Sajnos életvitelszerűen nem vagyok hajlandó nézni sem a Sztárban sztárt, sem az X-faktor nevű műsort. Mégsem vonhatom ki magam a bűvöletükből, mert valamelyik családtag időnként felordít: "Gyere, ezt látnod kell!" Ilyenkor - engedve az önkénynek - belenézek ezekbe a vacakokba, csak tudnám minek. Unalmas szar mindkettő. A Sztárban sztár döglött műsor, mert egész egyszerűen a sokadik évad után elfogytak a sztárnak minősíthető énekesek, színészek. Maradt a resztli Pápai Jocival és egyéb noname alakokkal. A X-faktor nemkülönben ócska. Az első adások még elmennek, mert lehet röhögni a sok idióta, önismeret dolgában erős kihívással küzdő szerencsétlenen, aztán marad a kínos unalom. Egy valamin lehet szórakozni csupán, a zsűritagok alkalmatlanságából fakadó kínlódáson.

A Sztárban sztár zsűrije szinte minősíthetetlen. Kezdjük a Stohllal. Buci úr tényleg kiváló - ismerjük el, zseniális - színész. Viszont emberként, hát... izé. Egyik nap fanyalgott egy liberálisnak minősített újságban, hogy milyen szörnyű a zorbán, másik nap már jött a hír, hogy a NER bulvár tévéjénél fogja nyomni. Magyarázat: Fiatal voltam, kellett a pénz. Vagy valami hasonló.

Buci művész úr árulását tovább színezi, hogy Alföldit is elárulta. Nem vagyunk Alföldi-rajongók, de azt el kell ismeri, hogy Alföldi azon kevesek közé tartozott, akik hittek Buci művész úrban, és amikor kijött a kaptárból, munkát, lehetőséget biztosított számára. Gyakorlatilag a túlélést. Egyedül ő. Erre mit csinál Buci művész úr? Úgy van, eltalálták. Jól hátba szúrta Alföldit. Nem csak úgy általában, hanem konkretice ám! Éppen megy a Hegedűs a háztetőn Alföldi rendezésében, amelynek fő üzenete az Index kritikusa szerint: "Ahhoz, hogy a dolog elfajuljon, két dolog kell: olyan közeg, amelyikben az emberek nem emelik fel a szavukat az uszítás ellen és kívülről mesterségesen szított szembeállítás." Ennek a művészi koncepciónak a Tevjét játszó Buci művész úr az arca. K...rvára hiteles lehet Buci művész úr a szerepben, ha azt látjuk hetente, amint a gyűlölködés egyik orgánumában éppen szórakoztatja a permanens gyűlölködésben megfáradtakat.

A zsűri ötödik tagja a Tilla művész úr, aki - állítólag - szintén utálja a zorbánt, de van az a pénz, amiért nem annyira. Idétlen ripacskodása nélkülözhetetlen a népszórakoztatáshoz, és "jött a két Latabár". Kontrasztként ott van a Hajós, az egyetlen, akinek van gerince. Ő 2006-ban az elsők között követelte Gyurcsány lemondását ezzel megalapozva hitelességét, amelyet kiválása ebből az ócska propagandaadóból tovább növel. Liptai Claudia a legszimpatikusabb zsűritag, mert legalább nem hazudik. Tudja magáról, hogy - bár nyomokban színészt tartalmaz - a bulváron kívül semmit sem ér, ehhez idomulva nem oszt, nem szoroz. Majoros úr alulról vakarta ki magát, és ez elismerendő, de ettől még nem alkalmas mások teljesítményének megítélésére. Pláne úgy, hogy egyes zenei területeken semmilyen műveltséggel nem rendelkezik. Pápai nevű - cigány kesergőkön kívül mást elénekelni képtelen - cimbijének szemérmetlen tolása pedig az amúgy is alacsony színvonalat rántja a bányászbéka ülepe alá. Szegény Balázs Fecó! A "Homok a szélben" című dalának Pápai Joci-féle előadása hallatán - melynek szövegét a kiváló Pápai úr egyszerűen elfelejtette - úgy érezhette magát, mint Enrico Pallazzo, amidőn Drebin hadnagy a nevében elgajdolta az amerikai himnuszt. A Pap Norbi nevű alakról életemben nem hallottam, saját butácska beszólásain való nazális vinnyogása viszont kétségkívül hát... érdekes. Egy pszichológusnak. Ezt a kínos bandát elnézve csak egy kérdésem maradt: Hová tűnt Damon Hill?

Őt szívesen hallgatnánk fellépőként, de akár zsűritagként is

A X-faktor zsűrije hasonlóan gyenge minőségű. Az Alex nevű csávó egyszer írt egy dalt a Tetveséről, osztán annyi. A nyáron a kocsiban hallgattunk valami ordenáré számocskát, amelyről a családtagjaim előtt élőszóval kijelentettem, hogy ilyet csak azért nem írok, mert nem szoktam böfögni. Hát erre azt mondják, hogy ezt a művet az Alex művész úr szerzette. Kérdeztem melyik Alex? A Madagaszkáros? Nem - mondják - a Tetvesemes. Ez a teljesítmény aztán tényleg megalapozza a komoly ítész pozit. Röhej. Puskás művész úrról sokat elmond, hogy ő - bár elhagyta a harmadik X-et - még mindig Peti. Mint a szerepükbe ragadt gyerekszínészek. A tavalyi produkciójával elég látványosan bizonyította alkalmatlanságát, midőn egy feltűnési viszketegségben szenvedő, énekelni nem tudó alakot - minden intés ellenére, konfliktusok árán - magával vitt a showba. Mert ő hitt az egyéniségben. A hülye elég hamar felkenődött, mert protezsáltja vállalhatatlan balhéba keveredett, látványosan bizonyítva Peti művész úr emberismereti hiányosságát. Ezek után nem értem, hogy ki volt az az idióta, az RTL-nél, aki Peti művész urat idén is felkérte. Radics Gigivel nincs gond, szépen énekel, ám mindösszesen huszonegy esztendeje talán kevés hitelt kölcsönöz döntéseinek. Látszik rajta, hogy többször megpróbál igazodni a rutinosabbakhoz. Önálló döntésre képtelen, akkor meg minek. Gáspár művész úr szódával elmegy, érzelemgazdag kitörései azonban nevetségesek. Ennyi.

Azt hiszem, a két csatorna tévúton jár. A műsoraik rosszak. Újítani kellene. Nem a dögunalmas énekesekben van a jövő. Zsűritag-válogatást kellene tartani! Jönne a sok hülye, házmester, hétköznapi pedagógus, elvetélt álmú énekes, színész, a lakótelep kreténje, a kocsma ásza, és jól megmondanák. Igazán, egyenesen, bele a pacekba! Mekkorát lehetne szakítani egy ilyen műsorral! (A megvalósító alkalomadtán a szerény jogdíjat szíveskedjék utalni.) Az egész ország szívből röhögne a rengeteg megmondásra jelentkezőn.

A mostani alkalmatlan, szerencsétlen zsűritagokból viszont elegem van.

Néhány napja az Index újságírói írtak egy terepmunkán alapuló átfogó, komoly cikket Lázár miniszter úr korábbi bejelentésének hátteréről. Az írás jó volt, csak az alapfelvetésre nem figyeltek készítői. Jani bohóc nem azt mondta, hogy visszavonul, hanem azt, hogy szíve szerint visszavonulna. Márpedig hol van a Jani bohócnak szíve, ugyebár? Ennyi jelentőséget érdemes tulajdonítani Jani bohóc sirámának, nem többet.

 Az "Elegem van" blog viszont ráfaragott a cikkre, mert - bár kommentelni nem lehetett - a cybertér ördöge vagy mi miatt, de az összes hozzászólás a mi postaládánkban landolt. Ezekből állítottunk össze egy csokorra valót.

1. Orbán egy g...ci, és már Lázár is tudja. (S. Lajos graffiti művész)

2. Ne menekülj előlem, Janim! (D. Zsuzsanna munka-alkoholista)

3. Hajrá, Apa! De mi lesz a hetvenmilliós budai kecómmal ? ( L. J. Boldizsár tinédzser)

4. Tisztelt Miniszterelnök Úr, Kegyelmes Urunk! Mi, Lázár János nagyságos úr büszke hódmezővásárhelyi jobbágyai, esedezünk előtted Kegyelmes Úr, hogy lízingeld még a mi urunkat a következő négy évre is a haza üdvére! Kijelentjük, hogy fenti alázatos kérelmünket szabad akaratunkból, nyomásgyakorlás nélkül fogalmaztuk meg mind a huszonötezren. (név, lakcím, személyi szám, adószám)

5. Tisztelt Miniszter Úr! Örömmel értesültünk szándékáról, hogy ezentúl csak Hódmezővásárhely felvirágoztatására fordítja kiemelkedő tehetségét. Elég sok munkát okozott nekünk napi ingázásával, mert biztonsága érdekében - talán észre sem vette - de Ön előtt és után háromszáz méterre le kellett küldenünk a gépjárműveket az autópályáról. (Túlórapénzt persze nem kapott senki.) Kérem, engedje meg, hogy búcsúzóul megküldjem ezt a DVD-t, amelyen mind a harmincezer közlekedési szabálytalansága megtalálható Best of Lézer címmel. Tisztelettel: dr. Tóth Barna őrnagy, osztályvezető, ORFK, Lázár János Ámokfutásából Eredő Közlekedési Kockázatok Elhárítási Munkacsoportja.

6. Ne hagyd abba, Jani! Éppen most kapnád meg a Karinthy-gyűrűt a Kormányinfón nyújtott folyamatosan kiemelkedő tevékenységedért, melyen sírva röhög az egész ország. A Rádiókabaré fénykorában nem volt olyan jó, mint Te Jani! Maradj még! (Magyar Stand-uposok Országos Szövetsége)

7. A Bicskei Fácántyúkok Érdekvédelmi Szervezete megnyugvással vette tudomásul, hogy a jövőben kevesebb alkalommal fog Lázár úr random fácángyilkos orgiákat rendezni a környéken. Már korábban ki kellett volna rúgnod, Viktor, akkor nem lenne ekkora a kakashiány!

Őt... ŐT ne látnánk többet?

8. Belső feljegyzés Orbán Viktor miniszterelnök úrnak (Szigorúan bizalmas!) Titkos felméréseink és hangulatjelentéseink azt mutatják, hogy Lázár miniszter úr bejelentése zavart okozott a Fideszre szavazóknál. Az elbizonytalanodásból eredően 14,7%-kal esett a népszerűségi mutató a biztos pártot választók között. A kár elhárítása érdekében sürgős kommunikációs beavatkozásra van szükség a tábor összetartása érdekében. Ezért javasoljuk, hogy a kormányzati befolyás alatt működő tévék, rádiók, lapok és bérkommentelők a következő sablonokat használják:

a) Lázár János Soros György uszályába került,

b) Soros György nevet Lázáron, pedig még nincs is vége,

c) Orbán Viktor leleplezte a Kormányba magas szinten beépült Soros-ügynököt,

d) Elegünk van a Lázár-féle árulókból!  Van valami hasonló nevű blog, inkább ne népszerűsítsük a liberális köcsögöket, ezért helyette: Le a Lázár-féle liberális árulókkal! - használatos. Tisztelettel: Rogán Antal propaganda miniszter 

9.)

a)   Emelkedik a gáz ár,

      alacsonyan repül Lázár. 

 b)  Azt beszéli már a város,

     taknyán csúszik Lázár János. (Gréczy Zsolt csasztuska költő és DK-szóvivő)

10. Éppen itt volt az ideje, hogy ez a világvároshoz nem értő, vidéki polgármesteri feladatokhoz is szerény képességekkel bíró szerencsétlen elhúzzon. (T. István, pógármesterek legfőbbike)

11. Az Erste Bank nem bírná ki, ha még egyszer neki kellene finanszíroznia Lázár úr hódmezővásárhelyi spekulációját, mert arra az Isten pénze sem elég - jelentette ki J. Radován, az Erste Bank Hungary Zrt. elnök-vezérigazgatója egy konferencián.

12. Aki Szegedi Csanádról megyét nevez el, annak nincs helye a magyar közéletben! (Jobbik közlemény)

13. Te, János, Te! Ne bomolj már! Tündöklő tehetséged ne fordítsd el népedtől, most, midőn az iszlám söpredék és a néger hordák együtt támadnak szeretett hazánk ellen. Ilyenkor ember kell a vártára, János! És Te ilyen igazi Ember vagy. Egy jó Magyar Ember! Ennek a hazának, ennek a népnek szüksége van Rád, János! Szüksége van nagyszerű szervezőképességedre, briliáns eszedre, nagy munkabírásodra. Szóval Terád, János! Hunyadi vagy Dobó meghátrálhatott a vész idején, János? Nem. A Te sorsod ennek a népnek a sorsa, s ha dalra fakadsz, otthon érzi magát ajakidon dala. Maradnod KELL, ez a kor parancsa, János. És különben is: Ki adná át nekem a nemsokára várható Kossuth-díjamat, ha nem Te, János! (B. Zsolt publicista, az ötös számú tagkönyv tulajdonosa)

14. Elegem van Lázár János páváskodó primadonnáskodásaiból! (Orbán Viktor)

Az idézett levelek a képzelet szüleményei, bármilyen egyezés a valósággal a véletlen műve lehet csak.

A büszke és erős ország miniszterelnöke Hanoiban bejelentette, hogy futja a magyaroknak a világ másik felén egy onkológiai központ felépítésére csekély hatvan millió euró értékben. Ez alig 19 milliárd forint mai árfolyamon: a bolondnak is megéri. És mit kapott a korszakos miniszterelnök a háládatlan népétől? Dicséretet? Elismerést? Egy frászt. Ezek a rohadt magyarok elkezdték durván ekézni őt. A Soros-bérenc söpredék egyenesen a mi Viktorunk édesanyját hozta összefüggésbe egy igen ősi mesterséggel. A fideszes derékhad döbbenten áll a jelenség előtt, nincs az a kokóbárban edződött éceszgéber, aki meg tudná magyarázni az okot ezeknek az elhajlóknak. A CÖF-menetelő IQ-rekord döntögetők sem tudják felfogni az emberi elme eme magasságát, műfogsoraik együtt kattognak agytekervényeikkel. Mit akarhat ezzel a Viktor? - kérdik maguktól. Én azonban veled vagyok Vi(ktor)etnám! Nem is gondolod mennyire értelek.

A magyarok nincsenek tisztában a saját valóságukkal, ezért irigykednek. Pedig menjenek el bármelyik magyar onkológiai központba és rájönnek, hogy igaza van Viktornak. Ma már - hála Viktor erős felhatalmazású kormányzásának - az orvosok száma meghaladja a betegekét. Ezért az orvosok nagy része tudományos munkát folytat, gondtalanul kávézgatva, az élet dolgairól való filozofálással tölti munkaidejét.  Az ápolók olyan jól fizetettek, hogy a ritkán hozzájuk forduló betegeket kérdezgetik, hogy jó vétel lenne-e egy Ford Kuga. Másra nincs is gondjuk. A műszerezettség már a XXII. századot idézi, és minden műszerből van bőven. Ezért egyre többen vannak, akik csupán szórakozásból, a munkából hazafelé baktatva befekszenek egy kis CT-, meg MR-vizsgálatra. Más konditerembe jár, ők meg így ütik el az elfolyó időt. Magyarország - éljen Viktor! - legyőzte a rákbetegségek minden formáját. Ma rákosnak lenni ebben az országban olyan mintha náthát kapna el az ember, egyszerűen, komplikációk nélkül gyorsan gyógyítható. Minden tökéletes tehát Magyarországon, lehet ezért bátran más országnak is ajándékozni.

Pláne, ha az az ország rászorul. Mint a gyenge és gyáva Vietnam. Látogasson el bárki Hanoiban az ottani Ke’kgo yo utcai onkológiába. Hát az a földi inferno. Túlterhelt orvosok küzdenek nap mint nap az élet oldalán a halál ellen. Sokszor maradnak alul a küzdelemben és nem az ő hibájukból. Az ápolók emberfeletti munkát végeznek mogyoróért, ezért sokan inkább elhagyják azt a gyenge és gyáva országot külföldön próbálva szerencsét. A betegeknek meg kész éhezők viadalát kell folytatniuk az orvoshoz jutásért. Aki előbb rohan a kinyíló ajtóhoz és tudja az adminisztrátor kezébe nyomni a papírját, az bejut, aki nem az nem. Darwin ezt látva alkotta meg evolúciós elméletét. De az orvos elé kerülés csak az első lépés, amely nem garancia semmire, mert a vizsgálathoz szükséges műszerekre hónapokat kell várni. És innét kettéválik az idő. Van a vietnami polgár egyre fogyó ideje és van a rák egyre gyorsuló ideje. Némi szerencsével és korrupcióval - ilyenek ezek a vietkongok - lehet gyorsítani a vizsgálatot, ezzel növelve az életben maradás esélyét. Aztán a kezelésekhez alig lehet hozzájutni ebben a fejletlen országban, sebészhez - ha szükséges - még nehezebben. Látják maguk önző magyarok, ilyen nehéz életben maradnia egy vietnaminak az ottani egészségügy fejletlensége miatt. És ezektől sajnálják az új onkológiai központot? Amikor nálunk - hála Viktornak - ez a kérdés már rég megoldódott.

Mindeközben Magyarországon Vietnamban

És mit fáj maguknak a Viktor, mi? Irigylik, hogy ilyen ravaszul mossa a pénzét távoli országokban? Ez a bajuk? Nem irigykedni kell a sikeres emberekre, hanem utánukcsinálni. Akkor majd Szingapúrban maguk is befektethetik mind a hétszáznegyvenezer forintnyi megtakarításukat. Mert Szingapúr tárt karokkal várja a befektetőket. Különösen a lipicai lovakat hozókat. Mert a lipicai ló az, amely feketének születik, és mire felnő, szép fehér paripa lesz belőle.  A kedves szingapúri befektetési bankárok - sok svájci banknak van ott fiókja - bármikor segítenek a fekete pacik fehérre mosásában.

Mondom én, hogy értem Viktor távol-keleti látogatásának valódi okát. És már talán Önök is. Rebegjünk el egy halk imát Viktorért és családjáért, hogy betegként megismerhessék a tökéletesen működő magyar onkológia hétköznapjait, amely ebben a büszke és erős országban csupa móka és kacagás. A magyar onkológia valóságát nem ismerő irigy óbégatókból viszont elegem van.

Az Európai Unió vezetőinek az a legújabb ötlete, hogy kötelezően bevezettetnék az eurót a tagállamokban ezzel erősítve az integrációt. Remek gondolat, csak a torka véres. Olyan igazi pótcselekvős. Az Európai Unió egyszerre politikai és gazdasági projekt. Politikaiként indult és komoly sikereket ért el. Aztán erősebb lett a gazdasági vonulat, amely csak díszletnek használja már az egyre üresebb politikai vonalat. Közben szép lassan a gazdasági érvekre való hivatkozással a németek átvették az irányítást. A többiek pedig a történelmi tapasztalatok alapján hagyták. Ha ezzel tudják szedálni a fritzeket, hát legyen - gondolták. (Politikai érvekkel nem dobálózhattak a germánok, mert akkor azonnal lenyomják őket.) Miközben tehát túlnyerte magát a gazdasági érdekszövetség, a politikai rész weimarizálódott. Üres lózungokon kívül semmire sem telik a legalitásában gyenge, korrupt intézményrendszertől. Ezért ha ez a politikai felépítmény találkozik egy új helyzettel, inkább fel sem fogja annak lényegét, ha pedig valamit kapisgál is belőle, garantáltan rossz választ ad. Mint most ezzel az eurós marhasággal. Amely azért ökörség, mert egy politikai problémára akar gazdasági választ kierőszakolni függetlenül attól, hogy az adott tagállam gazdasága felkészült-e az euró alkalmazására.

Lépjünk egy kicsit vissza az időben. A közép-európai országoknak sokáig a politikai orcáját mutatta az Unió, miközben már akkor is a gazdasági rész volt a lényeg. De amíg mindenki a nagyon demokratikus lózungokra figyelt, kevesebb idő jutott a gazdasági érdekek képviseletére. Így aztán az Unió megkapta a csatlakozó országok nyersanyagait, munkaerejét, piacát, míg azok másfél évtizedes kuncsorgás után demokratikusnak lettek nyilvánítva és ekként bekerülhettek az áhított Európa Házba. Mostanában viszont kiderül, hogy már az alapvetés is rossz. Attól nem lesz valamely állam demokratikus csoda ország, mert az EU tagja. Például míg a nem EU tag Svájcban népszavazást rendeznek arról is, hogy egy közparkban hol legyenek a padok, addig egyes demokratikus billoggal ellátott tagállam polgárainak nincs köze ahhoz, hogy épüljön-e hazájuk sorsát kétszáz évre meghatározó atomerőmű. A szintén nem EU-tag Izlandon lemond a miniszterelnök, mert az apja(!) aláírt egy támogató levelet arról, hogy egy pedofilnak mérsékeljék a büntetését. Egy meg nem nevezett demokratikussá felkent tagállamban azonban az sem probléma, ha a miniszterelnök személyesen kap hétmillió dollárt egy bűnöző elengedéséért. A miniszterelnöki atya pedig naponta ír alá olyan papírokat, amelyből százmilliókkal gazdagodik a közjavakból. A miniszterelnöki vej akárhány lábat növeszt, azon mind megáll a nép pénzéből. A miniszterelnöki stróman külön költségvetési kategória, csak olvasni kell a sorok között. Oszt érdekel valakit? Tehát attól még, hogy valamely állam tagja az Uniónak még nem lesz a demokrácia mintaállama. Csak ezek a demokratikus jogállam bőrébe bújt, ám egyre szaporodó autokratikus tagállamok kezdenek kínosak lenni az EU vezető politikusainak. Kellene valami politikai választ adni erre a kihívásra. De miért pont erre tudnának? Hiszen ha egy illegális migránst nem tudnak hazazsuppolni, miért pont egész országokat tudnának beállítani a sorba? Különösen, hogy az a sor is inkább ökörhugyozásra emlékezet.

Törték hát a fejüket. Juncker reggelire megivott három vödör pezsgőt, de csak nem jött az ihlet. Mutti párás szemmel gondolt a régi szép időkre, amikor a renitenskedő állam vezetőjének fiát elég volt becsomagolni egy szőnyegbe a kezessé váláshoz. A múlt árnyait azonban legyőzték. Macron szintén a daliás idők elmúltán kesereg, amikor a francia elnök megüzente a kisantantnak, hogy egyes területi követelések akár ésszerűek is lehetnek. Ettől valahogy a francia érdek tudott érvényesülni a térségben. Most meg? Végigturnézza a régi csatlósokat, azok meg tesznek rá. Lassacskán az Unió vezetői észreveszik, hogy az EU politikai intézményrendszere alkalmatlan az egységes cselekvésre. Innen jönnek a kétségbeesett pótmegoldások. Elsőként a mag-Európa eszme, amelynek lényege, hogy régi tagállamok továbbra is kizsákmányolják a perifériát azzal, hogy nekik kevesebb jogkört biztosítanak. Mindezt a mélyebb integráció dumával körítve. Aztán rájönnek, hogy ez igen ostoba eszme vala, mert látványosan lógna ki az a bizonyos lóláb. Ekkor lép elő a politikával kevert gazdasági verzió, amely a pénzügyi támogatásokon keresztül akar hatást elérni. Ám erre még a kevés talentummal megáldott futsalrajongó is röhögve válaszolhatja, hogy akkor kevesebb zsozsó fog visszaáramolni a német cégekhez, 'oszt jó napot. Végső kétségbeesésükben kitalálják, hogy hát akkor legyen kötelező az euro.

Micsoda marhaság ez is! Azt gondolják, arany szíveim, hogy a monetáris rendszeren keresztül mozgathatják egy adott tagállam belső viszonyait azt üzenve, hogy ha nem lesztek jók, nem kaptok pénzt. Zseniális! Csak van néhány probléma. Például a svédek sem tagjai az euro övezetnek és nem is biztos, hogy tagok akarnak lenni. Pedig ők nagyon demokratikusak, osztán mégis lemaradnak a Demokrácia Szent Vonatáról. Ciki. Akik meg esetleg félelmükben csatlakoznának, azok gazdaságilag nem mind alkalmasak rá. A bevezetés körüli nehézségek éppen az autokrata irányzatot erősítenék. Szép öntökön lövés, nemdebár? Aztán mi lenne, ha például Magyarországon bevezetnék? A politikai osztály éppen úgy lopna, mint eddig, csak előbb megosztozna az uniós döntéshozókkal. A zemberek meg szívnának.  De boldogok lennének, hogy van eurójuk. Mint amiképpen ma is boldog demokraták az EU-tagság miatt.

Ha a stratégiai cél ostobaságát nem nézzük, még ott van a taktikai. Magyarországon máris alakul az euro barátainak tábora. Csupa levitézlett alakkal. Kedvencem a Bokros Laja. Ahol ez a panamai diplomagyár-szökevény megjelenik, arról a tervről pontosan tudható, hogy ennek az országnak sok jót nem jelent. Szegény Lajosról a következő szavak jutnak eszembe (nem feltétlenül ebben a sorrendben): anyád, Lajos, az p.csája. Lali regnálása alatt várták sógoromék az első gyereküket. Közalkalmazottak voltak, alig harmincezer forintos fizetéssel. Ez a Lali szerint olyan gazdaggá tette őket, hogyha nincs az Alkotmánybíróság, nem járt volna nekik a családi pótlék. A havi három forint látható jövedelemből rózsadombi villában tengődő olajszőkítőnek meg járt volna, mert ő Laja szerint szegénynek minősült. Nos, ilyen alakok támogatják az euro bevezetését. Zseniális választás az elrettentéshez.

Itt lenne az ideje, hogy az Uniónak olyan vezetői legyenek, akik alkalmasak az eredeti európai eszmén alapuló kölcsönös előnyökön nyugvó politikai integráció kialakítására. Ebből a politikai kérdéseket gazdasági machinációkkal megoldani akaró szánalmas társaságból viszont elegem van.

Pár hónapja áll a bál a Tesconál, az ott működő szakszervezetek folyamatosan sztrájkkal fenyegetőznek. A napokban meg is kezdték a sztrájkot. Természetesen, ha a Tesco kizsigereli dolgozóit, ez indokolt, ám a körülményekből az látszik, hogy a Tesco-alkalmazottaknak csak azt a szerepet szánták, hogy velük verjék a csalánt. Jó lesz tehát észnél lenniük.

A kereskedelemben - ahogyan több munkaerő-igényes ágazatban - jelentős a munkaerőhiány. Úgy tűnik, hogy már csak a kannibalizmus maradt, azaz egymás elől kell elhalászni a dolgozókat. Ez megy is a multik között, olvashatjuk nap mint nap, hogy mennyit fizetnek a Lidl-ben, Aldiban az odatartóknak. A magyar tulajdonú bolthálózatok viszont nem tudnak (akarnak) beszállni a bérversenybe, nekik pont jól jönne a Tesco kivéreztetése. A tök versenyképtelen CBA, Reál és a COOP hálózat most bizonyára dörzsöli a tenyerét látva a Tesco vergődését. Komoly társadalmi okok húzódnak meg a magyar tulajdonú bolthálózatok nehézségei mögött, a válasz pedig igazi fideszes: döntsük be a külföldi konkurenciát. Szóval ne azzal foglalkozzunk, hogy egyes régiókban az emberek fizetőképessége alacsony, hogy a politikailag támogatott magyar boltok gazdaságossága csekély, hogy a dolgozóikat kutyába sem veszik, ám egyes tulajoknak telik egymillió eurós Porsche 918-asra. Nem, ezek nem fontosak, tegyük tönkre a gaz multit. A felültett Tesco alkalmazott, a külföldi tulajdonú versenytárs és az agymosott jó magyar ember tapsol ennek a csúf játéknak, mert nem látja át, hogy a végén közösen fogunk veszíteni.

Pedig itt van előttünk a példa. Nyár elején jött a nagyhangú ugatás a Csíki Sör nevű, a piac által ihatatlannak minősített sör érdekében. Persze itt is a szemét multi Heineken volt a hibás. A lakáj média nyomatta az ellenségképet, rájátszva a kurucos érzelmekre. Még Jani bohóc is a nyilvánosság előtt nyalt bele a magyarok új szent italába hitet téve a Heinekent szívató összefogás mellett. Szinte érezhettük Kisfaludy Károlyt: "Sok haza-puffogatás, ok semmi, de szörnyü magyarság, Bundás indulatok: oh be tatári müv ez!" Aztán eltelt néhány hónap, és maga a Csíki Sör gyártója jelentette be: kár, hogy a Csíki Sört nem issza senki és nem is akarja megkóstolni. Szóval nem megy a bolt, és mivel remény sincs arra, hogy menjen, valami házhozszállításos módszerre állnak át. (Amit egyébként minősíteni sem érdemes, akkora ökörség.) A másik oldalon viszont a Heineken alkotmányos költsége megtalálta az utat, ők gyárthatják a Fradi sört. Az ostoba fideszes és CÖF-menetelő ezt talán nem is tudja, mert valahogy erre a tényre a lakájmédia elfelejtette felhívni becses figyelmét. Aztán most jött a hab a tortára! A Heineken bejelentette, hogy martfűi gyárát bezárja, esetleg elosztóhelyként valamit megtart belőle, de nem biztos. Erre a Fidesz helyi erői - akik nagypofával ugattak a Heineken ellen - elkezdtek könyörögni a Heinekennek, hogy ne tegye ezt velük, mert mi lesz a több száz fős munkanélkülivel, és a kieső helyi adóval, amely nélkül Martfű becsődöl. Nagyjából ez vár ránk, ha a Tesco dolgozói nem használják a józan eszüket.

Külön érdemes figyelni a szakszervezetek szerepére. A két kereskedelmi szakszervezet egymással verseng abban, hogy melyik tudja jobban teljesíteni a Tesco csuklóztatására vonatkozó kormányzati elvárást. Az külön vicces, hogy a sztrájk Tescora fókuszálását azzal magyarázzák, hogy a többieknél nincs szakszervezet, mert ott megakadályozták a létrejöttét. Tehát azért szívjon a Tesco, mert biztosítja a munkavállalók jogait, akik meg nem, azok vigyoroghatnak a háttérben. Nagyszerű! De így sem teljesíthetnek jól, mert már megjelent a kaviár jobboldali szakszervezetek gyöngye, a Munkástanácsok is.  Ennek a szakszervezetnek ugyan köze nincs a Tescohoz, de vezetője már ajánlkozik a beavatkozásra. Ezzel jól kilógatja a kormányzati lólábat. És miért kaviár jobboldali ez a szakszervezet? Ehhez kell egy kis kitérőt tennem.

Pár éve egy ismerősöm meghívott vacsorára a Bock Bisztró Buda nevű puccos helyre, amely Buda egyik igen elegáns részén található. (Ki is öltöztem, mint Szaros Pista Jézus neve napján.) Vendéglátóm bennfenteskedve mutogatta, hogy légvonalban kétszáz méterre lakik a Bajnai, hatszázra az Orbán stb. Tátottam a számat. Aztán kibökte, hogy ez azért valójában munkásnegyed. Gyárilag buta fejem még ostobábbra válthatott, mert míg a pincér kihozta a rendelést, vendéglátóm kézen fogott, és átkísért az utca másik oldalára, ahol egy villa postaládáján a következő kiírás húzódott meg szerényen: Munkástanácsok. Korábban azt gondoltam, hogy a munkásokat képviselő szakszervezetet valamelyik rozsdaövezetben kell keresnem, ám tévedtem. Valójában okosak ezek a munkásvezetők, mert a Rózsadombra panorámával rendelkező villából közelről tartják szemmel a burzsujokat. Vörös Virányos, zúgjon a hangod, Rózsadomb felelj neki! Kedves Tesco dolgozók, Önök elhiszik, hogy ez a kaviár szakszervezet az Önök érdekét képviseli? Még hisznek a mesében?

A sztrájknak tehát nincs olyan oka, amely a nyilvánosság számára magyarázható. A gazdasági lapok összehasonlításából látható, hogy a bérek nagyjából azonosak a multiknál, a Tesco nem lóg ki lefelé. Aki pedig nem elégedett bérével, az a lábával szavazhat, tárt karokkal várják a konkurenciánál, ezért nem kell sztrájkolnia. Ezek után a dolognak két kimenetele lehet. A dolgozókkal revolverezett Tesco leperkálja a háttérben az alkotmányos költségeket a megfelelő helyen, 'oszt jó napot. Ekkor a szakszervezetek bejelentenek valami látszateredményt, a dolgozók meg szépen pofára lesznek ejtve. A nagyobbik rossz eredményként a Tesco beadja a kulcsot - Angliában is van némi bizonytalanság -, és munkavállalói mehetnek a CBA-ba jóval kevesebb bérért, rosszabb munkakörülmények közé - munkavállalói érdekképviselet nélkül - kulizni. Mert mit gondolnak drága Tesco dolgozók? Ha mind a tizenhétezren egyszerre jelennek meg a munkaerőpiacon, akkor majd fog önökért versengeni a Lidl, a Spar, az Aldi? Ugyan. Még azoknak a bérét is leverik, akik ott dolgoznak. Ezért - ha van eszük - nem hagyják, hogy Jani bohóc miniszter úr megvédje Önöket.

Hosszútávon persze a vásárlók is megéreznék a Tesco hiányát, mert kiesése csökkentené a versenyt, azaz növelné az árakat, rontaná a minőséget. A sok ostoba fideszes természetesen boldog lehetne, hogy milyen jól elüldözték a szemét multit, miközben jóval többet kellene fizetnie a silányabb áruért a helyi nagyon magyar boltban.

Nekem egyelőre mindegy, ha a Tesco dolgozói hagyják magukat átverni és sztrájkolnak. Ha elegem lesz, legfeljebb elmegyek vásárolni az Auchanba.

Kérem, hogy Szemita Antal - cuki külföldi neonáci haverjainak csak Anti Szemita - és harmincas IQ-val rendelkező cimborái ne olvassák tovább a bejegyzést, mert úgysem értik meg, és ebbéli frusztráltságuk miatt ideokádott kommentjeiket a fene se akarja takarítani. Holo Samu, valamint üzlettársai se olvasgassanak tovább, mert szegény posztolónak nincs kedve Frank kisasszony zsengéjéből olvasónaplót rittyenteni. Aztán tolják el a biciklit azok is, akiknek nincs humora, mert ők mindenre képesek. Nos, ezen warning után mindenki csak saját felelősségére maradt, nekem ne reklamáljanak.

Nemrég hazánkban járt Netanjahu miniszterelnök úr, akit én speciel igen komálok, mert ő az, akiről közismert - véletlenül bekapcsolva maradt mikrofonoknak hála -, hogy egyszerre képes kibuktatni a francia és az amerikai elnököt. Aki pedig ilyen tud, az már nem semmi manus. A mi Viktorunk nagy átéléssel fogadta. Igen ám, de Viktor az egész évi közpénzjelleg eltüntetésétől már igen fáradt volt, plusz félt, hogy valami kétértelmű szót mond, amiért a hazai baloldali zsidóság leszedi róla a keresztvizet. Ezért készült. Köves Máté Slomó - és valahány név a naptárban - rabbinak úgy hat éve van egy jó mondása arról, hogy a hazai zsidóság a reneszánszát éli. Ezt vette kölcsön a Viktor, ám előtte bizonyára validáltatta Pufajkás Guszti bácsival is, aki havi egy misiért garantálta, hogy nem lesz miatta ajvékolás. S lőn. A dologban az volt a komikus, hogy Viktor minden mondatában kitért erre a reneszánszos dumára, bár sokszor - mint üveges szeme elárulta - fogalma nem volt miről beszél. Ha álmából felébresztették, akkor is ezt a sódert nyomta. A forma tehát nevetséges volt, a tartalomban azonban Slomónak - és magyar hangjának - igaza van.

Nemsokára kezdődik a Zsidó Kulturális Fesztivál jobbnál jobb programokkal. A zenei, gasztronómiai, színházi repertoár varázslatos, akinek van orra és füle az értékesre, annak ott a helye. Igen ám, csak gyakran éri az a kritika a zsidó reneszánszt, hogy túlságosan Budapest központú (még ha ismerjük is a történelmi okokat). Szerény meglátásom szerint azonban jön fel a vidék is.

Nagyjából Slomó kinyilatkoztatásával egyidőben Tapolcáról autóztam Keszthelyre, és Balatongyöröknél érdekesen szerény - farostlemezre pingált piros olajfesték - tábla tudatta az elhaladóval, hogy: Tóranéző szoba kiadó. Majdnem az árokba hajtottam a röhögéstől. Hát cimbi, ezt nem kellett volna! - gondoltam. Először is, milyen kirekesztő, hogy csak zsidóknak adnak ki szobát. Mert ugye Biblianéző szoba keresztényeknek vagy Lenin összest néző szoba ateistáknak nem volt. Másodszor kajánul arra gondoltam, hogy nem lesz ez nagy üzlet, hiszen hol lehet találni olyan zsidó embereket, akik direkte azért mennek Balatongyörökre, hogy ott egy szobában Tórát nézegessenek. Eltelt pár év, megint arra autózgatok, hát a következő kiírást látom, még mindig szerény táblán: Tóranéző apartman kiadó. No, fene! Csordogál a business? Már egy apartmant is megtöltenek a Balatongyörökre Tórát nézegetni járók?  Elraktároztam magamban a tudást, de még nem volt meggyőző a fejlődés. Pár hónapja megint arra gurolok, ’oszt mi van kiírva egy puccos sárga-fehér táblára? Tóranéző panzió! Azta! A kis Tóranéző szobából mára panzió lett. Van tehát vidéken is reneszánsz.

Itt töltheti nyaralását Tóranézegetéssel

Rohadt irigy vagyok, amiért nem vettem észre a zsidó élet vidéki reneszánszára alapozott piaci rést. De ennek vége. Veszek Györökön egy bazi nagy telket, és felhúzok rá egy lakóparkot, amelyet azzal hirdetek: Tóranéző lakások eladók! Venni fogják, mint a cukrot. Aztán indulok a polgármesterségért és lezúzzuk Miamit. Az összes ott héderező zsidó nyugdíjast idecsábítjuk azzal, hogy Györök Tóranéző falu. "A község úri népe hajbókolna mind nekem. Mind a tanácsomat lesnék, mint egy bölcs Salamonét. Mindegy lenne, bármit is mondok, Úgyis helyesel a nép. Ha gazdag lennék, rögtön bölcs lennék."

Elegem van abból, hogy eddig kimaradtam a zsidó élet reneszánszából, de ezen változtatok: "Egyezzünk meg, Istenem, Uram, osztozzunk meg azon, ami van. Száz dicsőség néked odafenn! S nékem egy kis pénz itt lenn!"