Szemfüles sajtómunkások leleplezték egy Bitay nevű államtitkárocska és egy Mészáros nevű strómanocska intim légyottocskáját a Four Seasons Hotelben. Állítólag kávézgattak, és Bitay tényleg úgy viselkedett, mint a tilosban járó házastárs lelepleződésekor, igyekezett gyorsan megpucolni. Aztán jött a szokásos hazudozás. A kisfickó próbálja eljátszani a: "Kinek hisznek, nekem vagy a szemüknek?" - koregráfiát. 

Már az is valahol mutatja ennek a Viktor rezsimnek a mélységét, hogy egy írni-olvasni alig tudó, a nyolc elemin épphogy keresztülvergődő, saját mini cégét 2009-re csődbe vivő sudri bunkó stróman meresztheti a lottyadt valagát a Four Seasonsben. Nem tudom, mennyi lehet ott egy kávé, de ennek a stronci-moncinak telik rá. Hiába, a strómanság jól fizet. Óriási szerencsénk van, hogy legalább a Viktor nem vagyonos ember.

De a Bitay hazudozása... az kérem mindent visz. Természetesen tagadja, hogy ő a Mé'szaros?-sal tárgyalásokat folytatott volna, állítása szerint csak véletlenül találkoztak. Hát persze. Életszerű. A felcsútinak nincs más dolga, mint feleslegesen kávézgatni járni Pestre. A csapat meg közben zakózik kifelé a magas színvonalú Hungaro Primera Divisiónból. Bitaykám, hazudj édesanyádnak, és kend rá a nyuszira!

És ha ez a kis ostobácska jól hazudna, legalább vicces lenne. Csak rosszul hazudva magát buktatja le. Itt az ideje, hogy az Elegem Van Blog - eleget téve közszolgálati jellegének - ezennel jelentse Jani bohóc miniszter úrnak, hogy államtitkára munkaidőben kávézgatni jár a Four Seasonsba. Hát miniszter úr drága, Bitay úr esetében itt az ideje a bürokráciacsökkentésnek. Mert az hogy néz ki, miniszter úr kérem, hogy az alulfizetett közszolgákat terrorizálják, kirúgással fenyegetik, közben meg Bitay államtitkár úr közpénzből fizetett munkaidejében nem munkáját végzi, hanem szórakozni jár. Szabad a Bitaynak eztet, drága miniszter úr? Mert akkor holnap az egész FVM kirajzhat munkaidőben élvezni a szép tavaszt, aztán a többi minisztérium dolgozói, kormányhivataloknál gályázó szerencsétlenek is otthagyhatják az evezőpadot. Eddig ők tudták rosszul, látástól vakulásig dolgoztak a munkahelyükön, de Bitay államtitkár úr új távlatokat nyitott. Mind mehetnek munkaidőben mulatni, ki-ki pénztárcája szerint, mert ha a Bitay úrnak szabad, akkor nekik miért nem? Lesz itt bürokráciacsökkentés, kedves közszolgák.

Tehát a feladat naccerű Lázár miniszter úr: tessék kirúgni a munkahelye mellé járó Bitay államtitkárt, mert az ilyen lógósokból elegünk van.

Régen tanultam már a pillangókról, ezért ha tévednék, bízom kedves kommentelőim határozott hangú helyesbítésében. Na, szóval az úgy van, hogy a pillangólárvák szépen nőnek növögetnek, aztán egyszer csak hernyó lesz belőlük. Gusztustalan, ronda dögök, amik degeszre zabálják magukat általában levelekből. Valami rejtélyes okból megunják ezt a rusnya állapotot, bebábozódnak, és - láss csodát - gyönyörűséges pillangóként kilépnek a világba. Ekkortól nincs sok dolguk. Szálldogálnak szép réteken csodás virágokra, kiszívják belőlük a nektárt, szaporodnak, elvannak. Egyetlen feladatuk élvezni rövidre szabott életüket. Aztán megdöglenek.

A magyar politikus fordítva járja be a pillangó útját. Először lesz pillangó. Ekkor kifejti, hogy neki jár minden az élet élvezetéhez, mert a felelősség ugye. Meg a szaktudást meg kell fizetni. A mi politikus pillangónk a legszebb rétek legszebb virágaiból szívhatja a legfinomabb nektárokat. Alkalmanként egyenesen Putyin úrból. A plebs pedig nem győz álmélkodni, hogy milyen nagyszerű pillangói is vannak őneki. Még csodálói is támadnak a magyar politikus pillangónak, aki ettől még fontosabbnak, szebbnek érzi magát. A csodálók néha nem győznek álmélkodni az ő pillangójuk szépségén, okosságán.

És egyszerre kiderül, hogy a pillangó egy korrupt gazember, aki a közös rét közös virágait dézsmálgatja, rokon pillangónak osztja a sok finom nektárt, miközben azokat akik felemelték, meglopja. Na, ekkor a magyar politikus pillangó bebábozódik, és hernyó lesz. Bemenekül a levelek alá, letagadja, hogy ő valaha pillangó lett volna. Ő aztán sohasem! "Nézzétek feleim szümtükkel, hát én csak egy egyszerű hernyó vagyok!" - üzeni a magyar politikus pillangó. Ilyenkor nincs felelősségvállalás, nincs nagyszerűség, szánalmas gyávaság van. A csodálók védik egy darabig, aztán már csak a lefizetettek próbálják mentegetni, hogy: "Bezzeg a másik politikus pillangó is." Az egykor volt pillangóikon végül nyomorult hernyóként döglik meg.

A mi Matolcsynk is ez a hernyóvá lett pillangó kategória. A Magyar Nemzeti Bankban mindenről ez a pszichés problémákkal küzdő alak döntött. (Majd nézzen utána egy oknyomozó, hol tölti elnök úr alkotói szabadságát.) Ha egy guriga vécépapírt kell venni az MNB-ben, azt sem lehet Matolcsy jóváhagyása nélkül. Az elnök hajbókoló emberei mindenütt ott voltak/vannak. Nélküle a légy sem szellenthet az MNB-ben, és a hozzá tartozó kócerájoknál. És Matolcsy élvezte a hivatalával járó pompát, a hozzá dörgölőzőket, az emberi gyengeségét kihasználó hivatásos hízelgőket. Elhitte magáról szegénykém, hogy valaki. És miért ne hitte volna, ha a bagázsa által nagy pénzekért szervezett konferenciák visszaigazolták az unortodoxia legfényesebb gondolkodóját. A lefizetett seggnyalók pedig tudták/tudják a dolgukat, hozsannáznak ennek a szánalmas bohócnak. A maga teremtette világban jól elvolt ez az alapjaiban súlyos személyiségtorzulásos, beteg ember.

Ám egyszerre kiderült, hogy a Matolcsyra bízott közpénzmilliárdok részben pocsékba mennek, részben rokonok vállalkozásait, személyes vagyonát hizlalják ezzel elveszítve közpénz jellegüket. És mit tesz Matolcsy-pillangó? Vállalja a felelősséget? Bátran kiáll döntései mellett? Á, dehogy. Kijelenti, hogy az MNB-s alapítványok maguk döntenek mindenről, neki semmi felelőssége sincs. A gyáva hernyó bebújik a levelek alá undorító testével, a lefizetettek meg - megdolgozván bűneik zsoldjáért - mentegetik, bújtatják.

És akkor most vegyük át még egyszer a problémát, polgári barátaim. Mit tettünk volna mi, ha a vörösök művelik ezt a világbotrányt? Lángokban állna a Bank utca. Persze, ha Viktor nem pucol el gyáván, mint az Astoriánál. Most pedig lezüllött fideszesek védik ezt az emberi salakot. Nincs mentség. A polgári értékrenddel nem egyeztethető össze, hogy az MNB elnöke az unokatestvérének oszt közpénzt. Aki ezt nem látja be, az nyomorult komcsi. Kósa pedig ne tegyen olyan pökhendi kijelentéseket, hogy Matolcsy nyalókára is költhette volna a százmilliárdokat, mert ez komcsi tempó. Meg kell érteni a Felcsút kiesésén borongó Viktornak és a saját tábornak egyszer 's mindenkorra: Matolcsy bűne azért esik súlyosabb megítélés alá, mert ostobaságával a saját táborát árulta el, hozta védhetetlen helyzetbe. "Következmények nélküli ország." – ugye, Vicc Tamás? A vörösök ezek után teljes joggal köphetik le a polgáriakat."Te is más vagy, te sem vagy más." Ezt a szégyent hozta ránk a Matolcsy-hernyó.

Miként is szólt Matolcsy esküje? "Én, Matolcsy György, fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; a Magyar Nemzeti Bank elnökeként tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom. Isten engem úgy segéljen!" Hol van ebben a szövegben, hogy Magyarország közpénzeit unokatestvéremnek adományozom? Látja valaki? Senki?

Az "Isten engem úgy segéljen!" nem kötelező része az eskünek. Matolcsy azonban divatból nagyképűen bevállalta. Nem hiszem, hogy belegondolt ennek a mondatnak a súlyába. Hát, Gyurikám, eljön majd a pillanat, amikor számot kell adnod esküszegésedről. De addig sokat fogsz küzdeni démonaiddal, miközben ég és föld rád szakad. (Dúdolgasd: Skyfall) Egy utad van: Elismered felelősséged, kéred a magyar emberek bocsánatát, és lemondasz.

Mert az Isten szereti a hernyót is és a pillangót is. Ebben a sorrendben, hisz így teremtette. De nagyon elege lehet a pillangóból lett hernyóból, mert az a Teremtést csúfolja meg.

Az utóbbi időben megszaporodtak Orbán Gáspár személyére vonatkozó kifejezetten negatív kicsengésű sajtóhírek, hozzászólások. Nem mondom, ha valami világraszóló gengszter lenne - például Matolcsynak hívnák - megérdemelné. De nem az. Orbán Gáspár egy kifejezetten rokonszenves, kellemes külsejű, saját útját kereső fiatalember. Természetesen mindenki tudja, hogy Gáspár semmi olyan attrakciót nem követett el, amely miatt kiérdemelhetné a tizenöt perc média figyelmet. Egy pechje van szegénynek, éppen egy Orbán Viktor nevű pasas az apja. Önmagában persze még ez sem lenne elég, mert milliószámra szaladgálnak a világban olyan egyének, akiknek az apját Orbán Viktornak hívják, de speciel ennek az Orbán Gáspárnak az apja a Magyarország nevű rögeszme miniszterelnöke. Hát ezért ekézik szegényt a derék sajtóhiénák. Azt gondolják, hogy ha már az atyát nem tudják macerálni - mert aki megpróbálja, azt kitiltják egyelőre a Parlamentből, később a világból -, akkor a fián keresztül okozzanak neki fájdalmat. Nekik mindegy, ha erre a nemtelen célra esetleg a fiú is rámegy. Nekünk meg nem.

Blogunkban elismerjük Viktort, ha arra érdemes, és nem szoktuk kímélni, ha éppen aljas énje kerekedik felül. Legutóbb például kegyeskedtünk megkérdezni tőle, hogy nem érzi-e a képéről leégő bőr szagát, mert kiállt a részben egészségügyi okból, részben vezetői képességek hiányából közpénztolvajjá lett Matolcsy mellett. A Matolcsy lemondását firtató gőgös, fennhéjazó válasza sarkallt minket erre, mert bizony előfordul, hogy föld és ég összedől, mint ahogy a birnami erdő is a vár alá ért. Szóval osztjuk mi a Viktort, még ha kevés hatékonysággal is, a fene egye meg. És osztjuk magát Orbán Gáspárt is, ha VIP-páholyokban való ücsörgését számon kérő felvetésekre ostobán reagál. Ám számító aljasságból soha nem vetemednénk bármelyik embertársunk bántására, és tiltakozunk azok ellen, akiktől nem idegen az aljas célú lelki bántalmazás. Gáspár esetében pedig különösen nem indokolt a szemétkedés.

Furcsa dolog a genetika. Vannak családok, akik nem vesződnek a változatos gyerekgyártással, egyszer elkészítik a mintát, aztán olyanra formázzák az összest. Ha lány, ha fiú, pont megegyezik a fejformájuk, orruk, fülük, szemük, szájuk stb. Bármennyi is legyen az életkorbeli különbség, mindig ugyanaz. A gyermekgyártók többsége azonban törekszik a változatosságra, igyekszik eltérő gyerekeket összehozni. De a genetikát nehéz legyőzni, ezért az első lány inkább az apa, az első fiú inkább az anya szokott lenni, a többiek meg vegyesek. Így jártak Orbánék is. Rasi kiköpött Viktor, Gazsi tiszta Anikó.

A nemzet Rasijának ezért könnyebb a dolga, nem kell mást tennie, mint pragmatikusan követni a papát. Tudja, hogy saját jogán - bár nem lenne reménytelen - felesleges érvényesülni, amikor atyja bármikor ráállítja a mi lábunkra. Bizonyos szempontból kár Rasiért, mert bizonyította már tehetségét, szorgalmát. Családi ismerőseink mesélték régebben, hogy a Városmajori Gimnáziumban Rasi szerepel az "Akikre büszkék vagyunk" dicsőségtáblán. Pedig akkor, amikor odakerült, a kedves papa bukott miniszterelnöki és kétszer lenyomott politikusi státuszban vegetált minden komcsi hecclap céltáblájaként. És az a kis tinilány képes volt megmutatni, hogy ő igenis valaki tud lenni. Szerethető kis béka lehetett a Rasi akkoriban. Aztán megjött a kétharmad és az Orbán család egy részének elment az esze. Bizonyára ezzel akarták cáfolni, hogy akinek az Isten hivatalt ád, annak észt is ád hozzája. A család Viktor ága azóta fennhéjazó, gőgős, kioktató, ellenszenves egyeddé küzdötte le magát.

A Gazsi viszont nem. Ahogy elnézi az ember a nyilvánosságra került képeken, imanapra toborzó filmen, egy porcelánfinomságú srácot lát. Olyan, mint az édesanyja. Törékeny, finom, okos, vívódó, nagyon emberi. És ezt érezték meg azok, akik támadják. Gáspár emberi megnyilvánulásait, útkeresését gyengeségnek tartják, hát odacsapnak. Jó nagyot. Biztos, ami biztos, hadd fájjon. Neki is, Viktornak is.  Szánalmas. A fiút viszont féltem.

Kedves Gáspár, engedd meg, hogy ismeretlenül adjak tanácsot. Ne vedd fel ezeket a piszkoskodásokat! Nem neked szólnak. Egyebekben pedig kívánom neked, hogy találd meg magad, és boldog emberként éld az életet, úgy, ahogy te gondolod. Az út, amelyet most még keresel - és hiszem, hogy megtalálod - a te utad lesz. Közben sokakból lesz eleged, de ha Isten veled, ki ellened?

u.i.: Ha a fater el kezd sündörögni az EB VIP-páholyába szóló zsugával, el kellene hajtani.

Dr. Orbán Viktor úrnak,
miniszterelnök
Magyarország

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Viktor, nem sül le a bőr a képedről?

Budapest, 2016. április 28.

                                                   Tisztelettel:

                                                                                        Elegem Van Blog

Az élet úgy hozta, hogy egymás után két bejegyzést is kell szentelnünk Matolcsynak. Nem szívesen foglalkozunk ezzel az alakkal ilyen gyakran, mert neve leírása beszennyezi a klaviatúrát. Mégsem térhetünk ki az általa teremtett mocsok elől, mivel néhány nagyszerű ember kitartása, a köztársasági elnök és a Kúria bíráinak tisztessége döbbenetes erővel mutatott rá arra a züllöttségre, amely a Matolcsy-féle Magyar Nemzeti Bankot jellemzi. Respect mindenkinek, aki mindent megtett ebben az ügyben a közélet tisztaságáért!

Az a helyzet, hogy Matolcsyt már kinevezni sem lett volna szabad. A belső kör pontosan tudta, hogy Matolcsy alkalmatlan egy ilyen nagy súlyú intézmény vezetésére, mint az MNB. Két okból. Egyfelől azért mert Matolcsy egyszerűen nem rendelkezik vezetői képességekkel. Van ez így nem szégyen, ő más típusú ember. Szegény Varga Miska tudna mesélni milyen istállót vett át tőle, melynek kipucolása majd' egy évig tartott. A másik okról is tudott a belső kör: mivel múlatja idejét Matolcsy, amikor a külvilág számára az "Elnök úr alkotói szabadságát tölti." című mantrát lökik. És azt is tudják, hogy ez a folyamat hogyan szokott véget érni. Csúnyán.

És Viktor mégis kinevezte. Néha elgondolkodom az okán és arra jutok, hogy kettőjük viszonya legjobban a Galamb-Troppauer Hümér viszonyával jellemezhető. Viktor Galambnak szüksége volt egy olyan szövetségesre a közgazdászok között - melyhez ő nem ért -, aki bár ostoba, de agresszíven erős, és amennyiben hülyeségeit látszólag elfogadják, hiper lojális. E mellett pedig - miközben saját hülyesége láncán vezetgetik - még szórakoztató is. Matolcsy Hümér tökéletesen megfelelt Viktor Galamb elvárásának. Csak az a baj, hogy mostanában elszabadult láncáról, és iszonyatos károkat okoz Viktor Galambnak. Szépen meg kellene magyarázni Matolcsy Hümérnek, hogy valamiképp kibírtuk az "Én egy virág vagyok" című versét, de az "Anyám, te vagy árva fiad csillaga" alkotása ellen már komoly társadalmi ellenállás bontakozik ki. És ha Viktor Galamb nem figyel, nagyobb balhé lesz belőle, mint a vasárnapi boltzárból. Matolcsy Hümér ugyanis magával rántja a polgári Fidesz utolsó ethoszát is.

Matolcsynak természetesen vannak - mint a titkosítani tervezett papírokból kiderült jól fizetett - hívei, akik három érvvel szokták őt védeni.  Az első - igen penetráns - érv, hogy a Simor sem volt jobb. Ez részben igaz. Simor amolyan késő-kádárkori suksükölő semmire sem jó ipse volt, akit már azért is el kellett volna csapni, mert magánvagyonát Cipruson tartotta. Ez a gesztus ugyanis azt üzente, hogy ő - mint aki a magyar pénzügyi rendszer működéséért felelős - nem bízott a saját munkájában, ezért inkább kimenekítette pénzét az országból. Az ilyen selejtes gondolkodású ember valóban ne töltsön be köztisztséget. Ha azonban Simort összehasonlítjuk Matolcsyval, mégis a fideszeseknek ég az orcájuk, mert Simor olyan volt, amilyen, de azzal nem vádolható, hogy nepotista módon az unokatesóját tömte volna közpénzzel, amely így "elveszítette közpénz jellegét". Matolcsy pofátlansága égbekiáltó, és sosem tudtuk volna meg néhány tisztességes ember kitartása nélkül. Szóval, Viktor és Ti fideszesek, itt az idő belátni - ha már Matolcsyban nincs annyi emberi tisztesség, hogy maga lássa be -, hogy Matolcsy szégyent hozott a táborra, arra a politikai közösségre, amely bízott benne, ezért meneszteni kell.

A másik mellette szóló érv, hogy Matolcsy bezzeg csökkentette a kamatokat, a Simor meg nem. Gyenge ez fiúk. A nagy jegybankok helikopter pénzeinek hatására mindenhol csökkent az alapkamat, van ahol negatív. Ez tehát olyan folyamat, amelyre Matolcsynak semmi hatása nem volt. Nehogy már érdem legyen, ha valaki úszik az árral. A harmadik Matolcsy-párti okoskodás, hogy az MNB nyereséges. Itt idéznénk klasszikussá vált magunkat: "Csak a kákán is csomót keresők vetik ellent, hogy a monetáris, szabályozói, felügyeleti-hatósági, fogyasztóvédelmi, szanálási és sokszor tulajdonosi jogok egy kézben összpontosításával a hülye is tud nyereséges vállalkozást üzemeltetni, mely kritériumnak M. György Huba tökéletesen megfelel." Ha tehát Matolcsy vállalkozni akar, találjon magának egy céget, oszt' hajrá! A forintleértékeléssel, kamara hasznával elért nyereségre hivatkozás jellemtelenséget takar.

Látható tehát, hogy Matolcsy szakmai teljesítménye valójában gyenge, amelyet csak a nyereségből megvettek próbálnak felnagyítani. A vezetői képesség hiányából eredően pedig olyan viszonyok alakultak ki a lezüllött MNB-ben, amely az intézmény történetének a mélypontja. Nincs mese, Matolcsy lejátszott.

Mert hát, kedves "polgári kormány", mivel fogjátok megmagyarázni a párszáz forint emelést kapott nyugdíjasnak, hogy nyugdíjemelésre nincs pénz, de Szemerey unokatesó vállalkozásainak titkos kitömésére van. Mit fogtok mondani a pedagógusoknak? Tud-e hazudni Tóni pasa propaganda minisztériuma valami hihetőt a bürokráciacsökkentés bullshitjával kirúgott 50.000 közalkalmazottnak, ha azok azt látják, hogy az MNB-ben milliós keresetek vannak? Tehát van itt pénz - szűri le az egyszeri választó - csak a Matolcsy ellopja. (Oh, pardon, a közpénz elveszíti közpénz jellegét, míg Matolcsy és sameszai kezén átcsorog.) Mi lesz, ha leesik a választóknak, hogy - mint azt a gazdasági lapok finoman jelzik - az MKB nevű, közpénzen megvett, majd közpénzen kipucolt bankot Matolcsy unokatestvére az MNB nyereségét közalapítványokba kimentett közpénzből akarja megvenni offshore cégeken keresztül?

Az újkori magyar banktörténelem legnagyobb panamája bontakozik ki a szemünk előtt, melynek egyértelmű felelőse maga az MNB elnöke. Ebből olyan világbotrány kerekedhet - és ne legyenek illúziói a polgári tábornak, fog is - amely az egész ország pénzügyi rendszerét maga alá temetheti. És akkor még nem szóltunk az EKB esetleges vizsgálatáról az alapítványok állampapír-vásárlásai miatt, amely könnyen minősíthető tiltott monetáris finanszírozásnak. A Matolcsy-féle MNB elveszítette hitelességét a szakmai közvélemény és a piaci szereplők előtt, amely a legnagyobb hiba, ilyenért szerte a világon utilaput kötnek a jegybank elnök talpára.

Apropó. Mit szólnak a Fidesz frakció tagjai ahhoz, hogy Matolcsy a képviselők szavazatával és tulajdonképpen az Országgyűlés megvezetésével akarta eltussolni alkalmatlanságának bizonyítékait? A láncáról elszabadult, moral hazardot folytató Matolcsy iszonyatos károkat okoz az országnak, a polgári politikai közösségnek ezért - ha ő ezt magától nem látja be - meneszteni kell. Minél előbb annál jobb. Helyére pedig sürgősen ki kell nevezni egy a politikai tábor polgári eszményeinek megfelelő tisztakezű vezetőt, aki képes helyrehozni Matolcsy dúlásából eredő károkat.

Matolcsynak pedig - akiből elegünk van - üzenjük a Cabaret zenekar nagysikerű és mély értelmű dalával: "Kis ember hát itt a vége, látod kár volt sírni érte, Milyen könnyen elszállt minden, és még ezt se adták ingyen. … Kis ember hát itt a vége, nem volt semmid, ami megérte, Néhány egyszerű szürke évet mosolyogsz meg most hát nem érted. … Kis ember mi lett belőled, most hogy elszálltak az évek?"

Itt vannak ezek a ronda narancssárga-zöld új húszezresek. Színükön kívül semmiben sem különböznek elődeiktől. Akkor meg miért kell lecserélni őket ráadásul egy év alatt? Gyanús, nagyon gyanús.

Természetesen a színes, szélesvásznú mesét ismerjük az MNB-közlemény hivatalos verziójából, amely a hamisítás elleni harc és a biztonságosság pici hazugságaival tömi azok fejét, akik egyáltalán figyelnek a pénzcserére. Csakhogy ezek az érvek nem állják meg a helyüket. A húszezres nem a hamisítók álma. Először is azért, mert a forint nem egy világpénz, így a jó minőségű hamisítványra fordított befektetés nem hozná vissza az árát, olyan hülye hamisító meg nincs a világon, akinek egy húszezres előállítása huszonötezrébe kerül. A rossz minőségű hamisítványokkal viszont könnyen le lehet bukni. Egy ország röhögött az 54000-resre tuningolt húszezresen. Meg aztán a hamis pénzt forgalomba is kellene valahogy hozni, hiszen abban nincs nagy élvezet, ha a hamisító otthon nézegeti matricáit. Egyenként fizetgetni vele macerás, egyszerre perkálni kockázatos. A hamisítással tehát csak a bulvárhírekbe meg a dutyiba kerülhet az ember. Ezért csak a hülye próbálkozik pénzhamisítással, ennél már egyszerűbb és kifizetődőbb Mészáros Lőrinc vejének lenni.

A biztonság növelése is mese habbal. Eddig is biztonságosnak mondták, ha nem lenne az, senki sem fogadná el. Attól, hogy betesznek még valamilyen mikroszkóp alatt ultraviola sugárzással - ha nagyon nézik - látható szálat, pöttyöt, ábrát stb., nem lesz biztonságosabb a hétköznapi felhasználó számára az új húszas. Ez az érv tehát vicc.

Azt hiszem a konteosoknak sincs igazuk. Ők azok, akik M. György Huba állítólagosan jól fejlett pszichés zavaraival szokták magyarázni a pénzcserét mondván, hogy szereti látni aláírását a pénzeken. Ez bizonnyal így van alapesetben, de - már kimondani is szörnyű - Mr. Kuszaszem három éve üldözi a nyolcasokat a Szabadság téren, elmúlt a varázs. A régi húszezreseken is ott van az aláírása, csak ezért nem cserélne. Nem mondom, ha leválthatná Deákot saját szép és okos ábrázatjára valószínűleg elgondolkodna a dolgon. Én támogatnám is, mert Plakát Magyarország helyzetét jól kifejezné a haza bölcse helyett a "Mr. Az-ötmilliót-mire-költse".

Nemrég néhány nőikvótás sírt, hogy míg egyes országokban nők lehetnek a pénzeken, nálunk teljes a férfiuralom. (Friss hír, hogy az amcsik is lecserélik volt elnöküket egy afroamerikai nőre, persze csak egy kellően távoli - 2030 utáni - időpontban.) Azt hiszem, sokat hoznánk az ország megítélésének előmozdítása érdekében a píszí terén, ha nőt nem is, de egy szellemi kihívással küzdőt tennénk a húszezresre. Sajnos azonban erre nem került sor, mert az unortodoxia világító fallosza szerény. Pedig vannak hívei, akik szerint az mutatja leginkább M. György Huba zsenijét, hogy az MNB nyereséges. Csak a kákán is csomót keresők vetik ellent, hogy a monetáris, szabályozói, felügyeleti-hatósági, fogyasztóvédelmi, szanálási és sokszor tulajdonosi jogok egy kézben összpontosításával a hülye is tud nyereséges vállalkozást üzemeltetni, mely kritériumnak M. György Huba tökéletesen megfelel. Mit tegyünk, M. György Huba még nem akar rákerülni a húszezresre, tehát nem ez a pénzcsere oka. Tisztáztuk tehát, hogy mi nem indokolja cserét, nézzük mi lehet a valós ok.

Kis összegben mernék fogadni, hogy az MNB nyereségességre törekvése a domináns indoka ennek a hajcihőnek. A trükk régi, nálunk magyaroknál kamara hasznának hívták. Amióta a föníciaiak kitalálták a pénzt, a hivatalosságok mindig rontották. Primkó módon úgy, hogy körülvágták, így már kevesebb nemesfémet tartalmazott ugyanaz a névérték. A cizelláltabb változat szerint bevonták és alacsonyabb nemesfém tartalommal bocsátották ki az újat. Szinte látom magam előtt, hogy a bevonásnál ugyanígy etették a pórnépet a biztonságosságra törekvő dumával. A harmadik mód volt a legjobban elfogadott, az elhunyt uralkodó helyébe lépő fizimiskájára cserélt pénz kevesebb nemesfémmel készült, melyre az új uralkodó iránti lojalitásból mindenki köteles vala átváltani a régit.

A gyors pénzcsere miatt - alig egy évet adtak rá, míg a tízezresnél korlátlan az átválthatóság - valami ilyesmi sejlik fel most is. Az MNB ezzel valójában megadóztatja azokat, akik készpénzben tartják megtakarításaikat, és bizonyosan számol azokkal is, akik elfeledkeznek - vagy idős emberek, akik nem is tudnak - az átváltásról. Az unortodox megoldásaira büszke M. György Huba tehát egy ezeréves pénzrontási technika felélesztésével - a kamara haszna puha bevezetésével - biztosítja az MNB nyereségét. Amellyel aztán majd lehet dicsekedni, meg költeni belőle minden ökörségre.

A gyakorlatban elég jól visszaigazolódik a fenti megfigyelés. Az MNB kijelölt egysége nem cserél mondván, hogy még forgalomban van a régi. Jövőre talán cserél, de nagyobb tételek esetén nem lennék meglepve, ha alkalmaznák a pénzmosási szabályokat. A postán személyfüggő a csere, és csak kis tételekre igaz, nagyobb mennyiségnél már jutalékot számolnak fel. A K&H piacszerzési céllal cserél, de ingyen kizárólag saját ügyfeleinek, és a nagy tételű csere ott is kérdéses. Az OTP egyáltalán nem cseréli az új húszasokat, ha jóban vagyunk a pénztárossal, és van néhány ropogós a kasszában, sikerülhet a lehetetlen küldetés.

Elég szűkek a lehetőségek az átváltásra, mert az MNB láthatóan elszánt a polgárok lenyírásával való extraprofit bezsebelésére. Ezért aki készpénzben, azon belül húszezresben tartja megtakarítását, jó teszi ha tempózik, különben nagyon elege lesz, amint elúszni látja pénzecskéjét.