Történészeink nagy adóssága, hogy nemzeti tragédiáinkat - Muhi, Mohács, Trianon - nem dolgozták fel összefüggésükben, így nem tudjuk, hogy melyek azok az okok, amelyekre oda kellene figyelni elkerülendő a következőt. Egyenként és felületesen van magyarázat általában a taktikai hibákról - rosszul felállított szekértábor, katonai összpontosítás hiánya, hadsereg leszerelése - de átfogó tanulságokkal nem találkozhatunk. Próbáljuk hát kocatörténészként pótolni ezt a hiányt. Miért? - tehetjük fel a kérdést, hiszen a Magyar Királyság minden esetben jó helyzetben volt külpolitikailag és belpolitikailag is.

Lássuk a külső hatásokat. IV. Béla korában a Magyar Királyság Közép-Európa senki által meg nem kérdőjelezhető hatalma. A nyugati fenyegetés pár évtizeddel korábban megszűnt és a palermói utcakölyökből császárrá avanzsált II. Frigyes inkább kora reneszánsz udvarában találta meg boldogságát Szicíliában kedvenc normannjai és szaracénjai között, mintsem a Drang nach Osten politikával szórakozott volna. Délen az Árpád-ivadék Manuel császár halála után széteső Bizánc sem jelentett fenyegetést. (Ama híres négyszáz sátor felemelkedésére Bursa környékén még pár évtizedet várni kell.) Julianus ugyan hozott hírt egy Keletről jövő fenyegetésről, de őt kiröhögték. Kijev eleste után nem röhögtek, akkor elkezdtek kapkodni a kunok behívásával, majd kiűzésével. Mohács előtt - bármennyire is meglepő - szintén jó volt a nemzetközi környezet. A török határ melletti villongását megszokták a népek, de komoly összecsapásra évtizedekig nem került sor. A Habsburg-Jagelló keresztbe-kasul házassági rendszerrel a Magyar Királyság olyan birodalommal került szoros szövetségbe, amelyben nem ment le a nap. A kor embere bízhatott abban, hogyha a kontyos nagyon ugrál - amelynek nem sok jele volt Nándorfehérvár elestéig - akkor az egyesült birodalmi, cseh, lengyel, magyar hadak ellátják a baját. Trianon előtt sem kellett izgulni. Az oláh, rác királyságok sehol sem voltak a Magyar Királysághoz képest, az őket bujtogató Orosz Birodalom ellensúlyozására pedig ott volt a Monarchia ereje, amelyet kiegészített még Németország, Olaszország, Törökország. Az oláhok és a rácok tényleg nem voltak tényezők, a háborúban le is lettek verve. Az oláhok például - kevesen tudják - 1918 májusában megadták magukat, békeszerződést kötöttek a központi hatalmakkal, és kiléptek a háborúból.

Látszólag a belső viszonyok sem mutatnak katasztrófára. A kor magyar embere ugyanis az adott kor színvonalán, tűrhetően élt. Béla király idejéből kevés forrás maradt fenn, és persze vannak hőbörgések hatalmaskodásokról, pénzrontásról, ezek azonban más országokban sem voltak ismeretlenek. Ulászló és Lajos király idején kifejezetten ment a szekér. Ekkor szokták meg Észak-Itália, valamint a dél német területek lakói a magyar élelmiszerellátást marhából, gabonából, borból stb. és a bányászat is szépen hozott a konyhára. A dualizmus gazdasági fejlődését nem is kell bemutatni, hiszen annyira nyilvánvaló. És mégis, ezek az eredmények egy perc alatt lettek semmivé.

Miért? Hiszen Batu serege expedíciós sereg volt, messze a Mongol Birodalomtól. Egy közepes vereség az egész sereg megsemmisülésével járt volna. Szulejmán birodalma peremén arcoskodott kockáztatva, hogy egy komolyabb vereség országa összeomlásával jár. Trianon meg, ugyan. A franciák csekély harcértékű szenegáli bagázst tudtak felmutatni, az oláh hadsereg inkább rablóbanda volt, a rácok vicc. A csehek - akikkel egy országot alkottunk - három dologgal vetették észre magukat: feltartott kézzel mentek csatába, elárulták Kolcsakot és ellopták az orosz állami aranykészletet. Néhány tucat hős hazafi Balassagyarmat előterében szét is verte őket. Valami mélyen rejlő magyarázatnak kell lenni a katasztrófákra, csak nem hoztuk felszínre.

Az első talán az, hogy az országot vezető elit és az ország népe - magát hamis illúzióban ringatva - nem érzékelte a világrendben bekövetkező változásokat, amely könnyelművé tette őket. A másik ennél is súlyosabb, hogy a köznép annyira rühellte országa vezetőit, hogy egyáltalán nem bánta, ha valaki pofán veri őket. A kettő együtt vezetett ahhoz, hogy döntő pillanatban nem álltak ki a Magyar Királyságért, aztán jól megszívták. Igaz, az elit tett azért, hogy meggyűlöljék.

Béla király korában feltűnő, hogy mennyire nincs városiasodás, és ami ezzel együtt jár, katonailag a várak, eszmeileg a gótika hiánya. II. András keresztes hadjáratnak álcázott turistáskodása során egy sor onkológiai központ vár építését finanszírozta a Szentföldön, csak idehaza nem. A mongolok köszönték szépen. Európa egyes területein ekkor már komoly vásárokat tartottak, a nem túl távoli Itáliában olyan bankvilág alakult ki, amiről nekünk, magyaroknak ma sincs fogalmunk. És a kor magyarjának sem volt, mert társadalmilag megrekedt. Odáig jutott csupán, hogy utálja az idegeneket. Ebből az alkalomból lebökték leendő királyuk anyját, az egyik magyar szent nagyanyját. (Aztán - logikai bukfenccel - nemzeti tragédiát/operát rittyentettek erről az aljasságról az iskolarendszeren keresztül betáplálva a későbbi magyarokba, hogy az idegentől félni kell.) Béla hatalomra kerülve megtorolta gyermekkori traumáját, amely viszont azzal járt, hogy az ország népe megutálta őt. Hiába hordoztatta körbe a véres kardot, a nemesség nem akart hadba menni, mondván - Rogerius szebben írta - szívja csak meg a Béci, majd jobban megbecsüli őket. Aztán a mongolok az egész országot ráállították a szopórollerre.

A Jagellók idejében hasonló helyzet alakult ki. Az európai gazdasági konjunktúra jelentős átrendeződéssel járt volna társadalmilag, csak éppen a nemesség meggátolta. A jobbágy balga módon azt gondolta, hogy odamegy dolgozni, ahol jobban megfizetik, élve a szabad költözés jogával. Sőt esetleg beköltözött volna városba iparosnak. Erre a nemesség reakciója nem az volt, hogy a gazdasági prosperitásból származó nagyobb bevételből jobban fizet, hanem röghöz kötötte jobbágyait és terheik növelésével ingyen melóztatott. Amikor meg lázadoztak, megkapták a magukét. Az oligarchák pedig jól ellopták a török elleni védekezésre kapott európai uniós fejlesztési pénzeket  pápai adományokat, a végvári katonaságnak olyan összeggel tartoztak, hogy Tomori a csata előtti hónapokban le is mondott tisztségéről. Hogy is írta Burgio? "Amennyiben három forint árán meg lehetne menteni ezt az országot, nem akadna három ember, aki ezt az áldozatot meghozná." A magyar társadalom tehát annyira utálta királyát és elitjét, hogy kifejezetten várta pofán csapásukat. Aztán a törökök a fél országot felgyújtották, népét elhurcolták rabszolgának.

Trianont megelőzően dettó. A politikai rendszer úgy lett kialakítva, hogy a függetlenségpártiakat kirekessze a hatalomgyakorlás lehetőségéből. Aztán a paranoia szépen kifejlődve a normális politikai fejlődést gátolta. A leválthatatlan, korrupt rezsim keveset tett a társadalmi felemelkedésért, mely ellen a lakosság úgy védekezett, ahogy tudott, kivándorlással, befelé forduló apátiával, múltba révedéssel. A világháború csúcsra járatta a problémákat, amely oda vezetett, hogy a kifejezetten gyenge ellenfelek tort ülhettek a Magyar Királyság sírján, mivel senki sem akarta megvédeni. (Az Atatürk mögé felsorakozó törökök érdekes módon seggbe tudták rúgni az antant támogatásával rájuk törő görögöket.) A magyarok viszont inkább látták bukni a velük semmilyen sorsközösséget nem vállaló, kontraszelektált, panamázásból fényesen élő aulikus elitjüket, mintsem fegyvert fogtak volna hazájuk védelmére. És a végeredményt aztán mindenki elszenvedte. (Pedig akkor az elit egy részében azért volt tartás. A talpig úriember Tisza István párbajra hívta volna iskolatársát, ha ország-világ előtt g*ci-nek nevezi. A mostani meg sunyin fenyeget.)

Az előjelek tehát nem jók. Túl sok az átfedés. Ma a világ legerősebb katonai szövetségének vagyunk részei, amely miatt azt hihetjük, hogy biztonságban vagyunk. Közben négy generáció nem használt élesben fegyvert, az utolsó nem is látott, csak számítógépes játékban. Tagjai vagyunk továbbá az egyik legerősebb gazdasági-politikai övezetnek, amely a gazdasági biztonság illúzióját táplálja bennünk. Az ország elitje és népe jogosan gondolhatja, hogy ebben a közegben nem érheti baj. A világban lezajló folyamatokat alig érzékeljük, és ezért természetesen nem is készülünk rájuk. A migránskérdés csak egyike ezeknek, és ne álmodozzanak a délibábot kergetők, a ráépített kormányzati hiszti politikai termék csupán. Ugyanakkor a digitalizáció, a robotika társadalomformáló kérdéseivel nem foglalkozik senki. Kormányunk ez elmúlt nyolc évben valami avítt munka alapú marhasággal képzelte el az előre lépést, ezzel generációkat fosztott meg a jövőbeli társadalmi felemelkedés lehetőségétől. (Sokan e miatt le is falcoltak - még többen fognak - az álmok álmodóinak országából.)  Az elitnek nevezettek mérhetetlen közpénzlopása, a magyar emberek hülyének nézése miatt a polgárok borzasztóan gyűlölik az ország vezetését. Lélektanilag megint veszélyes a helyzet, mert a népek bizony szeretnék látni azoknak a vesztét, akik élhető perspektívát nem nyújtanak, viszont folyamatosan megalázzák, meglopják őket. Ha a választáson nem sikerül - különböző hatalmi machinációk miatt - leváltani a most rosszul kormányzókat, a helyzet eszkalálódni fog.

De nem kell félni, nekünk már a legalább bukásában katartikus Mohács sem kell. Ennek pedig egyszerű okai vannak. Akkoriban a vagyon forrása földalapú volt, nem lehetett elvinni, meg kellett próbálni megvédeni. Ma a szingapúri, dubaji, belizei pénzmosodákban megbúvó vagyonok könnyen mozgathatók, így az elit gyorsan kereket old, ha a világrendben bekövetkező változások miatt szükségét érzi. Minket pedig itt hagynak a bajban. Ha még lesz, akit itt lehet hagyni. Mert akinek elege van ebből a jövőkép nélküli, korrupt országból, az időben keres magának jobb helyet ezen a planétán.

Környezetemben egyre nagyobb a pánik a dízelautókkal rendelkezők között. Van olyan, aki el akarja adni tökéletes állapotú kocsiját, mert sokat jár külföldre, és attól fél, hogy egy sor városba nem fogják beengedni. A másik a zuhanó dízelautóáraktól parázik, ezért gyorsan megszabadulna tőle (ezzel maga is hozzájárul az áreséshez). A harmadik csak úgy, az általános megítélés miatt érzi rosszul magát, mert dízelautója van. Tarlós úr által belengetett budapesti kitiltás lehetősége tovább nyomasztja az autós társadalom eme boldogtalan részét. Autónepper honfitársaim viszont üzletet látnak a változtatásban, több tízezer uraságtól levetett dízel behozatalát tervezik. Ha rajtuk áll, Propaganda Balázs diadalmasan tudósíthat arról, hogy a magyar gazdaság kiváló teljesítménye miatt a közmunkások bömbikkel járnak felvenni a munkát. Tehát meg lehet élni negyvenhétezer forintból, és lopni sincs idő. Magam szokás szerint nem értem a problémát, és az egész hisztit kapitális baromságnak tartom.

A dízelautók elleni szent hadjárat pár éve kezdődött, amikor egy német autógyárat csuklóztattak az amcsi hatóságok valami CO2-kibocsátásra vonatkozó hülye előírás kijátszása miatt. Nagyon nagy marhának kellett annak lennie, aki nem látta át, hogy valójában konkurenciaharc van a háttérben. Persze a germánok azonnal összecsapták a bokájukat és szokásuk szerint rohantak a jó fiúk tornasorának élére. Elismertek mindent, és külön importáltak pár ezer tonna hamut a világ minden tájáról, hogy a fejükre szórhassák. (Nekik már nincs hamujuk a környezetvédelmi előírásaik miatt.) Aztán - micsoda meglepi - kiderült, hogy amerikai és japán autógyártók ugyanúgy manipuláltak a CO2-kibocsátással. Csak őket nem érdekli. Mit is várhatunk egy olyan országtól, amely a fegyvertartás XVIII-XIX. századi alkotmányos jogának biztosítása érdekében járulékos veszteségként leír néhány száz iskolást évente? Ha az nem zavarja őket, majd pont a CO2 miatt kapnak idegzsábát és veszítenek el munkahelyeket. A japcsik dettó érdektelenséget mutattak, legfeljebb eladják dízelautóikat a feltörekvő Ázsiában, ahol nincsenek ilyen pipifaxos előírások. De a stréber fritzek! Azok, igen! Megint kihúzták a hülyeség bőségszarujából a Willkommenskulturt újratöltve! Városaik egymás után tiltják be a dízelautók használatát.

És most képzeljük magunkat a német kispolgár Herr Müller helyébe. Pár éve lecserélte autóját és mivel takarékos német ember, a valamivel olcsóbb fenntartású dízel mellett döntött. Természetesen német gyártású autót vett, no, nem azért mert nacionalista - az egy eukonform németnél kizárt -, hanem mert a német autók megbízhatóbbak. (Csak ezért, na. Meg milyen hülyén nézne ki egy teuton az ostoba bleu-knek gyártott citroenben.) Herr Müller még büszke is lehetett magára, mert munkát adott egy csomó német és európai (magyar, lengyel, spanyol) embernek, akik az ő autóját elkészítették. (Herr Müllernek van némi lelkiismeret-furdalása, amiért az eritreaiakból, pastukból, arabokból álló szír agysebészeknek és informatikusoknak nem tudott vásárlásával munkát biztosítani, mert ők túlképzettek az összeszerelő üzemekben végzett munkához.) Vásárlásakor lerótt egy rakás adót, illetéket, amelyből a szövetségi és tartományi intézményeket finanszírozzák, bizonyára szeretett városának is csurrant belőle. Aztán megkötötte biztosítását, mert akkurátus kispolgárként gondol mindenre, ezzel szintén munkát adott biztosítója dolgozóinak. Végül a szalonból hazafelé gurulva megtankolta szerzeményét finom dízellel kifizetve a jövedéki adót. Hajtotta a verdát pár évig boldogan. Erre most azt mondja neki saját városa - és még egy sor másik -, hogy ide nem jöhet be a kocsijával, mert valami betarthatatlan környezetvédelmi zagyvaságnak nem felel meg autója. Ne menjen fel a pumpa Herr Müllerben, midőn a német jogállam lebontását a saját bőrén érzi? Herr Müller nem egy afgán dílertől vette a kocsiját egy kapu alatt, hanem törvénytisztelő polgárként. Most meg azt mondják neki, hogy legfeljebb tyúkketrecként használhatja, gépkocsiként nem, így euroezrekben mérhető kárt kell benyelnie. Osztán milyen érdekes, hogy csak rá vonatkozik a kitiltás, a füstöt okádó teherszállítókra nem, mert az áruellátás biztonsága nem veszélyeztethető.

Szalad Herr Müller a bíróságra segítségért, mert a jogállam tisztelete kultúrájának része. Megtanulta. Példákon keresztül. Egyik ilyen történet szerint Nagy Frigyes a kőkemény porosz király sétálgatott Potsdam környékén, amikor megtetszett neki egy szép hely. Megkérdezte kié. Kiderült, hogy a potsdami molnáré. Ajánlatot tett neki a vételre. (Nem elkobozta, hanem meg akarta venni.) A molnár makacskodott, nem adta el. Frigyes begurult, megfenyegette a molnárt, hogy elveszi tőle. Erre a molnár felemelte ujját, és feddőn azt mondta uralkodójának: Azt nem lehet, mert nem engedi a bíró! Frigyes elállt a vételtől. A német polgár hisz jogrendjében, mert súlyos történelmi tapasztalata, hogy ha elhagyja a jog talaját, akkor rémségekkel, szenvedéssel teli ingoványra lép. A Szövetségi Közigazgatási Bíróság azonban a jogbiztonság helyett a humbugra alapozott kitiltásra voksolt. Herr Müller tanácstalanul néz ki buksi fejéből. Hogyan tovább? Ma valami környezetvédelmi okosságnak látszó indokkal korlátozzák a tulajdonát, holnap egy másikkal? Ma a törvényesen vásárolt kocsiját nem használhatja, holnap a lakását veszik el valami lózungra hivatkozva? Agyrém.

Már most mondom Herr Müllernek, hogy tíz év múlva ne nézegesse városa légszennyezettségi adatait, mert nem valószínű, hogy szignifikáns csökkenést fog látni. Csak akkor már senki sem emlékszik a mai ígéretekre. Addig viszont piacot teremtenek az elektromos meghajtású autóknak. Amelyek most még döcögve indulnak mivel órákig tart tankolásuk, akciórádiuszuk sokkal kisebb mint a dízel meghajtásuké stb. Globális szinten pedig az előállított villamosenergia sem környezetbarátabb, ám most ez a trendi. A helyzet tehát az, hogy Herr Müllert jól kiszámítható üzleti megfontolásból aljasul felültetik, amely neki sok pénzébe kerül, a jogállam pedig nem védi meg.

Mondhatnánk, hogy a fritzek dolga, ha nekik így jó, hát csinálják. Csak a németek hülyesége nem marad meg határaikon belül, mert az egységesülő Európában a vezető hatalom döntései - helyesek vagy nem - végigszáguldanak az Unióban. Szegény dízeles barátaim ennek a döntésnek a negatív hatásait érzékelik vagyonuk csökkenésével, amely miatt elegük van a németek dízel dilijéből.

Miképpen is írta Márai? "A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt!" Kedves békemenetelők, mit szólnak ahhoz, hogy Önöket a bukó komcsik felhasználják zsákmányuk védelmére? Mert a szervezők között jó sok komcsi van. Szovjet-magyar barátság dicsőítőjétől a belügyi tudósítók gyöngyén át a legalja ifjú gárdistáig. A főszervező Bayer visszatérő motívuma volt egy időben, amint a Várból nézték haverjaival a Parlamentet azt kívánva, hogy az a rohadt vörös csillag tűnjön el a tetejéről. Erre összeáll azokkal, akik a vörös csillag suvickolására építették karrierjüket. Igaz, kikkel álljon össze, amikor a régi cimbi Semjén mocskos komcsivá züllött, és korunk Czinege Lajosaként lövöldöz nemes vadakat helikopterből. Tehát ezek tüzelik Önöket, hogy védjék meg lopott szajréjukat, nehogy a választók - miként Hódmezővásárhelyen - elzavarják őket a fenébe. Az az utolsó reményük, hogy sikerül Önöket becsapniuk a migráncsozás fedőnevű politikai termékkel, amiként a polgári Magyarország iránti elkötelezetteket is átvágták, mint azt a bizonyost a palánkon. Hazug komcsik ezek, ne higgyenek nekik.

Bocsánat, hogyha kérdem, hogy ő miért, és én miért nem? - énekelte eredetileg Bakacsi Béla, aztán Korda György. Ezt a kérdést tegyék fel maguknak kedves jó békemenetelők mielőtt hagynák magukat lóvá tenni.

Tiborcz István úr. Egy iskolázatlan suttyó, aki harminckét évesen próbálja megszerezni első (jogi) diplomáját egy alig jegyzett egyetemen. És mégis több tízmilliárdos - közpénzből szerzett - vagyon tulajdonosa. Miközben az Ön diplomás gyermekének/unokájának külföldön kell keresnie a megélhetéshez szükséges lehetőségeket. Tiborcz István miért, és az Ön gyermeke/unokája miért nem?

Mészáros Lőrinc úr. Egy másik iskolázatlan suttyó, akit tíz éve a faluja határán túl nem ismert a kutya se. Most viszont százmilliárdos vagyon látható tulajdonosa közpénzből. Olyan vagyontárgyai vannak, amiről szegénykém azt sem tudja, mi az. Életében nem látott belülről bankot, médiacégeket, és mégis ilyeneket irányít. Nevetséges. Külföldön tárolt luxusjachtjának megtankolása többe kerül mint az Ön kétévi jövedelme. Luxus magánrepülőjével röpköd külföldi meccsekre, amely többe van, mint az Ön sokéves bevétele. És ez csak egy út. Tehát kedves békemenetelő, Mészáros Lőrinc miért, és Ön miért nem?

Vajna András úr. Ez is csak az élet iskolájába járt, mielőtt az amerikai adóhatóság elől menekülve felfedezte magyar gyökereit, és igazi magyar gyökérré vált. Azóta ottani adósságát az Ön pénzéből kifizette. Ön boldog lehet kedves békemenetelő, hogy az amcsi adófizetők a pénzüknél vannak. Kapott Vajna úr médiacégeket, amelyek nem itthon adóznak, és kaszinókat, amelyek nincsenek bekötve a NAV-hoz, tehát annyi adót csalhat, amennyit nem szégyell. És a Vajna úr nem szégyellős. Az utolsó falusi boltocska online kapcsolatban van a NAV-val, csak a pénzmosásra nagyszerűen használható kaszinóknál nem lehet megoldani ezt a súlyos technikai problémát. Tehát kedves békemenetelő Vajna úr miért kap ekkora kedvezményeket, és Ön miért nem?

Habony Árpád úr. Ez is iskolázatlan, viszont amiképp Fülig Jimmyvel éttermet, úgy vele egy narkóbárt reklámoztak, amely azért mégiscsak karrier. Látható pénze nincs, a láthatatlanból viszont fejedelmien megél. Habony úr ezt meg tudja csinálni, kedves békemenetelő, Ön miért nem?

Deutsch Tamás úr. Egy ország izgult, hogy Sárközyék levizsgáztassák végre ezt a buta alakot. Egy napot nem dolgozott, mégis csodásan él az Ön pénzéből lassan harminc éve. Gebinben megkapta az MTK-t a családja, ezzel Deutsch elért a Kánaánba, amely szépen szétfolyó orcáján is meglátszik. Deutsch miért kapott közpénz tízmilliárdokat, és Ön, kedves békemenetelő, miért nem?

Kósa Lajos úr. Sajnos diploma dolgában neki sem sikerült virítania, de prímán megél a butaságból, és valamiért a köznyelv Mr. 20%-ként emlegeti. Édesanyja természetesen nem stróman, bármelyik harminc valahány éve nyugdíjba ment idős ember tud sertéshizlaldát venni magának százmilliókért az élére állított forintocskáiból. Kósa miért, és Ön, kedves békemenetelő, miért nem?

Rogán Antal úr. A csúf pesti flaszter szerint neki alig sikerült ötven milliárd körüli vagyont összekaparnia a törvényesen megkeresett jövedelméből. Sajnáljuk szegényt a svájci villájáért, bővülő lakásáért, helikopterbérléséért, dubajozásaiért, Bordeauxban, Rómában eltöltött luxuséttermi kajálásáért és egyéb szörnyűségekért, amelyeket úgy kellett megélnie, hogy azt a nyilvánosság nem láthatta. Tehát a kérdés: Rogán miért, és Ön, kedves békemenetelő, miért nem élvezheti a luxuséletet?

Lázár János úr. Ez az ember legalább nem csinál titkot abból, hogy hülye. Hetenként szórakoztatja a nyilvánosságot hatalmi pozícióból elkövetett pökhendi, másokat lenéző stílusával. Miközben ostobaságát közszemlére teszi, vagyoni helyzetében már szemérmes, ma sem tudhatjuk mire költött több millió forintot Londonban és Milánóban, mennyiért vadászgat urizálva, kié a családi földeken felhúzott ízléstelen kastély, miből vette gyerekének a nyolcvanmilliós budai lakást és a tokaji szőlőbirtokot. Lázár - hiába titkolja - kőgazdag, és Ön, kedves békemenetelő, miért nem?

Semjén Zsolt úr. Rendes iskolája ennek sincs, és ez sem dolgozott egy napot sem életében azon kívül, hogy egy kamupárt vezetője. Évi több tízmillióért vadászgat a szentem, mert megérdemli. A mosdató cikkből pedig kiderül, hogy a családjának egy része migráns Svédországban, és valahogy nem akaródzik nekik hazajönni a tesó által lerohasztott országba. Mi kell még, hogy kinyíljon az Önök szeme? Folyamatosan migránsozik ez az alak, locsog nemzetpolitikáról és egyéb ökörségekről, osztán a saját testvére is leszarja. Naponta köpi szembe a keresztény elveket, értékeket ez az erkölcsi hulla. Nem baj, egyszer ott fog állni a Teremtő előtt, reszketve lelkének pokolra szállásától. Semjén esetében átértelmeződik a kérdés: Ő miért, és Ön miért nem?

Folytathatnánk a sort a sok vidéki suttyóval, akikről Tiffán Zsolt, fideszes országgyűlési képviselő írta: "Viktor! Vedd már észre!!! Ezek maffiózók!!!” Ezekért fognak önök vonulni?

A Fideszhez korábban vonzódó polgári értékek mellett elkötelezettek keserűen vették tudomásul, hogy - miként G.(nóm) Fodor Gábor az arcukba tolta - csak egy politikai termékként volt rájuk szükség. Önöket a lopott vagyon megtartása miatt csapják be a migráncsozással.

A polgáriaknak elegük lett abból, hogy bokréták legyenek a Fidesz usankáján, Önöknek miért nem?

Itt sétálok a batidai kastélyomban, amely nem az enyém. Valami Loncsáré, mindenhol disznók. Ránézek a szép kövér disznót formázó szökőkútra és eszembe jut, hogy ezek a hódmezővásárhelyiek mekkora disznók. Hogy mernek ellenem szavazni? Ellenem, a földesuruk ellen, ezek a senkiházi jobbágyok. Én adok nekik munkát, hogy ne legyen idejük lopni, és ez a hála. Jelentős a demokráciadeficit itt Hódmezővásárhelyen! Mert a demokrácia azt jelenti, hogy aki sokra vitte, az annyit is ér. És ezek a bugris parasztok még ezt sem képesek megjegyezni! De majd megtudják! Háromszor veri ezt kendeken Lázár Jani vissza! Csak nem most. Most kussba leszek, negédes, együttműködő. Remélem nem derül ki, hogy akkor vagyok a legundorítóbb, mikor kedves próbálok lenni! Hiszen pár hét és képviselőválasztás, azt meg nem szabad elbuknom, mert akkor jaj nekem.

Most rajtam röhög mindenki. Ezt a disznót mintázó kapukopogtatót például az uzsorás Csányi ihlette, aki sóhajtozva felhívta a Főnököt, hogy: "Lázár urat nem ismerem személyesen olyan jól, de nagyon tehetséges politikus, láthatjuk, milyen jól elintézte a hódmezővásárhelyi polgármester-választást." Aztán a Rogán, akinek a képe díszíti a Loncsár kastély vadásztermét jó nagy agancsokkal. Ha Weöres Sándor szárnyat igézhetett a malacra, én miért ne igézhetnék szarvat arra a disznó Tónira, ha jókedvre derít? Ő van a választási bukásom mögött! Nyomtam a hülye link dumát a Sorosról, pedig már mindenki halálra unta. A Tóniék azt mondták, hogy a felmérések szerint az emberek azt szeretik bennem, amikor fenyegetek, nagyképűsködök, lopok, lenézek és megalázok. Ezek a hódmezővásárhelyiek meg pont nem ezt szerették. Ők sajnos nem tudják, hogy milyen nehéz volt játszanom a Tóni által rám rótt szerepet, amikor a valóságban én egy szerény, tisztakezű, humoros, tehetséges, jó svádájú, becsületes ember vagyok. Tóni lukra futtatott. Az a disznó! Meg a másik ártány, a Bayer! Róla a kastélyom - amely hangsúlyozom, nem az enyém - wc-it mintáztattam. Mindegyik klotyó egy nyitott szájú bayerdisznó, ahova el lehet helyezni a ..., szóval nem részletezem, mert nekem volt gyerekszobám. Igaz, a disznóól mellett. Ez a sertés alkatú vátesz magonc most az én nyakamba varrja a vereséget. Hűtlenség a becsületem, ugye, Zsótikám? Pedig amikor átadtam a szaros (óh, mit nem mondok, pedig művelt vagyok) szóval vacak lovalagrendedet, milyen alázatosan hajlongtál előttem. A Főnök le se szart (óh, már megint, biztos rajtam van az ideg), szóval nem volt érkezése az átadásra, ezért én adtam át. Most meg beleharapsz a moslékos vödröt tartó kézbe. Disznót szagáról, embert barátjáról. Még a végén a Tiborcz is panaszkodni fog a Főnöknek, hogy azért vesztettem, mert: "Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, a-hová nekünk belépni sem szabad;" Nem hiába formáztattam a disznós csillárokat a Tiborcz fejéről. Legalább itt világítanak.

És belépek az én szentélyembe, a kastélyom - Tisztelt Bíróság ismételten leszögezem, hogy az említtetett kastély nem az enyém - négyszáz négyzetméteres báltermébe. Itt van Ő! Egy egész alakos disznó szobor Róla! (Ha Rákosiról a henteslegények zsírszalonnából portrét formáztak, az idolom megérdemli az egész alakosat.) Pont, mint az életben! Fenekét, pocakját kidülleszti, száját nyalja, egyik kezével a nyakkendőjét igazgatja, másikkal a gatyakorcát tűrögeti. Ha öröm vagy bánat ér, ide jövök, és látványa megnyugtat. Most viszont azok a mindig mosolygó gombszemei haragosan néznek le rám.

És szólnak hozzám emígyen: "Jani ezt elkúrtad, nem kicsit, nagyon. Miattad nem lesz meg a kétharmad, de lehet, hogy a többség sem. Sajnos a NER már nem védhet meg. Te leszel Rajk elvtárs, aki elviszi a balhét. Mégpedig két okból. Az egyik személyes. Az OLAF - és most már az Európai Néppárt meg a plebs - nem elégszik meg kamu eljárással. Poltnak lépnie kell. Janikám ugye nem várod el, hogy Rasi a zusammen egymilliárdba kerülő György Aladár úti villájából minden este ott sírjon nálunk, hogy hiányzik a Pisti. Alízkát meg csúfolják a bölcsiben a börtöntöltelék apjával? Na látod. A másik ok hatalmi. Nem sokára elapad a pénzbőség, a saját kondát sem tudjuk etetni, nemhogy az Isten adtákat. Kell Rajk elvtárs, a bűnbak. Ne izgulj nem fog fájni! A Habonyék leforgatnak titokban egy filmecskét a rejtőzködő urizálóról, amellyel megalapozzák a néphangulatot. Pisti boci szemekkel vall Poltéknak arról, hogy tíz éve ő még egy alig huszonéves rutintalan vállalkozócska volt, aki hitt a szeretet és az összefogás erejében, és akit a minden hájjal megkent polgi hatalmi pozícióból megzsarolt. Erre Petyuskáék átminősítik Pityut tanúnak, te pedig vádlott leszel Janikám. Beismerő vallomásod már kész, hiszen te magad híreskedtél a kormányinfón, hogy te találtad ki az egészet. Ez egyben a szerencséd is, mert legalább nem kell kiverni belőled, mint az eredeti Rajkból, pedig M. Richárd ég a vágytól, hogy szolgálatot tegyen Tóninak. A nép látja majd, hogy igaza lett Pokorninak, "Egy teljesen új világot kell kezdeni, s az elsőnek, aki belenyúl a pénztárba, annak le fogjuk vágni a kezét." Hát levágjuk a kezedet Janikám. Ráadásul a Kormány második emberének! Imádni fog engem a nép!"

Ezt mondták nekem azok a mély, okos szemek. Beleborzongok. Nem akarok Rajk elvtárs lenni. Rájövök, hogy mondhatnak akármit a választások előtt, de ha nyerünk végem. Már készítik a forgatókönyvet. (Hacsak nem a vereség már a forgatókönyv része, és nem a strici Tattaglia a valódi ellenség, hanem Barzini.) Most láttam, hogy Szulejmán kinyírta a fiát, akinek megígérte, hogy sosem bántja. Korábban meg gyerekkori barátját, Ibrahim nagyvezírt, akinek menlevelet adott arról, hogy sosem végezteti ki. Oszt mire mentek vele? A hatalom logikája ilyen, kell Rajk elvtárs.

Okosnak kell lennem, csak nem könnyű ennyi disznó között. Ezek a hódmezővásárhelyiek egyszer vertek meg, ám olyan alaposan, hogy könnyen rámehet mindenem. Elegem van belőlük, legközelebb végighugyozom a várost.

"Nem azt mondták Jani, hanem azt, hogy menj a p...csába! Valljuk be!" /Rogán Antal/

Egy éve történt Verona közelében a rettenetes tragédia, melyben iskolás gyermekek haltak meg a kigyulladó buszban. A gyász összekovácsolta az ország népét, mindenki átérezte a szülők, testvérek, rokonok fájdalmát. (Csak egy ostoba pap nem, aki miniszterségre vergődve nagy keresztényként éppen tűzkeresztségről volt szíves jártatni a pofáját.) A magyar külügy helytállt, mentősök, orvosok mindent megtettek a sérültek hazaszállításáért, kezeléséért. A Groupama vezetője pedig mindenkit biztosított, hogy biztosítója emberségesen, a bürokratikus huzavonát mellőzve fog eljárni. Az érintettek fájdalma bizonyára azóta sem csökkent, a nyilvánosság figyelme - ahogy lenni szokott - természetesen alábbhagyott.

Ezt használta ki a Groupama, amely sajtóhírek szerint, már nem annyira készséges, visszatértek a rendes ügyfélszivató üzemmódba. A közvélemény azzal szembesült, hogy az áldozatok rokonait megalázó procedúrának vetik alá, már elmeorvosi vizsgálatokkal terrorizálják őket.

És most próbáljunk meg objektívek maradni. Igen, létezik az a jelenség biztosítotti körben, hogy keresni akarnak a biztosítón. Ennek durva formája az előre eltervezett biztosítási csalás, a lágyabb, amikor egy összegecskét hozzátódítanak a kárhoz. Ez ellen a biztosítók védekeznek, és ebben igazuk van. Az érem másik oldala viszont, hogy jogos védekezésre hivatkozva egyes biztosítók egyszerűen nem fizetnek, ha kell, évekig pereskednek. Sokszor tudván tudva, hogy nincs igazuk, de a szent kárhányadon belül maradás - és az ahhoz kapcsolt bónuszok miatt - beleállnak az évekig tartó pereskedésbe, melynek során fárasztásra játszva ott alázzák ügyfeleiket a bíróságon, ahol csak tudják. Úgy látszik a Groupama ebben az ügyben nem tudott felülemelkedni a szűken vett cégérdeken, és úgy kezeli a szülőket, mint akik nyerészkedni akarnak gyermekük halálán. Végtelenül ostoba emberek ücsöröghetnek a Groupama menedzsmentjében, hiszen némi nagyvonalúsággal komoly bizalmi tőkét halmozhattak volna fel.

Nézzük a Groupama szempontjából legrosszabb szcenáriót. Felajánlanak a szülőknek egy összeget. Van, aki elfogadja, van, aki nem. Aki elfogadja - bármilyen okból - azzal lezárult az ügy. Aki vitatja - bármilyen okból - azzal tovább megy az eljárás. Biztosítói szempontból nem célszerű ilyenkor befeszülni. Vannak technikák, amellyel a felek meg tudnak egyezni. (A pénzéhes jogi képviselőket az ügyfeleknek célszerű kerülni, mert azok feleslegesen fűtik a megrendülteket, kizárólag a sikerdíjra gyúrnak, kifejezett akadályai a megfelelő kompromisszumnak.) Pár tízmillió forinton nem érdemes kekeckedni, a Groupama most mégis abban a látszatban ücsörög, hogy kukacoskodásával megalázza az amúgy is súlyos lelki helyzetben lévő embereket. Ha értelmes emberek irányítanák a céget, hamar rájönnének, hogy egyszerűen nem éri meg. Ennél nagyobb összeget herdálnak el a Habony-poros év végi bulira. Meg a legendásan üres arénájukra. (Albert stadionból Groupama Aréna, hányni kell.)

Aztán jött a fordulat, mint a mesében! Az MNB berendelte a Groupama vezetését és gyakorlatilag utasították őket a szarakodás abbahagyására. Csettinthetnénk is, hogy nahát, ez az MNB, milyen karakán gyerekek ezek! A sajtónak adott kommünikéből azonban kiderül, hogy a Kormány szólította fel az MNB-t cselekvésre. Álljunk hát meg és ámuljunk. Az eddig sem volt titok, hogy a Kancsal meg a Dagadt alkalmatlan minden olyan pozíció betöltésére, amely meghaladja az imbecilis kategóriát. Így ebben az esetben sem vették észre, hogy bármi dolguk lenne, pedig a népi felháborodás egész nap elöntötte az internetet. Sok millás havi jövedelmükért nem tettek semmit. Aztán amikor a Kormány rájuk dörrent, lefosták a bokájukat, 'oszt behívták a Groupama vezetőit, hogy fossák le ők is a sajátjukat. Most boldogok.

És hát vegyük észre, hogy a Groupama-üggyel Damon Hill-szerűen eltűnt a híres jegybanki függetlenség is. Mert miképp van az kérem, hogy a Kormány leszól, az MNB meg végrehajt? A függetlenségére büszke jegybank, amelynél csak úgy elveszítheti bármekkora összeg közpénz jellegét függetlenül mindentől és mindenkitől. A Kormány nem felelős az MNB működéséért, az édesanyám meg nem stróman - mondta ezt egy úszónő lyuksógora. Aztán tessék! Ezek annyira ostobák, hogy magukat leplezik le. Ebből az esetből világosan látszik, hogy a Kancsal meg a Dagadt önállótlan kormánycsicska. Ha másra nem, erre jó volt a Groupama-ügy.

Összességében tehát respect a Kormánynak az ügyfelek érdekében történő gyors reagálásért. Az alkalmatlanságukat újra bizonyító MNB vezetésből és a lelkileg megrendült ügyfeleket alázó Groupama Biztosítóból viszont elegem van.