezért ki kell találni valami új hazugságot. Mondom neki, bármi jó, a Rogán beolvastatja a Híradóba, oszt' jónapot.  De Finki mama szerint az nem úgy van, valami olyan kell, ami úgy pozitív, hogy a csőcselék ne tudja szembesíteni a rögvalósággal, különben látszik a hazugság. Fel is hívtam a Deutschot, hogy küldjön gyorsan valami pörgetőt. Tomi kijelentette, hogy ő életében nem drogozott, az se tudja mi az, egyébként meg most nézi át a Kubatov-listát, így másfél millió ember fogja tanúsítani a bíróságon, hogy Deutsch Tamást soha nem látta drogot fogyasztani. És ekkor jött a Pista! Hozott valami saját főzésű pálinkát, ami olyan büdös volt, hogy a szagától majdnem berévedtünk. Finki mama nem akart belőle inni, de behazudtuk neki a Pistivel, hogy kóser, így ő is belenyalt. Viktorapám! Ez valami! Három centet bírtunk lenyomni, de két napig pörögtünk! Az ibizai koko bár tulaja - meg az összes többi a világon - sírva, vinnyogva rimánkodna, hogy adjunk neki a cuccból. Mindenki ezerrel fog pörögni világban! És mi fogjuk pörgetni! Ez a Pisti egy zseni! A magyar zsídípí 3000 millió százalékkal fog nőni! Már kész is az plakátterv: "Éljen Viktor! Tőle forog a Föld!" Na, rohanok, kinyomtattatom a Rogán szomszédjával ötszázezer példányban. Csá:rpi"

4. számú levél

"Főnök! Baj van, mert a felcsútiaknak kezd elege lenni a folyamatos építkezésekből. Az Andi - akinek negyedikben úgy udvaroltál, hogy majdnem felgyújtottad a haját - azt üzeni, hogyha találkoztok, kikaparja a szemedet, amiért kisajátítják a földjét a Toldi Miklós Nemzeti Vidámparkhoz. A Gyuri - akit rendszeresen fel szoktál rúgni a meccseken, ezért a kocsmában mindig elküld az anyád... - meg tiszta ideg mert a háza mellett épül a korszerű aszfaltgyár. A kisvasutat annyian támadják, hogy nem Lovasberényig, hanem Kápé Tóig kell meghosszabbítani. Most csodálkozol mi, hogy műveletlen haverod tudja, hogy Afrika déli csücskében van ez a Kápé Tó? Képzeld, mekkora buli lenne: hoznánk onnan a kápét, a Merkel nyanya meg azért perkálna, hogy vigyük oda vissza a niggereit. (Ja, Ti a Cinke közben úgy mondjátok elegánsan, hogy afro-afrikaiak, de én nem vagyok egy műveltségi értelmiség.) Éppen a vasutat ellenőriztem, amikor jött a Pisti vejed, megkínált pálinkával. Szerencsére a töltésnél kiloccsant belőle pár deci és szétmarta a sínt. Ha kedves az életed, ne igyál belőle, különben ott marad az a sok kápé abban a tóban! Öreg haverod: Lőrinc"

5. számú levél

"Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak,

Felcsút Orbán Viktor utca 1. a stadiontól jobbra (a stadionból jövet balra)

Miniszterelnök úrnak jelentem, hogy elegem van a terroristák elleni harcból. A tegnapi nap folyamán egy gyanús egyén settenkedett a felcsúti ház előtt, kezében demizsonnak álcázott bombával. A TEK magasan képzett elhárító tisztjei életüket kockára téve bátran rávették magukat a gyanús alakra, és földre vitték. A rutinművelet során a tettesnek látszó alak kar- és orrcsonttörést szenvedett. A demizsont elkobozták tőle és tartalmát a helyszínen lévő vegyi elemzésre alkalmas laboratóriumban vizsgálat tárgyává tették. Közben a trágár szavakat kiabáló elkövetőnek a kiabálástól eltört két bordája. A laboránsok megállapították, hogy a tároló edényben pálinkának látszó, ám emberi élet kioltására alkalmas folyadék van. Ekkor az elkövetőnek fejére olvasták a merényletkísérlet törvényi tényállását, amitől beszakadt a dobhártyája. A pálinkának látszó folyadék megsemmisítését Kovács VI. és Horváth II. törzsőrmesterek vállalták. Nevezettek a biológiai megsemmisítés mellett döntöttek, ezért javasoltam Pintér miniszter úrnak, hogy posztumusz hadnaggyá léptessék elő őket. Nem volt tehát tréfadolog a veszély elhárítása. A személyazonosság megállapítása során kiderült, hogy sajnos a kollégák egy bizonyos Tiborcz István nevű egyénnel szemben intézkedtek, aki a Rasi kisasszony - én már csak így szoktam meg - férje, és a miniszterelnök úrnak vitte a pálinkát.

Így képzeltük az eseményt, de megakadályoztuk

A TEK magasan képzett tisztjei tehát elhárították a miniszterelnök úr életére törő veszélyt, másfelől viszont az intézkedés foganatosítása közben túlzottan férfias magatartást tanúsítottak. A kórházban megjelent Rasi kisasszony is, aki: "Én hősöm! Mit tettek veled ezek az állatok!" - felkiáltással borult az eljárás alá vont személyre. Rám pedig úgy nézett, de úgy, ahogy csak miniszterelnök úr tud nézni, ha elbarmolunk valamit. Szégyellve magamat becsuktam az ajtót, és személyesen álltam őrt. Kisvártatva olyan jellegű zajok hallatszottak a szobából, amely miatt azt hiszem megalapozottan jelenthetem miniszterelnök úrnak, hogy miniszterelnök úr nagyapai örömök elé néz. Ebből is látszik, hogy a TEK a XXI. század színvonalát meghaladva nemcsak életet ment, de életet is ad. Tisztelettel: Hajdú János dandártábornok."